Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-07-17 / 71. szám

„BÉKÉSMBSYBI KÖZLÖNY." I870. 7I- SZÁM. rén feltűnt ez üdvös mozgalom és átalakulás előtt, a tanító helyzete, illetőleg hivataloskodása nagyon kényelmes volt, mit bizonyít azon körülmény, hogy csak elemi ismeretekkel is alig birt egyéniségek is, közmegelégedést viva ki maguknak, viseltek nem egy helyen tanitói hivatalt. De ma már e valóban nagyon kezdetleges állapotból, a felekezeti iskolák is erősen kezdenek kibontakozni. Honunkban már nemcsak azt várjuk meg a tanítótól, hogy betanítsa a kiszabott tantárgyakat, de megvárjuk azt is, hogy helyesen tanítsa be azokat. Tanítás és tanítás között, nagy a különbség! Ma már azon elveket is ismernie kell egy jó tanítónak, a mely elvek szerint lehet egyedül csak helyesen és síkeresen tanítani. Szóval ma már megvárjuk, hogy az az ember, a ki tanítónak vallja magát, valódi szakember legyen s e szép és megtisztelő nevet meg is érdemelje. „A jó pap holtig tanul" mondja a példabeszéd. Es ez áll a tanítóra, s általában minden öntanulmányokra kötelezett emberre nézve is. Napjainkban már a czélszerüség elve annyira alkalmazva van, még a földmüvelés, illetőleg gazdászat terén is, hogy az okszerű és korszerű gazdálkodás elveinek hódoló gazda földe és jövedelme, kiválik a többiek közül. „Többet észszel, mint erővel 1" ez korunk jelszava. E jelszó alól tehát, mint az okos földmivelő, ugy az okos tanitó sem zárhatja el magát. Haladnunk kell minden tekintetben, midőn minden halad, nehogy elmaradjunk s szörnyű kárát valljuk. A mit az iskola nyújt a tanítónak, magában véve még nagyon kevés Sőt lehetnek tanítók, a kik még az iskola falai között sem birtak alkalommal arra, hogy szakmájukban magukat csak némileg is kiképezhették volna. Ezekre nézve tehát az önképzés ép oly elmulaszthatatlanul szükséges, mint a tovább tanulás azokra nézve, kik a korral lépést tartani nemcsak óhajtanak, de egyszersmind elutasithatlan kötelességül is ismerik. De hát mikép szerezzék meg a folytonos tanulás segédeszközeit, a — drága szakkönyveket ? Bár tanítóink nagyobb részének fizetése elég tisztességes, annyival nem rendelkeznek mégis, hogy a csak legszükségesebb szakmunkákat is, saját erejükből beszerezhessék. A minden tekintetben megdrágult élet szükségeit ha fedezni bírják, s csak némileg óhajtják is családjuk jövőjét a nyomortól biztosítani, alig marad bizony valami, a miből az önképzés és továbbtanulásnak csak legolcsóbb segédeszközeit is beszerezhessék. Ez a való képe! Az iskolákat fentartó testületek érdeke és kötelessége tehát, hogy a tanítók állandó önképzésének eszközeiről, tőlük telhetőleg minden időben gondoskodjanak. p] meggyőződés, ez eszme lebegett az én lelkem előtt, s e kötelességérzet sarkalt, mig utat és módot nem tudtam kigondolni arra nézve, hogy egy lanitói szakkönyvtárt állíthassunk. Midőn ez eszmét, e zöld asztalnál legelőször megpendítettem (1872.), annyira viszásnak tűnt fel indítványom e tanács akkor hivataloskodott tagjai előtt, hogy semmi támogatást sem nyert törekvésem. Bevontam tehát a kibontott zászlót, „Nem — nem, — rajtam nem segíthet senki és semmi már, — sohajtott Victor, — kivéve az, hogy végett vessek nyomorult életemnek." „Ugyan ne beszélj oly badarságot! légy hozzám őszinte, — na mondd meg mi bánt ? szerencsétlen vállalatokba buktál? vagy — de az lehetetlen — bünt követtél el? na mondd meg." „Bünt követtem el Aladár, rosszabat a gyilkosságnál." Aladár önkénytelenül hátrált. „Aladár kérlek, hallgass meg!—könyebben esik meghalnom, ha neked meggyónok, — Mariskáról akarok veled beszólni, Mariskáról ! hisz emlékezel még talán reá?" „Szegény Mariska!" sóhajtott Aladár, „jobb igy reá nézve !" — gondolta utánna. „Aladár! — Mariska az én áldozatom" tördelte kinosan Victor. „Nem értelek." .Imádtam őt! kiáltott fel Koltóy, ő volt egyetlen szenvedélyem, bünt követtem el, hazudtam, csaltam, hogy enyém lehessen, és — mind hiában ! — ö gyűlölt, megvetett engem." „Tehát te hazudtál nekem, s a kaland, mit elbeés más utról-módról gondoskodtam. S a jó isten megsegített bennünket, annyira, hogy ugy szólván a semmiből 112 frt 83 krt állítottunk elő. Csekély összeg, de kezdetnek elég. E mustármag felett is az égi gondviselés őrködik ! A legszükségesebb szakmunkák már ebből is beszerezhetők. És ha nem lankad buzgalmunk, s jövőben e zöld asztalnál is nyerhetünk némi támogatást, tanitói szakkönyvtárunknak szép jövője lesz. Jelentem továbbá, hogy e szakkönyvtár a gyomai ref. egyház örök tulajdona; s midőn ezt kijelenteni szerencsés vagyok, szeretem hinni, hogy e megtisztelő jogból folyó kötelesség érzete, nemcsak e pillanatban él ezen tanács buzgó tagjainak sziveiben, de mindig élni fog, s örömmel áldozandanak időnként saját filléreikből is, hogy e könyvtár felvirágozzék. íme tisztelt egyháztanács! egyházunk népiskolai tanítóinak itt a szép és kedvező alkalom, hogy saját érdekük és a tanügy érdekében is megragadják ezt és hasznukra fordítsák. Azon jogossá vált kívánalmunkkal szemben, mely szerint a nevelés és oktatás legújabb elveit óhajtjuk alkalmaztatni iskoláinkban, nem mondhatják többé — mint mondhatták volna a múltban — hogy „ez uj elveket, nem alkalmazhatom, mert nem áll tehetségemben megszerezni azon szakmunkákat, melyekből ezeket megismerhetném. A szakmunkák megvannak és meg lesznek; csak ösztön, akarat és szorgalom kell a tanitó urak részéről, hogy tanügyünk a korszerű virágzás magaslatára emelkedjék, s ők maguk is állandóan hasznát vegyék szakkönyvtárunknak. Hogy igy fog történni, én e felől a legszebb reményeket táplálom, miután a gyomai ref. tanitói karban is szeretem feltételezni azt a nemes önérzetet, mely hivatását a kor jogos kívánalmaival lépést, tartva kivánja betölteni. Őszinte tisztelettel, Garzó Gyula, ref. lelkész. * * * Midőn a gyomai tanitói szakkönyvtár ezen történelmi értékű mozzanatát, e becses lapok hasábjain átadjuk a nyilvánosságnak, azon meggyőződést tápláljuk szivünkben, hogy az uttörö példa és perczentjövedelmi ut-mód*) nem egy iskolát fentartó testületben fog figyelmet kelteni, hazai tanügyünk javára. a—b. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 7-én tartott gyűlésén. [Folyt, és vége.] V. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak az elmúlt hóban is véletlenül megvizsgáltatván, rendben találtattak. *) A fővárosi könyvkereskedők, minden 100 frtig terjedő vásárlás után 10 frt engedményt tesznek; a hol tehát — mint a legtöbb vidéki városban és falukban — nincs könyvárus : ez engedményt (perczentet) maga az iskolát fentartó testület élvezheti. Egy van Gyomán. És a mi még másik hasznot is nyújt, az, hogy a tanonczok is olcsóbban jutnak könyveikhez, mint különben, miután a könyveket azon áron adjuk, a mint magunk vettük, a—b. 2. A temesvári cs. és kir. katonai parancsnokság a jelenleg Csabán állomásozó egy század huszárságnak a jövő évben T.-Komlósou leendő elszállásolásába beleegyezni hajlandó nem lévén, miután a tót-komlósi állomás egy század elhelyezésére az 1876. évben eljárt vegyes küldöttség által alkalmasnak találtatott, s ezen állomás a megye közönsége által megállapított sorrend szerint jeleltetett ki, ezen okokból mult hó 24-én a m. kir. honvédelmi miniszter urat feliratilag felkértem, hogy törvényes intézkedésemet a parancsnokság indokolatlau és jogtalan követelése ellen támogatni méltóztassék. 3. Gróf Szapáry István kormánybiztos a Berettyó holt medrében létező vizeknek a simai-fokon való levezetése tárgyában mult hó 23-án Gyomán megtartott szakértői értekezletre a megye részéről egy műszaki köz»g kiküldetését kivánván : ezen értekezletre jónak láttam a megye egy mérnöke ós a járás szolgabirája kíséretében személyesen megjelenni, s arra az érdekelteket is meghívni ; mely a kormánybiztos meg nem jelenése miatt a közlekedési miniszteriura részéről kiküldött Micskey Imre miniszteri titkár vezetése mellett megtartott értekezlet azon véleményben állapodott meg, hogy a holt Berettyó medrében összetolult belvizek a sárkány fokon nagyobb mérvben lehúzódván, a simái fok kinyitása idö és czélszerünek nem mutatkozik, a vizek levezetésének megkönnyítése a sárkány fok torkolatának kitágításával is eszközölhető, s a simai-íok kinyitására csak a legvégső szükségben kerülhet a sor; — mely esetre azonban én a megye részéről eddig elfoglalt állást továbbá is leutartván, kijelentettem, hogy e műveletbe csak a kellő óvintézkedések megtétele mellett egyezhetem, oly feltétel alatt, hogy abból a megyére semmiféle költség ós kár ne háromoljon, s a közlekedés érdekei megóvassanak. 4. A csabai polgári leányiskola átadása tárgyában Csaba városa képviselő testületét és az iskolát fentartó társulatot a t. közigazgatási bizottság mult havi 752. számú határozatához képest értekezletre egybe hiván : sajnálattal jelentem, hogy a kí.gyezkedési kísérlet a feleknek eddig elfoglalt álláspontjukhoz való merev ragaszkodása miatt meghiusult. 5. A gyulai bünfenyitő kir. törvényszék, a Harsányi Dániel endrődi községi jegyző ellen fegyelmi vizsgálat során felmerült tényekben büntethető cselekvényt nem találván, a visszaküldött ügyiratok Endrőd község elöljáróinak nevezett jegyző ellen utólag beterjesztett vád jelentése nyomán szükségessé vált további fegyelmi vizsgálat folytatása végett a járási szolgabírónak kiadattak. — A Pálus Ferencz békési járás csendbiztos elleni pótvizsgálati ügyiratok a megyei tiszti ügyésznek véleményezés végett kiadatván, az ügyészi vélemény még be nem terjesztetett. Végre sajnálattal jelentem, hogy a Filipinyi Sámuel Csaba városi pénztárnok ellen elrendelt fegyelmi vizsgálat során napfényre jött bűntény miatt az ügyiratok a kir. közvádlóhoz tétettek át, nevezett pénztárnok állomásától szolgabiróilag felfüggesztetvén. 6. Rendezett tanácsú Gyula városában az általános tisztújítás f. évi junius 30-án vezetésem alatt megtartatván, ez alkalommal a közigazgatási tanácsnoki állomásra Kövér László közigazgatási tag ur lőn megválasztva, ki ennek folytán közigazgatási bizottsági tag lenni megszűnvén, helyébe, valamint az időközben meghalt Pollner Lajos bizottsági volt tag helyébe a legközelebbi megye bizottsági közgyűlés által mások lesznek választandók; végtére 7. Az árvaszéki nyilvántartás iránt a mult havi ülésben 753. sz. a. hozott határozatra vonatkozólag jelentem, széltél, hazug rágalom ? Ugy valóban érdemes valál utálatára, s az én megvetésemre." „Oh bocsáss meg, bocsás megl" könyörgött Koltóy. „Ha akarnám se téhetném, szegény holt leányka rám szállott átka ingerel ellened, távozz innét, nyomorult!" „Nem, Mariska nem átkozott téged soha; bevallottam neki mindent, s ő tudja hogy balsorsát én okoztam." „Nem hiszek többé semmit neked, látni sem akarlak!" szólt Aladár, s elhagyta a szobát. Koltóy tántorogva hagyta el a solnaváry kestélyt. Másnap ott találták a Mariska sirján — holttestét; megölte a kinzó lélekfurdalások lidércze, nem volt képes elviselni a rémlátásokkal teljes élet gyötrelmét. Aladárt ugy megrendítette Koltóy gyónása, hogy súlyos betegségbe esett. Hagymázos nehéz álmai felelt Gizella virrasztott, s hallgatta a betegnek önkívületi állapotában mondott értelmetlen szavait, és — megértett azokból mindent. Szivéből sajnálta Aladárt, és élete czóljául az ő megvigasztalását tűzte ki. * * * Ködös novemberi éjszakán egy lovag állt meg a harangosi sírkert bejáratánál, s paripáját a kapufélhez kötve, beballagott a temetőbe, Meglátszott rajta, hogy nem először jár itt; ismerte jól a helyet, biztosan haladt a sárguló pyepen végig. Némán állt meg egy sírkereszt előtt, ajkM fájdalmasan vonaglanak, szemeiben nehéz könycsepp forr. A galyak közt az őszi szól sikoltoz, s hervadt levelek hullnak a férfi fejére, mintha a fák is siratnák szegény jó Mariskát, kinek sirja felett Solnay Aladár vezekel. A felszól kideríti az égboltot, meghasad a felleg, — s nyílásán Ariadné koszorújának egy fényes gyémántvirága ragyog le, — Aladár felnéz rá, s ugy tetszik neki, mintha Mariska tekintene le bünbocsánattal, siron tul is tartó, öiök szerelemmel. Az idö balzsaminja, Gizella gyöngédsége s az ifjú kedély ruganyossága behegesztek a sebet; mire a tavasz kizöldült, Solnayóknál azt — várták, hogy mit hoz majd a gólya ? Az Aladár kedve visszatért; Gizella nem volt már boldogtalan, ő látta el virággal Mariska sírját; ha Aladárnak eszébe jutott Miriska, ugy tűnt az fel, mint egy szép álom, mint egy csillaghullás ....