Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-11-09 / 120. szám

•Ee'késmegyei Közlöny" 1879. 110. szám. oly órát a mely mindig és minden körülmények között egyformán jár — és czélját soha el nem érte. Szóval, bármily nehezére essék egy vagy más pontosan járó órájára sokat tartó hazafi vagy honleánynak, ki kell mondanunk, hogy csalódik, ha azt hiszi, hogy órájában egy min­den tekintetben megbízható pontos barátot hordott kebelén. Azt mondhatná rá valaki: „ha már oly skrupolózus az ur s nem tudja, melyik órának higyen, menjen el az óráshoz, annak csak kell oly órájának lenni, a mely szerint a többit igazítja, az már csak fogja tudni hány az óra? — És én mégis engedem, hogy van neki egy ily órája, a mely helyesen jár hónapokig, sőt tegyük fel évekig, de hátha egyszer egy pók talál belemászni, vagy tán a felhúzástól, dörzsö­léstől, lekopástól valami hiba támad benne, s kissé megtéved, hogy tudja meg az órás, hogy az ő főórája csakugyan botlott egyet s már most nem jár helyesen ? Szó a mi szó, a rendes órás — már t. i. a kinek pontos órákat kell készíteni — egy­általában meg nem bizik a m iga óráiban, ha­nem megkérdezi a legközelebbi csillagásztól, ,hány az óra' és az megmondja neki. •— De hát azután honnan tudja az? van-e annak oly helyes órája, a mely soha sem hibázhat ? — Van bizon, nem is sok, csak egy, de az az egy azután tökéletesen elegendő. Igen is van egy óra, a mely mindig he­lyesen jár, a melyet soha igazítani nem kell, melyet fel nem huz senki, melynek mesterét még soha senki nem látta, melynek gépezete is mind a mai napig csaknem teljesen ismeret­len, ámbár mindnyájan ezen örökké járó órán élünk és mozgunk éltünk első pillanata óta, s ha ütött halálunk órája, ennek házába rakják le fáradt csontjainkat — ez az örökké helye­sen járó óra nem más mint a mi földünk! A föld egyet fordul saját tengelye körül egy bizonyos idő alatt, melyet mi 24 órának nevezünk, s ezen idő szerint, ezen órának ideje szerint osztjuk be időnket, egész életünket. — Ezen természeti óra szerint állítjuk mestersé­ges óráinkat, lla ezen óra egyszer megállna, vége lenne a mi időmérésünknek örökre, soha se tudnók többé megmondani, hány órája, hány nápja, hány esztendeje ennek vagy amannak ? De szerencsére az az egy főóra jár és pe­dig oly pontosan, miszerint kétségbevonhatat­lanul be lehet bizonyítani, hogy a legutóbbi kétzer év alatt egy másodpercznek századré­szében sem hibázott. Szóval, valamennyi óráink a föld forgása szerint szabályoztatnak, s a íöld ezen fordulá­sát a csillagdákban naponkint a legpontosab­ban s a legnagyobb gonddal megfigyelik az úgynevezett déltávcsövőn keresztül, s e szerint lesz igazítva a csillagda legnagyobb mesterség­gel készült főórája, s ezen utóbbi szerint a fő­toronyórák stb. Alább látni fogjuk még, mennyire fontos dolog az a tudományra nézve, mindig és min­denütt pontosan tudni hány az óra, s ha va­laki azt hinné, hogy az csakis a tudományra vagy legfelebb a városi emberre nézve fontos, a kinek munkája órákra van beosztva, a fa­lusi ember pedig ráér! azt csak arra az egyre szeretném barátságosan figyelmeztetni, hogy a falusi ember bajainak igen nagy része épen a nagy ráérésből származik. Hány gazdának nőtt ki már az asztagja, romlott meg a vetése! a ki sokat ráért s hányszor nézett irigy szem­mel arra, a kinek nem volt jelszava, hogy „rá­érünk arra még!" Egyébiránt hogy a tárgyhoz visszatérjünk, már most az megvolna, hogy meglehet tudni hány az óra ? — de itt meg az a bökkenő, — hógy nem lehet ám minden lépten nyomon csillagdát állítani, mert az drága portéka, meg azután ember is kell hozzá a ki érti, ez pedig még drágább, kell tehát valami eszközről gon­doskodni, a mely felette sebesen — ugy hogy csaknem semmi időbe ne kerüljön — igazítsa a többi órákat, hogy különbség ne legyen kő­ző t tök. A mint fennebb mondottam, V. Károly csá­szár azzal vesződött, hogy megfejtse miképpen lehetne két oly órát szerkeszteni, a mely min­dig egyformán járjon. Ez ugyan még mai na­pig sem sikerült, de sikerült az, miszerint le­hetséges, hogy egy óra akár száz helyen egy­idejűleg ugy mutasson, hogy abban még csak egy századrész másodpercznyi különbség se le­gyen ; a ki nem hiszi, az megláthatja, ha fel­jön Pestre az itteni uj pósta és távirdaépületen, melynek valamennyi órái az épületen kivül és belül egyetlen mesterséges óra által hozatnak mozgásba és pedig a távirászatban oly fontos szerepet játszó villamos erő segítségével; ezen órák villamos óráknak neveztetnek. Bármelyik­nek mutatója minden másodperczben az egyik másodperczről a másikra ugrik, a mint azt sza­bad szemmel is meglehet látni, s ugyanazon egy pillanatban midőn az egyik ugrik — ug­rik valamennyi az épület kiilsej més belsejében a mely a többivel, illetőleg a főórával össze­köttetésben áll. Miavecz László, csabai távirdalőnök. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, felolvastatott Békésmegye törvényhatóságának nov. hó 3-dikán tartott közgyűlésén. Méltóságos főispán ur 1 Tekintetes közigazgatási bizottság! A saját hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ág mult havi állapotáról szóló rendszerinti jelentésemet a közvetkezőkben terjesztem elő. I. Közegésség. A K.-Ladány községben uralkodott vörheny jár­vány teljesen megszűnvén : az e miatt beállított isko­lákba^ oktatás ismét folyamatba lépett. — A Köiös­Tarcsán felmerült roncsoló toroklob miatt a tiszti fő orvos javaslatára az iskolák bezárattak és a kór el­terjedése elleni óvintézkedések foganatositattak. — Gyomán a vörheny járvány még teljesen meg nem szűnt. P-Szt.-Tornyán roncsoló toroklob esetei me­rülvén fel, az iskoláztatás szintén felfiiggesztetett. — Ezen eseteket kivéve, különben az egésségügy kedve­zően végződött. Meg kell jegyeznem, hogy Gyomán a ref. temetőben egy gyermgk hulla az ebek által kika­partatván : a vizsgálatból kiderült, miszerint az Ádám Erzsébet Bagaméri Istvánné gyomai lakos félrodhadás­ban született kisdedének hullája volt, mely a szülék szegénysége miatt a halottkém nyilatkozata után min­den szertartás nélkül öreg asszonyok által egy régibb sir oldalába felületesen kiásatott, — mely rendőri ki­hágás miatt az illetők hatóságilag megbüntettettek. — Nehogy azonban az ily orvosrendőri kihágások ismét­lődjenek, a járási szolgabíró felhivatott, hogy a hullák szabályszerű eltakarítása körüli rendtartás felett szi­gorú felügyeletet gyakoroljon. A hasznos házi és gazdasági állatok közt semmi járvány és ragály nem mutatkozott. II. K ö z b á t o r s á g. A személybiztosság egyedül szarvasi illetőségű Haliczki János bűnténye által támadtatott meg. a ki anyósát, sziih-tett Zahorecz Erzsébetet meggyilkolván, a bíróságnak átadatott. Laurinyecz György c>abai la­kos tanyai szárazmalmában egy gyermek kinek neve be nem jelentetett, agyon-zúgatott ; nemkülönben Csa­bán egy szintén meg nem nevezett fiatal asszony kútba esvén, meghalt Sajnálattal jelentem ezeken kivül, hogy Farkas Sándor békésvárosi péuztárnok október 30-dikán agyon­lőtte magát. A vagyonbiztosság Gyulán 8 a járósokban 27 lopási esetben háboríttatott meg, — melyekből a já­rásokban eddig csak 13 nyomoztatott ki, — a ki nem nyomozottakból 8 eset a békési járásra esvén, a gyu­lai esetekből pedig 7 kiderittetett, Exner Mátyás ha­zatért ket lován kivül, melyeknek eltolvajlói ki nem nyomozt.ittak. Janesovits Pál, alispán. (Folyt, köv.) Külföldi hirek. — Viktor Emáuuelnek, — mint az alpesi klub tagjának — a turini turisták egy 10,000 láb ma­gas hegy tetején mellszobrot állítottak. — Karage­orgevies hg és társai pöréhen két vádlott halálra, a hg és a többi vádlott 20—30 évi börtönre Ítéltettek. Képzelhetni mily hatással volt ez Ítélet rájuk, miután osztr.-magyar területen tartózkodnak. Ausztriai hirek. — Krisztina thgnő e hó 18. fog ünnepélyesen lemondani minden fejedelmi jogairól Ausztriában. — Bécsben egy fiatal koldust fogtak el. Az őrségen meg­motozták és egy 28G9 frt szóló takarékpénztári köny­vecskét találtak — a gazdag koldusnál. Hazai hirek. — Zeiltáll egy 4000 mmázsa kősóval terhelt hajó elsülyedt. — A káposztásmegyeri vadászversenyeket ma és 16. fogják megtartani és ezekkel a versenyek évadja is "elmúlt. Fővárosi hirek. — Lauka Gusztáv negyvenéves irói jubileumát ma ünnepli meg az irók és művészek társaságában. — A kisbirtokosok földhitelintézeténél betöltendő 60 állomásra 1600-an folyamodtak. Ez is az idők jele. MEGYEI HIREK. — Felhivás a csabai polgári leányiskola érdekében. Azon nagyobbmérvü érdeklődés, — mely utóbbi időkben, az intézet legválságosabb napjaiban a nevelésügy barátai és a nagy kö­zönség részéről — különböző módokon nyerve kifejezést — nyilvánult, nemkülönben a teljes szigorúsággal kéresztülvitt takarékossági rend­szer, mely az iskola kezelésében életbe lépett, végre lehetővé tették, hogy a nőképző társulat már ez évben megkezdje adósságai törlesztését, és ezt rendszeresen folytatván, véglegesen ki­bontakozzék súlyos anyagi zavaraiból. Hogy ezt minél előbb tehesse, szüksége van az ügy ne­mes barátainak soha nem szűnő támogatására. E támogatást kérjük ezúttal is, midőn tekin­tettel arra, hogy a legutóbbi aláírások és év­dijas kötelezettségek gyűjtése óta huzamosabb idő telt el, nemkülönben, hogy városunk lakos­sága ez idő alatt, habár csekély mérvben is, uj elemekkel szaporodott, sőt számítva arra is, hogy az iskolának tagadhatlanul jótékony ha­tása és kedvezőbben alakuló anyagi viszonyai az eddig elmaradtak szivében is felélesztik a jótékonyság lángját, arra hivjuk fel az iskola barátait, szíveskedjenek ismerőseik körében uj tagokat szerezni, és aláírásokat gyűjteni. — AZ aláirások az eddigi mód szerint alapítvá­nyok, — évdijas kötelezettségek, vagy egyszer mindenkorra szóló adományozás alakjában tör­ténhetnek. Számozott aláírási ivekkel megkere­sésre készséggel szolgál, az iskola ez idő sze­rinti igazgatója, Donner Lajos ur. Azon biza­lommal, melyet mindeddig teljesen igazoltnak találtunk, ismételjük kérésünket és ajánljuk azt a nevelésügy minden pártolójának szives figyel­mébe. B.-Csabán, 1879. november elején. — A „b.-csabai nőképzö társulat" elnöksége. — A békésmegyei régész és művelődéstör­téneti egylet évkönyvének kinyomatását, a kiirt pályá­zat folytán, lapunk nyomdásza, Takács Árpád ur nyerte. Reméljük hogy e könyvet nemcsak olcsón de szépen és jól is fogja kiállítani, s hogy egyáltalán olcsón és jól fog dolgozni, mert ezáltal biztositjhatja magának a közönség elismerését, melyet már is szép mértékben bir. — Egy békésmegyei mezőváros egyik ven­déglőjében csendesen borozgatott egy idomtalan ter­metű, politikus csizmadia mester. Véletlenül bevetődik a legále-bérlők hivatalnoka. Már hogy mi néven neve­zik ezt a hivatalt valósággal, nem tudjuk. A nép nyel­vén „kopó' meg „szaglász" a neve. Ez a kiről beszélünk alacsony, púpos termettel — s bizonyos esetben a tolakodás — más esetben a büszkeségre nagy hajlam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom