Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám
1879-03-02 / 18. szám
„BÉKÉ9MBGYBI KÖZLÖNY." 1879. 18- SZÁM, hadjárat alatt oly óriási költségeket csinált, a melyek után ítélve, valami nagyobbszerü hadi vállalat esetében valósággal kétségbe kellene esnünk az ország jövője felett; jogunk ós kötelességünk felszólalni azon katonai követelések ellen, melyek egy keserű satyra hatásával gúnyolják ki minden törekvéseinket az állami háztartás rendezésére ; (helyeslés) jogunk és kötelességünk kijelenteni, hogy immár megrendült bizodalmunk azon legfelsőbb katonai körök iránt, mert lelki szemünkkel látjuk azon sötét üregnek tágulását, melybe — ne adja Isten — hazánk legszentebb érdekei fognának eltemettetni! En abban a meggyőződésben vagyok, hogy mi hiába fogunk itt takarékoskodni, ha ott e szót ismerni nem akarják ; hiába fogunk egyes belügyi kormányzati tárczáknál levonásokat csinálni, ha ott a túlköltekezés évről-évre növekedik. (Ugy van! Ugy van!) A pénzügyi bizottság e kérdés említése mellett felhozza, hogy a mostani viszonyok közt a monarchiának nagy hatalmi állását' véve figyegyelembe egyáltalában nem lehet nagyobbszerü reductiókat eszközölni. Tökéletesen igaz. En birok annyi gyakorlati érzékkel és azt hiszem annyi loyalitással is, miszerint belássam, hogy épen most, midőn a keleti kérdés még befejezetlenül áll előttünk, ezen költségek nagyobb mérvben nem szállíthatók le egyszerre. De tudom azt is t. ház, hogy e kérdés még a háború kiütése előtt, sőt mióta az alkotmányos aerát éljük, ; mindig hideg közönynyel utasíttatott vissza. Es ez az, a mi ellen én itt felszólalok: azon érzéketlenség, a mely hideg közönynyel nézi azt, a mi ebben a házban történik, mely hideg közönynyel nézi mint bomolnak fel pártok, mint buknak meg kormányok, miként lesz haszontalanná minden törekvés, minden jóakarat, miként járják le magukat egymásután legjelesebb férfíaink. Es miért? Nem valami reform-eszmék miatti parlamenti harczokban, hanem nyomorú anyagi bajok feletti czivakodásban! (Helyeslés.) Meglehet t. ház, hogy ezen felszólalásom miatt rövidlátással fogok vádoltatni; de vigasztal azon tudat, hogy e kérdésben az úgynevezett messzelátó politikusok sem voltak képesek valami nagy eredményt leimutatni, es azt hiszem, hogy nem is fognak mindaddig, mig katonai ügyeinket az ország viszonyaihoz és erejéhez mérve nem rendezzük. Minthogy azonban itt e helyen, mint mondám, ebben most nem határozhatunk, nem marad egyéb hátra, minthogy őszinte nyíltsággal, hathatós szavakkal kérjük a t. kormányt, hogy adjon kifejezést a korona előtt azon nagy ós méltó aggodalmaknak, melyek a nemzet kebelében — különösen a katonai kiadások növekedése miatt — támadnak; méltóztassék megnyugtatást eszközölni ki arra, hogy a takarékosság elve nemcsak a belügyi kormányzatban, hanem a katonai körökben is szigorúan fog érvényesíttetni. Hogy e tekintetben is az európai küleseuiények nagy hatással lesznek, kétségtelen. Hogy minők lesznek ezek, azt valósággal sem én, sem pedig más előre megmondani nem képes. A jövő fátyolát fellebbentem hiábavaló törekvés. Jövendölésbe nem bocsátkozom; ezt átengedem azon ellenzéki képviselő uraknak, a kik a régi próféták látnoki szerepére vállalkozván, előre megjósolták Magyarország végelpusztulását. Az ily csalhatatlan próféták mellett én bízvást lehetek kétkedő. Kétkedem is igen sokban azok közül, a miket hallottam. Kétkedem nevezetesen abban, hogy a mai körülmények között bárki is képes lett volna ennél jobb költségvetést előterjeszteni; kétkedem abban, 'hogy az Ausztriával való kiegyezés végképen tönkre tette volna közgazdasági viszonyainkat; kétkedem abban, hogy Bosznia végképen lehetetlenné tenné a kibontakozást; kételkedem abban, hogy az általános európai constellatiók figyelembevétele nélkül lehesen helyes politikát űzni. De midőn ezekben kétkedem, másrészről megengedem, hogy a múltban történtok hibák, történtek oly kiadások, a melyek feleslegesek vagy legalább koraiak voltak; megengedem azt is, és habár most sokban kétkedem, egyben még sem kétkedtem soha, és ma sem kétkedem t. i % Magyarország jövőjében. (Helyeslés jobbról.) És mert ebben nem kétkedem, mert a sok viszontagságok között is él bennem a jobbrafordulásnak reménye, és mert bizom abban, hogy a kormány a jövő őszszel elő fogja terjeszteni azon a concret javaslatokat, melyek által az ország anyagi helyzetén segíteni vél, ón a költségvetést átalánosságban a részletzs tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) •— A Deák-emlék ügyében kiküldött országos bizottság megalakult. Elnökévé Szögyény-Marich Lászlót választá s jegyzőjévé Baross (íáborr. Ezután határozatba ment, hogy a bizottság a lővárosi képviselő-testület uégy tagja és három szakértő bevonásával kiegészíti magát. Szakértőkül a bizottság Keletit, Webert és Steindlt választá, a négy fővárosi tag kijelölése ügyében pedig levélileg keresi meg a főpolgármestert. Erre az ülés véget ért. — A kocsi-postai küldemények maximalis súlyát valamennyi boszniai postahely részére 5 kilogrammra emelték föl. Közhírré tétetik tehát, hogy f. hó 26-tól kezdve ugy a Boszniában, mint Herczegovinában levő katonai személyek számára, tekintet nélkül az egyes rendeltetési helyekre, a mennyiben az élelmi szereket, folyadékokat s egyéb a romlásnak alávetett tárgyakat tartalmaznak, öt kilogrammig terjedő kocsi-postai küldemények fogadtatnak el. LEVELEZÉS. Orosháza, febr. 24. áz orosházi „Egyesült Ipartársulat" első tisztújító nagy gyűlését az „Alföld" szállodában lévő saját, helyiségében f. hó 23-án délelőtt tartotta meg. Elnöknek Süle Pál, alelnöknek Oskó Mihály, pénztárnoknak Benkő István, jegyzőnek Patzauer Lipót, számvevő bizottsági tagoknak Prág József, Vitéz Mihály és Balázs József, választattak meg. Ugyan az nap este tartotta a fentebb megnevezett ipar-társulat bálját is az „Alföld" szálloda nagytermében szép sikerrel, mert a mellett, hogy 80 írtnál többet jövedelmezett az ipartársulatnalc, a résztvevők a tapintatosan rendezett bálban fesztelen és kedélyes mulatságot élveztek, mit leginkább bizonyit az. hogy a közönség reggel 6 órakor oszlott széllyel. A hölgyek közül a bálban legszebbek és legdíszesebben öltözöttek voltak : Székács Linka, Subkégel Milka és Róza, Kluka Katinka kisasszonyok Orosházáról, Horémus Zsuzsika és Varga Terézia kisasszonyok Hód-Mező-Vásárhelyről. Ugyancsak 28-án délután a vasúton érkezett meg Herczegh Géza ügyvéd s az önkénytes tüzoltóegylet főparancsnoka Aradról, magával hozván nejét Orosházán már ismeretes szép, kedves Kishalmi Ilonkát. A tüzoltóegylet működő tagjai teljes díszben a tűzoltó zenekarral a pályaudvaron fogadták szeretett főparancsnokukat és nejét. Eózen Hermán szépen kidolgozott, jól előadott beszédben üdvözölte az uj párt, mire a menet megindult. Legelöl a tűzoltók kettesével s utánuk a zenekar játszva a tűzoltó indulót, a czigányok után megszámlálhatlan tengernyi nép, ugy hogy a menet eleje már a falu közepén volt, mikor még a násznép a vasúti indóháznál a sok néző elvonulására várakozott. Az uj asszony bevonulása nagyszerű diadalmenet volt, óhajtjuk, hogy az orosházi nagyszámú közönség részéről, közénk jövetelekor tanúsított nagy kíváncsiság váljon a jövőben szeretetté a kedves és leereszkedő házias asszony iránt. r. 1. B.-Gyula, febr. 27. T. szerkesztő ur! Ha ezen néháuy sornak lapjában helyet adni szíves leend, ugy talán annak összeállítása megérdemelte a fáradságot, ha pedig soraim lapjából kiszorulnak, vigasztalom magam azzal, hogy már rajtam nagyobb szerencsétlenségek is megestek. Bizonyosan hallott ön már valamit a Gyulán febr. hó 20-ik napján tartott társas-estélyről ? melyet többen rendeztek s mely a megemlítésre fényes érdemeket szerzett. — Ezen estély, ide számítva a Gyulán tartott öszszes bálakat, mondhatui hogy legjobban sikerült, daczára annak, hogy tánczosok, mint mindig és mindenült, itt is meglehetős kevesen voltak, s a kik voltak, tánczolhattak, de tánczoltak is eleget, de hát hogy is ne táczolt volna minden tánczra nem és képes ember, mikor Volt ott leány, mint a csillag az égen, Szép is, jó is, mint a virág a réten. Volt bizon annyi és olyan, hogy még a csabai kaszinó-bál is irigyelhette volna tőlünk. Ott gyönyörködhettünk Jancsovits Margit és Jenke, Bodoky nővérek, Hiicke nővérek, Kovács nőverek, Terényi Ágnes, Kalmár Leontin, Ufferbach Nelli, Batik Gizella, Winkler Elvira, Lukács Ilon, Bogár nővérek és több kisasszonyok, Jancsovits ügyvédné, Urbán törvényszéki biróné, Márky n egyei jegyzőné, Bobor századosné, Pács századosné, Popovits városi főjegyzőné, Hofiinger főhadnagyné, Gruden főhadnagyné, Sinkovits főhadnagyné, özv. Czingulszkyné és több ilyen szép asszonyok látásában. Ha t. szerkesztő ur hölgyeinket látta volna, nemcsak hogy nem osztaná nézetemet, de még kevesellene a rólok mondottakat. — Az öltözetek egyszerűek, de csinosak voltak. Az estély étkezéssel kezdődött, mint minden estély a nem tánczosok és egy pár étkező tánczos részéről, és tartott vig zene és jó kedélyű táncz között reggel 5 óráig. Tisztelettel: Görög. Szeghalom, febr. 27. T. szerkesztő ur! Haladunk! Szótárunk egy uj szóval bővült. Ez a: szükség-kórház. Borzasztó szó. De meg kell vele barátkoznunk, ha szeretjük magunkat s mieinket. Községünk érdemes elöljárói rendelkeztek is, hogy e rideg szó necsak puszta, elvont fogalom maradjon, hanem megtestesedett — akarám mondani — megtéglásodott alakban álljon elő, hogy szolgálatát a netán szükséglőknek készséggel felajánlja, pgy a falun kivül magánosan álló ház jelöltetvén ki e czélra. Vajha ne lenne rá szüksége egyikünknek sem! A határainkon szétterült tenger viz elenyésztésére egy a magas kormánytól kölcsönzött viz-piócza, vagyis szivattyú működik az Agéren. Hatalmas szipja ugyancsak nyeli e különben nélkülözhetlen, de most ellenséges elemet s a nélkül, hogy valamit felhasználna belőle, okádja is ki a holt Berettyó medrébe. De ha a német azt mondja, hogy egy — semmi, mi ezt igy adjuk 7issza nemzeti nyelvünkön: szászhusz gémnek hatvan keszeg. Félünk ugyanis, hogy hatalmas gyomra nem emészti fel annyira ellenségünket, hogy földeinket tavaszi alá használhatnánk. A fentesebb helyekeni búzánkhoz még vau némi reményünk; de repczénkhez — bár egy veterán gazda azt állitá, hogy a repcze a viz alatt még hizik, nemhogy kiveszne — semmi reményünk. Igaz, hogy bizott is, de ugy járt mint a vízkóros, vastag szárai kifa kadoztak, s most rotbadásnak indult. Tehát lepczénk semmi sem lesz. A farsangnak nálunk is, mint országszerte, vége van. A polgári olvasó-egylet febr. hó 25-ón tartott tánczestélyén bucsuztunk el tőle. De mint afféle hálátlan emberek, kik az elvett jóról hamar megfeledkezünk, bizony csak kevesen vettünk részt e bucsu-estélyben, ugy hogy tak szép csoportozatán végig tekinténk. Az iparosok mellett igen szépen megfért a csabai társadalom minden ágazata, mert képviselve volt itt a kereskedelem, gyógyszerészet, az ügyvédi, orvosi, hivatalnoki s tisztviselői kar, továbbá a papság és a helyőrségi tisztikar, részben egyedül, részben pedig családaikkal együtt, és ha szemeink nem csaltak, ugy az arczokról csak az öröm ós megelódés visszatükrözését olvashattuk le. A bál sikeréhez és a jelen voltak jó hangulatához nem kis mértékben járult a bál háziasszonya, az első általános ipartársulat derék elnökének Áchim János urnák közkedvességü neje, a ki a rég mellőzött női magyar viseletet ujabb életre ébresztette, a mennyiben tetőtől talpig magyar ruhában jelent meg és nyájas magatartása s barátságos társalgása által emelte a jókedvű hangulatot. A bálanya körét a következő nők képezték szintén derült hangulatban : Áchim Pálné, Bartóky Lászlónó, Bugyinszky Jánosné, Cservenák Mibályné, Dobay Sándorné, Fábry Samunó, Fisch Lénárdné, Friedinann Mórné, Gécs Jánosné, Hornyaesek Józsefnó, Kapta Jánosné, Korik Lajosné, özv. Launer Sámuelné, Milecz Pálné, a mindig vig kedélyű Omazta Gusztávné, Schléger Andrásné, Sonnenfeld Henrkné, Such Albertnó, Sztaricskay Pálné, Vidovszky Károlynó s Gyuláné stb. A tánezmiivészet ifju sarjadéka a következő leánykákban összpontosult : Áchim Irma a bálanya kedves leánya, Bajcsy Mariska, Bájer Etel, Czinner Róza, Deutsch nővérek, Fikker Terka, Filipinyi Julcsa, Gally Herma. Kapta Lujza, Kesjár Erzsi, Klein Róza, Kocziszky nővérek, Kvasz Etel, Launer Ida, Mazan Mari, Michnay Mari, (egyszerű öltözékre nézve a pálma őt illeti), Nikolics Irén, Osváth Irma, Sájerman Etelka, Soltész Terka, Stockbauer Mari, Szemián Giza, Sztampa Berta, Sztaricskay Berta, Takács Ida, stb. A társas tánczokat mintegy 96 pár járta, a miből következtetni lehet, hogy fentebbi névsor még sok kívánni valót hagy fenn a gondolkozó főnek, és igy nem erre, hanem annak konstatálására fektetjük a fősúlyt, hogy mindenki jól mulatott; ezt igazolja a 26-dik hajnali kakasszó, mely épen egy órával viradat — után hagyatta el velünk a diszes termet, melynek fényében az a főtulajdonság rejlik, hogy nem kápráztat, mert 200 láng sem képes teljesen megvilágítani, továbbá hogy Csaba város közönségéhez mérve (a tánczolókat értjük) a nagyterem vajmi szük ! Végül az igazsághoz hiven, meg kell még említenünk, hogy az egyleti bál meg- vagy nem-tartása körül fölmerült lázas állapotot leginkább jellemzi az, hogy a megtartást hangoztatok szavaiknak nagyobb nyomatékot adandó, a netán fölmerülendő tulkiadásra már előre befizettek nem megvetendő összeget. E körülmény folytán mások elég szerénytelenek számláikat vastagabban meghúzni, s a vélt profitból egy kis trinkgeldet zsarolni. Hiába! minden dögre akad holló. Hanem az egyleti pénztárnok erre azt mondja: nem oda Buda! vagy bunda?! bizony-bizony nem emlékszem reá határozottan. Nem csoda, hiszen én is jól mulattam. Kóflcz.
