Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-12-25 / 140. szám

„Békéamegyei Közlöny" 1879. 140. sz;lm. nőkére adta, a ki jelenleg a budapesti esperességnek világi felügyelője. j — IJj orgonát nyerend a b.-csabai szőlőbeli evang. uj templom. Linder Károly lelkész, a gondnok e Uhrin Pál tanitó urak ugyanis megbízattak, hogy egy uj, a templom belső csínjának s terjedelmének megfelelő orgona iránt tegyék meg Saskó orgonaépitésznél, kinek kezeiből került ki a bires békési orgona is, a szükséges lépéseket. Nagyon is kívánatos volt, hogy a kedves belsejü templom összhangját ne rontsa elhasznált orgonája. — Dr. Reisz Miksa az összes gyógytudományok tudora, Bécsből, hol tanulmányait végezte és mint orvos több ideig a klinikákon működött, Csabára érkezett és szülővárosában a praxist megkezdte. Volt alkalmunk látni magánbizonyitványait, melyekben bécsi tanárai, kiknek kórházi osztályán volt gyakorlaton, a leghizelgőbben nyilatkoznak ottani működéséről. A jeles képzettségű fiatal orvos a főutczában, Fáy Mór féle házban lakik ós délután 2 — 4 óráig rendel. (i) Békésen a megüresedett városi pénztárnokságra a képviselőtestület, mint kandidáló bizottság a napokban tartotta meg a kijelölést. Három egyént hozott javaslatba névszerint Varga György, ifj. Lavatka József helybeli és Nagy Lajos vidéki (Szentesről) urakat. A választás e hó 26-ik napján leend ; hogy ki lesz az „igazi", egyelőre nem tudhatni, mivel mind a háromnak tekintélyes pártja van. Örömmel fogadjuk a t. képviselőtestületnek e tapintatos eljárását, hogy a sok pályázó közül ki tudta választani a legjobbakat, mert most csak a nép tapintatától függ a helyes választás, hogy oly kezekre bizza a város vagyonának kezelését, melyek mindenben megfelelnek a kívánalmaknak. (i) Békésről eltávozott a vizveszély alkalmára kiküldött dynamit-kiildöttség, hogy ismét visszajöjjenek, ha a szükség kívánja. Bár adná az ég, hogy ne lenne munkájok igénybe véve. Az igaz, hogy eddigelé még nem ismerjük munkájok eredményét, miután nem alkalmazhatták, s ilyen körülmények között a jövőben sem fogják alkalmazhatni. (i) Békésen is mozognak a — jégen. Megalakult a korcsolyázó-egylet, mely körülmény népessé teszi a hetedik nap délutánját. Végre valahára teljesült a rég óhajtott kívánság : a korcsolya-egylet, Kezdetleges az egész még eddig; de hisszük, hogy azóta elég kellemes időtöltést szolgáltat a jégsport kedvelőinek. Nálunk még a farsang mikénti felhasználásáról szó sincs eddigelé; ugy vagyunk e tekintetben, mint a gyászolók, kiknek örömét siiba vitte a kedves halott. Mi is gyászolunk a nagy csapás után, mely határainkat érte, a báli kilátásokat elseperte a viz, hanem azért ugy hisszük maradt annyi a kis fiókban, hogy ki fogja még birni a farsangot, hiszen úgyis rövid lesz, nem sok tánczestélyt rendezhetünk f Halálozás: A következő gyászlapot vettük: ,Nájmanu Gyulánó született Szabados Malvina az elhunyt neje, ugy apósa: Szabados Antal, és neje anyósa, szül. Czilbauer Amália, gyermekük : Szabados József sógor ; az elhunytnak szülei : Nájmann János, és neje Mogyoróssy Mária; testvérei: Béla, János, György és József, és az édes testvérként szeretett mostoha nővérek: Dáimel Anna, és férje : Féhn Nándor, Dáimel Kornélia; nemkülönben nagyanyja: özv. Varga Benőné, szül. Rámér Borhála, mint édes anyjának testvérei : Varga Rozália, Gligoreszku Györgyné, és fia: György; Varga Béni, és Varga Mária Kozics Pálné, és számos rokonok, számtalan barátai, és ennél több ismerősei nevében is, zokogó kebellel tudatja a forrón szeretett hü férj-, a kedves vő-, a szeretett sógor , a jó gyermek-, a feledhetlen testvér-, tisztelő rokon-, jellemes igaz barát- Nájmann Gyulának f hó 22. életének 25. évében, a házasélet édenének kora tavaszán, bél- és fejhagymázban több napi kínszenvedés után törtónt gyászos elhunytát. Hűlt tetemei f. hó 24. d. u. fél 4 órakor adatnak át az örök nyugalomnak, s az engesztelő sz. mise 27. d. e. 9 órakor, a róm. kath. nagytemplomban fog bemutattatni az egek Urának. — Kelt. Gyulán, 1879. decz. 23, Örök béke lengjen porai hantja felett 11 " — A csabai cs. kir. huszárok között f. hó 20. ismét szökési eset merült fel. Ez alkalommal megszökött vattai illetőségű Mocskos János ki most megyeszerte nyomoztatik s ha elfogatik, nem jó ünnepe lesz. — Gyulán a megyei székház kisebb tanácstermében a megyei szolgaszemélyzet és csendlegények ruha- és c^izmailletményének beszerzésére nézve f. hó 28. d. e. 10 órakor árlejtés fog tartatni. Felhívjuk e körülményre a megyei iparosok figyelmét — T. olvasóinknak boldog ünnepeket kívánunk. Elleneinknek pedig megbocsátunk, hogy nekünk is inegbocsátassék. Ez a legszebb erény, melyet hirdetett az, kinek ünnepét üli ma a kereszténység, de kinek ebbeli tanát, kövesse mindenki, bármely vallású legyen is I — A második felovasás, vasárnap decz. 28 án tartatik a városháza dísztermében. Kezdődik d. u. 5 órakor. Közreműködnek; Németh Lajos ur felolvasással, Kocziszky Mari k. a. szavalattal és Purcsi zenekara, (Aidát, Hunyady Lászlót és népdalokat fognak játszani.) Reméljük, hogy tisztelt hölgy közönség, melynek ritkábban van alkalma jeles helyi zenekarunkat hallani, tömegesen fog megjelenni. Beiépti dij 30 kr. A rendezőség. Irodalom és művészet. * Megjelent és beküldijtett: , Arany országban" vígjáték három felv irta Acsady Ignácz, Feszty Árpád 11 rajzával. Metszette Morelli Gusztáv, Budapest, Pfeiffer Ferdinánd 1880. Ez azon vígjáték, melyet megdicsértek, de a nemzeti szinháznál még sem fogadtak el. — Közelebbi ismertetését átolvasás után hozzuk. Most csak megemlítjük, hogy rendkívül csinos a kiállítása — Figyelmeztetjük megyénk intelligens iparosait a ritka szakértelemmel szerkesztett „Magyar Iparosok lapja" czimü, Gellén Mór-féle szaklapra. Hazánk legnevezetesebb nemzetgazdászai, iparos-barátjai dolgoznak abba. Azonkívül minden két hétben irodalmi melléklapot ad „Szünóra" czim alatt, melybe a fiatal nemzedék legképzettebb tagjai, de régi jó irók, mint Balázs Sándor is irnak. Előfizetési dija egy évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Törvénykezési terem. * Kinevezések. Dániel Lajos és Mészáros Gusztáv a gyulai kir. tszékhez joggyakornokoknak neveztettek ki. * Tanka Miklós gyula-vári erdeszsegédet, ki mint lapunk annak idején emiitette egy alkalommal „véletlen szerencsétlenségből" egy erdőcsőszt meglőtt, ki abba bele is halt, a gyulai t.szék felmentette, illetve ellenében a bünfenyitő eljárást beszüntette. A kir. ügyészség feletibezett. Karácsony estéjén. — Az életből ellesve. — Az est ünnepélyes komolysággal borult a vidékre. A város jitczáin szokatlan élénkség uralkodik. Gyors léptekkel haladnak ma el egymás mellett az emberek, az elkésett — kis Krisztuskák, Keblére omolt, elfelejtette a gyászt a rövid együttlétet, a baljóslatú jövőt. Mily boldog volt akkor I Szétnéz a szobában. — Megviselt bútorai levetik rozzant mázokat — az emlékezetben. Mintha a kopott foszlányos pamlagon ismét élénken virulna a tarka virághimzés; mintha a töredezett székek faragott kigyóin ragyogna az aranypikkely. A kék bársony imazsámoly is uj talán ? Az elefántcsont album sem sárgult, az arczképek sem fakultak, s a virágok se hervadtak?! Talán megujul a mult idő. ... 1 A kis Puszi morog most a Czirmosra. Erre aztán föltámad a jelen képe s a boldog órák emlékezete ugy elröppen, mint a megriasztott pillangó. Lelkén át aztán a mult sötét képei szövődnek. A hős huszártiszt, midőn nehéz lánczban, nehéz sebben elhalad ablakai alatt. Marczona katonák, könyörtelen őrök, kik kedvesének kebléről leszakítják és puskatusával szédítik el őt. Idegen világ. Német katonatisztek, kik a császárjához hü gárdista árváját felkarolják, csabitgatják — hiába 1 Egy pillanat alatt átvonulnak képzeletében. Előkelő kérők, kiket kikosaraz. Aztán szegényes hivatalnokok, kik boldogítani hiszik a már első ifjúságát átélt leányt. De Mari néni nem ment sohasem férjhez. Az atyja után maradt nyugdíjból eléldegélt. — Czirmossal és Puszival csöndesen, békével. Egy gondolat élteti bus magányában, hogy visszajő kedvese s egyesülnek az öreg korban. Hiába mondják neki, hogy hasztalan vár, ha életben volna, haza jönne, mert megkegyelmeztek már mindenkinek. Hiába beszélnek. Ez a gondolat annyira lelkébe vette magát, hogy nem irthatni ki onnan. Letérdel imazsámolyára. Imádkozik. Imába foglalja kedvesét. Erőt kér az égtől, hogy megvárhassa a most már bizonyára megőszült, törődött kedvest, az egykor délezeg huszárt, most már csak lézengő hadastyánt. El fog jönni, fel fogja keresni. És elmélyed imájába s mig kezei az olvasot morzsolgatják s ajkai gépileg rebegnek, addig lelke ábrándjaiba merül. A kis Puszi elugatja magát. Kopognak ajtaján. Ez ő. Rohan ki, hogy ajtót tárjon. De oh, csalódás a betlehemes fiuk két angyala köszönt be: „Szabad szép Betlehemmel bejönni ?" Szegény Mari néni I Mészáros István. Itt-ott ki is gyúltak már ablakokban az örömtüzek s a megörvendeztetett „jó gyermekek" hangos örömkiáltásai kihangzanak az utczára. Ott az átelleni ablak alatt kis iskolások énekkarba társultan zengik áhítattal a : „Mennyből jöttek az angyalok," amig kiszól a behivó hang s ők bekerülnek. Kis vártatva azonban újra künn a kis csapat s csörgő dióval telt zsebekkel folytatja vándorlását ismerőstől-ism erőshöz. Gyula barátom háza előtt vitt el utam. Szegény emberek ti I gondolám magamban — a mult hét egy délutánján kisórtiik ki négy éves Etelkátokat. Nincs kinek állitonotok karácsonyfát, melyhez pedig hetek óta annyi gyönyörrel versenyt készültetek. Az édes apa sirc-rivó bábut, bölcsöt, a mamácska meg meleg ruhát, harisnyát s ki tudná mi mindent beszerzett, elkészített már, vagy tervez gondolatban. Ablakuk alá értem. Önkénytelenül odafordult tekintetem. Mi ez? kivilágított ablak I Fényes, akárcsak mint tavasz, amikor jelenlétemben vezeték be a drága szöszkét, okos kék nagy szemeivel, minek utánna saját füleinkkel meghallok a túlvilági „kis Jézuska" — csengetyüszavát. Előttem most is a leirhatlanul kedves jelenet, pillanat Előbb a néma meglepetés, majd a kitörő kiáltás, azután a csevegő kérdezősködés s ideoda futamlás. Mindez perez alatt. Öröm az örömöt szerzők, öröm a megörvendeztetett szemében. Boldog óra, kedves emlékezés . . . De mit jelentsen hát a kivilágított ablak Gyula barátom házánál ezestvélyen ? Nem tudtam magamnak megmagyarázni. S én, aki őket ez estvén zavarni, a sebeket jelenlétemmel felszaggatni különben nem mertem, szándékom épenséggel sem vala, a kivilágított ablak láttára — benyitottam. Megható kép. Egymás karjaiba dőlten zokogva állott előttem a lesújtott házaspár. Szótlanul szegődtem hozzájuk könyezőnek. A karácsonyfa csak ugy ragyogott a sok arany diótól, körüle lerakva mind az s akként, a mit s a mint csak gyöngéd anyai kéz képes összeállítani. Barátomé volt az első szó : Nem tudtam Vilmát lebeszélni e gondolatról. Ő mindenáron meggyújtja a kinek szánta a karácsonyfát. Jól tette — szegődéin pártjára a szenvedő nőnek. — A kis angyal a túlvilágról is örül a szeretet e munkájának s áldást mond a gyöngéd kezekre, balzsamot küld a vérző sziv sebére. De elég is lesz — szóltam barátomhoz — itt e hideg szobában időzni; ideje a gyertyákat kioltani. S a gyertyalángok egymás után kialudtak s már az utolsóra nyujtá barátom kezét. De ím — kopogtatnak. Ajtó nyílik. Egy szegény asszony a szenvedés kifejezésével arczán, kopott kendőbe burkoltan, 3—4 éves gyermekével karján állott a küszöbön. Egy kanálka meleg ételt, nem magamnak, átfázott gyermekemnek Örzsikéninek — a Jézuska nevében ! Özvegy vagyok s mióta az ár elragadta kis hajlékomat, bolyongok, ma még — — — Elég a szóból jó asszony I szakitá meg határozott hangon, nemes elhatározással Vilma s megkapva kezét, karjaiba veszi, keblére szorítja a gyermeket. Gyújtsa meg kérem — szóla erre hozzám — a gyertyákat újra, pedig az utolsóig ! Igen, jól mondá imént, hogy angyalom balzsamot küld le még ma szivemre. Im Erzsike I — hordozza akárcsak a magáét körül — a ragyogófa, a játékszerek, a meleg ruha miudez tiéd — a Jézuska ajándéka. De elég, meleg étel kell, jó asszony, gyermekének, vigye át a meleg szobába s érezze otthon ez est vén magát. Valóban látni kellett volna a szegény elfogult gyermeket, mily bámuló arczczal kisérte a soha nem látott fényes, dolgokat. Látni kellett volna azonban barátom Vilmáját is átszellemült arczczal, amint a jótékonyság cselekedete árasztotta el igéző fénnyel — glóriával — homlokát. Oh és ki volt boldogabb e pillanatban a jótékony lelki változás láttára barátomnál? Jer, karjaimba, jó lélek; áldom a jóságos Istent, hol e boldogtalanokat házamba vezérló ; a Megváltó látogatása ez kicsinyeinek a szenvedők képében. Én pédig elgondolám — vajha te sem felednéd kedves olvasóin — hogy a boldogtalanság csak ott köszöntött be a maga leverő nagyságában, egészében, a hol megszűntünk törülhetni könnyeket, csillapíthatni nyomort szenvedő embertársunk életében I Csabai. Felelős szerkesztő : §áttaszéki &ajos.