Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám
1879-03-09 / 20. szám
VI. évfolyam. 1879. 17. szám. B.-Csaba, február 9-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egrycs szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái ég Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. _Xyilttér"-ben egy sor közlési dija 2b kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindéu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. a b.-csabai állandó magyar színház megnyitására. Irta : Tóth Kálmán. Elmondta 1879 évi márcz. 8-án Melczer Kálmán. Felépült egy uj kis világ, Lesz itt erdő, mező, virág, Megujult itt minden szebben, Művészetben, költészetben. Ami régen már sirba hullt, Elevenné lesz itt a mult, Megjelenik hősi Bank bán, Szent haraggal boszús ajkán. De eljön ám a Tréfa is, Olyan dévaj, olyan hamis, Habzik majd a csipős uj bor, Mosolyog az öreg Humor. Es tartanak törvényszéket, Büntetik a gyöngeséget, Mi fölött a biró kitér: A közszellem gyakran itél. S kis bűnösök ettől félnek : Szúr a hegye elmeélnek; Ájultan dől a hiú el : Agyonszúrták gombostűvel. . Jön ide az irigy, fösvény S kaczér — magát jól kiföstvén — Akkor hallja szégyentele, Hogy rőla szól itt a rege. Harcz is lesz itt akármennyi, A gonosz fog gyakran nyerni; De bár a hős el lesz veszve, Mindig győzni fog az eszme! S zengni fog a haza nyelve Erővel és tűzzel telve, Ezrek nézik majd a helyet, Melyet honszeretet emelt. Legyen ennek százszor áldva Minden köve, minden fája, A mi lett, nem magánczel az! Nem Csabáé, a honé az! Még egy szó a „megyé"-röl. II. Institutiók, melyek valamely nemzettel időről-időre, fokonként fejlődnek ; közönségesen jók, s jók főleg azért: mert jellegük olyan, mely a nemzet beléletével, sajátságaival s individuális viszonyaival parallel irányúak. A vármegyéről — régi közjogi értelemben szintén azt mondhatni. Ám igaz, annak is valának hiányai, melyeket, midőn mellette érvelünk, figyelmen kivül nem hagyhatni. De egy körülmény mégis áll mellette, mely minden hiányai mellett is azt, a mai felett, a melyik hiányokban felettébb túlszárnyalja azt, amint ezt alább kimutatni megpróbálandom, feltétlenül előnyösen kiemeli; az t. i., hogy minden tagozatában nemzeties, magyar szellemű vala, s társadalmi rendszerünk s sajátos nemzeti önállásunkhoz egészen egybevágott. És ez nagy dolog! A receptió, legyen az culturalis vagy politikai, vonatkozzék a jog, vagy a társadalomra: sohasem nemzeti szükség! Legnagyobbrészt abból mindig egy nemével a kényszernek fogad a nemzet jeléül annak, hogy arra sokkal csekélyebb szükség van, semmint: hogy a hiányok, nemzeties alapon való tovább fejlesztésével pótoltassanak ! És bizonyos, mikép a parlamentarismusnak mint rendszernek olyatén elfogadásával, mely a régi vármegyéken eredeti közjogias állásából vetkőztette ki: politikai életünk önálló nemzeties irányban leendő fejlődhetósének, s politikai jogaink önkormányzatilag való gyakorolhatásának ásatott meg sírja. Mutatja ezt ugyanazon apathia, mely e nemzetet politikai dolgokban uralja, valamint azon czentralistikus irányzatok, melyek politikai belóletünket kórositják el! És ez azon pont, melyen az, e lapok hasábjain megjelent „a megyékről" czimü czikkek Írójával egyet nem érthetek. — S nem főként azért, mivel az állítás : „//« eddig megyéink voltak hivatva a politikai szabadság biztosítására, ettől fogva erre egy jobb a kor igényeinek megfelelőbb intézmény a parlamentaris rendszer teljesité azt, u a legközelebb lefolyt tíz esztendő eseményei által, mint próbaköve által a pari. rendszernek, megczáfoltatott; nem: mert az a históriai igazsággal, s alappal áll egyenes disharmoniában 1 — A parlamentáris rendszer, mint politikai jogok, szabadságok biztositéka: igen nagy részben illusió, vagyis jobban mondva: képviseleti rendszer mellett nem a nemzet politikai szabadsága, hanem csakis a képviselő felelősség nélküli eljárási szabadságáról lehet a szó! A képviselő, ki azon meghatalmazással bir, hogy saját meggyőződése, politikai belái „Mésigysi Ködöny" lárm magyar nyelv csabai ünnepére. 1879. márcz. 8. Hol ezelőtt két századdal, Pusztulás járt tűzzel haddal, S szép magyar szó hangja helyett, Hódoltató kardja csengett; Hol százados nyomor, inség Dúlta fajunk drága kincsét, ijzent kincseink sirja felett Senki sem hitt uj életet; Hol a mi még hiriil maradt, Szétszórt rom volt vagy csontdarab, S csak a múltnak dicsősége Fénylett még a sötétségbe; Hol ezelőtt de miért itt Hirdetni mult gyász emiékit! ? Itt hol újra tettre éledt, S ünnepel a magyar életi Elmúlt idők gyásza helyén fíyrladt itt ma Veszta tűz-fény, S fölhat íldott fényessége, Föl az e^ész magyar égre! Eltűnt sírok néma helyen, Lj nép s.;ól az ősök nyelvén, S kő mozdult a bűvös szóra, — Mintha egy uj müthósz volna, S csarnokká lett, czélja, kincse, Hogy a magyart lelkesítse, Mert szent, mire emlékeztet: Csak nyelvében él a nemzet! Népek atyja, jó Istenünk! Ne is hagyd elfelejtenünk : Féltöbb, drágább nekünk nincsen, Mint e haza, s nyelvünk kincse! Hét vezériuk! nyugodjatok, Nem jeltelen, nem, sirotok, Nyugodjatok, pihenjetek! El közöttünk szellemetek. Lelketekneknek fénye lobog, Szivetek itt közttünk dobog; Lehet-e, hogy ily verését, Elleneink meg no értsék!? S kik itt oltárt emeltesek, Áldott, áldott jó lelketek! Áldott a sziv, áldott az ész. Ki ily tettben áldozni kész, Kinek fénye messze — messze El-kihat évezredekre, S föltárja, mit jövőnk fedez : Magyarország nem volt de lesz! Sz . . . J B.-osalbai emlékek. II. Elindulás: — Visszaemlékezés. — 0. — Meglesett párbeszéd. — Közös bün. — Aladár. — Helén. — Felhasznált phrázis. — Váróteremben. — A szürke köpeny titka. — Csaba előnyei. -— Megváltozott idők. — A mi sohasem változik. — A hölgyek gyűlése. — A hangverseny. — Táncz. — „Ki-ki maga mesterségét folytassa." Újra felvettem saját tárczamban a csinos commis voyageur által nevezetessé tett köpenyemet, és elindultam a vasúti állomás felé. — Iszonyú gyöngesógem az emlékezés. Most is újra eszembejutott a januári kirándulás, midőn kézitáskám a „láthatatlan lényt" rejtette. Rejtélyes czim, mely még az én „legkedvesebb ellenségemben" is kíváncsiságot költött. Ah! minő más átvonulás volt az! Egész fél közönség (igazságosan megosztva felolvasó úrral) várt rám — egy titokteljes czim miatt! Szinte most is hallom a szives fogadtatás taps-zaját Látom őt itt is ... . Igen, ez ő . . . nagy bőröndöt visz a hátán, kezében tarka plaidet tart .... — Jó napot kívánok! Lám, hova viszi az ember lányát az ábrándozás! Az érdekes „ő J megjelent alakja — az öreg hordár volt, ki megadóan görnyedve a bőrönd súlya alatt, alázatosan kivánt nekem jó napot. Sokáig merenghettem még, mig sietős lépteket hallottam közeledni. Feltekintek. Csinos ifju haladt el mellettem, na-