Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-21 / 86. szám

BÉKÉSMBSYBI KÖZLÖNY" 1879.86. SZÁM. ur, arczárói lehetett olvasni, hogy a mit mon­dott, czélzatosan mondta. A dolog lényege azon­ban az, hogy ez észrevétel nagyon talált, a vá­lóperek csakugyan megdöbbentően növekedő számát tekintve ; de nem talált már az ügyvéd urnák azon czélzata, mely talán épen ébresztőül akart szolgálni. Nem — mert szaporodnak a válóperek or­szágszerte mindenütt, s a megdöbbentő mérvbeni szaporodás oka távolról sem a lelkészek gyen­gesége, mint inkább abban keresendő, hogy az anyagehiség (materializmus) naponként nagyobb tért foglal az egyes családokban. Az önzetlen tiszta szerelem, mely eszményi magaslaton méltányolja hűségét a választott szivnek, idegen vendég kezd lenni korunkban, s csak tévedező sugár a patriarkhális házasságok régi dicsőségéből. A legtöbb házasuló ifjú kér­dése : „mit ér, mije van?" És a ki kétkedik ez állítás valósága felett, vegyen időt magának, s leülve a telekkönyvi hivatalokban, tanulmányozza arczait azoknak, kik — bár mas ürügy alatt, nézegetik némely családok vagyoni viszonyait. Az erkölcsi jóság, s általában a jó nevelés elő­nyei, ma már csak ráadásnak tekintetnek igen sok helyen. És ily alapon, ki várhatna jó és boldog házasságot ? A ki fövényre épit, nem az önzetlen sziv tiszta szerelmének sziklaalapjára, ott az épület nagyon romlandó és nincs bizto­sítva. A másik ok szintén rokon az anyagelvi­séggel, sőt mondhatjuk édes gyermeke. És ez — a testi kéj, a testi élv sóvárgás. A természet jó rendjét és örök törvényeit, kijátszani nem lehet, mert megboszulja magát. A ki bármit is tulélvez, okvetetlenül megcsömörlik. E csömör nyilatkozik azután e vallomásban: „uram ! sem testemnek, sem lelkemnek nem keli 1" Első per­sze — a test! és csak második a lélek. Sok he­lyen pedig az élvsovárgás valóságos második természetté válik, s az ilyen ember az élvvadá­szatot teszi életelvévé, s minden alkalmat meg­ragad, hogy érvényesítse bizony elég veszedel­mes életelvét. Saját feleségét nagyon félti; de a másét mégis elcsábítja. Elfeledi, mit pedig már gyer­mek korában megtanult: „a mit nem kivánsz magadnak, te se tedd embertársadnak." Nézd meg azután az ilyen embert családi körében, majd látni fogod, hogy élete e legszentebb kör­ben, csupa hazugság. De nem tart ám ez örökké ! A hazugságnak is megvan az életben azon joga, hogy igaz valódiságában mutathassa meg magát, ne mindig csak álköntösében. És a dráma színpadra kerül, s elválással végződik az ötödik felvo­nási . . . A kivitelt pedig nagyon elősegíti azon — hasonlóul nagyon sajnos és leverő körülmény, hogy némely élni alig tudó ügyvéd maga keresi a válópereket, s 35 vagy 40 forintért lehajt egy válópert. A kit azután egy ilyféle ügyvéd nyél­besüt, beszélhet annak aztán a békítő páter egész ítéletnapig. E pontnál nagyon sokat tudnánk irni : de hagyjuk ezt egy más alkalomra. Ez­úttal csak rá akartunk mutatni a két alapokra, melyekhez csatlakozik a kivitelnél — a harma­dik baj is, hogy teljesedésbe menjen e téren is a mit igy fejez ki a régi példabeszéd : omne trinum perfectum .... LEVELEZÉS. Szeghalom, aug. 17. (A folyó hó 16-iki tombolával egybekötött zártkörű tánczvigalom, e a fiatal óriások bukása.) Tekintetes szeikesztő ur! Ezelőtt csak pár évvel is alig voltunk képesek Szeg­halomról becses lapjáuak egy pár nevezetesebb mozgal­mat feljegyezni, az évek multával azonban társadalmi éle­tünkben hova-tovább nagyobb hullámok vetődnek. Még nem feledkeztünk meg a veterán gavarok ál­tal rendezett mulatság sikeréről ; a csabai zene édes fül­bemászó akkordjai talán még most is fülében cseng szép tánezosnőinknek s ime a fiatal óriások megirigyelve a szakavatott veteránok által rendezett bál fényes sikerét, a kaszinó javára e hó 16-án — hoi-rendum dictu ! — bált rendeztek. Mi s velünk az intelligenczia nagyrésze ugy gon­dolkozott, hogy e mulatság nagyon is időszerűtlen s alig csalódunk, ha azt állítjuk, hogy e bál egy dicsszomjas a thongebert margirozni akaró individum akaratának ki­folyása, ki képzelt ellenlábasai ellen elég szerencsétlenül irányzott puskatüzeit hasztalanul sütögeti ! . . . Haszta­lanul mondom, mert az ellenlábasok diadala mint most is bebizonyult — mindig bizonyos. E bálnak, mely községünkben oly sok beszédre adott okot, mi nem jósoltunk semmi jövőt s hogy felte­vésünk nem volt téves, immár tények bizonyítják. Ezen különben nem is csodálkozunk. Az a kót ifjú ember — kik reklámot csinálandó elég vakmerők voltak a szeghalmi ifjúság firmáját jogtalanul felhasználni sok­kal tehetetlenebbek, mint hogy az általok rendezett mu­latságtól a legkisebb sikert is várhattunk volna, ez élhe­tetlenségüket már azzal is bebizonyították, hogy gyenge­ségük érzetében a tánezrendezőt kötéllel verbuválták s mi több, nem csak helyben, hanem vidéken is. De elég szí rencsétlenül ! Nem sikerülhetett mulatságuk ; mert ezt nem az a renommirozott kaszinó mint testület, hanem egy pár fel­bujtogatott s beugrasztott dicsvágyó ifjoncz rendezte. Ennek köszönhették azt, a mi a szeghalmi bálkró­nikában meg nem fordult elő, hogy a négyest 10—12 pár tánczolta s a számos tagból álló szeghalmi leányko­szoiut egy pár leány képviselte. Ez még nem esett meg rajtunk. A csinosan diszitett teremben a táncz 10 órakor vei te kezdetét. De azt a kicsapongó jó kedvet ; azt a fesztelen kedélyességét mi a mi bálainkat eddigelé jel­leinzó — most nem találhattuk fel. Egy erőltetett mulatság volt az, hol a kedélyekre valami olyan leverőleg hatott. Hogy mi ? ezt a vezérfiak bizonyosan tudták. Sajnáljuk azt az egy pár vidéki tánezosnőt, hogy nem mulathattak jobban. És ez a rendezőség bűne, s mellöket büubánólag verve elmondhatják: „nostra culpa, nostra culpa." Resztvettek e mulatságban Szeghalomról Bencze Ju !csa, Küzdényi Zoina, Steiuer Etelka és Seres Luiza kisasszonyok; Aldorfer Mariska, P.-Mágor, Szilágyi nő­vérek Gyuláról, Székács Mari N.-Váradról; továbbá dr. Vajda Gózáné és Szíjgyártó Sándor gyógyszerésznő La­dányból, Bakacs N. gyógyszerészué Vésztőről és Szlabey Istvánnó úrhölgyek. Mint halljuk a deficzit daczára a tombolából nyert haszon megközelíti a 100 frfot. Statisztikai kimutatás ; Rendeztetett négyes 3 Az elsőt tánczolta 12 pár A másodikat 10 „ A harmadikat 8 „ Észleltetett 1 bukás. Mint halljuk a veterán gavarok a firmájuk felhasz­nálásával rendezett mulatság ellen jó előre vetet ki és extra protestáltak, s utólagosan kijelentik, hogy e bál di­csősége nem a szeghalmi fiatalság, de Mistót István és ifjú Kiss Ferencz urak érdeme. Tisztelettel : Clirisztó Miklós. Külföldi események. * Salamoni Ítélet. A párisi iparkiálhtásra beküld eg.v meglehetős középszerű szobrász egy márványból fa­ragott Vénust. Szállítás közben a szobornak egy ujja le­tölt, s azért a kiállításra nem vélték be. A szobrász kár­térítésért bepörölte a szállítót és csomagolót a párisi ke­reskedelmi törvényszéknél, mely a következő ítéletet hozta ez ügyben : Ha a szobornak nagy miibecse van, akkor e sérelem miatt értéke nem csökkent, mert lám a miloi Vénus is, melynek karjai hiáuyzanak, roppant értékéből ez által mit sem vesztett. Ha pedig a szobor művészileg középszerű értékkel bir, akkor a csonkítás folytán értéke mindenesetre csökkent, mivel ez esetben bizonyára nem találkozik vevője. A szobrász tehát jelentse ki, vájjon a szobor nagy mübecscsel bir-e vagy pedig csak közép­szerű munka. A művész beismerte, liogy a szobor nem valami különös sokat ér. Inkább lemondott hiúságáról mint a kártérítésről. „Nos tehát, válaszolt a fciró, ha ön ra:iga bevallja, hogy müve nem sokat ér, akkoi az bi­zonyára nagyon keveset érhet, tehát megítélek önnek 5 írunk kárpótlást." — A szerencsétlen művész feleb­beiett. * A pápa egészségi állapota. A pápa egészségi ál­lapota s ereje szemlátomást hanyatlik. Az orvosok a lég­változtatást elkerülhetetlennek tartják, de a pápa arról mitsem akar tudni s fivérének s a többi bibornokokra határozottan megtiltotta, hogy e dolgot előhozzák előtte. * Hajók összeütközése. E hó 13-án este a „Vesta hamburgi hajú összeütközött a „City of London" gőzös­sel. Az utóbbi el is sülyedt, de utasait megmentette a „VüSta," mely szintén erősen megsérült. Hazai hirek. * Apagyilkosság. A váczi felső járási Veresegyház községében bizonyos Tóth János nevü földmives multhét szombaton összezörrent feleségével s késsel fenyegeté azt. Tóth Jánosnak jelen volt Bonis nevü mostoha fia erre nagy dühbe jött, ugy hogy édes anyja védelmére egy kaszát ragadott fel és azzal hátulról oly vágást ejtett mostoha atyja testén, hogy a kasza hegye annak mellén jött ki s a szerencsétlen öt perez alatt kiadta lelkét. A gyilkos elfogatván a fenyítő törvényszéknek adatott át. * Elgázolt a vasút a mult héten egy hold-mező­vásárhelyi Németh István nevü embert. A szerencsétlen süket létére a vasúti sinek közt haladt s nem hallván a háta megett robogó vonatot sem a vonatvezető kiabálását, agyon gázoltatott. MEGYEI HIREK. (Sz. J.) Gyulán e hó 16-án a szini evad kezdetét vette. De jobb is igy. Midőn már Csóka Sándor igazgató nevét megpillantánk, gondoltuk, na, a szellemnek is jutand tehát egy adag nemesebb táplálék. Előadásul e napra egy 5 felvonásos színmű tüzetett ki, c/ime : „Egy katona története," D'Enneny és Cormontól. Nem is tudjuk, hogy első izben miről irjunk és hogyan irjank. Nem czélünk — de nekünk pvovinczián nem is szabad — ily társulat beler'jéről egy hamar oly hideg betűket papírra vetni. Meglátjuk az előadások iránt a közönség rokonszenvét, tetszését, s e szerint „referálunk." Gyakorta megusik azonban — az előadott darab lényegétől függve — hogy az előadást szigorúbban vesszük, s a vett, szerzett alapos tapasztalat után mondjuk ki véleményünket, ítéletünket; de mindig tárgyilagosan, s e mellett a mennyire lehet müitészeti szempontbol. Mit különben lapunk hetenkinti gyakori megjelenése is igen megenged. Most ezuital bevezetésül a mai előadásról csak annyit mondunk, hogy az egész terjedelmében sikerült volt. Néhány mellékes megjegyzéseink volnának ugyan, de most ezt félre tesz­sziik. A mi a mai színházi látogatást illeti, az ugyan gyér volt, de ez annak tulajdonitható, hogy ugyanekkor a színházba járni szokott közönség másfelé is el volt foglalva. — E hó 17-én adatott Osepreghy „Piros bu­gyelláris"^!, még pedig meglehetős telt ház előtt. Ezt Gyuián először láttuk, s a közönség ugy Játszik igen meg­elégedett vele, különösen dalai tetszettek, miket Demjón Mari — Zofi szerepében ós Váradi lózsef — Csillag szerepében oly jelesül énekeltek. Török biró szerepe Ve­ress kezében volt, mit elég sikerrel áldott meg. Peták Jánost, Breznay játszotta elég humorral, de néha hang­lejtése, beszéde a czigányokéhoz hasonlított, a mit egy „kicsit" furcsán esett hallani, egyébként azonban minden izében tökéletes volt. A többi szereplők is az előadás sikeréhez nem kis mérvben járultak. E hó 19-én adatott itt először a „Kornevilli harangok" operette, (mikről azonban, mindig keveset fogunk irni). Ma csütörtökön pedig szinmü „Fourchambault család" Augiertől, midőn is a bérlet első száma leend. Egy figyelmeztetésünk van azonban a szinlapokra nézve, hogy t. i. kerülje az igaz­gatóság azt a sok czafrangot a mi szinlapján mindig van, minden színlap a sok dicsérettől, s csergóstől majd ke­resztül lyukad, miért mindez, elég a felhívás egyszer, s a többi a közönség dolga. * B.-Gyulán e hó 16-án tartatott meg a gyulai polgári kör tánczmulatsága ; kedv volt olyan, minő Gyulán alig kerül; az igaz hogy publikum nem nagy volt, de azért a mulatság rendkívül sikerült. n Öngyilko sság. Gyulán e hó i7-én Kriska György gyulai honvédőrmester — ki épen gyulai levelezőnkkel együtt tartá május hó 5-én esküvőjét — főbe lőtte magát. Öngyilkosságának okául több okot hoznak fel, s épen ezért praeczise mit sem állapithatunk meg. Rablás. Gyulán ismét lopnak, rabolnak, legkö­zelebb Pók Enyedi István magánzó lakását törték fel, siói körülbelül 500 frtnyi értéket loptak el. Azt nem tudják, ki a tolvaj, de azt igen, hogy kik szivaroznak a színházban. Próba szerencse. Papp Károly gyulai fegyencz, ki rablógyilkosság bűntényért inár Il-od bíróságilag is 20 évi börtönre Ítéltetett, e hó 19 én reggel börtönéből megszökött, de idejében észrevették hiányát s a sugár uton már nyomban el is csipték. Hogy aztán Papp Ká­roly urnák most milyen dolga lesz a börtönben, azt könnyen el lehet gondolni. *• Hyinen. Folyó hó 26 án vezeti oltárhoz Fried Sámuel Stern Károly csabai kereskedő ur kedves leányát Jenny kisasszonyt. Boldogságot kivánunk az uj házas­párnak. * Munkácsy Mihály városunk szülötte Párisból már megindult hazai útjára. Folyó hó 18-án Bécsbe meg­•irkezett s onnét következő napon 19-én indult Buda­pestre. * A lippai munkakiállitáson a biráló-bizottság elnökévé Strasser Albert iparkamarai titkár, jegyzőjévé Gelléri Mór lett megválasztva. A bírálatok már be vannak fejezve, & az eredmény ki is hirdettetett. Megjegyezzük még azon körülményt is, hogy ezen kiállításon a kézmű­ipar csoportjának elnöke, városunkban is szélesebb kör­ben ismert Benkő István ur volt, ki a kiállításról haza­felé jövet, b.-csabai ismerőseit meglátogatandó, városunk­ban is megfordult. * Várady Ferencz színtársulatával városunkból, B.-Csabáról Békésre távozott, s ott a mint értesülünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom