Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-07 / 80. szám

„BÉKÉSMBSYBI KÖZLÖNY" Í879. 8O. SZÁM. mogatását, melyben valóban részesül is mindenütt, hol ily dolgok csak egy kicsit is komolyan vétetnek. Persze, hogy e téren még tömérdek a teendő és nem szabad megszűnnünk ujabb és ujabb erőfeszítéseket sürgetni. A mi a biztositási ügynek mindenekelőtt a kormány általi emelését illeti, ennek első sorban természetesen czélszerü törvényhozás utján kel érvényesülnie. Kivált hazánkban e részben méltán panasz kodhatunk többrendbeli mulasztás és többrendü hézag miatt, mi az érdeklett körök részéről csak nagyon is sokszor beható rekriminacziókat idé zett volt elő; tagadhatlan, hogy nem ok nélkül mert okszerű törvényes alapvetés mindenesetre az áldásos müködhetés első követelménye. Mindazonáltal a kormány más oldalról is még oly helyzetben van, hogy az ügynek használhat. Ennek biznyitékául csak néhány tényre hivatkozunk. így a szász-meiningeni kormány annak idején politikai-közigazgatási közegei által mindazokat összeiratta, kik tüz ellen nem biztositvdk és ezen rovatokat a biztosító intézetek rendelkezésére bocsátá. — Könnyű belátni, mily lényeges lendületet adhat a biztositási ügynek az ilyen eljárás! Hasonló jelentőségű a Németországban ujabb időben lábrakapott koldulási tilalom tüzkárosultakra nézve, mely tilalom imitt-amott határozottan érvényesíttetik is ós semmi esetre sem fogja téveszteni hatását kiváltkép a vidéki lakosságra vonat kozólag. A hatóságok ezen rendszabály által természetesen azon köröket akarják a biztosítás eszközlésére rábírni, a melyek eddig még apathiában sinylenek, szerencsétlenség esetén pedig oly könnyen válnak az állam és embertársaik terhére. E törekvésektől elismerésünket bizonyára meg nem tagadhatjuk : valamint azon sem kétkedhetünk, hogy ez a megkezdett irány kielégítő eredmény föltételét képezi. A biztositási ügy terjesztése körül igen sokat tehetnek oly férfiak is, kik állásuknál fogva különösen jelentékeny behatással vannak a biztosi tásnak kiváltkép megnyerendő osztályokra és körökre. Lelkipásztorok, tanítók stb. például nagy nyomatékkal bírnak a falusi nép előtt s szavaik bizony nem hangzanak el hatástalanul. E férfiak mindenesetre ragadjanak meg minden kellő alkalmat, a hol a biztositási ügy terjesztését eszkezölhetik. Legközelebb olvasható volt ugyanis, hogy egy amerikai lelkész, közvetlenül miután a jegyes pár fölött áldását elmondta, őket életök biztosítására szólította föl, mennyiben ily előre való gondoskodás jótéteményét vázolta előttük. Gyártulajdonosok, vagy társulatok és egyebek, mint számos példa bizonyítja, hasonlókép üdvösen működhetnek. De természetesen maguknak a biztosító-intézeteknek is igen tevékenyeknek kell lenniök és nem szabad a régi kerékvágásban megrekedten maradni ok. A biztosítottak szerzésére alkalmazott rend szer oly hiányos és oly túlságos félreértésekka jár karöltve, hogy komolyan rajta kellene lenni e dologban fordulatot idézni elő. Hiszen csak nem lehetetlen lassanként újításokat léptetni e téren is életbe ? ! Ezek pedig annál égetőbbek, minthogy a jelenlegi gyakorlat, főleg az életbiztosítást ille tőleg, nemcsak valóságos hátránynyal jár, de sőt az intézményt magát a közönség előtt diskre ditirozta és ez uton ennek kiszámithatlan kárára lőn. Azon gondolat, nőket nyerni meg életbiztosítók szerzésére, minden bizonynyal igen szeren esés egy ötlet és azt komoly megfigyelésre érdé mes volna méltatni. Annyi bizonyos, hogy az eddigi uton manap erőteljes megfeszítés mellett sem lehet jelentékeny sikerre számítani és azért elkerülhetlenül szükséges ujabb ösvények után kutatni és azokra határozottan rálépni. Ez áll a biztosítás minden ágáról egyenlően, főkép azonban az életbiztosításról magáról. Ez okból épen azon felfogás, melyből czikkünk elején kiindultunk, hogy a biztosítás igen jelentékeny jóléti intézmény, sürget és ösztönöz hogy ezen fontos eszköz továbbfejlesztése tekintetéből minden lehetőt megtegyünk. Azért tehát most — midőn mint mondók — rendszerint ki ki számot szokot vetni a termés jövedelmeivel, sürgősen ajánljuk mindenki figyelmébe ez üdvös intézményt; emelését pedig mindazoknak szívökre kötjük, kiK az ügynek javára működni képesek. Azzal rekesztjük be jelen sorainkat, hogy kiemeljük, mikép itt nagy gazdasági és erkölcsi elvek forognak kérdésben, melyek nemcsak hogy kiváló figyelmet érdemelnek, de azt egyszersmind sürgősen követelik is. V. L. LEVELEZÉS. Vésztő, aug. 1. Tisztelt szerkesztő ur ! Egy kis munka, egy kis sopánkodás, egy kis kaszinó — ime az élet Vésztön. És folynak a napok rendes egyhangúságban. Ugy képzelem, mint a mondabeli cét alvók szivének liiktetesót. Valóságos „saison mort !" A falu csendjét hétköznapokon az ácsok monoton calapácsolásai, kik a templomnak uj tetőt készitnek, meg az iskolás gyermekek „jó napot kívánok" hangos melódiája verik fel. Egyébként minden csendes! Csak vasárnap délután élénkül fel a kaszinó s akkor is a gabona-árak emelkedése vagy leszállása adja meg a hangot, s a hangulat derűjét, vagy boruját. No meg a jó sör ! )e ez csak a derűjét! Kihallatszik ugyan a nagy kocsmából egy-egy elceseredett klarinét hang, meg egy-egy féktelen kurjantás. )e ezt a plebs adja ! Különben minden mindig csendes ! És mi okozza e végtelen egyformaságot, a kedv e ankadását e kiholtnak látszó életet ? Csak egynek a üiánya: — az iíjuságó ! Hiszen volnának itt is „veterán gavarok" mint Szeghalmon! de hiába! ezeké a mait! Volnának serdülő backfischek és nagyreményű kamaszok — de ezeké a jövö. Csak a jelen, csak a jelen ! Vannak szép, nagyon szép, kedves, kimondhatatlan kedves leányok, mulatságra tánezra készek; kedvben szellemben kifogyhatatlanok. De gavallér jóformán nincs! Ez a bökkenő. De tán mégse ! Miért ? Elmondom. Az a pár fiatal ember, kit a vidék 10-én megláthat, összejött, hogy a dermedő tagokba egy kis életet öntsön. Egyikök azt mondja, hogy a hölgyek kedvért, másik meg a falu jóhirnevéórt, harmadik — önmagáért. De mindegyikük Galilei e mondását akarja ev miniatűré valósítani : e pur si muove ! És fog mozogni a íöld 1 Már tudniillik azoknak, kik e hó tizedikén a kaszinó nogytermóben, a táncz hevében ragyogó csillárok alatt lejtenek. Aztán meg azoknak, kik félrehúzód/a a íányözön s harsogó hangok elől, quarterkákban éltetik a rendező urakat és logyasztják a nektárt. Ezek alatt fog a föld leginkább mozogni! Na de szóljunk világosabban. A kaszinó javára az ifjusug vasárnap, e hó 10. bálát rendez, melyre a meghívók szótkűldettek. Ha a vidék képviselve lesz, jó, sikerülönek mutatkozik. ügy tudjuk, a rendezőség mindent elkövet, hogy 'i kasziuónak hasznot, a közönségnek élvezetet — önmagának nigy fáradsággal kis elismerést szerezzen. Adja isten ! M. J. Külföldi események. * BrUszszel, aug. 3. A nagy hangverseny, mely a frameriesi kőszénbányákban törtónt szerencsétlenség áldozatai ós a szegedi árvízkárosultak javára rendeztetett, ma tartatott meg. A királyi pár, a diplomatiai testület, a miniszterek, az összes polgári s katonai hatóságok megjelentek az ünnepélyen. A közönség tódulása roppant tolt. A királyi párt legmelegebb üdvözletekkel fogadták. * London, aug. 4. Wolseley tábornok jelenti, hogy Lord Chelmsford visszatér Angliába. Cetewayo király felöl nem érkeztek tudósítások ; állítólag feleségeivel s csekély kísérettel az ugomei erdőben tartózkodik. A meghódolt főnökök kijelentették, hogy őt királynak többé el nem ismerik. Wolseley tábornok egy dandárt a Trauwaalba szándékszik küldeni. * Páris, aug. 4. Nancy mellett a párisi Lyczeumban tartott ünnepélytől jövő vendégekkel telt 22 vaggon hibás vágányra jutott, melynek folytán az utasok közül 5-en meghaltak és 31-en megsebesültek. Azt hiszik, hogy roszakaratból származott volna ezen szerencsétlenség. Ausztriai hirek. * Bécs, aug. 4. Megerősítik azt a hirt, hogy Karlstadtban juliusban két kolera eset íordult elő, a melyek halállal végződtek ; az egészségi viszonyok azonban kedvezők. * Bécs, aug. 4. A „Pol. Corr" jelenti: 1879. óv első felében Ausztriában 43,028.000 frt egyenes adó folyt be, 1.338,000 frttal több mint a mult év ugyanazon szakában. Közvetett adó iejéban 81.194,000 frt folyt be, tehát 5.286,000 frttal több mint az elmúlt év ugyanazon szakában. kesztö urnák, ha szükségök lesz reám szolgálatomat, kezembe veszem a hajó lapátját is ; addig azonban, mozgalmainkat érvekkel kisérve, felcsapok a lelkes néző közönség közkatonájának. Ficzkó. Egy párlbaj történet©. — Beszély. — Irta: Chrisztó Miklós. (Vége.) Az ilyenek közzé tartozott Pataky is. Szavai, bókjai — mint látszók — tetszettek Margit hiúságának, tlogy is ne, hisz ő is Éva leánya, mért lett volna tehát kivétel. Margit kezdetben vértezni igyekvék szivét, későbben azonban Elemért tova-tovább kezdó elhanyagolni. így állottak a dolgok, midőn Elemér észrevette, hogy kigyót melengetett keblén. Belátta, hogy Zoltán bevezetése alkalmával saját boldogságát koczkáztatta. De remélt. Nem hihette, hogy Margit tökéletesen megváltozott volna. — Azt gondolta, hogy Zoltán távozásával minden megváltozik, de nem ugy történt. Margit mindinkább hidegebb lett hjzzá, s hogy csalatkozott, a fentebb leirt jelenet bizonyítja állításunkat. IV. Elemér a csalódás keserű érzetével távozott Mar gittól. Kiérve a zajos utczára, hogy még egyszer vissza ne tekintsen azon házra, melyben annyi boldog órát töltött, nem álhatta meg. Tekintete Margitnak kivilágított ablakán akadt meg. Szemeit rá tapasztá, s az emlékezés tündér fonala vissza vezette a boldog időkre, a régi emlékek felujultak, szive hevesebben dobogott, s feje szédült. Elgondolta : miért is született, ha csak szenvedés osztályrésze ; hiszen az élet boldogság nélkül csak kin és szenvedés. Miért is adott az Isten érző szivet, ha nem boldogságra, de fájdalomra teremtette. Még mindig ott állott, midőn egy kéz érintése felriasztá álmadozásaiból. Hátra fordult, s orvos barátját ismeró fel. — Te itt ? Ily késő órákban ? Mire magyarázzam ezt. Hisz azt Ígérted, hogy ma Gyula barátunknál jövünk össze. Jer velem mulatni. — Hagyd el, nem mulatság, de temető kell már nekem ! . . . — Az Istenért, mi bajod ? egész halvány vagy. — Mi bajom! . . . E közben mellettük egy férfi haladt el, ki szép csengő hangon az ösmeretes népdalt 'ónekló : „Ha tudtad, hogy nem szerettél, Hálódba mórt kerítettél; Te csaltál meg, nem én téged, Délibáb volt a hűséged.'' — Hallod, hallod ? ö már megfelelt helyettém. — Hogyan, talán Margit. •— Igen, ő! . . . Oh ha tudná mit szenvedek e pillanatban, talán megszánná áldozatát. . . . Szegény ifjú! ... ós ha tudnád, hogy Margit szivét a kétségbeesés, az önvád marczangolja, ha tudnád, hogy ő még jobban szenved ! . . . Az orvos felhasználva minden ékes szólását, Elemért nagy nehezen rávette, hogy barátjukhoz menjenek, hol jó kedv, s a harminczkót levelű biblia forgatása közben elfog feledni mindent. Elemér végre engedett. — A kompánia már helyt volt, s hősünket a legnagyobb óvacziókkal fogadták, s minden oldalról kérdésekkel halmozzák el. — Mily régóta várunk. — Játszatok-e? stb. Kissé hagyták beszélni, megfogták, leültették, s kénytelen volt játszani. A társaságban Zoltán is ott volt. Elemér nem ügyelve kártyájára, csakhamar tetemes összeget vesztett.