Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-18 / 98. szám

98. szám. B.-CsaJ)a, szeptember 18-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. • ! ! t 1 1 1 1 ' Megjelenik, hetenként háromszor : vasárnap, kedd. (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. : kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Bérleti rendszerünk. Mezőgazdasági állapotaink, melyek egy oly kiváló mérvben agrikultur államra — minő a miénk, — annak jólétére s fejlődésére oly döntő befolyást gyakorolnak, — fájdalom még mindig kórjelenségeket mutatnak fel. Nem szólunk a nagybirtokokról, hanem szó­lunk a kisbirtokokról, melyek a zömöt kiteszik s miknek állapota első sorban hat ki helyzetünk mikénti alakulására. S e tekintetben főűgyelmünket a bérleti rendszer veszi igénybe. Hogy a bérleti rendszer mily befolyással van az egyes birtokosok helyzetére s igy közvetve a közállapotokra is, mutatja a mindennapi tapasz­talás. Vannak bérlők — s ezek az összesekneK, ha nem is túlnyomó, de mindenesetre igen jelenté­keny részét képezik, kik nem oly szándékkal bérlenek, hogy a bérlemény lelkiismeretes fel­használása által s a gazdaság általánosan elfoga­dott józan szabályai szieriiit elérhető jövedelemmel megelégedve, maguknak tisztességes megélhetési módot biztosítsanak; hanem intencziójuk már eleve oda megy ki, hogy a bérleményt tekintet nélkül a termőképességnek a későbbi években bekövetkezendő csökkenésére, a szó szoros értel­mében kizsákmányolják, s a czitromot utolsó cseppig kifacsarják. Szóval a czél nem a tisztes­séges meélhetés, hanem nyerészkedés s meggaz­dagodás minden áron. A birtokos rendszerint nem törődik a bérlő gazdálkodásával, beéri azzal, ha pontosan meg­kapja a bért és felette meg van elégedve, ha a bérlő itt-ott talán még némi kis ajándékkal — sajttal, turőval, gyümölcscsel stb. — vagy eset­leg talán giróval kedveskedik neki. Letelik azután a bér ideje, a bérlő felszedte magát s csak azon föltétel alatt hajlandó még tovább is megmaradni a bérben, ha a birtokos kisebb-nagyobb engedményeket tesz. A birtokos vagy beleegyezik s akkor aztán folytatása követ­kezik a kezdetnek, vagy nem egyezik bele s más bérlőt fogad. .Rendszerint azonban mar leszállítóit bér mellett történik ez s s a jövedelem csökke­nése ilyként már a birtokos irányában is kézzel­fogható alakot öltött. Ha ellenben sikerül a ki­bérlésnél az előbbi bérösszeget éredményezni, ez többnyire irott malaszt marad. Az uj bérlő ugyanis igyekszik kötelmeinek eleget tenni s a bórt pontosan fizetni; csakha­mar beáll azonban azon időpont, a melytől kezdve évnegyedenkint s illetőleg félévenkint leveleket kap a birtokos bérlőjétől, melyben ez crre-arra panaszkodik, kijelentvén, hogy neki bizony a jelen­legi magas ber mellett teljesen lehetetlen min­dennapi kenyerét megkeresnie, miért is annak leszállítását kérit A birtokos előbb-utóbb kénytelen a bérlő kivánságát teljesíteni, hacsak ujabb s talán még nagyobb kellemetlenségeknek nem akarja magát kitenni. De még igy is akárhányszor megesik, hogy a birtokos, ki jószágától távol időzik, táviratai daczára sem kapja meg a bérösszeget azon idő­ben, a mikor arra bizton számított. A következmények tudva vannak, A különben jómodu birtokos valamelyik uzsoráshoz fordul, ki őt pillanatnyi zavarából kisegíti, miben persze kevés a köszönet. Ilyen esetek aztán gyakrabban is előfordul­ván, bekövetkezik az anyagi sülyedés, hanyatlás, mely miként a hógörgeteg legtöbb esetben roha­mos lefolyású. A bérleti rendszer egészséges állapota tehát oly tényező, mely megérdemli, hogy a legkomo­lyabban számoljunk veie. S e tekintetbeni üdvös javulást csak az idézne elő, ha a birtokosok nem í-ietnének a kibérlés alkalmával derüre-borura oly embernek adni elsőbbséget, ki ugyan talán jóval nagyobb ajánlatot tesz, de kinek személyi tulajdonaiban garanczia nincsen, azok fölött, kik józan számitás alapján kisebb ajánlatot tesznek ugyan, kiknek azonban nem nyerészkedés, hanem megélhetés a czéljok. E. L. — Dr. Derencin elkészítette a horvát büntető ko­dex-javaslátot, s most dolgozik a rendőri törvénykönyvön. A mü még nem hagyta el a sajtót, s igy nem mond­hatjuk meg, mennyiben tarthatja az szem előtt a Magyar­országhoz való államjogi ós érintkezési viszonyokat. Az „Agramer Ztg." biztosit, hogy az előbbiek teljes méltány­lást nyertek a kodex-javaslatban. — Konstantinápolyban ismét miniszterválság van. Hir szerint Szavfet pasa elvesztette a szultán kegyét. Szavíet pasa lemondása küszöbön áll. Sajátsagos nevelési elvek. Nincsen szülő, nevelő vagy gyám ki a gyer­mek nevelésében valami rendszert ne követne, csakhogy e rendszer a legtöbbeknél különféle hagyományokon, különböző szokásokon egyéni sajátságokon alapul s aránylag igen kevés azok száma, — kik e fontos dologban tudatosan jár­nak el. A közelmúlt napokban egy családnál ne­velési elvekről lévén szó, a mamácska emigy szólt: leányaim nevelését én vezetem, fiamét pe­dig férjem. Én a leggyöngédebb anyai szeretet­tel nevelem leányaimat. Én meg — szólalt meg az apa — igen szigorúan nevelem a fiamat. — És kivihető ez? kérdém ón. Igen könnyen felelt az apa, mert ha szót nem fogadnak, hát itt a korbács. De nézzük közelebbről a dolgot. Az apa a fiúcskát igen szereti, s ez helyes; de nem he­lyes az, ha a gyermek valamely szavát igen okosnak veszi s ezt tudtára is adja, miután a gyermek elbizza magát s tudákossá válik. To­vábbá, csupán egy délelőttön következő módsze­ü „Mésigjsí Közlöaf tárcsája. Egyről-másról. — A hangversenynél. — 2-dik Kánikula. — Törvényhatósági köz­gyűlés. — !Nogáli Janka. Nagyon szeretem a zenét. Hogy egyes számban beszélek magamról: bizonyítja miszerint kezdő vagyok a zsurnalisztika téren. Ha előbbre haladok, ugy kezdem: „Nagyon szeretjük a zenét;" ha már egészen „benne" leszek, akkor majd igy járja : „Mi Isten és a szerkesztő ur kegyelméből I. Géniusz, a „Bé'kósmegyei Közlöny" 20-dik tárczirója, nagyon méltóztatunk szeretni a zenét. . . Most azonban még csak nagyon szeretem a zenét Mindegy nekem, bármilyen legyen is az a zene. Mig mást idegessé tesz egy kintorna: én abban is tudok kellemes, szivhez szóló hangokat felfedezni; mig másokat a fölötte, körülette, mellette és alatta kalapáló zongorák, czinczogó gitárok és sivitó okárinák öngyilkossági kísérletekre ragadják: én élvezettel hallgatom őket mindnyáját egy­szere vagy külön-külön, a hogy parancsolni méltóztatik Ne tessék azonban azért azt hinni, hogy nem tu­dok különbséget a jó ós rosz zene között. A Nogáll Jankáét és Chován Kálmánét jobban szeretem mint az okarinát, arról biztosithatok mindenkit. Ha nemcsak zene, de ha még jó is: akkor elolvadok, csupa párává, földöntúli „szellemárnyékká" leszek. Keresem magamat ós nem találom meg magamat sehol . . . Nem „fülhegygyel," de mindkét fülkagylóimmal hallottam, hogy a t. közönség némi kíváncsisággal ku­tatta kilótemet. (Persze ezen kíváncsiságot nem azon egy gyönge tárczámnak tulajdonítom, melyet életemben elő­ször „vétkeztem", banem a nagyon természetes, pikáns érzetnek melyet minden ismeretlen előidéz, addig mig meg nem ismerik, de azután jól is laktak vele.) Aki tehát épenséggel megakarta volna tudni, ki vagyok, an­nak Nogáll Janka k. a. ós Ghován Kálmán ur csabai hangversenyénél kellett volna keresni s ha egy embert lá( a ki nincs (magánál) bizonyosra vehette volna hogy ón vagyok. Mindezeket pedig nem azért mondom, mintha ma­gamról szeretnék sokat beszélni, banem hogy a zene azjm kiváló hatását bizonyítsam, mely szerint képes az embert annyira kiragadni e földi nyomorvölgyből, hogy porhüvelyét alig érzi, hogy beszélhetnek hozzá, ő nem fog hallani, csipdeshetik, nem fogj a érezni, szóval hogy van ós mégis nincs, és hogy ezen hatását a zenének épen önmagamon észleltem ós megmondom, hogy ily emberben ismerhetik fel Géniuszt — sötétben, azt nem íogja tán szerénytelenségnek venni senki ? Pedig ezen a hangversenyen nehéz volt lenni és még sem lenni. Annyian voltunk, hogy biz kissé meg­éreztük egymást a szeptemberi második kánikulában, ha egyik-másik önmagát nem is érezte volna meg és ha az ember kissé magához tért, érdekes volt nézni egymást mennyire „olvadt" minden érzékünk két tényezővé össze: hallgatni a zenét (néha kissé a szánkat is tátani) és tö­rülgetni az izzadságot. . . De ezen izzadság valóságos hideg zuhany volt még ahoz képest, melyen Bókósmegye törvényhatóságá­nak folyó hó 16-ki, keddi gyűlésén a főszámvevői ál­lásra kandidáltak keresztülmenének vala, s utoljára is kettő a dolog természetéből folyólag oly rosz számoló­nak bizonyult, hogy elszámította magát s csak egy szá­molt helyesen, mert elnyerte a kellő számot a főszám­vevőségre. Csakhogy aztán vessen is számot magával, hogy a vármegyének mindenkoron jól tudjon bessátnolfti ha, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom