Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-01-10 / 3. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY."' IB78. 3. SZÁM. A magyar orsz. központi kiállítási bizottságtói az 1878 évi párisi közkiállitáson résztvevő magyar borkiáliitókhoz! Többfelöl hozzám intézett kérdezősködés folytán van szerencsém a következőket a t. borkiállitó közönség szives tudomására hozni: Az 1878 évi párisi kiállításon a magyar borok — az eddigi bejelentések után ítélve — szépen, és hazánk botermelési viszonyainak megfelelőleg lesznek képviselve. — Van mégis néhány elsőrendű bortermelő vidék, ahonnan aránylag igen kevés bejelentés történt; igy pl. Neszmély, Lábatlan, Süttő, Héregh, Szegszárd, Harsány, Zala-Pogányvár, Z.-Rezi, Z.-Szentgyörgyhegy, Szigliget,

; Csobáncz, Ábrahám, Belső Somogymegye, Ermelléke és Aradhegyalja részint éppen nem, részint igen hiányosan lesznek képviselve. Azon hazafias kérelemmel fordnlok ennek következtében a most felsorolt promontoriumok jelesebb bortermelőihez, hogy e hiányt mielőbb eszközlendő bejelentések által pótolni szíveskedjenek. A borkiállítás teljességének érdekében ezen (csakis ezen) helyekről a központi bizottság utólagosan is el fogja fogadni a bejelentéseket, amelyek legkésőbb január hó 15-éig akár a központi bizottsághoz (hanninczadutcza 3. sz. a.) akár alulírotthoz (Budapest, viziváros) küldhetők. Meggyőződésem, hogy ezen kiállítás minden eddigi borkiállításunkat felülmulandja s borászatunknak anyagi lendületet is szerzend, mert a francziaországi phylloxera-pusztitások és a rósz. sveiczi termés következtében számos fogyasztó lesz kénytelen figyelmét a magyar borokra fordítani A kiállításra bejelentett borok beküldési határideje 1878-dik éyi mártius hó 31-ike, amelyen tul beküldött tárgyak a franczia kormánybiztosság által kiadott általános szabályzat értelmében el nem fogadtatnak. Minden bejelentő azon bizottsághoz tartozik borait küldeni, amelynél a bejelentést tette. Az előleges bírálati szabályzat értelmében, előbirálati joggal a borokra nézve, és pedig az erdélyi borokra nézve a kolozsvári, — a horvátslavon borokra nézve a zágrábi bizottság által fognak elöbiráltatni. A kiállításra küldendő boroknak egyáltalán palaczkéretteknek kell lenni; azaz olyanoknak, melyek a szállítás és a hőmérsékváltoztatás által átlátszó tükrüket s tisztaságukat el nem veszítik. Hogy valámely bor palaczkérett-e, ezt ugy tudhatja meg a kiállító-tulajdonos, hogy a bort vagy meleg helyen tartja, 2—8 napig s jól felrázza többször napjában, vagy pedig, ha egy pohár borba vízben feloldott tiszta gelatint csepegtet. — Ha akár a meleg, akár a gelatin befolyása által a bor megzavarodik, ugy még nem palaczkérett s előkészítendő. Az előkészítés még most is kényelmesen történhetik akár többszöri fejtés, — akár derítés által. — Főleg a téli évszakra ajánlhatom a praeparálandó borokat hidegről melegre és melegről hidegre vinni. A meleg helyen ugyanis a bor megzavarodván hideg helyre vitetve üledéket rak. Ekkor lefejtendő a bor az ülledékről s ismét hideg ós meleg helyiségén vihető keresztül mindaddig, míg megszűnt a borüledéKet rasni. — Ekkor a borkiállításra szánt palaczkba fejthető s rendesen bedugaszolva czimfehrattal (vignette) látandó el. Többen a t. kiállítók közül már boraikat be is küldötték. Ezen beküldött palaczkokból azon tapasztalatra jutottam, hogy a magyar bortermelő a dugaszt roszul választja meg, s kiteszi a bort a levegő hatásának s a kiszivárgás veszélyének. Bátorkodom ez okból a t. kiállítókat figyelmeztetni, miszerint a palaczkokhoz 5—7 centimeter hosszú, hengeridomu s egyenletes, sirna felületű dugaszokat Használjanak. — A palaczk a dugaszon kívül még ónkupakot vagy palaczkszurkot is kap, hogy a bor a levegővel éppen ne közlekedhessék. Kinek rendes névvel ellátott üupakja nincsen, czélszerúen használhatja az általános kupakot, melyen név nincs s felül csillaggal van megjelölve. — Legrosszabb esetben csinálhat magának mindenki jó palaczkszurkot, ha egy edényben 4 rész kolophoniumot, 2 rész sárga viaszt, 4 rész fehér szurkot s fél rész schellakot összeolvaszt. A palaczkok végre vignette-vel látandók el. Kinek saját vignetteje nincsen, használhatja a szőlölevél alakú általános vignetteket, melyek olcsó és minden jobb nevű papirkereskedésben megszerezhetők. A vignettere írandó szép Írással a bor minősége, termés éve s a termelő, esetleg a kiállító neve. A palaczkot illetőleg, vörösborokhoz a zöld bordeauxi, fehér asztali borokhoz a zöld rajnai, nehéz fehér pecsenye és szamorodni borokhoz a sárga rajnai s az aszúkhoz a fehér üvegü bordeauxi palaczkok a legajánlatosabbak s legöszhangzóbbak. — Minthogy a kiállítási állványok csak 35 centimeteres palaczkok elhelyezését engedik meg, a palaczkok maximalis magassága 35 centimeter. — Az úgynevezett tornyosok s nagy rajnai palaczkok tehát csak kivételesen fogadtatnak el. Minden egyes borféleségböl legalább 6 palaczk küldendő be, és pedig 4 palaczk valódi borral, két palack ellenben az illető borhoz hasonló színre festett vízzel töltendő meg. Ez utóbbiak fognak kiállíttatni az állványokon; az előbbiek a bírálat idejéig a kiállítási bizottság pinczéjében fognak megőriztetni. —• A víz festésére legalkalmasabb az égett czukor (caramel) melyből a fehér bor másolatára kevesebb, a vörös boréra több oldandó fel. — A vízzel töltött palaczkok fenekére czéduU tapasztandi e felirattal: „festett viz." Többen a bejelentési ivre nem vezették az illető kiállítandó bor árát; miután ezt felette fontos tudni s miután továbbá a szerkesztendő speczialis katalógusban ezen adatnak benn kell foglaltatnia — kérem a t. kiállítókat ezen adatok pótló beküldésére. Azon reményben, hogy a hiányzó promontoriumok termelői a kiállítás tökélyetesitése — és sikerére irányzott hazafias működésemben mielőbb támogatni fognak bejelentéseikkel — maradtam a t. borkiállitó közönségnek továbbra is kész szolgája: Budapesten, 1877 dec. 18-ikán. Molnár István s. k., a magy. orsz. központi kiállítási bizottságnak szakelőadója. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának f. e. január 7-én tartott üléséből. Az alispán urnák lapunk jövő számában egész terjedelmében közlendő jelentése olvastatván fel, a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t. cz, 216. §-a rendelkezéséhez képest a felebbey.ések tárgyalására alakított bizottságba a közig, bizottság részéről rendes tagokul Ambrus Lajos és Kalmár Mihály, póttagul Farkas Bdla választatott meg. A fegyelmi választmányba pedig rendes tagokul Kalmár Mihály, Karassiay István, Bánhegyi István és Müller Gusztáv, póttagokul Ladics György ós Abonyi Imre lettek megválasztva. Az endrödi gyógyszertárra pályázók kérelmének s a község nyilatkozatának felolvasása utáu titkos szavazás utján Kalocsa István lett megválasztva, Kovács Kálmán 1, Kovács Gusztáv 1, és Csonka István 2 szavazata ellenében. Egyebekben az alispáni jelentés tudomásul vétetett. A börtönök megvizsgálásával megbízott küldöttség jelentése szerint a börtönök teljesen jó karban s a legnagyobb rendben találtatván, a közig, bizottság ezért Jauó Sándor kir. ügyésznek elismerést szavazott. A kir. adófelügyelő jelentéséből kiderült, hogy az 1877. évben az előző évhez képest 148,166 frt 97 kr. adótöbblet folyt be. E jelentésnek két pontja felett zajos eszmecsere fejlődött ki. Ezek egyike a jelentés azon pontja, mely szerint az endrődi és f. gyarmati jegyzők a közig, bizottság félrevezetésével vádoltatnak; mielőtt azonban a kikért fegyelmi vizsgálat elrendeltetnék, az érdekeltek nyilatkozatainak kivétele rendeltetett el; a másik vitás tárgy az volt, habár Gyulán, a 3-ik negyedévi adó behajtatott, az evégett alkalmazott 4 idegen adóvégrehajtó még mindig itt működik, csupán az idegen végrehajtók alkalmazásából felmerült 1800 frtnyi költség végett: Gyula város ezek eltávolítását kérelmezvén, nyilvános szavazás utján a bizottság elmozdításukat elrendelte, (mely szavazás alatt csak Bánhegyi István kir. tanfelügyelő szavazott a kir. adófelügyelő véleményével.) A főorvos jelentése szerint az egész megyében egészség dühöng, hála az égnek 1 A kii. tanfelügyelő ur pedig (miut rendesen) nem jelentett semmit, mert még nem végzett — semmit. r. 1. TÁ YjR ÁTOK, * Pátervár, jan. 5. Gurkó tábornok, Taskizenben január 2-án reggel 11 órakor feladott távirata jelenti, hogy — mig az oroszok a törökök által odahagyott positiókat megszállották s egy része a csapatoknak üldözni kezdé az ellenséget — Bugarovnál heves összetűzésre került a dolog, hol Weliaminoff tábornok detachement-ja állott, ós pedig öt zászlóalj, 1 dandár, 6 ágyú s. egy „Te nemes lélek! szegény Imrém! miattam lettél embergyűlölő, én vagyok a te balcsillagzatod, te ama boldog perczek emlékét őrzöd ereklyeként, ón pedig képes voltam a világ előítéleteit gátul emelni szerelmünk közzé, de te tudod, ki átvirasztott éjeim keserű sóhajait hallod, ki a szivek redőit ismered, ki a mosolygó szemen át meglátod a proinetheusi kínokat, te tudod, ki kettőnk közt a boldogtalanabb, az az őszülő, világgyiilölő ifju-e, vagy ón, kit boldog hitvesnek tart a vak világ!" (Folyt, köv.) Elmélkedések egy sepriinyél látásán, vagy a földi dolgok hiúsága. — Swift után angolból. — Azon egyszerű pálczátj mely most ama elhagyott zugban hever, virágzó állapotban, mint terebélyes fát ismertem, tele éltető nedvvel, viruló levelekkel, ágakkal. Hiába iparkodik azonban a halandó serény művészete, hogy a természet müveivel sikeresen vetélkedjék, és azokat elérje; hiába köté oda a művész az időette ágak csomóját a nedvtelen törzshöz: csak ellentéte lesz ez annak, ami hajdan volt; egy felülről lefelé fordított fa, melynek ágai a földön vannak, gyökerei pedig a levegőben lógnak. Minden piszkos konyhacselédnek joga van a sarat seperni vele. A legsárosabb foglalkozásra van kárhoztatva, és a sors szeszélye arra szánta, hogy mindenféle dologról a sarat letisztítsa, és ez által önmagát beszennyezze, mig végre a cseléd szolgálatában tövig elkoptatva, az ajtón kilöketik, vagy legjobb esetben tüzet raknak vele. Midőn ezt könyezve iátám, sohajok közt igy kiálték fel: ,, Valóban az ember e földön nem egyéb mint egy seprünyél /" A természet jósába erősen és edzetten hozza a világra; virul s gyarapodik élete teljében; fején saját haját hordja, az embernek, ez eszes növényzetnek e sajátságos lombozatát, addig-addig míg a mértékletlenség fejszéje zöld ágaitól megfosztja, és hervadozó fatörzszsé devalválja. Akkor, óh, a művészethez fordul, és parókát kezd viselni. Büszke a hajaknak e természetellenes bokrára, mely nem csiráz soha saját fején! Gondold meg óh halandó, ha az ilyen emberi seprünyél a küzdtérre merne lépni, büszkén azon haj galyakra, melyek nem rajta csíráztak — ha e disze a legszebb hölgy boudoárjából származna is: nem volnának-e hajlandók gúnyt űzni belőle ós hiúságát nevetni? Igenis, halandó embertársaim, igy Ítéljük meg részrehajlóau saját előnyeinket, és igy ítéljük el mások fogyatkozásait ! De egy seprünyél, fogjátok mondani, jelképe egy fölülről lefelé fordított fának. Hát az ember nem az? Nem történik nála is minden visszásán ? Állati ösztönei és tulajdonai, eszét tartják megzabolázva, feje a porban csuszik-mászik, ott hol sarkának kellene lennie s íme minden hibái daczára, mint ujitó, mint visszaélések javítója és panaszok orvoslója lép fel. Ugy kotorász a természet minden piszkos zugában, mint a seprű, elrejtett roszat hoz napfényre s nagy port ver ott, hol előbb nem volt semmi és jutalmul, osztályrészül, azon sarat fogadja fel magába, melytől azt vélte, hogy elsepri. Elte utolsó napjait a nők rabságában tölti el mint papucshős, mig tövig elkoptatva, mint testvérét a seprűt, vagy az ajtón kidobják, vagy pedig arra használják, hogy lángot szítson, melynél mások melegednek! Ilyen az élet, ilyen a seprünyél, ilyen az ember!