Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-07-31 / 77. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1879. N. SZÁM. talán kiegyenlítődést nyerhetnek a gabona ós export czikkeinknek Trieszt és Fiúmén keresztül a tengeren rendeltetésük helyére való szállításával. Hogy a gabonának ára még emelkedni fog, kitűnik abból is, hogy a hazai gőzmalmok részvényjegyei folyvást érték-emelkedést tanúsítanak a tőzsdén s a vaspályák részvényei magasabb áron kelnek, mint egy hóval ezelőtt is. Ez emelkedés annak tulajdonitható, hogy a gőzmalmoknál nagyobb mennyiségben lisztmegrendelések fogadtattak el, a vaspályáknak pedig nagyobb mérvű szállításra van kilátásuk. K. L. — Gróf Zichy Vidor az ellene felhozott gyanitások és rágalmak iránt magát egy képviselőkből összealakitandó becsületbíróság elölt kívánja igazolni s e végett Szontagh Pált, mint a szabadelvű párt elnökét, egy minden befolyástól ment ilyetén bíróság összealakitására már fel is kérte. Továbbá államtitkári állásáról önnön elhatározása folytán azon indokból mondott le, nehogy roszakaratból az mondathassák, hogy államtitkári állása, illetőleg a kormány befolyása a további eljárásra bármi hatással lehetne. Legutóbbi tudósítás szerint a belügyminiszter a lemondás indokát méltányolva, a lemondást legfelsőbb helyre fölterjesztette. — A bonapartisták tábora két pártra szakadt. Az egyik párt Napoleon Jeromos herczeget vallja fejének, s a nem létező francíia császári trón jelöltjének, a másik párt pedig Napoleon Jeromosnak fiát Victor herczeget tekinti trónjelöltnek. A Victoristákhoz tartozik tudvalevőleg a hírhedt Cassagnac Pál is, ki Prax Paris jeromistának a lapokban közlött levelére adott válaszában keményen megtámadta Jeromos herczeget azért, hogy nem tagadta meg múltját. A szarvasi főiskola jelentése, *) ( ) A békési ágost. hitv. ev. esperességtől fentartott s igazgatott szarvasi főtanoda évi jelentése 1878.9-ről Tatay István főgymn. igazgató kezéből ezúttal is megszokott gazdag tartalommal került ki. „Zenetanítás a szarvasi főgymnáziumban" ezimü értekezés nyitja meg, melyben a zene- s ének elismert tekintélyű tanára, Benka Gyula, a midőn egyrészt az elismerés koszorúját nyújtja az esperességnek, hogy a 18—19 év előtt létesített gymu. zeneintézet által, ha nem is adott * Habár lapunk mult számában röviden ismertettük az illető értesitést, t. munkatársunk ezen bővebb ismertetését is a tárgy érdekességénél fogva közöljük. Szerk. senkinek teljes művészi képzettséget — feladatánál ós szervezeténél fogva csak elemi tanításra szorítkozván — mégis jótékonyan hat a tanulók zenészeti érzékének kifejlesztésére ; másrészt szakavatottan veszi számba a körülményeket, melyek a prot. gymnáziumban a zenetanítás általánosabb felkarolásának szüksége mellett szólnak. Ilyen a történetileg beigazolt s értekezésében érdekesen megvilágított ama tapasztalat, hogy a módszeresen vezetett zenetanítás, kivált az énektanítás az emberképzés emeltyűje; ilyen, hogy az éneklés kivált a magasabb tartalmú s hazafias szellemű szöveg gondos megválasztása mellett, termékenyítő s hazafiasságra serkentő hatást ébreszt az ifjúságban. S ki ne tudná a zenével foglalkozás mily kedvesen elhárítja az ifjú lelkekre nehezedő sokszerü csábításokat, miket az üres idő, az unalom, a semmittevés s a tétlenség homályában életre kelő beteges képzelődés szülne ? Nemcsak kedves szórakoztatás rejlik tehát a zene művelésében, de aestetikai erő is arra nézve, ki azt jókor megkedvelte s bizonyosan sok kétes természetű társaságtól is visszatartatik az ki üres idejét élvezettel s a megszokás folytán növekvő szükségérzettel áldozza a zeneművészetnek. Ezen s hasonló körülmények móltatása azon következtetésre viszi az értekezőt s olvasót, hogy az énektanítás az algymnázmmban általán kötelezővé tótessék, nem lévén kivihetlen, hogy az algymnázium két-két osztálya egybekapcsoltan is lenne vezethető. A zenészeti érzék legközvetlenebb s legelevenebb serkentője az énekló , maga után vonná majdan, hogy a hangszerzenével is mindtöbben foglalkoznának ifjaink; aztán meg az énektanítás lelkesebb felkarolása s módszeres kezelése mellett a jogosan várt eredmény nyújtana a továbbépítéshez igazi alapot, lehetővé tenné magasabb müigényeknek is megfelelő tanulói karok szervezését; ily fejlődés fokozná a nemzeti zeneművészet virágzását; méltánylására vezetne a régi klaszikai görög kornak, melyben a művészet minden ága a költészettel, és pedig a közművelődés fejlesztésével állott szoros kapcsolatban, kibékítene végre ama nemes iskolai embereket, kik a szemléleti oktatással s beszédügyesitéssel egy időben megkezdik a népiskolai növendék zenészeti érzékének ápolását. Távol van azonban értekező, hogy az összes nevelői teendők központjának vagy legfontosabb teendőjének tekintse a prot. gymnáziurnon a zenetanitást, de igen is, mint az ifjúság kedélyvilágának lelkiismeretes búvára, őre, mélyen érzi s nem éreznie lehetetlen is, hogy ez irányban is lehetne, kellene tenni valamit. Ez élvezetes olvasmányra a közlemények s kimutatások következnem, A működött tanerők öszszege 18, kik között 6 melléktanár. Ez utóbbiak közt testgyakorlásra : Oláh Miklós okleveles tornatanár 20 heti óraszámmal. A gyorsirászat ugy látszik nem taníttatik. A bckeblezett tanulók száma a nyolez osztályban 465. Nyilvános volt 445, magán 20. Ágost. hitv. 196, helv. hitv. 38, róm. katholikus 71, gör. katholikus 2, gör. keleti 18, mózes vallású 131. Tandíjmentes 26. Az alumneumban élelmezettek száma 116 meg pedig olcsón 90, ingyen 26. Ösztöndijban részesült 72, jutalomban 17 tanuló. A zenetanitásban 20 frtnyi díj fizetése mellett hetenkénti 4 órában 16, a franczia nyelvben 10 frtnyi dij mellett 18 tanuló vett részt. A tornaegylet tagjainak száma év végével : 120. A müéneklést hetenként 4 órábau dalkar czimen 145 tanuló tanulta. Az önképzői gyakorlásokat szavalásban, müdolgozásban és bírálásban ez idén is Tatay István igazgató vezeté. Nyilvános ülés 2 izben tartatott érdeklődő müveit közönség bevonásával. Rendes tagok 74, hallgató tagok 66-an. A taneszközök évi gyarapodásánál a könyvtár gyarapodása vásárlat utján 107, ajándék utján 65 kötetet mutat. Neumann Károly érd. leik. ajándékát : P. Yirgilius Maronis opera-értéket a körülmény emeli, hogy borítékján ez olvasható : Alexandri Petrovits Schemnicii 1838, melyet tehát egykor halhatatlan Petőfink forgatott. A régiségtár mintegy 130 részint ezüst, részint réz darabbal gyarapodott. A physikai tár 126, a természetrajzi gyűjtemény mintegy 1000 darabból áll. A jelentés érdekes részletét képezi a főgymn. könyvtárának ismertetése Mihálfy Józseftől. Mezőberényi aerajában a könyvtár alig állott 142 kötetből. Szarvason vétel s nagyobb ajándékozás utján a könyvtár gyorsan növekszik, ugy hogy 1848. óv előtt már a 4000 kötetet meg kelle haladnia. A forradalmi napok megapasztják. Az ötvenes s hatvanas években — különösen Zsilinszky 10 éves kezelése alatt — uj lendületet nyer 1874ben az átvételnél Mihálfi 8119 kötetet talál s ma a kötetek száma a 10,000-et közelíti. Az iskola történetéhez nyújtott adatokból látjuk — a többek közt — hogy a megvizsgált 447 tanuló közül sorozati eredményül a nyolez osztályra jeles 153, jó 122, elégséges 143, elégtelen 29 esik. Az érettségi vizsgálatok vezetésével dr. Szeberényi Grusztáv bányakerületi ev. püspök s kir. tanácsos ur által megbízva valanak Áchim Ádám főesperes, Sárkányi János főisk. tanácsos, Zsilinszky Mihály orszgy. képv. s Osztroluczky Greiza a főtanoda nemes pátronusa. Az érettségire bocsátott 44 tanuló mind akadámiai-képesnek nyilváníttatott, még pedig 7 kitűnő, 12 jeles, 12 jó, 13 elégséges sorozattal. Számmal osztatának, mint már jelzők, ösztöndijak és jutalmak, melyeknek főösszege 39 magyar arany, meg 1059 frt 60 kr. Osztroluczky Greiza ur dalegyleti, mások disztornász-századi fiatal menyecske, a szerető férj mindene : Sztarik Fereneznó hosszas szenvedés után a leggondosabb gyógykezelés s anyagi ápolás daczára jobblótre szenderült. Hja 1 egyik örül, másik sir. A vigságnak ikertestvére a szomorúság. Turőczi Endre. Egy pax-Tbaj története. — Beszély. — Irta : Chrisztó Miklós. (Folytatás.) Pedig mily szép rósz jutott nektek osztályrészül . . . mért nem töltitek hát be hivatástok^t! . . Bocsánat e kis kitérésért. Elemér erőt véve fájdalmán, s a gyengeséget tul elérzékenyülést sáruló könyeket mintegy szégyenelve kitörló szemeiből, s önkónytelen az asztalhoz lépett. — A nyitva feledett albumban ellenfelére ösmert. Darabig szomorúan szemléié, azután visszafelé lépve a nő elé, keserűen folytatá: — Isten önnel asszonyom 1 Én elmegyek, ön nem szeret, s a valót tudni jobb elébb, mint utóbb. — Elemér!! . . . — Hallgasson meg asszonyom ! Majd, ha eljövend az óra, midőn vőlegényével Isten házába lépend, hogy ott egy szent frigy által egyesüljenek, lelkem kegyed felett fog lebegni, hogy az ég urától kikönyörögjem számára azt, mit tőlem megtagadott — a boldogságot!. . Életutain tövisek helyett csak rózsa teremjen, árassza el az ég annyi boldogsággal, mint a mennyi fájdalommal megvert engemet ! . — De édes Elemér! — Azon szemekben, melyben üdvömet véltem láthatni, fájdalom sajtolta könyük soha se legyenek; ajkait ne kényszerítse panaszra soha semmi 1 . . Szeresse férjét ! Hiu ábrándok előtt zárja el szivét s e szentélybe férjén kivül ne engedjen hatolni soha sémiit. És ha néha-néha családi boldogságuk egén háborgó vihar tornyosulna, mi megsemmisítéssel fenyegetné az eddigi verőfényes napokat, ha homlokára a bu fellegei vonulnának, hogy elhomályosítsák az azon honoló égi fényt, selyem pilláit ne özönöljók el a fájdalom könyüi: keressen vigaszt imajsönyvóben, s szive megkönynyebülend ! 1 ! — Isten önnel asszonyom 1 . . . E szavak után a férfi elrohant. A nő pedig midőn látta, hogy egyedül van, s meggyőződve Elemér szerelméről, belátva, hogy szive jobban vonzódik ahoz, ki most elhagyta, mint Zoltánhoz, sőt előbbit e perez óta kimondhatlanul, határnélkül szereti, imádja, mig amazt ki mézes szavaival belopta magát szívébe rövid időre — gyűlöli: meggyőződve arról, hogy a kit szeret, egy hibás lépése által talán örökre elvesztette, — könyei, melyek már elemér búcsúja alatt is permedeztek, megeredtek. III. E helyen már idő-szerűnek találjuk, hogy elbeszélésünk szereplőivel nyájas olvasóinkat — kik idáig követni szívesek voltak — megösmertessük. Kertey Margit tekintélyes, de elszegényült családnak utolsó sarja volt. A korán özvegységre jutott anya minden szerelmét egyetlen leányára ruházá. Nem kímélve vagyonának romjait, leányának igyekezett jó nevelést adni. Margit nevelése 16 éves korában végződött be, s ekkorra a segélyforrás is kiapadt. S az anya, hogy leányától eltitkolja a rideg valót, hogy ne éreztesse vele a szpgénység keserű kenyerét, nélkülözni volt kénytelen. Gyermeue jövője felett már-már kétségbe esett, midőn Margit kezét Satvári kérte meg, ki már ekkor 30 éves de dúsgazdag volt. Az anya szivében harcz keletkezett. Tudta, hogy leánya Yáry Elemért szereti, s meg volt győződve, hogy leánya Satvári oldala mellett soha sem lesz boldog, de mit tehetett. Elemér még csak kezdő ügyvéd volt, s irodája nem nagy klenturának örvendett. Határozott a nélkül, hogy leányát megkérdezte volna. Mnrgitot mindenről értesité, s felfedezte előtte szomorú anyagi viszonyait. Margit könyekben tört ki, s mitsem akart tudni e viszonyról. Később azonban komolyan megfontolva a dolgot, belátta, hogy ellenkezésével anyját nélkülözéseknek tenné ki. E gondolatra fellázadt lelke. Soha ! soha I rebegé, inkább szakadj meg szivem, legyek boldogtalan, de anyámat nem teszem szerencsétlenné. Saját boldogsága feláldozásával tehát kezét nyujtá Satvárinak, Váryt pedig levélben tudósitá, egyszersmind jegygyürüj t visszaküldte. Képzelhetjük Elemér kétségbe, esését. A szomorú hir az erős férfit egészen leverte, heves láz vett rajta erőt, ágyba esett, s mire felgyógyult, Margit már Satvárinó volt. (Folytatás köv.)