Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-02-02 / 10. szám

„BÉKÉSM?(YEI KÖZLÖNY.* 1879. IO- 9ZÁM. — A dohány-egyed-árubáy ügyében ülést tartott a porosz minisztertanács s öt szavazattal négy ellenében el­határozata, hogy a dohány-egyed-áruságot megszünteti. Nyilí levél az ipartársulatokhoz, az ez évben megtartandó orsz. iparos gyűlés tárgyában. (Folytatás.) Tehát akár önálló vámterület, okszerű mér­sékelt védvámos irányn kereskedelmi politikával; aKár vámközösség, a szabad forgalomnak valódi biztosításával és az eddigi pészügyi károsodások megszüntetésével: a több éven át a minden mást háttérbe szorított nagy kiegyezési kérdéseknek ezen egyik, vagy másik irányban való megoldá­sára el kellett készülve lennünk. De a megoldás politikai kényszerűségek kö­vetkeztében, sem az egyik, sem a másik irány­ban nem történt. A vámközösség fentartása mel­lett oly kereskedelmi politika inauguráltatott, mely a külfölddel szemben határozottan védvámos, kizárólag Ausztria iparának javára; ellenben Ma­gyarország és Ausztria közt a korlátlan szabad forgalmat fentartja és ez által beláthatlan időre továbbra is Ausztria ipar-egyeduralmát biztosítja. Nem kell tehát joggal azt mondani, hogy az uj közgazdasági kiegyezés — akár a pénzügyi, akár a bankügyi akár az indirekt adókra vonat­kozó financziális rendelkezést tekintjük, merőben uj hélyzetet teremtett? Akár fektetünk nagyobb súlyt az uj kiegyezésnek némely elvitázhatlan elő­nyeire, akár annak még inkább elvitázhatlan sú­lyos hátrányaira, akár bírnak reánk nézve a tisz­tán politikai szempontból döntő sulylyal : a fő­dolog az, hogy most már Magyarországnak a gyarmatihoz rendkívül hasonló függő köz­gazdasági helyzetére nézve csakugyan oly stabi­litás állt be, mely va^kényszerüséggel más irányt kell, hogy adjon a hazai ipar emelésére, sőt igen gyakran csak a létezőnek megmentésére czélzó állami rendszabályoknak. Mondjuk egészen vilá­gosan : a mely törvényhozás a vámtarifa meg­állapításánál is a kereskedelmi szerződések köté­sénél főtekintettel lehet a n e m z e t i munka érdekeire; avagy az a parlament, melynek nem kell állandó óriási deficzitekkel mogküzdenl, az bátran mellőzhet minden olyan kisebb szabású és legtöbbéire csak igen közvetett kihatással bíró állami intézkedéseket, melyek a rni helyzetünk­ben annál mellőzhetlenebbek, minél inkább kezde­nek az eddigi egyoldalú közgazdászatunkból eredő veszélyek őstermelésünk mindmegannyi ágaira nézve kézzelfoghatókká válni. Ha pedig ez igy van, ha uj feladatok vár­nak törvényhozásunkra és kormányunkra, ui aka­dályok, súlyosbodó versenyviszonyok, uj terhek és uj erőlködések az iparosokra : akkor igenis helyesen van az idő megválasztva az iparosok or­szágos tanácskozására. Azonban még egyéb körülmények is kívá­natosnak, időszerűnek, sőt halaszthatlannak tün­tetik fel a vidéki iparosság részéről évek óta sür­getett második iparos „kongreszszus"-nak ez év­beni megtartását; oly körülmények, melyek egy­szersmind biztos reményt nyújtanak arra nézve is, hogy meleg érdeklődés és rokonszenv fogja kisérni a mozgalmat mindenütt, ott a hol érzék van az ország anyagi fejlődésének annyira első­rendű tényező iránt, Vegyük sorra, bár csak egészen rövida : Elősző : mindazon kérdések, melyek most kell, hogy a apirend tárgyát képezzék, teljesen mentek mindé: politikai jellegtől, tehát telje­sen kizárják alehetőségét annak, hogy az úgy­nevezett iparoanozgalmakból ez idő szerint bár­mely politikai járt tőkét csinálhasson. Mindenek előtt ajánljuk ezt szives figyelembevétel végett „felfelé." Másodsor. Az 1872-diki ipartörvény mó­dosítása, s ev\il kapcsolatosan az eddiginél élet­képesebb iparssrvezet alapjainak megvetése végre valahára törvé.yhozásunk által is — a kormány­nak ez iránt nég mult évi junius hóban adott utasítás folytár határozottá van emelve. A szak minisztérium thát továbbra el nem odázhatja ezen kérdés nylbe ülését, s mint hírlik, egy or­szágos jellegű, bár a dolog természetéhez mért szűkebb körű enquéte-tanácskozmány fog már legközelebb eg;behivatni. Már most az enquéte által megállapítandó főbb elvek vag; megfelelnek az ország iparos ér­telmisége nézetiinek és jogos kívánalmainak, vagy nem. Az első setben hivatva lesz a nagy-gyűlés ezen összhangatot a törvényhozás tájékozására konstatálni, elsnkező esetben pedig főteladatát képezendi a tö'vény módosítására vonatkozó el­térő javaslatait — szakszerű, higgadt megvi­tatás eredményeként az országgyűlés elé ter­jeszteni. Harmadszor: Közel harmadfél évi provi­zórium után a kereskedelem- és iparügyi minisz­teri tárczának inadt végré gazdája és van végre kihez szavunkat emelni. Kég leszoktunk már oly­féle ártatlan ábrándokról, hogy ezen szaktárcza élén oly férfht üdvözölhessünk, ki valaha életé­ben az ipar- ts kereskedelmi ügyeket specziális tanulmánya tá.-gyává tette, cvagy pláne felada tául tekintette volna (azt mondják pedig 0 h i n á­b a n van erre eset) e téren a gyakorlati élet igé­nyeinek és fejleményeinek gondos megfigyelése altal némi gyakorlati tapasztalatokra és szakszerű tájékozottságra is szert tenni. Részünkről sem férhet a legtávolibb kétely ahoz, hogy báró Ke­mény Gábor miniszter ur a jóakaratnak és ügy­buzgalomn/ili -egész gazrlag tőkéjére, támaszkodva fogott hozzá a tárczájának hármas ressortjában reá való nehéz problémák megoldásához; ámde az, mit hivatalba lépte óta is tőle hallottunk, az, őszintén megvallva, épen nem alkalmas a külön­ben nagyrabecsült egyéniségéhez az ipari érde­kek tekintetében fűzött igen mersékelt reménye­ket fokozni. Ráth Károly. (Vége köv.) TÁVIRATOK. * Róma, jan. 29. A vatikán és a bécsi kormány közt végleges egyezség jött létre a boszniai és heiczego­vinai katbolika egyház szabályozása iigyüben. * Berlin, jan. 29. Az Oroszországban pusztító pes­tisről irja a „Prov. Corr." A járvány eddigi lefolyása nem ad ugyan komoly aggodalmakra okot, sőt inkább azt hagyja remélnünk, ha a betegség az eddig meglátogatott vidékeken el fog fojtatni : a kormány mindent megtesz, hogy esetleges veszély behurczolását még idejekorán eré­lyesen meggátolja. * Páris, jan. 30. Mac-Mahon tábornagy lemondását faluba. Azt az utasítást vettük, hogy ott maradunk egye­lőre kantonirungban s az ránk nem hatott épen kelle­metlenül, mert erősen hittük még, hogy két napi mars kifogástalan jogczim egy-két napi nyugalomra. Szeptember 3-dikától—6-dikáig ott tartózkodtunk. Apoltuk magunkat, a mennyire tőlünk tellett. Ölettük a birkákat, melyekhez még nagyon olcsón jutottunk, mert aprópénzünk elég volt, s a határőrvidéki gazdák szívesen engedtek 10%. ha tizkrajczárosokban fizettünk, vettük nagy mennyiségben a köleskenyeret mely a belekevert muharmagtól mákos kalácshoz hasonlított és édeses izü Tolt, nem győztük dicsérni legfőkóp a „rákét," melyet bakáink nagy mohón élveztek. Gazdánk ép főzte pálinkáját. Alig hogy meghűlt egy kissé az apró hordócskák­ban, már fenékbe verte az itt szokásos bodzafacsöveket, melyeket ujjával befogva hóna alól duda módjára fogva ugy eregette a sziverősitőt a czeltflaskákba, melyekkel $somó számra zarándokoltak hozzánk a bakák a távolabb fekvő házakból; olcsón adta italát, 20 kr. literét, hiszen nem kevesebb, mint 250 szilvafa telidesteli a legzama­tosabb gyümölcscsel környezte fürtös kalyibáját, volt neki elég főző anyaga még s aztán annyira is megszeretett bennünket, mert semmijét el nem hordtuk, hogy koron­ként elérzékenyülve, egyikünket másikunkat nagy ijedel­münkre összevissza csókolt. Mi is egészen meg voltunk vele elégedve, csak azt nem bocsáthattuk meg neki, hogy ő is, mint a faluban majd minden gazda, feltűzte a 48. évben Magyarországban szerzett medáliát. Megbotrány­kozásunk azonban őt cseppet sem háborgatta, teljes lelki nyugalommal kuporodott le tűzhelyéhez, s egész éjsza­kákon keresztül boszautotta füleinket furulyájával, mely egy széles darab fába furt két lyukon át a dissonantiák rémséges özönével árasztott el. Itt Popováczon igtattak hivatalába a „Hanzli"-t is a „Marczin" hadnagy ur 30 forintos kis szürke lovát, mely később táborozásainkban oly fontos szerepet játszott. Ha voltak századok, melyek kutyákat tartottak vagy kakasokat, a mi századunk ily közös lóra tett szert, mely mint városokban a nyilvános hivatalosan tudatták. A tőzsdén falragaszokkal hiidetik. A kongreszszus esti 6 órakor ül össze. Grévy megválasz­tása bizonyos. * Páris, jan 30. A kongreszszus 713 szavazatképes tagja közül 670 szavazatott. Az absulut többség 336 7olt. Megválasztatott Grévy 563 szavazattal. * London, jan. 30. Az angol bank 3 százalékra szállította a diszkontot. MEGYEI HÍREK. * Lapunkra előfizetések folyvást elfo­gadtatnak, február-niárezius hónk pókra 1 forint elöiizetési dij mellett. Gyixlán egyes példányok Dobay János ur papirkereskedésében kaphatók. Ugyanott Gyula és vidékére nézve hirdetések is vétetnek fel. A^ «BéltésiTiegyei Köz­lönyu liiadLóliivatala. — A b.-csabai vigadó dísztermében f. hó 22-én a kereskedelmi ifjak, a helyben felállítandó „kereskedelmi iljak egylete" javára tánczvigalmat rendeznek. Ezen ne­mes czélra a helybeli kereskedők már eddig 150 frtot s az ifjak magok 60 frtot írtak alá. A bál háziasszonyá­nak Csaba egyik derék keresk. nejét, a minden nemes czél iránt buzgó kedres Vidovszky Károlyné úrhölgyet nyer­ték ineg. Tekintve a nemes czélt, remélve, hogy városunk é-telmes polgárai mind részt vesznek: előre is hisszük, hogy b.-csabai dísztermünk ezen második tánczestélyét siker fogja koronázni. — Megyei főispánunk Beliczey István ur szerdán indult, negyei főcsendbiztos, Sztraka úrral Szeghalomra, hogy a jéguek Zubovics ur ál al eszközlendö szétrobban­tásánál jelen legyenek. Mint halljuk, a müvelet teljesen sikerült. * Jakabffy Gábor színtársulata február 8-án Csa­bára érkezik és itt vagy 6 előadást szándékozik tartani. Mint a „világhírű" „Satanella" czimü ballet társaságát jelenti be magát nálunk. Azt a jóakaratú tanácsot adjuk neki, hogy maradjon ő becsületes magyar színtársulat és ne „angol ballettársaság, meit itt Csabán ilyen „humbug­gal " nem sokra menne. * Beküldetett: Meghívás! az aiadi kereskedők 1879. évi február bó 8-án, a kereskedő ifjak betegse­gélyző-egylete és a kereskedelmi iskola alapjai gyarapítá­sára a „fehér kereszt" nagytermében zártkörű tánczvigal­mat rendeznek. Belépti-jegy ára: Családjegy 3 frt. — Személyjegy 2 frt. Karzat-jegyek ára : I. sor 3 frt. II. sor 2 frt, III. sor 1 frt. Kezdete 8 órakor. Kéretnek a t. hölgyek mentül egyszerűbben megjelenni. Felülfizetések kö­szönettel fogadtatnak es hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek válthatók : Probst K. és társai, Wadowsky ós Illmann, Rosenberg és Klein, Kohn és Tban, Dobiaschi J. urak kereskedéseiben. — A b.-gyulai reformált egyháznak halottja volt, mult hó 27. d. u. 2 órakor temeiteté el ugyanis Toroczkai Pál nyugalmazott kántor-orgonistáját, a ki is a gyülekezetnek több mint 30 éves hivatalnoka volt; különböző helyeken hivatalnokoskodott, összesen 60 évig, halála épen neve napján történt, életének 80-dik eszten­dejében. Temetése számos résztvevők jelenlétében gyász­beszéddel és a ref. egyházi énekkar közreműködése mel­lett szépen és méltóságteljesen törtónt. Fedezze béke és nyugalom az elköltözött agg lantos hamvait. * Malheur. Egy fiatal emberekből álló társaság kocsizott keresztül Váradon Vésztőre. A vig kedélyű ifjak teljesen beburkolva bundáikba nem láttak nem hallottak hanem lelkiszemeikkel belebámultak a közel jövőbe, s édelegtek azon, hogy milyen pompásul fognak ők mulatni Vésztőn, ahol egy jó barátjok tartja vig lakodalmát egy gazdag hajadonnal. Úsztak a boldogságban már igy fe­léje utazva is a gyönyörnek. Tul a nagy hidon azután leszállottak szivart venni, s akkor vették észre, hogy az egyik bőrönd sehol sincsen. Valami ügyes kezű sipis ve­hette oltalmába, s magával vitte az elegáns szalon -toi­lettet, mely nélkül persze a lakodalomba sem lehet m^nni. Két fiatal ember egész öltözéke veszett el, s en­nek folytán a szegény fiuk kénytelenek voltak jó mulat­ságot kívánni náluknál szerencsésebb barátaiknak s szé­pen haza jöttek. A rendőrségnél feljelentették az esetet, de még eddig semmi sikere nem volt a nyomozásnak. sétányok, fasorok mindenki gondjaiba volt ajánlva. Kit először kellett jól tartani, kinek födél alá kellett jutnia, ha 10—15 ember ki is szorult alóla, kit a megdagadt patakon hátán vitt át a legénység, ha az árral nem birt megküzdeni s kit szemefényekónt kellett őrizni minden­kinek, az a „Mamin" hadnagy ur „Hánzli" lova volt. Nem is csoda, ha ily kitüntető tiszteletben részesült, a tiszturck éléstárát hordozta görnyedező hátán, ő volt összfogalma mindennemű komfortnak, mi a bivouakirozás szenvedéseit enyhi'hette. A század ezen nevezetes appen­dixe, mely már előre is arra volt kiszemlélve, hogy nagy szükség idején Ízletes húsával tartsa a századat, itt lőn felszerelve mindnyájunk gondjai alatt Popováczon. Mig azonban itt könnyüvéríi kedélyességgel töltöttük az időt, fontos események színhelyévé lett marsunk czólja, Bihács, (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom