Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám
1879-07-13 / 69. szám
VI. évfolyam. 1879. 7 2. szám. B.-Csaba, j i ilius 13-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiittér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványny al. Előfizetési felhívás v Békésmegyei Közlöny" czimü politikai, társadalmi, hetenként B.-Csabán háromszor megjelenő lap hatodik évfolyamának második felére. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Félévre: .... 3 frt. Negyedévre: I frt 50 kr. Egy hóra: ... I frt. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postautalvány által eszközöltetnek. Helyben a kiadóhivatalban, Biener B. és GrUnfeld J. uraknál lehet előfizetni. Hirdetések jutányosán eszközöltetnek. IVélxai Nmlt. br. Wenckheim Béla ur halálára. Julius 7-én 1879. Békés vármegyének gyásza mérhetetlen Lehullott fejéről ékes koronája : Derékban szakadt el, a bárói család E megyét diszitő legídősb törzsfája. Oh ! nemcsak e megye, de az egész Haza Gyászolja ez oszlopférfiu elhunytát, Sőt a fejedelem, — s az ország kormánya, Együtt könyezi — hű embere kimultát. Nem tarthatá Öt meg orvosi tudomány, Testvérek s barátok buzgó ápolása : Nem az életéért — sok számtalanoknak, Az egekig ható esdése — fohásza. Erős tusát vívott — élet a halállal, Mig le bírta győzni e kolossz-életet Nagy küzdést fejtett ki vaserő birokja, Hogy a halál végre győzedelmeskedett. Hajdan 0 volt a kor hírhedt „Adonisza/' Az ifjú nemzedék kitűnő virága : Férfikor küszöbén, már tömör munkásság, A Haza érdeke, s közügy volt világa. Azért munkált, fáradt s működött nagy hévvel, Sötétült egének borúját oszlatni, S a régen várt derű virradó napjának, Feljöttére honfi érzülettel hatni. A Hazáé volt Ő, testben és lélekben, Mindkettő erejét, — csak annak áldozá, Életének nappali s éjjeli nyugalmát, Lángoló szivének — oltárára hozá. Ő volt a szabadság vértezett bajnoka, Legnépszerűbb Főúr az egész Hazában : Leglovagiasabb, s hozzáférhetlenebb, Minden tetteiben s becsület dolgában. Megnyerő volt 0 a közrendű körökben, A tiszta erkölcsű népet mert szerette, Es azok bizalmát, hű ragaszkodását, Jó indulatával sajátjává tette. A családi-körben, összetartó kapocs, Testvéri szeretet élö példány képe : Hivatali körben bonyolult viszonyok Legyőzve valának — ha ő közbelépe. Páratlan, s pártatlan érdemei után — Nagy államférfi-név koszorúzta fejét, S mint ilyen vivta ki, Királya s az Ország S ezernyi-egyeseK méltó tiszteletét. Im ! a kegyetlen sors és ádáz végzete Megirigyelte Öt a magyar hazának, Talán hogy lennének az Ő kidöltével, Ismét bus napjai, — mint hajdan valának ? És most gyászlobogók hirdetik a rémhirt, Hogy Ö nagy halottja a magyar nemzetnek, Kinek egész múltján az ifjú nemzedék, Sarjadéki példát, s ösztönt meríthetnek. Bár a honszeretet tőle ápolt magvát, — Ültetnék szivükbe, — rá emlékezettel: Ápolnák, őriznék, — annak hajtásait, — Nagy nevéhez méltó s illő kegyelettel: Akkor reménylhetnök, — hogy még teljesülhet Minden hű magyarnak azon óhajtása, Hogy támadjon ismét egy hozzá hasonló, Kristálytisztalelkü Wenckheim Bélája ! Es most nagy halottunk ! legyen csendes álmod Sírodon őrangyal tartson védő kezet, S tőlünk hála-könynyel áztatott koszorú — Legyen koporsódon — a hü emlékezet! ! Bonyhay Bénjiímin. — A Stremayr kabinet, mint Bécsből jelentik, valószínűleg 12-én nyújtotta be lemondását az uralkodónak. — Az osztrák választások 12-ón be lettek fejezve. A „Presse" számítása szerint a liberálisok a választási harezban ötven helyet vesztettek. — Szláv lapokból. Az újvidéki „Zasztava" az ausztriai választásokat, illetőleg azok eredményét roppant „mulattatónak" és jelentőségteljesnek nevezi. Az alkotmányhivek bukását, kik a dualizmusnak oszlopai voltak, nagy megelégedéssel fogadván, uj fordulatnak előjelét látja abban, mely döntő hatással lesz a monarchia jövőjére nézve. Arról a rendjel históriáról. A rendjel-szédelgés magában is undorító. Legyezgetni az emberek hiúságát, hogy érdemmel vagy anélkül egy-egy gyarló lénye a földnek embertársai felett állónak higyje magát, táplálni a pöffeszkedést, a nagyravágyást, kasztrendszert teremleni, hogy az egyik legyen a lenéző, a másik az elkeseredett lenézett. Ez a rendjel szédelgés pedig a mai kor egyik mérget lehelő virágzása s néha hogy osztogatják, abból elég volt ennyire is bepillantani a műhelybe; a többit jobb nem is tudni. ü „Bskésmegyei Közlfof tárnája. Csabai napok. Féltékenység Géniusz ur miatt. — Csabai mulatságok. — A kis ;babák majálisa, stb. stb. E lapok keddi számában Géniusz név alatt vetélytársam akadt, ki figyelembe nem véve a régi jogokat, melyeknek az én önzésem mérlegében javamra nyomja le a serpenyőt : elhódított előlem egy szép napot s három egész hasábot, a melyet isten bocsássa meg telhetetlenségemet, én akartam megírni a csabai kedves műkedvelőkről, hogy azzal is elhomályosodott nevemnek, ha nem is fényt — óh hisz az unalmas aolog — de egypár napi keletet szerezzek ezen jó és nyájas Csabán. Boldog idők, mikor még magam voltam itt báli tudositó, szini referens és különféle egy£b mesterségek szabadalmazott gyakorlója. Ma már légió azoknak a száma, kik velem egy kenyéren élnek, mert hiába, akár hogy sopánkodjék is a kisvárosi hirlapiró, hogy nem telik az irni valóból, lassan növekszenek a sorok s a vejrejtók gyöngyeiből keletkezik az egészen felszerelt újságlap : mégis szívesen ir itt minden tollforgató ember, mert gyöngyélet itt az ujságiió élete. Háladatosabb olvasó közönség nincs is több a világon az önökénél. Csak a jót szeretik s még kínálva sem kell egyéb. Mily szerencse s gyönyörűség ez a jó izlés nekünk, a kik ha akarnánk sem tudnánk rosszat irni..! No, ugy értem, hogy önökről csak jót Írhatunk s tárgyat adnak eleget, sok sok hasábra valót, miről az önök szerény Plútója adhat csak számot; a ki két hosszú esztendő nngy és kis eseményeit irta volt meg — akár egy hivatalos történetíró — e lapok évfolyamaiban. A ki teheti s nem alapit lapot Csabán, csakugyan nem tudja mi a jó !! Nem mesterség az itt, de tulipiros kedvű gyönyörűség! A nagy városokban az újságíróknak nevezett tavágók és gyári munkások, mikor éjféltájban bezárják utánuk a műhelyt, fáradt fejjel dőlnek ágyukra; irtak, irtak sokat, s nem tudják, hogy miről, kiről. Mi mint a társalgó, közvetlen közelből vesszük tárgyát annak a mit mondtunk s magunk is csinálunk történetet, mert az a kiváltságos helyzet, benne lenni mindig az események kellős közelében; az csak itt van megadva, a mi fajunknak. Hogy e kitéréssel kezdem, nem szószaporítás okáért teszem, de hogy leírjam ait, a mit Géniusz nem tudott — hah, ez a megtorlás 1 — azt tudniillik, hogy Plútó ur a ki Budapestről lerándult (s a személyi hirek közt, csak egy kicsinyke újdonsággal sem registrálták a lapok!) hogyan lett lámpaoszlop Békés-Csabán. Yilágitó lámpa! Tehát mégis! Még pedig ugy világított, mint a hold maga. nem ugyan az égen, de mint a szentivánéji atheneiek produkeziója alkalmával a holdat maszkírozó lámpatartó, a színfal mögött. Csabán egy sereg szép leány fogta magát a mult napok egyikén s „holdvilág-bált" rendezett a Széchényi ligetben. A deszka-szinház viszhangzott a jó kedvtől, a sarkokban egy-egy petroleum-lámpa busán pislogott s a sovány bél kapkodott levegő után. A kis leányok nem sokat adtak rá, mert besütött a hold, a tánezosok pedig, szép tánezosnéik fényes szemeiben csillárokat láttak : de a mamáknak lejárt az az idő, mikor az ilyen illumináczióval beérték s készülődtek haza. De imp, itt volt Plútó ur, kinek egy eszméje akadt (néha megtörténik rajta ez is), szerzett egy kerti lámpát, a colonne közepére állott s magasra emelve a világító alkotmányt, egy negyed órára megnyugtatta a mamákat s a tizenkét jókedvű párnak örök háláját érdemelte ki maga számára. Mikor aztán szétoszlóbau voltunk, sietett mindenki
