Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-02-27 / 17. szám

VI. évfolyam. 1879. 17. szám. B.-Csaba, február 27-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY! Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Előfizetési feihivás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként kétszer megjelenő vegyes tartalmú lapra. Házhoz hordva vagy postán bérmentes küldéssel : Egész évre ... 6 frt. Félévre . . . . 3 Évnegyedre ... 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a lentirt kiadóhivalhoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai redout rajzát, egész éves előfizetők az 1880-ik évre kiadandó „Bókésinegyci naptárt" kapják ingyen. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. iflÉy Hirdetések jutányos áron fogadtatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január l-jén. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Zsilinszky Mihály beszéde február 21-én a költségvetés ügyében. (Gyorsirói feljegyzés szerint.) Zsilinszky Mihály: T. Képviselőház! Midőn a költségvetés általános tárgyalása alkalmával röviden felszólalok s a t. háznak becses türelmét néhány perezre igénybe venni bátorkodom ; mélyen érzem, hogy a vita ötödik napján a dolog érdeméhez alig leszeu képes valami olyat mondani, a mi már itt legalább részben nem érintetett volna, s a mi a kifáradt figyelmet egy pár perezre fentartani képes lenne. Mindazáltal érezvén a helyzet komolyságát, érezvén azon nagy felelősséget, mely különösen válságos pillanatokban minden egyes képviselőre, bármily csekély tehetségű legyen, kettős súlylyal nehezedik : szükségesnek látom szavazatom indokolásául némelyeket elmondani, kérvén a t. háznak becses türelmet. (Halljuk!) Előadásomban csak röviden fogok kiterjeszkedni azokra, miket az ellenzék kiválóbb tagjai mondottak, azután néhány szerény észrevételt kívánok tenni, az állami háztartás egyensúlyának helyreállítására vonatkozó sokszor emlegetett takarékosságra, különösen pedig annak a katonai budgetban való gyakorlására. Én szivesen elismerem, hogy a t. ellenzéknek helyzete igen kényelmes és igen könnyű egy oly költségvetéssel szemben, a mely 80 millió deficittel van előterjesztve, melyről maga a kormány, mely azt beterjesztette s maga a pénzügyi bizottság," mely azt átdolgozta, nyíltan elismeri, hogy súlyos bajt képez, és épen azért, mert súlyos bajt képez, gyökeres változtatások, gyökeres rendszabályok foganatba vételét kívánja. És ha ehhez veszem a számtalan kedvezőtlen viszonyok és események végzetszerű találkozását, ha figyelembe veszem azt az általános izgalmat, a mely Európában mindenütt tapasztalható, ha figyelembe veszem azt az általános pangást, mely a kereskedelemben és iparban mindenütt észlelhető, azt az általános, elégületlenséget, mely az országban tapasztalható, s mely nálunk mindenkor kész a bajok egyedüli forrását a kormányban keresni : akkor valósággal azt kell mondanom, hogy soha az ellenzéknek hatalmasabb szövetségese kedvezőtlen viszonyokban nem volt, mint a mostani időben azt kell mondanom, hogy soha jobb alkalom nem volt arra, hogy a sokszor megtámadott kormányt ama székekről leszorítsa s hogy a maga eszméinek és a közjóra irányzott terveinek, - ha ugyan ilyenekkel bir — érvényt szerezzen a nemzet közvéleményében. (Ugy van, jobbról.) Én megvallom, hogy azon heves harezok után, melyek itt a házbau nem rég folytak, kíváncsi figyelemmel hallgattam és vártam a költségvetési vitát, mert azon Reményben voltam, hogy az ellenzék részéről valami honmentő életrevaló ideát fogok hallani, mely életrevalóságával magával fogja ragadni az egész házat, az egész nemzetet, s bizalommal fogja megtölteni a^már-már reménytelen honfikebleket. Vártam, hogy akadni tog egy férfiú, a ki teljes határozottsággal üi fogja mondani azt, hogy ha kezeben volna a hatalom, ha ő vagy pártja foglalná el a mostani kormány és a szabadelvű párt helyét, meg foguá mutatni a nemzetnek és Európának, miszerint a mostani helyzetben más iranyba tudná terelni a viszonyokat, és megmutatná azt, miszerint öt nem a körülmények vezették, hanem ő teremtette a körülményeket. De megvallom, hogy én ilyen eszméket nem hallottam, hanem igenis hallottam igen éles megtámadásokat, tegnap is az előttem szólott Nemes Nándor gr. t. képviselőtársam részéről; hallottam igen ügyes csoportosítását a számoknak, a melyekkel lehet bizonyos viszonyokat kedvezőbb, de lehet sokkal sötétebb színben is feltüntetni; hallottam jámbor ohajtásokat és erős követeléseket épen olyanok részéről, a kik maguk bevallják, hogy azokat teljesíteni nem volnának képesek. (Ugy van!) De a dolog lényegére nézve, t. i. arra, hogy miképen lehetne a mindnyájunk által súlyosnak érzett helyzetet minél eléb valósággal xs megváltoztatni; miképen lehetne az egyensúlyt helyreállítani, azt megvallom senkitől sem hallottam. (Ugy van! jobbról) Előttem szólott t. képviselőtársam gr. Nemes Nándor mint rendesen most is igen éles kifakadásoisban tört ki a kormány és a kormányt pártoló képviselők ellen. Azon tételből indult ki, hogy miután három négy évvel ezelőtt az államháztartás egyensúlyának helyreállítása volt azon czél, melynek megvalósítására a kormány vállalkozott, ennek pedig nem felelt meg, tehát nincs létalapja. Idézeteket olvasott fel a miniszterelnök urnák régebben tartott beszédeiből ós hivatkozott a huszonegyes bizottság azon számításaira, melyek szerint a deficzitet három év alatt meg lehetett volna szüntetni. S ebból azt a következtetést vonta le, hogy íme, minthogy a kormány ennek nem felelt meg, tehát megcsalta a nemzetet! En elhiszem, hogy az, a mit ő felolvasott, meg is van írva; de tudom, hogy az is fel van jegyezve — és ha nem is volna feljegyezve magától értető dolog, hogy ezen tervezeü „Békésmsgyei Közlöny" tárcsája. A kereskedelmi-ifjúság bálja B.-Csabán február 22-én. Tudom, hogy a farsang idején, ha ugy kávé mellé leültek, mostak, szidtak minket tánezosokat, különösen a szónoki tehetséggel s szép csengő hanggal mégáldott s szépségüket nagy darab földön ritkitó asszonyok, hogy mily unalmasak vagyunk, kerüljük a női társaságot, időnket inkább a kaszinóban töltjük, s a mi a legfőbb, nem rendezünk tánczestélyeket; kárhoztatták a végzetnek azon szeszélyét, hogy ide Csabára vetette, a hol három év óta nem volt valamirevaló farsang, s ez évadban sincs arra kilátás; neki mentek a közbirtokosságnak, annak intézőihez, hogy mily nagy bakot lőttek, felópiték a diszes táneztermet s a legszükségesebbel, a csillárt későn rendelték meg, mintha homályban — a hol toilettjeik nem tündökölhetnek — lehetne jól mulatni, s ma már 8, mind megannyi sikerült tánczestély után vagyunk. Nem sikerült-e az „asszonyok bálja," a hol ez egyszer a meghívókban kitett szónak „kéretnek a hölgyek háziasan megjelenni," eredménye volt? A rosz nyelvek ugyan azt beszélik, hogy azért, mert csak egy nappal yolt előbb közhírré téve, Alig pihentük ki magunkat — egy része ugyan a tánezosoknak maródi volt, vagy el sem jött, vagy korán elillant, nagyszámú ifju tánczosokkal felfrissítve — megjegyzendő, hogy az előbbin is azok voltanak csak, hogy nagykorúságunkat igazolandó, egyiktől se kellett a keresztlevelet kérni — megedzve — hála a feltalálónak — borszeszszel, egyik-másik felvidítva borral és szeszszel, harmadnapon ott voltunk a „lányok bálján." Bajos volna meghatározni melyik volt jobb, az egyszerűbb háziasabb, ez vigabb és tartósabb. A „polgári kör' bálján sok rendező-candidatus megtanulhatta volna, hogy lehet sikerrel csinos vig táncz estélyt rendezni, hogy 90 frt bevétel mellett 40 frt tiszla haszon maradjon. Az „izra;lita nőegylet" javára rendezett, az eddigieknél fényesebb s népesebb volt, azzal az előuynyel bírt, — a mi nálunk ritkán tordul elő, — hogy több volt a tánezos, mint a tánezosnő. A diszterem megnyitási ünnepélyét, a kaszinói bál" sikerét eléggé kiemelte lapunk, a vidék s a főváros lapjai. Ki merné állítani, hogy nem jól mulattunk a „közbirtokossági testület családjai részére a diszlerembeu rendezett báljon? Engedje meg ön t, olvasó, hogy f. hó 22-ón •< kereskedelmi ifjak által a vigadó dísztermében rendezett bál leírásánál becses türelmét egy kissé igénybe vegypm, különben is megígértem, hogy erről — nem hagyván magam elragadtatni semmiféle hulláin által — kimerítő, „önzetlen" tudósítást teszek. Ez estély kezdete kissé „uras" volt, szinte sajnáltam a nagyszámú deli itjakat, szegények már trémázni kezdtek, 7,9 elmúlt, s még alig volt egy-két tánezosné. Bezzeg hullámzott azután ugy, hogy a sok kék-szalagos rendező alig győzte a szépnemet a pipere-szobába, avagy a női társalkodóba bekísérni, annyira, hogy 9 órakor az első zeneszóra a tánezosnők száma mintegy 70-re szaporodott, elsőnek a minden körben egyiráut kedvelt Csaba egyik szépe, Vidovszky Károlynó úrhölgy, a bál háziasszonya, nehéz hamuszínű atlas, vörös és aranynyal ékesen ós Ízléssel díszített toiletteben jelent meg, a mindenkihez nyájas vig kedelye emelte az est sikerét. Beh sokszor hálát adtam az istennek, hogy nem születtem leánynak, elképzelve azt a helyzetet, ha a négyesre agit adnak s még nincsen tánezosa, szégyenembe — ha leány volnék — a föld alá bújnék, vagy betegnek tétetve magam, elhagynám a bált; most szerettem volna az lenni, mily büszkén ejtetlem volna ki a szót, mint ők ez este piczi ajakukon „köszönöm, van már." Valóságos ostromnak voltak kitéve egy-egy társas-tánezban, 20 táawos is fenmaradt tánezosnő nélkül, ostromba vették &