Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-03-09 / 20. szám

VI. évfolyam. 1879. 17. szám. B.-Csaba, február 9-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egrycs szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái ég Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. _Xyilttér"-ben egy sor közlési dija 2b kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindéu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. a b.-csabai állandó magyar színház megnyitására. Irta : Tóth Kálmán. Elmondta 1879 évi márcz. 8-án Melczer Kálmán. Felépült egy uj kis világ, Lesz itt erdő, mező, virág, Megujult itt minden szebben, Művészetben, költészetben. Ami régen már sirba hullt, Elevenné lesz itt a mult, Megjelenik hősi Bank bán, Szent haraggal boszús ajkán. De eljön ám a Tréfa is, Olyan dévaj, olyan hamis, Habzik majd a csipős uj bor, Mosolyog az öreg Humor. Es tartanak törvényszéket, Büntetik a gyöngeséget, Mi fölött a biró kitér: A közszellem gyakran itél. S kis bűnösök ettől félnek : Szúr a hegye elmeélnek; Ájultan dől a hiú el : Agyonszúrták gombostűvel. . Jön ide az irigy, fösvény S kaczér — magát jól kiföstvén — Akkor hallja szégyentele, Hogy rőla szól itt a rege. Harcz is lesz itt akármennyi, A gonosz fog gyakran nyerni; De bár a hős el lesz veszve, Mindig győzni fog az eszme! S zengni fog a haza nyelve Erővel és tűzzel telve, Ezrek nézik majd a helyet, Melyet honszeretet emelt. Legyen ennek százszor áldva Minden köve, minden fája, A mi lett, nem magánczel az! Nem Csabáé, a honé az! Még egy szó a „megyé"-röl. II. Institutiók, melyek valamely nemzettel idő­ről-időre, fokonként fejlődnek ; közönségesen jók, s jók főleg azért: mert jellegük olyan, mely a nemzet beléletével, sajátságaival s individuális viszonyaival parallel irányúak. A vármegyéről — régi közjogi értelemben szintén azt mondhatni. Ám igaz, annak is valának hiányai, melye­ket, midőn mellette érvelünk, figyelmen kivül nem hagyhatni. De egy körülmény mégis áll mellette, mely minden hiányai mellett is azt, a mai felett, a melyik hiányokban felettébb túlszár­nyalja azt, amint ezt alább kimutatni megpróbá­landom, feltétlenül előnyösen kiemeli; az t. i., hogy minden tagozatában nemzeties, magyar szel­lemű vala, s társadalmi rendszerünk s sajátos nemzeti önállásunkhoz egészen egybevágott. És ez nagy dolog! A receptió, legyen az culturalis vagy poli­tikai, vonatkozzék a jog, vagy a társadalomra: sohasem nemzeti szükség! Legnagyobbrészt abból mindig egy nemével a kényszernek fogad a nemzet jeléül annak, hogy arra sokkal csekélyebb szükség van, semmint: hogy a hiányok, nemze­ties alapon való tovább fejlesztésével pótoltassa­nak ! És bizonyos, mikép a parlamentarismusnak mint rendszernek olyatén elfogadásával, mely a régi vármegyéken eredeti közjogias állásából vet­kőztette ki: politikai életünk önálló nemzeties irányban leendő fejlődhetósének, s politikai jo­gaink önkormányzatilag való gyakorolhatásának ásatott meg sírja. Mutatja ezt ugyanazon apathia, mely e nemzetet politikai dolgokban uralja, vala­mint azon czentralistikus irányzatok, melyek po­litikai belóletünket kórositják el! És ez azon pont, melyen az, e lapok hasábjain megjelent „a megyékről" czimü czikkek Írójával egyet nem érthetek. — S nem főként azért, mivel az állí­tás : „//« eddig megyéink voltak hivatva a politikai szabadság biztosítására, ettől fogva erre egy jobb a kor igényeinek megfelelőbb intézmény a parlamenta­ris rendszer teljesité azt, u a legközelebb lefolyt tíz esztendő eseményei által, mint próbaköve által a pari. rendszernek, megczáfoltatott; nem: mert az a históriai igazsággal, s alappal áll egyenes disharmoniában 1 — A parlamentáris rendszer, mint politikai jogok, szabadságok biz­tositéka: igen nagy részben illusió, vagyis job­ban mondva: képviseleti rendszer mellett nem a nemzet politikai szabadsága, hanem csakis a kép­viselő felelősség nélküli eljárási szabadságáról le­het a szó! A képviselő, ki azon meghatalmazás­sal bir, hogy saját meggyőződése, politikai belá­i „Mésigysi Ködöny" lárm magyar nyelv csabai ünnepére. 1879. márcz. 8. Hol ezelőtt két századdal, Pusztulás járt tűzzel haddal, S szép magyar szó hangja helyett, Hódoltató kardja csengett; Hol százados nyomor, inség Dúlta fajunk drága kincsét, ijzent kincseink sirja felett Senki sem hitt uj életet; Hol a mi még hiriil maradt, Szétszórt rom volt vagy csontdarab, S csak a múltnak dicsősége Fénylett még a sötétségbe; Hol ezelőtt de miért itt Hirdetni mult gyász emiékit! ? Itt hol újra tettre éledt, S ünnepel a magyar életi Elmúlt idők gyásza helyén fíyrladt itt ma Veszta tűz-fény, S fölhat íldott fényessége, Föl az e^ész magyar égre! Eltűnt sírok néma helyen, Lj nép s.;ól az ősök nyelvén, S kő mozdult a bűvös szóra, — Mintha egy uj müthósz volna, S csarnokká lett, czélja, kincse, Hogy a magyart lelkesítse, Mert szent, mire emlékeztet: Csak nyelvében él a nemzet! Népek atyja, jó Istenünk! Ne is hagyd elfelejtenünk : Féltöbb, drágább nekünk nincsen, Mint e haza, s nyelvünk kincse! Hét vezériuk! nyugodjatok, Nem jeltelen, nem, sirotok, Nyugodjatok, pihenjetek! El közöttünk szellemetek. Lelketekneknek fénye lobog, Szivetek itt közttünk dobog; Lehet-e, hogy ily verését, Elleneink meg no értsék!? S kik itt oltárt emeltesek, Áldott, áldott jó lelketek! Áldott a sziv, áldott az ész. Ki ily tettben áldozni kész, Kinek fénye messze — messze El-kihat évezredekre, S föltárja, mit jövőnk fedez : Magyarország nem volt de lesz! Sz . . . J B.-osalbai emlékek. II. Elindulás: — Visszaemlékezés. — 0. — Meglesett párbeszéd. — Közös bün. — Aladár. — Helén. — Felhasznált phrázis. — Váró­teremben. — A szürke köpeny titka. — Csaba előnyei. -— Meg­változott idők. — A mi sohasem változik. — A hölgyek gyűlése. — A hangverseny. — Táncz. — „Ki-ki maga mesterségét folytassa." Újra felvettem saját tárczamban a csinos commis voyageur által nevezetessé tett köpenyemet, és elindultam a vasúti állomás felé. — Iszonyú gyöngesógem az emlé­kezés. Most is újra eszembejutott a januári kirándulás, midőn kézitáskám a „láthatatlan lényt" rejtette. Rejtélyes czim, mely még az én „legkedvesebb ellenségemben" is kíváncsiságot költött. Ah! minő más átvonulás volt az! Egész fél közönség (igazságosan megosztva felol­vasó úrral) várt rám — egy titokteljes czim miatt! Szinte most is hallom a szives fogadtatás taps-zaját Látom őt itt is ... . Igen, ez ő . . . nagy bőröndöt visz a hátán, kezében tarka plaidet tart .... — Jó napot kívánok! Lám, hova viszi az ember lányát az ábrándozás! Az érdekes „ő J megjelent alakja — az öreg hordár volt, ki megadóan görnyedve a bőrönd súlya alatt, alázatosan kivánt nekem jó napot. Sokáig merenghettem még, mig sietős lépteket hallottam köze­ledni. Feltekintek. Csinos ifju haladt el mellettem, na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom