Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-01-23 / 7. szám

,BBKÉSMBGYEI KÖZLÖNY" 1879. 7. SZÁM. repkörét egy uj organumra bizták, — akkor az állam régi szervezetének alig egy ize maradt változatlanul ! Sok szép, sok keserű nap telt el az első nagy léptek után. Láttuk a szabadság vérfelbők mögül is ragyogó napját, . . . éreztük a reakczió vaskezét is, — de midőn a hosszú évtized után hazánk visszanyerte szabadságát, — államszervezetünk már nem a régi, hanem a 48-ban nyert alkotmányos monarchia csiráit hordozá magában és fejlesztő tovább. De ismét eltolt egy évtized és Európa, mely valaha a szabadság és egyenlőség eszméiért vérzett, — ma ugyanazt a központosítás elve által látja sírjához közel. Az alkotmányos monarchiák, melyeket épen a szabadság biztosítására létesítőnek a népek — az egyeduralkodók által hangoztatott elv a központosítás által akarják épen azt eltömetni. S hogy egyéni nézetnél e részben biztosabb alapra, a közvetlen tapasztalásra hivatkozzam, — talán elég leend az egységes német birodalomra utalnom, hol azt hiszem elég szép példájára akadunk épen napjainkban a központosítás uralma és lánczainak. S ha már, a központosítás, — nem mint rémeszme, — de mint sajnosan való tény áll előttünk, . . . talán okszerű leend annak óvszereiről is gondoskodnunk. És itt egy ép oly kitűnő iró, mint jeles állambölcselőnkre Eötvös báróra hivatkozom, ki jeles müve a „XlX-dik század uralkodó eszméi "-ben a központosítás veszélyei s annak gyógyszereivel ép oly kimeritőn mint szakavatottan foglalkozván, — (mint azt külföldi irók például Blunchtli is méltánylólag elismerik) e müve II. kötetének IV-ik könyvében a központosítás egyedüli ellenszerének, az egyéni szabadság legfőbb biztosítékának épen a községi,- tartomány- és megyei autonomiát mondja. E jeles állambölcselőnk megdönthetlen érveit olvasva, ha még tapasztalatainkat is hozzá vesszük, lehetetlen meg nem győződnünk arról: Hogy a megye — mint az egyéni szabadság biztositéka — lépett a politikai szabadság biztositékát képező régi megye helyébe. (11-dik közlemény követk.) kapaszkodtunk mozgó börtöneinkbe, melyekből csak futtában láthattuk a világotokkal inkább különbözik a katona a touristától, semhogy a horvát vidékeket csak némi figyelemre is méltattuk volna. A legtöbb, mint pók, szögletbe vonult s az emlékezés hálójába burkolózott. Valóban az a két nap, melyet a vasúton töltöttünk, nappal alva, mert a mozgósítási dáridókat ki kellett heverni s éjjel ébren, eszembe juttatá a sólymot, melynek akkor veszik le szemkötőjét, ha előtte már a préda s kezdődik a hajsza. A kit egyszer valami ezred századába temettek, az el volt zárva a világtól, s azon kényszer alatt állott, elvetni magától a családi érzelmeket, a polgári kötelmek gondját, mint a vedlő madár tollait. (Folyt, következik). Budapesti tárczalevelek. II. (Rossi a lilipnti-szinpadon. — Othellója. — „Sylvia" par otdre de — Massenet. — Massenet pongyolában. — Kölcsönkért primadonna. — Carneval féltékenysége. — A természettudományi társulat közgyűlése. — A honatyák érkezése s még valami.) Tehát mégis igaz volt ! A nagy Eossi, kit a müveit nyugatnak minden nemzete osztatlanul csodál s dicsőit — a herminatéri bódé liliput-szinpadján nyitott utat Othellónak a világűr minden zugát betölteni vágyó fájdalmas viharainak. Minő satyra ! Ott látni a nagy művészt utolérhetlen játéka közepette ós félni, hogy már a legközelebbi pillanatban a zsinórpadlásba ütközik fejével — a legnagyobb ideálistánál is — pedig én az nem vagyok — sajátságos hatást idézhetett elő. Hibe— A rendőri kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv, melyet az igazs: gügyminiszter a képviselőház 2l-diki ülésén terjesztett elő, két részre, 12 fejezetre s 145 szakaszra van felosztva. Az első rész magában foglalja 32 szakaszban az általános határozatokat. A második rész szól a rendőri kihágások nemeiről és azok büntetéséről. — A boszniai és herczegovinai szerb-óhitű egyház viszonyairól a karloviczi patriarchával ? szerb püspökökkel tanácskozni Joanovics báró táborszernagyot hirszerint elküldték Karloviczra és Újvidékre. Áz egységes Ne'metország és Bismarck! Közművelődési tanulmány. Félszázad óta hallgatjuk hatalmas szavát... csodáljuk karjai hatalmát! Bismarck szólott és a vámszövetség kezdetleges szövevénye, erős kötelékké vált, a német államokat összefűzvén a ma már oly hatalmas birodalmi gyűlésben. Bismarck szólott és az eddig kicsinlett hadsereg Európa leghatalmasbbnak tartott államán bizonyitá be, hogy Németország Európa első katonai hatalma. Bismarck szólott és a még mindig oly hatalmas pápaság elveszte befolyását a német birodalomban. Szavaira nagy, hatalmas és egységes lőn Németország . . . vaskarjai mind erősb s erősb szorítással egyesiték a kis államok eddig szétforgácsolt erejét! De e karok ölelése mind érezhetőbbé . . . fájdalmasabbá lőn, azokra az egyes államokra, — s souverenitásuk megnyirbálva, hasonló lőn a sövényhez . . . mely, hogy sziláid falai szolgálhasson, meg kell fosztatnia fődiszétől ... koronájától ! . . . . így jártak a souverain államok 1 . . igy az egyesek szabadsága ! Az egység ... a hatalomért fel kellett áldozniok .... a szabadságot! S hogy ezt érzi a boldogított ország népe... mutatják a napjainkban már is tért foglaló szoczialista eszmék s* azok szerencsétlen áldozatai. A veszélyes elvek vészes tünetei mutatkoznak . . . a boldogított nép . . . menekedni igyekszik boldogítójától s királya ellen emeli kezét azon téves hitben, hogy az absolut monarchia fejével . . . szabadul az abszolutizmustól is. A német birodalom polgáraiban forr a reakczió ... és Bismarck csak halad tovább a kezdett pályán. Újra szólott Bismark, s szava ismét láncz és bilincs! A XIX. század szabadságszerető eltetlen is, hogy Rossi ismerte volna ezt a bódét, midőn annak „direction"-jávai, két vendégjátékra, megegyezett. S a mitől mindjárt eleinte tartottak, — valósult. A nagy közönség visszarettentve a helyiség apió volta által, távolléte által manifesztálta a visszatetszést, melyet ezen körülmény nála szült. A színházban, mely ezek foly'.án csak gyéren telt meg, nem is lehetett az irodalmi és művészi körök képviselőinél és egynehány enthuziaszta tanulónál más valakit látni. De a ki ott volt, arra nézve a jan. 16. est feledhetlen marad. Eossi ismeretes realisztikus felfogása — s ebben tőle valamennyi Shakespeare-ábrázoló eltérő irányt követ — tegnap este úgyszólván eszményi színvonalra emelkedett. Ezt a látszólagos paradoxont csak az értheti meg, a ki Eossitól tegnap este „Othelló"-t látta. Holnap „Hamlet" kerül szinre Eossival a czimszerepben. Annál impozánsabb estéje volt ma a nemzeti színháznak. Massenetnek távirati uton ide érkezett kívánságára az előre hirdetett „Tannháuser" helyett a „Sylvia" balettet adták „Lalla Boukh"-kal. Ha a balett" melyre az igazgatóság ezreket költött s mely ennek folytán mesés pompával és pazar lénynyel — ugy a jelmezek, mint a ragyogó díszletek tekintetében — van kiállítva, ami igy is telt házat „csinált" volna; ugy ma különös érdeket kölcsönözött az előadásnak, hogy párisi vendégeink, Massenet és Gonziér végignézték az előadást. „Lalla Roukh" második felvonása alatt jelentek meg egy elsőemeleti páholyban Pázmándy Dénes társaságában. Később Podmaniczky br. és Pázmándynó is látható lett. A két vendég példányszerü zenekarunk ós különösen a rendezés és kiállítás kifogástalan volta által annyira meg veit békóba verte már egytől egyig . . . most az életére tette vaskezét ... a kereskedelem s iparra erőszakolja rá súlyos bilincseit. Bismark volt az, ki legutóbbi levelében, a szabadság egyenlőség elveivel telt XTX-ik században, ki merte mondani, hogy a kereskedelem s iparnak, nem'szabadság kell, hanem bilincs. Bismarck az, ki a Smith Ádám óta Európa szerte vallott elveket szabad kereskedelem, szabad ipar... a védvámok rendszerével akarja helyettesíteni. S ki kőtelked hetik, hogy a nagy férfiú, ki annyit tett nemzete javáért . . . e szavaival is csak azt akarja előbbre vinni! . . . . Igen! Azt mondja ő, védvámok kellenek nekünk, hogy kedvelt népünk az iparos osztály megvédve az állam vas-karjai által a külföld versenyétől, fejlődjék és virágozzék. Én pedig azt mondom, hogy védvámok kellenek a német iparosoknak ... a német népnek, védvámok, melyek ismét egy szabad cselekvőségi tértől fosztván mei> őket, egy lépéssel újra közelebb vigyék az abszolutizmus karjaihoz ! . .. Védvámok, melyek emlékeztessék, hogy anyagi jólét s megélhetést csak a kormány adhat nekik, s köszönjék annak atyai gondoskodását. Védvámok, hogy még teljesb tudatára jussanak egyéni semmiségüknek és annak, mennyire a kormányra vannak utalva hatalmas birodalmukban. És — igy számit a vas-ember — látván, hogy minden a jóságos kormánytól sugárzik reájok . . . hatalom . . . vallás . . . egység és az anyagi megélhetés minden eszközei, látván a mindenfelől óvólag védőleg feléjök kiterjesztett gyámkodó karokat . . . siessenek feladni önállóságukat, elfeledve személyiségöket ... a vaskarok oltalma alá vetni magokat. . . Anyagi jólétért .... feláldozván a szabadságot. És Bismarck számítása nem is rosz' .. . Hisz nem első kísérlete ez neki. Félszázad óta hallja Európa szavát, látja tetteit, melyek mindenike egy-egy békó volt a német nép szabadságára ... de mindenike egy lépés nagysága s egységéhez. Védvámot hirdető uj szózata csak vas következetességét igazolja . . . egy uj lépés ez régi terveihez, s a német birodalom ezzel talán ismét hat alma sb leend. . a fejedelem abszolút hatalma ismét korlátlanabb ... de egyszersmind a német nép szabadságán sulyosb abilincs! R. J. Gr. Zichy Jenő ur Csabán. A székesfejérvári országos kiállítás buzgó elnöke megkezdte körútját az országban, hogy az egyes gazdákat és iparosokat ugy, mint a különféle társulatokat buzvolt lepve, bogy nem győzték ezt eléggé taps által nyilvánítani. Massenet-t tegnap alkalmam volt karmesteri foglalkozásban is látni. A próbateremben zongoraszó mellett tanította be a gyönyörű karokat „Lahor király"-ból s ismételten kérte Podmaniczkyt, hogy fejezze ki a női karnak nagy megelégedését. Az opera holnap (szombaton) mégis szinre kerül. Eiccordi impressario küld ide egy milanói primadonnát, hogy a gyászoló Nagynét a czimszerepben helyettesítse. A hét tehát majdnem kizárólag Thaliáé, s Carneval herczegnek ugyancsak kell vezetni a nagy reklámdobot, hogy a közfigyelmet magára vonja. S van is reklám : re — és duplikák a tánczrendek felett, vitatkozások ós sokszor személyeskedések is. Félő, hogy mindez hiába, bárha tánczra sész ifjúsága elég nagy számban van a fővárosnak. Még kirívóbb volt a részvétlenség a természettudományi társulat legutóbbi ülésén. Közönség épen nem, tagok pedig az 5-6 ezernyi létszámhoz képest oly kevesen voltak, hogy valami teketevérü pessimista még az „idők jeló"-t látná ebben.A honatyák is szállingóznak már ide, hogy a hétfői első ülésben részt vehessenek s a pénzügyi bizottságnak a mult hót tanácskozásainak eredraényekép már elkészült véleményes jelentését az 1879. költségvetés felett meghallgassák. A város is körülbelül megállapította már programmját azon ünnepélyességeknek, melyeket az uralkodó pár ezüst lakadalma alkalmából fog rendezni. No de erről és sok másról jövőre többet. Frcuiid Ármin,