Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-03-13 / 21. szám

VI. évfolyam. 1879. 21. szám. B.-Csaba, márczius 13-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ."»!--- V '.' • M/i | • Megjelenik hetenként kétszer- : vasárnap és osíltörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; fílévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kézirat>k nem adaínak vissza. Szerkesztőség és kladő-hlvatal: Főtér, Schw ircz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. árnál és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros p os tautal vány ny »1. Előfizetési felhívás a „Mésmegyei Közlöny" hetenként kétszer megjelenő vegyes tartalmú lapra. Házhoz hordva vagy postán bérmentes küldéssel : Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 „ Évnegyedre ... 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a lentirt kiadóiíivalhoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai redout rajzát, egész éves előfizetők az 1880-ik évre kiadandó „Békésmegyei naptárt" kapják ingyen. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. WF Hirdetések jutányos áron fogadtatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január l-jén. f ki&dtáív itala. Még egy szó a „megyédről. ni. (Vége.) A népképviseleti rendszer következtében a vármegye kiöltöztetett előbbi joghatóságából, és az előbbi valódi értelemben vett municipium egy végrehajtó orgánumává törpült azon intézkedéseknek, melyeket a parlament a kormány körébe utalni épen jónak lát; egy orgánummá, mely saját belügyeiben is csak eleve körülirott hatáskörrel járhat el, s melynek diszes, de a rendszer következteben egyenesen hasznavehet len sallangjául a felírási jog, hogy alkalomadtán papirt és időt elfecsérelnie módjában állhasson. Ily viszonyok között tehát: politikai szabadságok biztosítékáról beszélni — czélttevesztett dolog. Es miután tagadhatatlan, mikép elvileg is a legjobb és legczélszerübb kormányforma az, melynél a legfőbb hatalom az egész közösség tulajdona — melyet tehát a magyar politikai szervezet a vármegyék régi l özjogias állásában, nagyon megközelített — s miután ezen elvet a népképviseleti rendszer mellett csak hangoztatva, de saját maga mivoltában keresztülvive nem látjuk: mert a szavazat, me.yben parlamentáris rendszer mellett a nép sou verenitását némelyek fellelhetni hiszik, tulajdonl.ép csas kifigurálása a politikai önálló cselekvési szabadságnak, s ténykedési körnek, önkénytelenül azon meggyőzőt lésre kell jutnunk, hogy régi közjogias állású megyéink, melyek a szabadság védbástyái, politikai jogaink őrei, s nemzeti önállásunk hatalmas garantiái valának, képezhetik csakis egy magyar nemzeti értelemben vett belpol tikai élet téréit. E hely, annak bővebb fejtegetésére, hogy nemzeties politikai inslitutióinknak tgyenkinti feladása, eldobása folytan, nemzetünk belpolitikai élete miként jutott ezen csüggedt helyzetbe: nagyon szük és kicsiny. De ki a kérdés felett elgondolkozva, az okokat vizsgálódásának tárgyaivá tette, ha csak parányi szikrája ég lelkében a ragaszkodásnak azokhoz, miket magyar politikai intézményeknek szokás nevezni: bővebb bizonyítás nélkül is azon tapasztalatra kellelt jutnia, hogy az ok abban keresendő, mert e nemzet megfoghatatlan rosszakaratú következetességgel fosztatott meg azoktól, melyekben önállásának s politikai szabadság-jogainak oszlopait bírta! Es lássék bár elmaradott, vagy elzárt álláspontnak: de politikai tekintetekben teljességgel nem lehetek oly határozott barátja azon, a mai európai értelemben vett reformoknak, melyekre, mint polit. életünk átalakító tényezőire a „megyékről" czimü czikkek írója hivatkozik. — Mi magyarok a századok viharai, s a világokat intéző mindenhatóság beláthatatlan intézkedése folytán egy oly minden oldalról idegen nemzetiségekkel körülfogott territóriumon élünk, hogy azon missiót csak ugy teljesíthetünk, önálló nemzeties életet csak ugy folytathatunk, s a helyet, melyen oly sok vész s vihar között küzdelemmel éltünk századokon át, s éljük ma is napjainkat, csak ugy tarthatjuk fenn a maga eredeti magyaros jellegében utódainknak: ha SZÍVÓS kitartással ragaszkodunk mindenhez, mi saját históriai multunk resultatuma, eredménye. Ennyit erről. A melyeket a „megyékről" czimü czikkek irója a nemzetiségi kérdés megoldása és megyéinknek a közgazdaságra lehető befolyásáról mond : nagyjában én is ott az eszélyesség elveivel parallelnek, itt pedig czélravezetőnek tarthatom. Nagyjában: mert részleteikben pár észrevételt koczkáztatni itt is alkalmam lehetne; de mivel jelenben csak fentebbiekre terjeszkedni volt czélomban, az utóbbi két szempontot egy ujabbi elmefuttatás tárgyává tenni, már a kérdések fontosságánál fogva is, látom jónak. E sorokban a nyilvánítottakat kötelességemnek tartottam elmondani, szent meggyőződésem lévén; mikép: azon minden becset meghaladó kincse hazánknak, melylyel Európa legszabadabb népei sem dicsekedhetnek: a megyei municipium, hol tiemcsak minden tárgyai a közigazgatásnak, a törvények teljesítése és minden önkénytöli megóvás, de maga a törvényhozás is a nemzet törvényesen egybegyűlt tanácskozása alá tartozik! Ezen municipiumok állanak őrt megdönthetlen erővel alkotmányunkért; innen forradoznak és oda térnek vissza gyakorlatilag a nemzet minden jogai; ezen alapul törvényhozási hatóságunk; szóval: ez azon institutió, ü „Békésmegyei Köalöny" teája. Rosz időket élünk. Rosz időket élünk, Gonosz napok járnak : Az ember — mint dúvad — Ártani vágy társának. Önző vágyak dúlnak Szive belsejében, Krokodil-könyeket Látsz csalárd szemében. Barátsága? Köpeny, — A tettetés meze — Segítség helyt mit nyújt : Kain gyilkos keze. Minden szava szinméz; Ölelése háló; Légy bár százszor okosb, Mind vesztedre váló. Titkodat ha birja? Légy rá elkészülve, Ha billen a mérleg, Megleszesz feszítve. Boldog vagy? árnyékként Kisér, mint hű ebed; Ha elbukál — legott Ő dob reád követ; Vagy, ha útjában állsz, Czélhoz jutásában, Megfuladsz biztosan Rágalma árjában. Becsületed talán Vértezettnek hiszed? Osalódol! ebből lesz Golgotha-k jreszted. Ember! az ész, amaz Istenség szikrája Volna méltóságod, Ha figyelnél rája; De roszra használva : Sülyedsz vadállattá, Teremtés urából Lészsz rabbá, utálttá. Siess ember, siess, Sülyedj még mélyebben, Teljesül „bánom hogy Embert teremtettem." Tűrő ezi Endre. . . . . íontíÍ4jO,\n<i ntjdrl'im .ii: v ..vi-.riti oJ13uií>Uím9wm B.-osat>ai emlékek, III. (Prolog. — Megosztott érzelmek. — Hymnua. — A „Faluiiak." — A szereplők. — Kellemes hir. — Eredménytelen taps. — S*<5zat. — Többi prolog. — Táncz-emlékek. — Csaba.) „Felépült egy uj kis világ" — kezdó Tóth Kálmán prologjáuak szavalását Melczer Kálmán ur, és a nagy számú diszes közönség, mely egészen betöltötte az „uj kis világot," a közbirtokosság örökemlókti ajándékát a közművelődésnek, elragadtatva hallgatta ünnepelt költőnk gyönyörű költeményét. S midőn lelkesülten tapsolt, nagyon meg voltak osztva az érzelmek. Nem egy sziv dobogott hálától, örömtől, s nem egy áldó tekintet fordult az első páholy felé, hol a közbirtokosság képviselői foglaltak helyet. Majd a dalegylet adta elő nemzeti zenénk remekét: a hymnust. Meglepő összhangzattal, érzéssel, szépen. Még az a nagy taps sem fejezhette ki egészen a megérdemlett elismerést. S jött a régen várt „Falusiak," melyhez annyi, de annyi reményt kötöttünk, és — nem csalódtunk. Emlékeim megírása nem színbírálat, és igy, ha a nőknek adom,az elsőséget, nem fognak részrehajlónak nevezni. Egyikök sem vesztegetett meg mással, csak kid-