Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám
1879-11-23 / 126. szám
„Békésaieg} 7ei Közlöny" 1879. 126. szám. mennyire fekszik Pozsony nyugot felé és Nagyvárad kelet felé, ahhoz oly eszközök szükségesek, melyekről a közönséges életből még megközelítő képet sem tudunk adni. Elég legyen annyit megjegyeznünk, miszerint az óráknak a helyeknek fekvése szerint különböző járása okozta e tekintetben a legnagyobb nehézséget. Egészen másként áll azonbíni a dolog a villamos órák feltalálása óta, miután minden pillanatban meglehet tadni, hány óra van a legtávolabb helyeken s az időkülönbséget a legpontosabban megjelölhetvén, ebből a helynek nyugotra vagy keletre való fekvését a legnagyobb pontossággal ki lehet számítani. A villamos órák a csillagászokra nézve általában oly rendkivüli fontossággal birnak, miszerint remélhetjük, hogy nem messze van az idő, a midőn Európa valamennyi csillagdái távírdákkal lesznek összekötve s villamos órákkal felszerelve, a mi által a vizsgálódás az eddiginél sokkal könnyebb, alaposabb és biztosabb leend. Nagyon messzire vezetne bennünket, ha a villamos óráknak tudományos értékéről bővebben akarnánk értekezni, csak még azt az egyet legyen szabad felem litenünk, hogy Északamerikában, mely az anyagiasságnak oly rosz hírében áll, a villamos távirdára roppant sokat áldoznak s azt a tudomány hasznára s az emberiség áldására sok féleképen alkalmazzák. — Amerika e tekintetben is kezdi Európát háttérbe szorítani. — Az 1870. év óta a többi között egész Északamerikában egy a természeti tünemények megfigyelésére szolgáló távirdahálózat van szervezve, melyen a főbb időváltozások naponként háromszor Washington-ba és az ország főbb helyeire táviratoztatnak. A fővárosban ezen jelentésekből időjárási térképeket készítenek, melyek az időjárásról egész Északamerikában hű képet adnak, s egyúttal a következő napra is közölnek időjárási valószínűségi táblázatokat, melyek eddigelé átlag 100 eset közül 76 esetben bekövetkeztek. Különösen a közelgő zivatarok valamennyi kikötőbe azonnal táviratoztatnak. Reményünk lehet, hogy nincs messze az idő a midőn valamennyi országban lesznek oly távirdaállomások, melyeken át a világ minden tájairól időjárási tudósítások fognak beérkezni, ugy hogy nagyobb biztossággal lehetend az időjárás három napra előre megmondani, mint most egy pár órára lehetséges. Annyi bizonyos, hogy legkevésbé sem fculozunk ha azt mondjuk, miszerint az emberiség összes ösmei*eteinek fele együttvéve nem ér fel azzal, a mi nagyot, hasznosat és csodálatosat a villamos erő már eddigelé is az emberiségnek szolgáltatott. Ha az ókor vallásos dalnokai Istennek mindenhatóságát akarták dissőiteni, azt mondták, hogy a szélvész az ő hírnöke, a felhők az ő szekere és a villám az ő szolgája. •— Ez a mindenhatóság dicsőítésére már most nem elegendő. Nekünk gyorsabb hírnökünk is van, mint a szélvész. Ott van a villamos távírda Északamerika partjain, mely a hajósoknak mindenfelől viszi a híreket a felől, hol és merre van netalán vihar készülőben. — Ezen hirek, melyek sebesebben repülnek mint a nap világossága, messze elhagyják hátuk megett a zivatart, s ha az, — egykor az Isten hirnöke — megérkezik, az ember hirnöke, a távírda, már régen ott járt, s előkészítette a hajósokat elfogadására. Ha a felhő száguldásának gyorsasága miatt egykor Isten szekerének neveztetett, ezen nevet többé meg nem érdemli, mióta vasúti vonataink őket sebességben teljesen felülhaladják. A villám, az Istennek egykor annyira retI tegett szolgája, már most szintén az embernek van kezében, s az ember azt nemcsak maga is tudja csinálni, de sőt a villámhárító levezető féme kényszeríti az Istennek ezen egykor rettenetes szolgáját, hogy ott kárt ne tegyen, a hol nem akarjuk. Az emberi elme kilelte a törvényt, melynek ezen szolga engedelmeskedni köteles, s képes megszabni számára azon utat, melyen haladni kénytelen. De bucsut veszek a szives olvasótól.. Ha idáig szives volt hétköznapi ruhába öltöztetett csevegéseimet a természettudományok köréből figyelemmel kisérni s mind végig kedvét lelte benne, a szerkesztő ur szives engedelmével gyakrabban is találkozhatunk. (Minél előbb ! Szerk.) Miavecz László, csabai távirdaíőnök. misét tartott Hajnald Lajos bibornok a budavári hely őrségi templomban. Ott volt Andrássy, a minisz terek majd mind. Majláth országbíró, Edels beim Gyulay stb. A konzulátusok ablakai előtt zászlók lengenek csak a német konzul nem tűzte ki a lobogót Az országházán fekete zászló lobog. Egy beregmrgye felvidéki képviselő: Morvay Pál halálát jelenti. Robin. Külföldi hirek. A fővárosból. Budapest, nov 19. Tegnapelőtt az álmos házmesterekre s a didergő tejárulónőkre, kik már jókor reggel bejárják egyfogatú kocsijokkal a még csendes utczákat, nagy meglepetést várt : az első hó ! Még alkonyatkor csörögtek a száradó, sárgult lombok a Muzeumkert s az Erzsébettér fáin : másnap reggel már lehullott a hervadt leveles lomb, a fák zuzmarások, az utak hólepettek, az ablakokra jégvirágok rajzolódnak. Itt a tél 1 A vigalmak, a könnyelmű élet saisonja 1 Igaz, hogy az advent böjtje is itt van. De erre nem gondol senki. A világ a téli estéknek örvend előre. Az ifjúság a farsangra készülődik. A jogászok bálbizottsága megalakult; elnök : gr. Teleky Gyula. Az orvosoké is: elnökük Décsey István. A gyógyszerészettan hallgatóké : Bartha. Sőt a jelen farsangon a kereskedő ifjak is a vigadóba rendezik. Szombaton volt az önkénytesek ismerkedési estélye. A különféle egyenruhák közül legszebben tünt ki az orvosok egyszerű, elegáns öltözete s evvel ellentétben a délczeg huszárok diszes egyenruhája. Az első felköszöntést természetesen a királyra mondták. Ma meg minden háznál a legőszintébb felköszöntést a királynőre mondják, a kinek tiszteletére fényes — Grévy elnök és Waddington miniszterelnök Párizsban meglátogatták Erzsébet és Mária Krisztina főhgnőket. — A madridi városi tanács fél millió frankot szavazott meg a király lakodalma alkalmából rendezendő ünnepélyekre. — Björnstjerne Bjürnson, a hires svéd költő a telet Bécsben fogja tölteni, honnan Budapestre is átrándul. — Civry grófné Genl városától a braunsclnveigi hg. több milliónyi örökségét követeli, melyet ez, a városnak hagyott, mert — mint állítja. — a hgnek nem volt végrendelkezési joga> — Oxfordban befolyásos meetinget tartottak, hogy mivel lehetne megakadályozni a velenczei Szt.-Márkdóm restauráczióját. Ezek ugyan még mi mindenféle tárgyban nem meetingeznek. Ausztriai hirek. — A rcichsratll igazoló bizottsága Ofenheim választásának megsemmisítését fogja indítványozni. — A loskaui plébánost Olmütz mellett, egy községi lakos a megtartott mise alatt pisztollyal megsebesítette, és a második lövést magára sütötte. — A prágai zulu-verekedést már tárgyalta a törvényszék, s az eredmény az lett, hogy a zulut felmentette. A fekete vitéz nagy örömmel fogadta az Ítéletet. — A hradsini nő alapítvány uj apátnőjévé Mária Antónia föherczegnét nevezte ki ő felsége. — Elődje a spanyol király arája volt. —Br.Lasser volt osztr. miniszter meghalt. Fővárosi hirek. — Dr. Wenczel Gusztáv jeles egyetemi tanárunk a magyar nemességet nyerte. — Csatár Zsigmond csongrádi képviselőnek, csütörtök este két ismeretlen tettes értékes tajtpipáját szájából kikapta és azzal futásnak eredtek. Bizony furcsa lihtória ez. — Dr. Kiss Józsa kir. táblai bírót, Békésmegye egykori főjegyzőjét, ki hirtelen halállal mult ki, f. hó 20. délután 4 órakor vitték a kerepesuti temetőbe. Temetésénjelen volt a kir. tábla összes tisztikara. — Csillagh Lipót hazánkfia, ki mint rajzoló részt vett a Rohlf-féle afrikai expeditióban, Tripolisbau meghalt. — Béke legyen porain 1 Hazai hirek. — Temesvárott mult kedden ismét erős földrengés volt. — Munkács környéke jelenleg nagyszerű vadászatoknak színhelye : Schönborn Ervin gróf rendezi ezeket és Rudolf főhg. trónörököst is meghívta, tanuja volt, hányszor vártam Sárit hiába; akkor már tejusasszonyságra vágyott. Akkor is rá vártam, mikor te itt lestél meg, emlékszel? az öreg fűzfán törtem szét a tilinkómat is, úgyis róla vágtam a fáját." „Hogy ne emlékezném I — felelt Rózsi, — emlékszem én minden szavadra, minden pillantásodra, a mit rám vetettél." „Lásd, azóta se furulyáztam, nem való az olyínj embernek, a kinek nincs ki meghallgassa a nótáját. De most vágok egy botot, ad még az öreg fa, furulyát csinálok belőle, s ha nem jöhetek hozzád, ide hallod legalább a nótámat." „Legalább tudom akkor, hogy nem csókolódzol valakivel mással." „Ne mondd ezt még egyszer Rózsi, mert isten bizony megharagszom 1 száradjon el a két karom, ha rajtad kivül más lányt megölelek vele, mig te el nem hagysz." „Akkor soha sem ölelsz mást." „Én is ugy szeretném" szólt Jóska, mialatt az öreg fűzről levágott Lgy ágat. Ne várjuk be míg elválunk; tudhatjuk, szerelmesek közt milyen sokáig tart a búcsúzás I Ki ne tudná, milyen szapora jószág a csók ? Rózsi és Jóska alig vették észre, hogy egy párból kettő, kettőből fiz lett, azután meg nem is olvasták ; de ki is olvasta azt valaha? Rendesen éjfélre kukorékoltak a tanyabeli kakasok, mire Jóska haza ért. A gróf sürgette is már a lakodalmat. Rózsi és Jóska napról-napra jobban megszerették egymást. Ritka este volt, hogy Jóska ne arra jártatta volna a gróf paripáit, de ha nem jött, furulyája áthallatszott, azon küldte át szerelmes szavait Rózsihoz. Gangos Gábor is kibékült lassanként a gondolattal, hogy mig veje ténsur, addig unokahuga Buza Jóska felesége legyen. S megígérte, hogy uj boron kitartja a lakzit. Már odáig alig egy pár hónap, és a szerelmesek boldogok voltak azon gondolatban, hogy nemsokára egészen egymáséi lesznek. Kihirdették őket már háromszor a g-i templomban, mikor az öreg Gangos Gábort nagy búbánat érte. Egyetlen gyermeke, szegény Sári megelégelte szenvedéseit, a kútba ugrott kétségbeesésében, bele is fult. Sejtéren az volt a hir, hogy véletlenül esett bele, de Gangos tudta hogy az nem áll; megsiratta Sárit, Héjának meg odaizent, hogy ne is mutassa magát többet. Most már nem volt egyenes örököse Gangos Gábornak. Rózsira, mint legközelebbi rokonára nézett s kilencz fertály föld, meg a g-i ház. Gangos ugy szerette Rózsit, mint tulajdon édes lányát, és sehogy se tudott megbarátkozni azzal, hogy most már ez is odahagyja, és soká töprenkedett rajta, hogy előzze meg azt. Mikor aztán rájött, csudálkozott rajta, hogy nem tudta elébb kisütni. Férjhez mehet Rózsi, de nem el a háztól. Jóska hagyja ott a szolgálatát, jöjjön ide lakni, befogadták a szivükbe, csak a házba is befogadják, több a hely ebben, mint amabban 1 * * * Szegény Sárit megsiratták, eltemették, elfeledték I Nemsokára utána ment az apja; Gangos Gábort is magához hitta a mindenhátó. Hárman maradtak az őszi réti tanyán, Rózsi, az ura, meg az öreg Ferencz. Kétszer fordult a gólya, és kettővel lettek többen, és az öreg Ferencz csodálkozott is rajta, hogy isten adta gólyája szerecsenországban a hol járt hogy találhatott olyan szép egy pár kis szőke gyereket 1 Nem is mondjuk, mily boldog volt az egész kis család; csak rá kell nézni egészséges piros arczukra, melyről a mogelégedés mosolyog, az öreg Ferenczre, ki annyi szeretettel ringatja karján kisebbik unokáját, s láthatjuk, hogy mindhárman elfeledték azt az időt, a mikor el nem mondhatták, mint most: „milyen szép az élet !"
