Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-10-23 / 113. szám

VI. évfolyam. 1879. 114. szám. B.-Csaba, október 23C)-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IMIegjelenils: Ixétesalsént IxároncLSizor: vasárnap, feecid. (féliven) és cs-ütörtö3s:c>n_ Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr kapható Biener B. és Uriinfeld J. kereskedő uraknál B -Csaban Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „TVyil(tér"-ben egy sor közlési dija 25 kr Elöfizethetlii helyben a kiadó-hivalalban, Biener B. urnái és Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal Szamár-temetés. (Gr.) Ma ez mégis csak furcsa, ily dologról is vezérczikket irni, mikor annyi a tárgy melylyel hasábokat lehetne betölteni, sokkal épületesebben. Hiszen egy szamár, mig él is csak szamár; kit érdekelhet hát temetése a világ legegytigyübb állatának ? Szamár! szamár ! létezik-e ennél utolsóbb valami a föld kerekségén ? Nincs-e kimondva „a butaság e négylábu jelképének" Ítélete, a költő e szavaiban is: „Bortól okos lesz még a szamár is, — hejh! hujh! nincsen a kulacsnál bölcsebb kalamáris!" Bizony még valami felvont szemöldökű — kritikus ránk találja fogni, hogy ebbe a kalamárisba mártottuk tollúnkat, s ebből körmölve szólunk a szamár-temetésről. Lassan a testtel! nagyon is komoly a tárgy, a melyről szólni akarunk. 1879-et irunk! mi nem jelent kevesebbet, minthogy a műveltségben korunk nagyon szépen előre haladt. Ez már aztán nemde talpraraesett következtetés ?! „Hol tanulta az ur a logikát ? — nemde kérdezed tisztelt olvasó ? Nem volna épen lehetetlen e kérdésre szépen megfelelni, miután semmi sem kellene hozzá egyéb, mint érteni e kérdést, és képességgel birni erre megfelelni szépen. Jaj de hát ez nagy dolog volna! Mi pedig most csakis kis dolgokról, apró tárgyakról szólhatunk. Ezért irtuk czikkünk homlokára : „ Szamár-temetés." Ugy van, apró tárgyakról — a csecsemő gyermekekről fogunk szólani ; de átvive a szó súlyát, az őket ily módon temetőkre. Régén a „szamár-temetés" (asinina sepultura) mely minden egyházi szertartás, harangszó, ének, ima és és gyászbeszéd nélkül megy végbe, a czégéres bűnösök hulláinál szokott alkalmaztatni. De napjainkban ez inár — az ev. prot. egyházra kacsintva szólok! — kiment divatból, annyira, hogy reá példát épen nem találunk. — Annál gyakoribb azonban, hogy a temetésnek e tisztességtelen módja a keresztséget nem ért kisdedek eltakarításánál divatozik. Ilyen volt a gyomai eset is, melyről legközelebb e lap valamelyik hirfogó újdondásza megemlékezett; de a mely hogy — szamártemetés volt, mégis a szerkesztőség sütötte ki a távolból, és nem az újdondász közelről, holott pedig sokkal jobban módjában állt volna. De hát mi az a korunkban divó — szamár-temetés ? A felelet nehéz ! Mert ha igaz, hogy: forma dat esse rei . . . . ennek a dolognak „esséje" oly megalázó, melytől még a legszegényebb anya szive is méltán iszonyodik. A szamarat mig kicsiny, csacsinak nevezik, legalább a mi vidékünkön. A tárgy meritumát tekintve tehát — miután kicsiny gyermekek temetéséről van szó, valami komoly filozófus inkább csacsi-temetésnek, mint szamár-temetésnek nevezné az eltakarítás ezen nemét. De mi mégis maradunk a mellett, — mit czikkünk homlokára irtunk, legfeljebb ennyi variáczióval : szamár (általi) temetés. Mert csakugyan a ki a lelkes állatot, illetőleg gyermekét igy temetteti, szerintünk — valóságos s z a m a r. És ez a dolog szelídebb oldala, habár a kép felette ostoba. A másik oldal már gonosz képet mutat, mely tehát a rendőri figyelemnek tárgya. De előbb magyarázzunk egy kicsit! Szokásos ugyanis az ev. prot. egyház körében, — hogy a keresztséget nem ért kisdedek, a megbízott bába által minden egyházi szertartás nélkül vitetnek ki a temetőbe s ha netalán épen temetnek valakit, a begöngyölgetett, néha azonban koporsóba zárt kis halott is e sírba tétetik, a nagyobb halottnak lábához, illetőleg fölé a földszinhez közel. — Megesik azonban, hogy nincs épen rendes temetés, ekkor tehát a kisded kivitetik, s valamelyik sirhalom domborulata alá bedugatik. E suttyómba való eltakarítás szabados volta : nem lehet-e szörnyű bűnök takarója is ? Mi a biztosíték arra nézve, hogy a kisded természetes halállal mult-e ki? jSzületése nem jelentetik, s igy beírva sincs; hát a halál természetes voltát mi igazolja, mikor a halottkémlő orvosnak sem mindig jelentetik az ilyen nagyon furcsa eset? Az ily temetkezés eltűrése tehát, a társadalomra nézve nemcsak lealázó, de veszélyes is. — Felhívjuk reá azért a hatóság figyelmét. íme a gyomai esetre vonatkozólag is, azt mondja csillag alatt a szerkesztőség, hogy ez is ilynemű temetkezés volt, s ennek lett kifolyása, hogy mig róla hirt sem hallott senki

; kutya kaparta ki a sirhalom domborulata alá rejtett piczinyke hullát, és részben meg is ette

? Ez csak egyes eset; de hány lehet ilyen az ország területén. „Videant consules nequid respublica detrimenti capiat!"*) Politikai hirek. * Az oroszok heves harcz után megszállották Menvet. — Bülöw porosz államtitkár gutaütés következtében meghalt. — A magyar képviselőház boszniai bizottságának többsége a boszniai közigazgatásra vonatkozó törvényjavaslatot ugy általánosságban mint részleteiben elfogadta. — Ismét felmerül a hir, hogy Gorcsakoff herczeg visszalép az orosz külügyek vezetésétől. *) Kötelességünknek tartjuk ez alkalomból felemlíteni, — hogy illetékes helyről vett felvilágosítás szerint, a lapunkban közólt esetben ugyan egyházi szertartás nélkül és fölületesen történt a temetés, de az elhalt gyermek részére a halottkémlői bizonyítvány ki volt állítva, tehát a hatóság tudtával történt. S z e r k. A „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Olvasó és ereklyetok. Méry után: Bárdfi Sándor. (Vége.) „Helyes 1 nagyon helyes ! szent atyám — kiáltott fel örömmel Boy. Erre én már rég gondoltam 1 a herczeg az ördöggel titkos szerződésre lepett, ennél semmisem biztosabb." „Én meg vagyok győződve erről — mondá határozott hangon a pap — s én értek az ily dolgokhoz. Oh hány esetet tudnék felhozni I" „Miután mindaketten egyet gondolunk — szólt Boy — nem csalódhatunk ; e gondolat egy eszmét ébresztett bennem, mely mint mennyei sugár világítja meg elmémet." „S ez eszme ?" „Adhat ön nekem egy ereklyét, melynek eredetifiégéről okmányok tanúskodnak ? „Mester, ezt öntől meg nem tagadhatom!" szólt a pap s egy czédrusfa szekrényt nyitott ki, melyből három ereklyét vett ki, ez ereklyéken III. Julius, II. Marczel, IV. Pál, XIII. Kelemen méltó elődeinek pecsétje volt látható. — Boy a márvány padozatra térdelt s a pap az ereklyék szalagait kibontván, azokat a syracusai nyakára és karjaira erősité. Ezt elvégezvén, igy szólt: „Most: Super aspidem et basilicum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem. *) Boy gyorsan azon vallásos rajongással, mely korának erénye volt, ugrott föl és ült csolnakába hordárával. Nemsokára a Markus-téren látjuk, hol a herczeg egy tömeg dologtalan bámulóval várakozott reá. A saktáblát az asztalra helyezték, s a játék megkezdődött. Boy merészen a legkihivóbb gambitót alkalmazta s oly dicsőséggel védte magát, hogy a herczeg, ki eddig támadó fél volt, szükségesnek látta a szerepek felcserélését. Boy kevés fáradsággal elnyerte az első játékot. „Ez meglepetés" szólt nevetve a herczeg. ,Menjünk át a második meglepetésre" mondá gúnyosan a győztes. Ismét Boy nyert. A herczeg minden perczen halványabb lett s a félelem bizonyos kifejezésével nézett a syracusaira. *) Levendulán és bazsalikumon fogsz járni s eltaposod az oroszlánt és a sárkányt „Menjünk át a harmadik meglepetésre" szólt Boy. „Ez igazán meglepő — mondá Venieri s mosolyogni akart, de a mosolygás nem igen sikerült. Egy szóval 7 játszmát játszottak, s a herczeg mind a 7-et elvesztette. Venieri szomorú arczczal állt föl, homlokán a bú komor felhőivel; kifizetvén a kétszáz aranyat egy sötét ivezet alá voná a syracusait, s méla, levert hangon mondá ez emlékezetes és történeti szavakat: „A tiéid erősebbek az enyéimnél! 1" Azután gyors léptekel a bámulók gunykaczajától követve eltávozott. Boy ismét megnyerte a nép tiszteletét. Ezek után szükségtelennek látom megmagyarázni, miként menekültek meg Fiorina és Lea, Venieri csábításaitól, a mit ők az olvasó és ereklyetok segítségével elértek, azt Boy a Szt-Aquileus templom áldozárának ajándékaival vitte véghez. Igy éltek akkor az emberek, igy keletkeznek a legendák. A mi uj történeteink talán sokkal kevésbé igazak, mint az akkori mondák.