Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-11-04 / 118. szám

TI. évfolyam. 1879. 111. szám. B.-Csaba, október 4-én. Ivdieg'jelen.Ils: Ixeten.feéaat háromszor: -vaisáirriaa-p, lred.d. (féliven) és cs-dtörtölsön.. » Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 írt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-h.ivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szára ára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „íiyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és Takács Árpáit ur nyomdájában, vidéken minden posta­hivatalnál 5 kros postautalváriynyal. MEGYEI HIREK. * Békésmegye közigazgatási bizottságának 1879. nov. 3. tartott üléséből. Főispán ur távollétében az elnöki széket az alispán foglalván el, az ülést meg­nyitja. Mindenekelőtt az alispáni jelentés olvastatott fel — melyet lapunk egész terjedelmében közlend, — ennek folytán a következő határozatok hozattak. A közegészség, közbátorság, körutak és hidakra vonat­kozó jelentós tudomásul vétetett. A védtöltésekre vo­natkozó jelentésre Farkas Béla biz. tag, ki egyik szab. társulatnak alelnöke, megjegyzi, hogy a társulatok a törvény értelmében nem tartoznak a gát mellett köz­vetlenül elnyúló területet kisajátítani, de a tulajdono­soknak meg van tiltva a gát melletti részt felszántani, s átalában másként, mint legelőnek vagy kaszállónak használni. — Egyebekben a jelentés tudomásul vétetett — A gyulai adóügyek megvizsgálására kiküldött kül­döttségbe Janó Sándor kir. ügyész helyébe, kit bete­geskedése akadályoz, Kertay Zsigmond m. t. ügyész választatott meg. — A megyei közmunkaalap irányá­ban a megyebeli községek 18,103 frt 20 kr. hátralék­ban lévén, Békés város pedig a m. közmunka alapból 1876-ban nyert 2000 frt kamat nélküli kölcsönt máig sem fizetvén vissza, — felhivattak a jár. szbirák és a gyulai polgm. hogy a hátralékokat f. évi decz. 20-ig behajtsák. — A megyei t. ügyész jelenti, hogy a ni. alapítványi pénztárakat illető követelések, 3 kivételével melyek végrehajtás alatt állanak, mind bt hajtattak. — Fegyelmi ügy 2 van folyamatban : Harsányi end­rődi jegyző, és a szarvasi csendbiztos ellen. — Dániel János gyulavárosi pénztárnok Gyulaváros taná­csának azon határozata ellen, inelylyel fizetésének fel­emelését megtagadta : felebbezvén, elutasittatott — Az árvaszéki elnök jelenti, hogy az árvaszékhez f. évi október hóban 544 db érkezett be; az előadóknál le ^ő hátralék létezését indokolta : jelentése tudomásul vétetett. — Szeghalom község folyamodványa, árvatára önálló kezelése tárgyában pártolókig terjesztetett fel. — A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a lefolyí 1878/9. tanévre vonatkozó népiskolák statisztikája a következő: A felekezeti iskolák száma 170, a nem felekezetieké 26; a mindennapi (6—12 éves) tanköte lesek száma 25597. az ismétlőké (13—15) 11540, me­lyek 75.5%-a járt iskolába ; vallásra nézve r. k. 5753, g. k. 4, g. k. 615, helv. hitv. 9941, ág. h. ev. 10913, héber v. 834, mulasztásért birságoltatott 337, írni-ol­vasni megtanult 5052. Tanitók száma 2 53, melyek közt nem képesített 39, tannyelvre nézve 141 magyar, 5 német, 4'^ tót, 3 oláh, 1 magyar-német, 2 magyar-tót, 2 magyar-román. Az egész megye összes népiskolai költsége 151,648 frt. A jelentés örvendetes tudomásul vétetett. — A kir. adófelügyelő jelentése szerint a mult hóban az adóbefizetés eredménye a következő : a békési adóhivatalnál 13785 frt 7V.> kr., a csabai adóhivatalnál 25056 frt 14Y 2 kr., a gyulai adóhivatal­nál 10144 frt 54 kr., a szarvasi adóhivatalnál 11515 frt 387 2 kr., összesen 60501 frt 14V a kr., s igy 31795 frt 68'/ 2 krral kedvezőtlenebb az eredmény a mult évi okt. havinál, mi indokát a f. évi rosz termésben s abban találja, hogy az I. II. oszt. kereseti adó tételei­nek leszállítása folytán 2252 frt 50 kr. iratot^ le. A jelentés tudomásul vétetett. — (Vége köv.) r. 1. + Másod virágzás. Szeghalmon mélt. Horgosi Kárász Imre ur kertjében egy gesztenyefa újra virág­zik, miből a jósolni szeretők hosszú őszt következ­tetnek. + Szeghalmon, mint a „Fama" beszéli, az „Olv. egylet" saját helyiségeiben Katalin bált rendez. Óhajtjuk, hogy ugy sikerüljön mint elődjei. — E lapok mult számának „A nők hivatása" czimü vezérczikkben több értelemzavaró hiba csúszott be: Nevezetesen: Szerintem a nőnem a férfiaktól nem csak külsőben nem, de természetben sem hasonlít. Igy olvasandó: Szerintem a nőnem a férfiakhoz nemcsak külsőben, de természetben sem hasonlít. Továbbá: ne külföldi lapok regényeik olvasása által igyekezzék el­nyerni .. Igy olvasandó — ne külföldi lopott regények olvasása által igyekezzék elnyerni. Kérjük tehát ezeket igy kijavítani. — A házi ipar fejlesztése érdekében tegnap Csabán gyűlést tartottak. A kosárfonás terjeBztését hatá­rozták el télire. — A gyomai átalakított református templom beavatási ünnepe vasárnap 2-án folyt le. Térhiány miatt, jövőre hozzuk a részleteket. — Hrabovszlíi János ismert csabai kovács­mester f hó 2. a megyeri csárdán halva találtatott. A puhatolásból kiderült, hogy nevezett iszákos ember volt és a pálinka ivás áldozata lett. Hullája mind a mellett orvos rendőri bonczolás alá vétetett. (i) Öngyilkosság. Farkas Sándor Békés város volt pénztárnokáuak temetése okt. 31. délután három órakor ment végbe. Az öngyilkosság oka ismeretlen ; nem hagyott maga után semmiféle iratot melyből kö­vetkeztetni lehetne a tett okára. (i) A békési rendőrséget figyelmeztetjük azon éktelen nagy lármára melyet a lakodalmas népség ki­jövet a templomból utcza-hosszat okoz. Nem élünk már olyan világban, hogy az ilyen erkölcsroutó szava­kat hallgassuk el, eléggé meg van arra érve a nép, — hogy ilyesminek illetlenségét megértse. — Dobay János gyulai polgármester Békésme­gye alispánját felkérte, működjék közre, hogy az ille­tók-kiszabási hivatal lakbérének kárpótlásához a megye A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁKGZÁJA. A vén fűzfa regéje. Népies elbeszélés. — Irta: Ifj. Jancsovits Pál. (Folytatás.) „Látja Jóska, én szánom kendet" — szólt von­tatva a lány. „Soha se szánj engem Rózsi, nem vagyok én szánni való. „De bíz csak az" — felelt Rózsi — mert azt hiszi kend, hogy Sári szereti kendet." „Soha se mondtam senkinek." „Nem ám, de én tudom ... azt hiszi tán nem hallottam már vagy kétszer a kukoricza szélin, mit beszéltek ?" „Na hallod! — pattant fel a Jegény — „elég csúnya dolog más lány után leskelődni." „Véletlenül jártam arra." „Tán bizony ide is véletlenül jöttél ?" „Tudja kend, hogy ide mi hozott, — de jól van, nem látjuk egymást többet, — Sári meg, akármit csi­nál kend, a sejtéri jegyzőnek a felesége lesz." „Ugyan ne beszélj már, ne haragíts!" „Igazat mondok. Hallottam mikor Gábor bácsi megígérte neki.* „Talán nem is hallottad Rózsi?" „Nem hazudtam soha se kendnek, elhiheti. A legényre nagy hatást tettek a Rózsi szavai; nem is tette fel a lányról, hogy hazudjék, Gangos Gá­borról pedig feltehette, hogy uri vőt akar, tudta, hogy imilyen gőgös és nagyravágyó. „Hát ahoz a hitvány ragyás kölyökhöz adja a lányát?" „Ha ragyás is, de ur. , . . Kendről is beszéltek ám ma is apámmal; hallottam mert nyitva volt az ablak, én meg ott tömtem a libát az ablak alatt." „Ugyan mi rosszat beszéltek rólam ?" „Rosszat nem de jót sem akarnak ám kendnek . . . katonának akarják besoroztatni." „Hát ugyan mi rosszat tettem nekik?" „Apám panaszkodott Gábor bácsinak." „Hát vétettem ón valaha apádnak? Ugyan mi baja lehet velem? „Azért haragszik rá apám, mert ón nem akarok Csűri Bandihoz menni." „Hát én vagyok annak oka?" „Igazán nem is már . . . mert apám is tudja, hogy szeretem kendet" szólott a lány, és kötőjébe fogta fel kőuyeit, szemeinek kicsorduló gyöngyét. A legényt is meghatotta a lány természetes őszin­tesége és bubáuatja. „Mondtam már neked Rózsi, szólt szelíden téve kezét a lány vállára, hogy mást szeretek, mért hite­getnélek ? Szánlak téged, hogy igy vagyunk, tudom magamról, mit tesz az, nem bízni a jövendőben . . . . felejts el engem Rózsi." A lány csak zokogással felelt. „Na Rózsi legyen eszed ... — biztatá Jóska, — észreveszik rajtad hogy sírtál, azt is észreveszik, ha sokáig ide kint maradsz .... eredj már be, áldjon meg az isten" s gyengén tolta elébbre a lányt. Rózsi lassan indult a tanya felé a két partján, még egyszer visszanézve a legényre, de bár még nem volt messze, nem hatotta át szeme a setétséget. Jóska egy darabig ott állott a vén fűzfa mellett, egy pár köny rezgett sürü szempilláin, egy sóhajtásba foglalta lelke egész keserűségét, azután tilinkóját oda­vágta a vén fához, hogy száz darabban hullott a gazba • hogy soha se adjon ki többet egy hangot sem. Feljött a fiastyuk, mire Jóska beért a tanyába, 8 pirkadt a hajnal, mire végre elnyomta az álom. Másnap a kukoricza-törésnél találkozott Sárival. „Hát hallom férjhez mégy Sári" — kiáltott rá gúnyosan, nem akarta hogy Sári bubánatját lássa. Sári ráemelte kék szempárját, azt se tudva, mit feleljen ; nem ily hangon szőtt Jóska ő hozzá beszélui. „Ugyan kitől hallotta kend ?* — szólt végre resz­kető hangon „Elég ha én tudom, kitől Hát talán nem igaz?" „Megmondtam már kendnek, hogy nem megyek férjhez soha, ha kendhez nem mehetek." „Hát talán az se igaz, hogy apád a sejtéri nőtá­rasnak akar adni ?­„Az igaz, de az is igaz, hogy nem megyek hozzá, ÍLkább a kútba ugrom! „Akkor hát ne haragudj Sárikám" szólt engesz­telve a legény, és a lányhoz közeledett, hogy egy csók­kal pecsételjék meg a szent békességet, de a törésből Gangos Gábor alakja tűnt fel, és Jóska, mi.nt a tetten kapott tolvaj, bujt el a tengeri erdőbe, Sári meg annál szorgalmasabban törte az érett csöveket. A gazda tovább ment, de Jóska nem mert elő­bújni, csak a tengeriből szólt át Sárihoz." „Estére megvárlak ezen a részen, kijöhetsz egy pár szóra ?" „Itt leszek, apám bemegy ma a városba Rózsival." II. Buza Jóskát besorozták katonának. Nem Gangos Gábor volt az oka, mert ha akarta volna, se menthette volna meg Jóskát a sárga zsinóros mentétől, örült a sorozó ezredes, hogy ilyen szép legényt szerezhetett be az első huszár regimentbe. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom