Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-10-23 / 113. szám

VI. évfolyam. 1879. 114. szám. B.-Csaba, október 23C)-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IMIegjelenils: Ixétesalsént IxároncLSizor: vasárnap, feecid. (féliven) és cs-ütörtö3s:c>n_ Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr kapható Biener B. és Uriinfeld J. kereskedő uraknál B -Csaban Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „TVyil(tér"-ben egy sor közlési dija 25 kr Elöfizethetlii helyben a kiadó-hivalalban, Biener B. urnái és Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden posta­hivatalnál 5 kros postautalványnyal Szamár-temetés. (Gr.) Ma ez mégis csak furcsa, ily dologról is vezérczikket irni, mikor annyi a tárgy mely­lyel hasábokat lehetne betölteni, sokkal épü­letesebben. Hiszen egy szamár, mig él is csak szamár; kit érdekelhet hát temetése a világ legegytigyübb állatának ? Szamár! szamár ! lé­tezik-e ennél utolsóbb valami a föld kereksé­gén ? Nincs-e kimondva „a butaság e négy­lábu jelképének" Ítélete, a költő e sza­vaiban is: „Bortól okos lesz még a szamár is, — hejh! hujh! nincsen a kulacsnál bölcsebb kalamáris!" Bizony még valami felvont szemöldökű — kritikus ránk találja fogni, hogy ebbe a ka­lamárisba mártottuk tollúnkat, s ebből kör­mölve szólunk a szamár-temetésről. Lassan a testtel! nagyon is komoly a tárgy, a melyről szólni akarunk. 1879-et irunk! mi nem jelent kevesebbet, minthogy a műveltségben korunk nagyon szé­pen előre haladt. Ez már aztán nemde talpra­raesett következtetés ?! „Hol tanulta az ur a logikát ? — nemde kérdezed tisztelt olvasó ? Nem volna épen le­hetetlen e kérdésre szépen megfelelni, miután semmi sem kellene hozzá egyéb, mint érteni e kérdést, és képességgel birni erre megfelelni szépen. Jaj de hát ez nagy dolog volna! Mi pedig most csakis kis dolgokról, apró tárgyakról szól­hatunk. Ezért irtuk czikkünk homlokára : „ Sza­már-temetés." Ugy van, apró tárgyakról — a csecsemő gyermekekről fogunk szólani ; de átvive a szó súlyát, az őket ily módon temetőkre. Régén a „szamár-temetés" (asinina sepul­tura) mely minden egyházi szertartás, harang­szó, ének, ima és és gyászbeszéd nélkül megy végbe, a czégéres bűnösök hulláinál szokott alkalmaztatni. De napjainkban ez inár — az ev. prot. egyházra kacsintva szólok! — kiment divatból, annyira, hogy reá példát épen nem találunk. — Annál gyakoribb azonban, hogy a temetésnek e tisztességtelen módja a kereszt­séget nem ért kisdedek eltakarításánál divato­zik. Ilyen volt a gyomai eset is, melyről leg­közelebb e lap valamelyik hirfogó újdondásza megemlékezett; de a mely hogy — szamárte­metés volt, mégis a szerkesztőség sütötte ki a távolból, és nem az újdondász közelről, holott pedig sokkal jobban módjában állt volna. De hát mi az a korunkban divó — sza­már-temetés ? A felelet nehéz ! Mert ha igaz, hogy: for­ma dat esse rei . . . . ennek a dolognak „essé­je" oly megalázó, melytől még a legszegényebb anya szive is méltán iszonyodik. A szamarat mig kicsiny, csacsinak nevezik, legalább a mi vidékünkön. A tárgy meritumát tekintve tehát — miután kicsiny gyermekek temetéséről van szó, valami komoly filozófus inkább csacsi-te­metésnek, mint szamár-temetésnek nevezné az eltakarítás ezen nemét. De mi mégis maradunk a mellett, — mit czikkünk homlokára irtunk, legfeljebb ennyi variáczióval : szamár (általi) temetés. Mert csakugyan a ki a lelkes állatot, illetőleg gyer­mekét igy temetteti, szerintünk — valóságos s z a m a r. És ez a dolog szelídebb oldala, ha­bár a kép felette ostoba. A másik oldal már gonosz képet mutat, mely tehát a rendőri figye­lemnek tárgya. De előbb magyarázzunk egy kicsit! Szo­kásos ugyanis az ev. prot. egyház körében, — hogy a keresztséget nem ért kisdedek, a meg­bízott bába által minden egyházi szertartás nél­kül vitetnek ki a temetőbe s ha netalán épen temetnek valakit, a begöngyölgetett, néha azon­ban koporsóba zárt kis halott is e sírba téte­tik, a nagyobb halottnak lábához, illetőleg fölé a földszinhez közel. — Megesik azonban, hogy nincs épen rendes temetés, ekkor tehát a kis­ded kivitetik, s valamelyik sirhalom domboru­lata alá bedugatik. E suttyómba való eltakarítás szabados vol­ta : nem lehet-e szörnyű bűnök takarója is ? Mi a biztosíték arra nézve, hogy a kisded ter­mészetes halállal mult-e ki? jSzületése nem je­lentetik, s igy beírva sincs; hát a halál termé­szetes voltát mi igazolja, mikor a halottkémlő orvosnak sem mindig jelentetik az ilyen nagyon furcsa eset? Az ily temetkezés eltűrése tehát, a társadalomra nézve nemcsak lealázó, de ve­szélyes is. — Felhívjuk reá azért a hatóság figyelmét. íme a gyomai esetre vonatkozólag is, azt mondja csillag alatt a szerkesztőség, hogy ez is ilynemű temetkezés volt, s ennek lett kifo­lyása, hogy mig róla hirt sem hallott senki ; kutya kaparta ki a sirhalom domborulata alá rejtett piczinyke hullát, és részben meg is ette ? Ez csak egyes eset; de hány lehet ilyen az or­szág területén. „Videant consules nequid respublica det­rimenti capiat!"*) Politikai hirek. * Az oroszok heves harcz után megszállották Menvet. — Bülöw porosz államtitkár gutaütés követ­keztében meghalt. — A magyar képviselőház bosz­niai bizottságának többsége a boszniai közigazgatásra vonatkozó törvényjavaslatot ugy általánosságban mint részleteiben elfogadta. — Ismét felmerül a hir, hogy Gorcsakoff herczeg visszalép az orosz külügyek vezetésétől. *) Kötelességünknek tartjuk ez alkalomból felemlíteni, — hogy illetékes helyről vett felvilágosítás szerint, a lapunkban kö­zólt esetben ugyan egyházi szertartás nélkül és fölületesen tör­tént a temetés, de az elhalt gyermek részére a halottkémlői bi­zonyítvány ki volt állítva, tehát a hatóság tudtával történt. S z e r k. A „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Olvasó és ereklyetok. Méry után: Bárdfi Sándor. (Vége.) „Helyes 1 nagyon helyes ! szent atyám — kiáltott fel örömmel Boy. Erre én már rég gondoltam 1 a her­czeg az ördöggel titkos szerződésre lepett, ennél sem­misem biztosabb." „Én meg vagyok győződve erről — mondá hatá­rozott hangon a pap — s én értek az ily dolgokhoz. Oh hány esetet tudnék felhozni I" „Miután mindaketten egyet gondolunk — szólt Boy — nem csalódhatunk ; e gondolat egy eszmét éb­resztett bennem, mely mint mennyei sugár világítja meg elmémet." „S ez eszme ?" „Adhat ön nekem egy ereklyét, melynek eredeti­fiégéről okmányok tanúskodnak ? „Mester, ezt öntől meg nem tagadhatom!" szólt a pap s egy czédrusfa szekrényt nyitott ki, melyből három ereklyét vett ki, ez ereklyéken III. Julius, II. Marczel, IV. Pál, XIII. Kelemen méltó elődeinek pe­csétje volt látható. — Boy a márvány padozatra térdelt s a pap az ereklyék szalagait kibontván, azokat a syra­cusai nyakára és karjaira erősité. Ezt elvégezvén, igy szólt: „Most: Super aspidem et basilicum am­bulabis, et conculcabis leonem et draco­nem. *) Boy gyorsan azon vallásos rajongással, mely ko­rának erénye volt, ugrott föl és ült csolnakába hordá­rával. Nemsokára a Markus-téren látjuk, hol a herczeg egy tömeg dologtalan bámulóval várakozott reá. A saktáblát az asztalra helyezték, s a játék meg­kezdődött. Boy merészen a legkihivóbb gambitót alkal­mazta s oly dicsőséggel védte magát, hogy a herczeg, ki eddig támadó fél volt, szükségesnek látta a szerepek felcserélését. Boy kevés fáradsággal elnyerte az első játékot. „Ez meglepetés" szólt nevetve a herczeg. ,Menjünk át a második meglepetésre" mondá gúnyosan a győztes. Ismét Boy nyert. A herczeg minden perczen halványabb lett s a félelem bizonyos kifejezésével nézett a syracusaira. *) Levendulán és bazsalikumon fogsz járni s eltaposod az oroszlánt és a sárkányt „Menjünk át a harmadik meglepetésre" szólt Boy. „Ez igazán meglepő — mondá Venieri s moso­lyogni akart, de a mosolygás nem igen sikerült. Egy szóval 7 játszmát játszottak, s a herczeg mind a 7-et elvesztette. Venieri szomorú arczczal állt föl, homlokán a bú komor felhőivel; kifizetvén a kétszáz aranyat egy sötét ivezet alá voná a syracusait, s méla, levert hangon mondá ez emlékezetes és történeti szavakat: „A tiéid erősebbek az enyéimnél! 1" Azután gyors léptekel a bámulók gunykaczajától követve eltávozott. Boy ismét megnyerte a nép tiszteletét. Ezek után szükségtelennek látom megmagyarázni, miként menekültek meg Fiorina és Lea, Venieri csábí­tásaitól, a mit ők az olvasó és ereklyetok segítségével elértek, azt Boy a Szt-Aquileus templom áldozárának ajándékaival vitte véghez. Igy éltek akkor az emberek, igy keletkeznek a legendák. A mi uj történeteink talán sokkal kevésbé igazak, mint az akkori mondák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom