Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám
1879-10-30 / 116. szám
YI. évfolya m. 1879 . 122. szám . B.-Csaba, n ovem ber 30-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. 2v£eg"3elexii2s: Ixetenlséxrt háromszor: vasárnap, üsed-d. (féliven) és cs-ö.törtölsön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes száin ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái ós Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A nök hivatása. E lapok utóbbi számainak hasábjain élénk harcz indult meg a nők ellen.(?) Egyik fényűzéssel vádolja őket a családi tragoediák kútfejéül részben őket tartja ; a másik czikkező tovább megy s helyes árgumentumokkal megczáfolja az „egy nő" által egész indignáczióval irt „viszhangot" s kifejti, miszerint nem hogy ő hajlandó a teljes emanczipáczióra, de sőt örüljünk, hogy még nem lépett életbe, legalább igy még nincs okunk ellenszenvvel fordulni el azoktól kiket isten a világ boldogitására teremtett. Czikkirónak én ki a „fényűzésről" irt czikkemmel okot adtam e nemes polémiára — mindenben igazat adok. Én sem akarok ez alkalommal a nőkről dicshymnust zengedezni, ellenkezőleg hivatásukra akarom őket figyelmeztetni, miről nagy részök •— tisztelet a sok kivételnek — már egészen megfeledkezni látszik. Szerintem a nőnem a férfiaktól nemcsak külsőben, nem de természetben sem hasonlít, s épen ez az, mi megdönti a nőemanczipáczió védőinek állását. Mert kérem, hogy lehetne politikai jogok gyakorlatát bizni azokra, kiknél mindennek oka oly csekély, kik birtokosai a legvariánsabb érzelmeknek, kiknek egész élete a rokon- vagy ellenszenv ingatag alapján nyugszik ? Hogy ruházhatnánk fel oly jogok gyakorlásával őket, hol az ész kizárólagos közreműködése szükséges ? Ez valóban lehetetlen ! A férfinak osztályrésze: a küzdés, szenvedés ; a férfi teremtőerejével rombol, alkot s tusába elegyedik a természettel és észszel legyőzi azt. A nőnek, ki szivén keresztül gondolkozik, hivatása a szeretet s a gyermek nevelés. Példák vannak rá, ugy a közélet mint az irodalom mezején. Hány száz névvel találkozunk történetünkben, kiknek említésénél, az önfeláldozás, a női méltóság emlékei nyúlnak fel, s kik kiemelkedve kartársaik közül nevöket enyészhetlen betűkkel vésték a halhatlanság oszlopába. S rájuk büszkék vagyunk. A nő, kit jogosan a természet remekének nevezünk és tartunk, legyen első sorban jó honleány. Legyen könyörületes. Törekedjék bizonyos fokú műveltségre, de azt ne külföldi lapok regények olvasása által igyekezzék elnyerni, nehogy lelke tisztaságát szenyezze be. Törekedjék egyszerűségre s maga iránt minden müveit szellemű férfiúban érdeket gerjeszt. Ez az a mi leghóditóbb. Gyakorolják a nemest éá jót s hivatásukat nem a hangadás, fényűzés, pletyka, fecsegési vágy 8 tudja isten még miféléknek gyakorlásában találják. A nő, ki kiemelkedve családi koréból, — hogy tündökölve, — csillogva legyen hangadó s életét nyilvános szereplésekben töltse el, boldog sohasem lesz ; mert, e nyilvános szereplés elhervasztja, részben pedig, szerencsétlenné teszi, mert a boldogság csendben tenyész. Óvakodjék a pletykától, e rettentő korcsszülöttétől a beszélési vágynak, nehogy másojkat megítélve, magát Ítélje el. Még egyszer mondom, értsék s töltsék be hivatásukat, hisz önöknek meghálálhatlan adományai volnának a természetnek. Hisz önök teszik a családot boldoggá s ha itt kell hagyni e földi életet, hol mindenkit sárral dobálnak, akkor jobban esik, ha önök, az édes anya, a kedves nő, vagy nővér fogja be üvegesedó szemeinket ! Ch. M. Politikai hirek. * Spaicsot, a herczegovinai lázadót elfogták. — A földadó - kataszter szabályozása fölött összebit enquetten a pénzügyminiszter egy törvényjavaslatot helyezett kilátásba, mely a jövedelem leszállítását eredményezné. — Zichy Ferencz gróf konstantinápolyi nagykövetünk, benyújtotta lemondását. — Afganisztánt az angolok 3—4 részre akarják szakítani, és külön uralkodók alá helyezni, kik függetlenek lennének — név szerint. — Az 1880. évi osztrák költségvetés 12 millió forint deficzitet mutat fel, de ez is fedezve lesz részint némely adók emelése, részint uj adók életbeléptetése által. A legújabb harang-felszerelés története és előnyei. — Békésmegyei találmány. — II. A harang - javítási munka javába folyt a templom oldalánál, nem csekély számú érdeklődő közönség szemei előtt. Nagy volt a várakozás ! S mirlőn Demeter az éktengelyt, a harang koronájára erősítette: a jóhirü szarvasi gymnázium akkor is derék tanári-karának egyik A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A vén fűzfa regéje. Népies elbeszélés. — Irta: Ifj. Jancsovits Pál. Zörögve jár az őszelői szellő az .őszi-rét" náderdejében. A nap lemenőben; élénkül a nádas; a léget milliárdnyi seregély-esapat hasítja át; ha elül, kihallatszik a bölömbika egyhangú szava; itt is, ott is egy csapat tőke rucza kavarog a tiszta elemben, hápogásával el-elnyomva a bibiczek s mór-szalonkák füttyeit. A rétet beszegő gazosra kirúg a szántóföldek számtalan szalagja; a parton apró tanyaházak kéménye füstölög; oly egyformák, mint a fecskefészkek. Csak egy válik ki a többi közöl, a Gangos Gábor tanyája; messzebb is van a szomszéd tanyaházaktól, mi arra mutat, hogy nagyobb darab földet ural; alig hallik át az ebugatás. A hosszú tanyaház előtt széles ambitus húzódik végig, melynek faláról nem kimélték sem a festéket, sem a képeket, mikor a sok ember-nem-látta madarat és virágot rápingálták. A gazda szobájában magasra tornyozott nyoszolyák, pohárszék, deszkapd dat, de még kanapé is van, melyen épen élvezi a gazda az édes semmitevés kéjét, eelmeczi pipájából szíva termés-dohányának füstjét. A benyíló, félig nyilt ajtón át szintén duzzadó ágy, bekötött guzsaly látszik, az a Sárika szobája. Sárika a konyha fehér tűzhelye mellett forgatja a nyársot, melyen egy malacz piroslik, Ferencz estéjének tiszteletére. Kivülről lódobogás és hangos „hahó" hallatszik be; a ma tört tengerit szállították be a béresek, és sorba állítják az ambituson a két G. betűvel jegyzett teli zsákokat. „Jó munkát — Sári húgom 1 „szólitá meg a lányt a betoppanó öreg béres inge bő ujjával siraitva végig izzadt homlokát. „Köszönöm Ferencz bátyám ; hány zsákkal telt ma kigyelmeteknek ?!" „Majd kifutja százig" — szólt kényesen az öreg, s nyelvével csettentett az étvágygerjesztően mosolygó malaczsültre. „Kerülj belől, öregem" — kiáltott ki a gazda, s Ferencz emberiségtudón levéve zsíros kalapját, belépett. „Ugy láttam a konyhán, itt maradunk ma, — nem megyünk be, — ugy-e sógorom?" — kérdezó gazdáját. „Nem ám, miután ma Ferencz estéje lévén 1* „Bizony nem gondoltam, hogy ugy megemberelnek, — szólt az öreg érzékenyen, — én még nem is tudtam, nincs is idei kalendáriumom." „De van nekem, öreg 1 — szólott Gábor gazda, s meghúzván a mellette álló csutorát, megtörülte inge ujjával s átnyujtá az öreg béresnek. „Éljenek a Ferenczek 1" Nem kellett sok kínálás egyiknek sem, és apránként a fenekére értek a mindig csendesebben kotyogó kulacsnak. De az öreg Ferencznek sehogy sem akart búskomor arcza felderülni, ugy hogy a gazda is észrevette homlokán a bú fellegét. „No sógor, ugy hallgatunk itt, mintha siralomházban volnánk. . . . Sári te! töltsd meg ezt az izét!" s beszaladó lánya kezibe adta a kulacsot. rHejh ! sógorom, van nekem okom busulni elég I" Volt is az öregnek elég oka panaszkodni a sorsra és a világra, legkivált az adóinspektorra. Három fertály főiddel, hat ökörrel ugy szólván együtt jött a világra, de a sanyarú évek elvették mindenét ; adótartozásba eldobolták a jószágát; a mi maradt belőle, azt meg a busongás leszalajtotta az öregnek a torka garadján. Mikor már semmije sem volt, újra megfogta a kapa-kasza nyelét. Testvérsógorához állott öreg béresnek; Rózsi lánya, egyetlen gyermeke főzött — mosott reá — s igy morzsolgatta le napjait, természetóvó vált szomorkodással várva a másvilág adóinspektorát. De most nem a régi szomorú nótán ránczolja homlokát az öreg Nádudvari Ferencz. „Hejh sógorom 1 — sóhajt fel, mikor Sárika elébe tette az újra megsulyosodott kulacsot, — minek is van szegény ember a világon, de ha már van, legalább cselédje ne volna." „Hát mi bajod a cselédeddel, hiszen olyan jó lány az a Rózsi, mint a falat kenyér!" „Nem is mondom én azt hogy nem jó, de szerencsétlen ; bektaplósodott ebbe a Buza gyerekbe, hiába küldte a násznagyot a Csűri Bandi is, pedig a legény kedvemre való volna, meg a fajtája is." „A már baj, sógorom, — a bizony baj felelt Gangos, — de hát mért nem beszélsz a lánynyal ?"
