Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-02-16 / 14. szám

BBKÉSMESVEI KÖZLÖNY" I879. 14. 9ZÁM mét egy, annál még borzasztóbb nyavalya fenyegeti országunkat, sőt egész Európát, a koleránál sokkal rettentőbb járvány, a keleti pestis, mely Oroszországnak Asztrakán nevü tartományában, a Volga s a Kaspi tenger partjain lépett fel pusztitólág, a honnan, ha a kellő s legszigorúbb óvintézkedések elmulasztatnak, a többi szomszédországokba, távol messze vidékekre el fog hurozoltatni. A keleti pestis, mely már 142 év óta megkímélte Európát, kivéve Törökországot, a régi időkben már többször vonult át hazánkon is pusztitólag. Hazája ezen rettentő betegségnek Afrika, különösen pedig Egyptom, a Nílus mocsáros partjai, a hol az, ezen folyó kiáiadásai után támadt mocsárokban a nap heve által szokott eredetileg kifejlődni. Hogy a pestist már a legrégibb időben is ismerték, az kétséget épen nem szenved. — Már Thucydides, azon pestist, mely Athenében 430 évvel Krisztus születése előtt pusztított, nagyon remekül irta le. Krisztus születése után a 72-dik évben, midőn Jeruzsálem ostromoltatott, a pestis szintén nagy mérvben dühöngött. Eómában a 77-dik évben, Vespasian császár alatt, és Mark Aurelian korában, egész Európán és Ázsián vonult át; Gallénus császár korában pedig a 262 dik évben, Eómában egy nap alatt 5000 ember halt meg ezen betegségben. Konstantinápolyban az 544-ik évben Justinianus uralkodása alatt, 1000 sirásó alig volt képes a kellő sírokat megásni; ezen járvány, mely a legrettentőbb volt, 50 évig tartott. A tizenegyedik században a pestis hat ízben pusztította Európát; azóta is már többször merült fel Európában, különösen pedig Törökországban, annak egyes tartományaiban, a hol az csaknem meghonosultnak lenni látszott Hogy a legrégibb időkben, sőt az ujabb korban, de különösen Keleten a pestis oly nagy pusztításokat tehetett, azt leginkább az ottani népek tudatlanságának, nagy szegénységének, rondaságának tisztátalanságának és az orvosi tudományok fejletlen állapotának lehet tulajdonítani. A predestináczió tana s a fatalizmus leginkább kedveznek a pestis elterjedésének. Mentől műveltebb egy nemzet, mentől jobb létben élvezheti az élet örömeit, annál inkább áll hatalmában magát a pestistől megvédeni s annak elterjedését meggátolni. A pestis ragályos betegség levén, attól, ha a közvetlen érintkezést az inficiált emberekkel vagy inficiált tárgyakkal mellőzzük, sokkal könynyebben óvhatjuk meg magunkat, mint a kolerától, mely nem ragályos ugyan, de annak mérge atmospherico tellurico természetű levén, semmiféle zárvonalokkal vissza nem tartható. S habár a pestis nagymérvben ragályos, nemcsak közvetlenül, de közvetve is a ruházat, ágynemű, toll, gyapjú s pamutfélék által, sőt élő állatok által is, ha azok közvetlen érintkezésben állottak pestises emberekkel: de azért a pestis csak azon egyéneket veszélyezteti, kik ezen betegséghez kiválóbb ragályhajlammal birnak. A betegápolók, az orvosok, a lelkészek és a sírásók közzül többen, kik ámbár közvetlen érintkezésben állottak pestises betegekkel és a hullákkal, mégis menten maradiak ezen betegségtől, mert náluk hiányzott a ragalyliajlam. Az éhség által elcsigázott emberek, a tisztátalan, nedve', egészségtelen házakban, pinczékben és putrikban lakó nyomorult szegények, a pestisnek legkiválóbb kandidátusai, jelöltjei. Bécsben, Mária Terézia uralkodása korában élt egy igen tréfás és élezés népdalnok, az úgynevezett „O du mein lieber Augustin", ki midőn éjjel részegen az utczán aiva találtatott, a többi pestisben elhalt hullákkal együtt a temetőbe elszállíttatott; másnap azonban, midőn a sírásók megjelentek, hogy az éjjel összehordott hullákat eltemessék, őt egy nagy hullarakáson ülve és dalolva találták a nélkül, hogy legkisebb baja lett volna. Sőt voltak tekintélyes orvosok, kin a pestist nem is tartották ragályos betegségnek; azonban kétséget épen nem szenved, hogy az, közvetlen érintkezés által nagy mérvben ragályos, de a melytől czélszerü egészségügyi intézkedések által nemcsak magunkat, hanem egyes községeket és országokat is megóvhatjuk. (Vége köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 3-án tartott gyűlésén. (Folytatás.) III. Közutak ós közmunkaügy. A közutak a bekövetkezett fagy folytán a járás-kelés által tűrhető karba hozatván: a közlekedés megkönynyittetett. Egyedüli kivételt képez a füzes-gyarmat-szeghalmi megyei ut, mely a vargazugi szakadáson kirontott árviz által elboríttatván, a rajta levő átereszekkel együtl nagy mérvben elrongáltatott. Megemltendőnek tartom, hogy a gyula-békési országútnak a gerlai határban létező szilvási uttöltése a legutóbbi vizáradás alkalmával alacsonynak bizonyult be, ós csak nyúlgátakkal volt megoltalmazható, mely körülmény ezen gátnak felemeltetését eléggé indokolja. Az endröd-szarvasi országútnak a halásztelki szab. társulat által védgátul használt vonalára nézve tisztelettel jelentem, hogy a nagyméltóságú közmunka s közlekedési m. kir. nrniszter ur a megye közönsége által ezen ut érdekében mult évi september 16-án 188. sz. a. hozott, és a halásztelki társulatot ezen áttöltéssel párhuzamos uj védtöltés építésére kötelező határozat ellen a társulat részéről közbevetett fel folyamodást tekintetbe vehetőnek nem találta, minek folytán a halász-telki gáttársulat az idézett jogérvényes hatarozat kézbesítése mellett a szarvasi járás szolgabirája utján ismét elutasittatott, hogy mihelyest az időviszonyok és helyi körülmények megengedik, a párhuzamos töltéz felépítéséhez azonnal hozzá fogni, s e munkálat f. évi julius l-ig bevégezni a határozatban kimondott következmények súlya alatt elodázhatlan kötelességének ismerje ós addig is, mig abbeli kötelességének eleget teend, a védgátul szolgáló Országutat az árviz ellen oltalmazni s fentartani el ne mulassza; mely tekintetből a gyomai és szarvasi járás szolgabirái pedig felhivattak, hogy a társulat lépéseit szemmel tartván, eljárását ellenőrizzék, s az eredményt jó eleve bejelentsek. A kö/.munka-erö összeírások valamennyi község részéről beterjesztetvén, egyelőre a megyei államépitészeti főmérnök urnák adattak ki a mult évi összeírásokkal való összehasonlítás, és a felülvizsgálatot megkönnyítő átnézet kidolgozása végett, moly összeírások a tok. köz igazgatási bizottság mult évi november 4-én 1447. sz. a. kell határozatához képest meg lógnak vizsgáltatni. (Folyt, köv.) LEVELEZÉS. Szarvas, febr. 10. Tek. szerkesztő ur! Ailöldi népünk köznevelésének egyik legnagyobb akadálya abban rejlik, hogy községeink legtöbbnyire igen nagyok, határaik rendkívül kiterjedtek. Eunek következménye, hogy népünk, melynek lő jövedelmi forrása a földmivelés és baromtenyésztés, nemcsak nyáron vau szétszórva az egész határterületen, hanem lassanként állandó lakását is kezdi a községtől távol berendezni s igy maholnap benépesül ez egész határ. A szétszórt lakas pedig az iskolázást szerfelett akadályoztatja. A tanyai és szölőkerti iskolák felállítása nem orvosolhatja a bajt teljesen, csak némileg enyhíti, mert ez iskolák eddig sem szervezetüket, sem a bfnnök alkalmazott tanerők minőségét tekintve a nevelésügy követelményeinek meg nem felelhetnek. Itt gyökeres orvoslásra van szükség. A közgazdászati érdeket, mely abban rejlik, hogy a nép földjét mennél kevesebb költséggel éb mennél jövedelmezőbben akarja kezelni ugy kell a köznevelés érdekeivel kiegyeztelni, hogy egyik a masikuak rovására sokat ne szenvedjen. Határt kellene vetni a korlátlan Iakás-szétszóródásnak, s inkább a községi egységből áldozni valamit, hogy bizonyos pontokon valamivel tömöttebben lehessen a községből kifelé törekvő elemeket összetartani. A minőií most például a tanyai lakási viszonyok, az ismétlő iskolázás teljesen kivihetetlen, egyrészt, mert nincs mód a tanyákon szétszórt gyermekeket egy helyre összehozni, de meg másrészt alig van oly tanerő alkalmazva, mely az ismétlő iskolázás valamivel emeltebb igényeinek megfelelni képes legyen. Pedig, hogy milyen kontingensről van itt szó, eléggé ki fog világlani, hogy jelenleg a szarvasi tanyai iskolába 522 növendék jár, s fellehetjük alaposan, hogy még elég van, ki egyáltalában ott sem jáihat iskolába. Ha tudjuk, hogy minden 1000 lakos után 125—130, 6 -12 éves korig terjedő gyermek számíttatik, akkor Szarvason tényleg az 522 gyermekszám sz-rint 4000 lakos a községen kivül lakik. Ajánljuk e körülményt a tanfelügyelőség figyelmébe. Most azonban térjünk át más tárgyra. A helybeli regéle-köebirtvfeeoeég liaEtriaelöeégÓDek választása még febr. 4-én ejtetett meg. Ennek eredménye febr. 8-án lőn kihirdetve. Az érdeklődés a szavazás iránt nagy volt. Elnöknek 1118 szavazattal 9 ellenében Salacz Ferencz szolgabíró ur lett megválasztva, A szavazás kihirdetése után a megválasztott elnök szót emelt, ecselelte helyzete nehézségét, mert előzetesen ugy szóval, mint Írásban a jelölésről lemondott, most azonban a bizalomnak ily mérvbeni kifejezésével szemben az elnökséget elvállalja, kinyilatkoztatja azouban, hogy az ezen tisztség díjazására kitűzött fizetést nem fogadja el, Ígéretet tesz, hogy főtörekvése oda fog irányulni, hogy a közbirtokosság vagyona becsülettel és hűséggel kezeltessék, a szabad ég alatt esküszik, hogy szavát be fogja váltani. Kövid, tartalmas, a tiszta meggyőződés hangján mondott szavait a jelen volt nagy közönség többször harsány éljennel szakitá félbe, mi pedig, kik előre is szerencsés jelölésnek vallottuk annak idejében, most Salacz urnák megválasztatását örömmel fogadjuk és őszintén óhajtjuk, hogy a nagy feladattal szemben ereje ne lankadjon, s a közbirtokosság ügyeinek olyszerü megoldását eszközölje, mely midőn a közbirtokosság igazait épségben tartja, Szarvas városa közönségének érdekeit is kellő figyelemben része.-iti. Erősen hisszük, hogy ugy lesz! A több még ma is mig magam voltam s csakis azóta fényes, mióta nagysámék mindenike két ragyogó csillaggal léptek be." A szokásos „fesztelen" szót az estély kezdetére nem lehet alkalmazni; a sok szép fiatal bimbón, ki először lépett a világ eme színpadára, s kecses testüket először fedte kivágott ruha, rajtuk meglátszott a „lámpaláz," és nem csoda, hogy mindjárt kezdetben a kedv nem állott valami magas fokon; ennek egyedüli oka az volt, hogy a 4 óv előtti legutolsó bálban résztvett szépek nagy része . férjeiket boldogítják, s helyüket uj virágszál pótolta, ezekkel együtt az összes vidék egymást s a helybelieket nem ösmerve. Az ösmerkedós gyors léptekkel haladt s mult a lámpaláz, ezzel kapcsolatban nőtt a kedv annyira, hogy ugy reggel felé, különösen midőn a rendező a magas karzatról a kitűnő 18 tagból álló Purcsi Jancsi zenekarát a terembe lehozatta, kitörő, a szó szoros értelmében fesztelen volt. Jancsit körülvettük, vagy 8-SZOJ ujráztuk a csárdást, mig a fáradt vonónak a rendező nem parancsolta, hogy „elég." Még a nehéz karzatot tartó amazonok is 5 órakor megszabadulva a kíváncsi közönségtől, mosolyra keltek s hogy velünk nem rakták a csárdást, csak is az tartotta őket vissza, hogy nem voltak egészen báli toiletteben. Az estély a kivételekhez tartozik, és ha azt mondjuk, hogy virradtig, bátran mondhatjuk, hogy reggelig tartott. I't ott a lámpákból az olaj is kifogyott, a gyertyák is igen kuiták voltak, mind a mellett pazarul hintették a világot, jól tudva, hogy nemsokára ugy se lesz rájok szükség, a nap, mely igen közel valahol Gyulán van, felváltja őket. Mint mindennek, ugy ez estélynek is sajnos vége lelt; ma már csakis kedves emléke maradt meg. volt, a mikor fájó szivvel el kellett bucsuznunk a szép nemtől. Az az egy vigasztalt, hogy megelégedve hagyták el a termet sokan, azon őszinte nyilatkozattal, hogy még ily jól sohse mulattak. Sötét lett a terem. Szép számmal tánezosok betértünk a kaszinóba, busulni a még jó ideig tartott csöndes mellett. Szóba jött a bálkirálynó; egyszerre mind talpon volt, 8 meglehe.ős erős vita támadt, s a kérdést csakis szavazással lehetett eldönteni. Szavaztunk, s mi lett az eredmény ? az, hogy egygyel többet választottunk bálkiiálynőnek, mint a mennyien voltunk; valamelyik csapodár bizonyosan kettőre szavazott, bizonysága annak, hogy az estélyen mindeniknek volt, s hogy mindeniknek meg volt a magáé, elvétve kettő is egynek. A fenti okoknál az egész névsort, az utóbbinál egyesek ízlését nem közölhetem, még kevésbé az enyémet. Minek áruljam el szivem titkát, minek haragítsam magamra a mamákat, ha nem volt leány, minek tegyem féltékeny Othellóvá a férjet, ha asszony volt — a mint hogy igaz is 1 Remélve, hogy a kedves hölgykoszoruval a f. hó 22-én rendezendő kereskedelmi ifjak bálján találkozni szerencsém lesz, ígérem, tia ugyan a t. szerkesztő soraimnak helyt ad,*) hogy ettől nem hagyom magam elragadtatni semmiféle hullám által, hanem önzetlen s kimerítő tudósítást írok. A reggeli harangszóra a közönség mit sem adótt, ón ígéretem szerint igen, a hogy megkondult, pihenni mentem, az igaz, hogy nem a reggelire, hanem a délire . . . . Ficzkó. *) Igen szívesen. S i e r k.