Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám
1879-12-25 / 140. szám
VI. évfolyam. 1879. 140. szám. B.-Csaba, deezemlier 25-én. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. e*- •--• ; — — l v£eg ,jele3ails: Ita-etenlsérLt háromszor: vasárnap, 3sed.d. (féliven) és cs-ü-törtöjsönElőfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-lxlvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ura, 5 kr kapható Biernr B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csaban. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Ny itt tér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az árviz elleni intézkedésekről megyénkben. — Alispáni eltőterjesztés. — Méltóságos főispán ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! Mig egyrészről a békési magsári kiszakadások betöltésére, melyeknek felsőbbjét deczember 7-én a gyulai járási szolgabiróval s Neugebauer kir. segédmérnökkel megszemléltem, a társulat megkeresése folytán Gyula, Csaba és Békésről pénzes munkaerőt kirendeltem, — másrészről Doboz község megmentése érdekében, minthogy az ottani lakosság a helyszínén működő szarvasi kir. folyammérnöknek, s a járási csendbiztosuak nem engedelmeskedett, a főispán ur ő méltósága tudta és beleegyezésével, a szarvasi folyammérnöki gyakornok jelentése nyomán Gyuláról 30 főből álló honvédcsapat kirendelését eszközöltem, — a járási szolgabírót és Neugebauer segéd mérnököt Dobozra kiküldöttem, a hová deczember 9. Sarkadon keresztül személyesen is kirándultam. — Dobozon a helyzetet szerfelett aggasztónak találtam; a minden oldalról ostromolt szabálytalan körgátak alatt sok helyen nem fáradozott de patakzott az árviz; melyek védelmezésében csekély munkaerő fáradozott, melyet a kemény hideg majdnem megdermesztett. Véd-anyag trágyán kívül nagyon kis menynyiségben állott rendelkezésre. A védelem szervezve és rendszeresítve, a községi — munkaerő összeírva nem volt ; a kirendelés dobpergés mellett eszközöltetett, mely Magyarország képviselőházáho/i emlékirata a magyar gazdák li. orsz. értekezlete által kiküldött végrehajtó-bizottságnak az ország mezőgazdasági helyzetéről. (Folytatás.) íevesett eredményezett. A körgát meg-| szemlélése előtt a közmunkaerő összeírását megrendélve'n, minthogy a szemle után részint a jelenlevő szakközegek előadásaiból, részint közvetlen tapasztalataim nyomán meggyőződtem arról, hogy a körgát jelen állapotában biztosítékot nem nyújtj kiszakadása minden perczben várható; fentartása elegendő munkaerő nélkül nem remélhető, s a 4900 méter hosszú vonal felváltás melletti őrizetére, szilárdítására s fentartására 24 óránkint 900 ember ige-' •yeltetik holott a helybeli közmunkaerő 600 főnél többre nem becsülhető: ezen indokokból a törvény alapján a szomszédi községek közmunkaerejét minden beszámítás nélkül igénybe vennem kellett, a miért Sarkadról Biharmegye alispánja ut-! ján 150, s Csabáról a járás szolgabirája utján ugyanannyi embert védszerek és élelemmel ellátva kirendeltetni kértem, — s a járási szolgabírót felhittam, hogy a körgát védelmét a három kir. mérnök közbenjöttével, a rendelkezésére bizott munkaerővel folytassa, s a kirendelt honvéd karhatalommal, mint polgári biztos a körülményekhez képest rendelkezzék. A védelem kiadásai fedezésére a közmunka váltsági pénztárból a körgát építésére már korábban kiutalványozott 1000 frtot a járási szolgabírónak kiküldöttem; Gyula város polgármestere pedig távollétemben a helyettes főjegyző ur által a mentő csolnakok jegyzékbevételére, s veszély esetén Dobozra való kiszállittatására felhivatott. — Idővel a helyzet Dobozon részint a Körös apadása, részint a kitört árvíznek a békési területekre való húzódása követMidőn azonban közlekedési viszonyaink eme felvetett kérdésénél számolva viszonyainkkal, egyrészt tekintetbe kellett vennünk a pénzügyi helyzetet, másrészt e helyütt még sem tehetjük, hogy rá ne mutassunk azon többrendbeli és mindmegannyi országos fontosságú érdekekre, a melyek vizi utak létesítésével nálunk oly szoros egybefiiggésben állanak. Ha fent kimutattuk azon rendkiviili hátrányokat, mik összes közgazdaságunkra természetszei üleg hárulnak a rendezetlen, tuldrága szállítási viszonyokból és ha tudjuk, a mmmm közlöny" tárczája. A kis köztársaság. — Rajz. — Irta: Nogáll Janka. (Vége) Igen, itt ismerik a szabad akarat áldását. Nincs, lei ellene törjön, mert a mi az akaratot fakasztá lelkűnkből, az is közös, az is elválaszthatlan; egy czél felé halad; hogy egymásnak örömöket szerezzenek, ellessék egymás gondolatát, vágyát, akaratát, és édes örömmel, boldogan teljesiték. Nem, mert parancsolta egy szigorú tekintetű férj, vagy atya, vagy soha meg nem győzhető anya vagy feleség, egy zsaroló gyermek; hanem mert szeretett, imádott lény szemeiből olvassák ki azt a kívánságot. Jöjjenek hát, nézzenek meg csak egy jelenetet e kis köztársaságban. Én már voltam ott. Ha elvégezték a napi munkát, mit közösen, egymás erejéhez, képességéhez mérten osztottak ki és teljesítettek; összegyűlnek az esti órákra. Ott ül a családapa, környezve hűséges köztársaságától s a feleség, az anya kedves mosolyában, meg a gyermekek vidám, szeretetteljes csevegésében keres üdülést. Itt feledve van minden baj, mint távol e boldog kis világtól szenved mindenki, kit sorsa az emberek sokasága közé űz. A leányok nem ülnek benn valamely rejtett helyen titkolódzva, nem irnak ott olyan dolgokat arra az ismeretes rózsaszínű papírra, mit nem szabad a szülőknek látni. Az anya nem iparkodik a szomszédban fürkészní mások baját, örömeit, szenvedéseit. — Együtt vannak mind. A miről beszélnek, közös ügy, a miről egyenkint vélekednek az is mind közös, mind elválaszthatlan. Titkos terveik, titkos gondolataik nincsenek. A gyermekek már ismerik a családi gondokat is. A két öreg inegifjul a fiatalok ábrándjaiban, reményeiben, szerelt mében. Közös aggodalommal, közös reménnyel gondol) nak a jövőre. A két öreg olyan félő örömmel néz a két merengő gyermekre. Tudják mit jelent ez. Szemeik találkoznak, édes mosoly játszik ajkaik körül, mintha mondanák : Tudod, ugy voli régen. . . Igen régen. Mikor még a „kis mama" is olyan ábrándos, merengő leány volt. mint ezek. Azért érti ő most is gyermekeit. Olyan ódesbúsan néz rájok, ha lehajtják fejeiket, tán hogy sziveik dobogását hallgassák. Megkérdezzék, mi történik ott benn, abban a nyugtalan, örökké nyüzsgő, mozgó kis lakásban? Hát beköltözött már oda az a „névtelen édes sejtelem." Dehogy névtelen 1 Nevet adtak már annak a tapasztalt szülők, mikor ők még csak éreztek. Nagyon fontos pillanat volt akkor, jól meg kellett gondolni, mert mások is : fölvételre jelentkeztek e boldog kis köztársaságba. A leányok némán, figyelemmel hallgatták azt az egyforma dobogást. Megértették belőle, hogy ez a parányi kis köztársaság nem maradhat mindig a régi édes rendben. A szülők is erről beszélnek most: „Hogy is lesz majd? ..." S ennél a nagy kérdésnél elszorulnak az egyformán dobogó szivek. Nem szól többet senki, csak tűnődnek csöndesen. S midőn újra föltekintenek, a szemekben a könyek csillognak már; a remény, az aggodalom, a szeretet könyei. Mikor újra szolnak, hangjuk remeg még, de arezukon újra feltűnik a mosoly. Hadd oszlassa el egymás aggodalmait. Gyermekeik fejére teszik kezeiket a szülők, áldva, könyörögve. És a két ifjú sziv reménytől, szerelemtől , dobog. . . Tudják mindnyájan, hogy a „lányok sorsa" majd I változtat a kis köztársaság sorsán is. Többen lesznek egykor. De azok uj hivek lesznek mind. A „királypártiak", az egyeduralom imádói ugy sem élhetnének meg ez egyszerű szabad körben. * * * Most pedig menjünk e boldog képtől szegény gyönge hadam. Rejtsék el égő könyeiket az utczán Nem értik azt meg az emberek. Gelléri Mór „szünórájáVil." keztében enyhülvén, a járási szolgabiró által a Gyuláról kirendelt honvédség, s a szomszéd községi közerő hazabocsáttatott, nem különben a műszaki közegek is, — úgymint Kiskéry, a szarvasi és Neugebauer kir. mérnökök, kikhez még Endre Antal segédmérnők is csatlakozott, a vész helyéről eltávoztak, - - sőt a járási szolgabíró is legutóbbi jelentésében hazajöveteli szándékáról értesített, mely szándékot én a fenálló körülmények és viszonyok közt indokoltnak és igazoltnak nem találván, a járási szolgabírót további ott maradásra kértem, Neugebauer kir. segédmérnököt pedig a körgátak fentartása körüli munkának további vezetése végett ismét Dobozra utasítottam.
