Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-15 / 45. szám

VI. évfolyam. 1879. 45. szám. B.-CvSak, május 15-én. BEKESMEGYEI KOZL Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap, Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és estitörtökön. Elöllzetésl dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-lilvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szára ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener 11. és Urünfeld J. kereskedő uraknál, tí.-Csabán. Hirdetések juiányos áron vétetnek fel. ,,Kyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái ós a nyomdában, vidéken mindem postahivataln&i 6 kros postautalvány nyal. Vad vizeink. i. A természet háztartásában kiszabott rendben halad minden. A szikláról lemálló homokszemnek ugy, mint a tenger vizcseppjének meg van a maga utja; változásokon megy ugyan keresztül, de elvesznie nem szabad. A homokszem a viz folyásában lesiet, hogy a rétek, szántóföldek talajának alkatrészét alkossa, a vízcsepp a nap sugarai alatt pára alakjában felszáll, hogy később mint harmat vagy eső a növény tenyészetet előmozdítsa. A növény a talajból szívja fel a fejlődéséhez szükséges alkatelemeket, s igy megy ez tovább. Az ember, midőn a természet feletti uralmat kezében tartja, nemcsak megfigyeli a természet örökös változását, de czéljainak megfelelőleg annak útjait módosítani, azokon erejéhez képest változtatni is törekszik. Sajnos azonban, néha midőn az ember a reá nézve kedvezőtlennek látszó fejlődést akarja elhárítani, nagyobb bajokat okoz. Igy vagyunk a vizszabályozással. Túlhajtották a vízmeder összeszoritását, s okozói lettek oly károknak, melyek ma már majdnem kérdésessé teszik a vizszabályozásból folyó hasznot is. De nemcsak a vízmeder összeszoritásában van a baj, hanem nem csekély baj rejlik abban is, hogy a vad vizeket a szabályozáskor egészen számításon kivül hagyták, s ebből kiszámíthatatlan károk származnak. Kisértsük meg a dolgot közelebbről megvilágítani. Ugy látszik, azok, kik főbefolyást nyertek vizeink szabályozásánál nem ismerték a török példabeszédet, hogy a hol viz volt, ott viz lesz. Terveléseikben, midőn folyóinkat gátakkal medrekbe visszaszorítani törekedtek, egészen számításon kivül hagyták az élő folyóvizek mellett azokat a vizeket, melyek időközönkint hóiéból, esőből támadnak, melyeknek a zavartalanul működő természet szinte adott bizonyos törvényszerű lefolyást. Az alföldi sik téren mindenki tapasztalhatta, hogy olyan vízszintes terület, mely egyáltalában semmi lejtővel sem bírna, legalább nagyobb területben, nem fordul elő sehol sem. Bármi csekély lejtője van már a sik területnek, ott a hirtelen olvadó hóviz, vagy a záporeső vize számtalan erecskékben a lejtő irányában kezd tova folyni, s folyik mindaddig, mig a lejtő tart, ha csak valami akadályba nem ütközött. Miután legtöbbnyire ellenkező oldalról egy másik lejtőről is a legmélyebb pont félé törekszik a viz, a két lejtőnek találkozási vonalán összegyülemlő viz csermely nagyságává nő. Ha a lejtők ezen találkozási vonalé egészen vízszintes, s két végén emelkedés által van elzárva, a viz teknőbe került, megrekedt, s ha a talaj nem bír oly természettel, hogy azt hirtelen felszívja, vagy ha nem szabadítják fel mesterséges csatornával, ott poshad, rontja a levegőt; ellenben ha a teknő egyik vége nyilt s azon irány felé lejt, a viz csakúgy mint a forrás vize a patakokban, tova folyik. Igy támadnak a pusztai erek. Az ereknek meg van a maguk hálózata, egyik ér a másikba torkollik, s mindenik fő-ér valamely folyóvíz felé haladván, abba szakad. A „pusztai erek," mert igy szokás azokat nevezni, szorosan véve szinte folyóvizek, melyeknek nincs ugyan forrásuk, de van e helyett vizgyülemlő medenczéjök, nem is egy, de sok, s ezek mindenikéből egy-egy ér támad, mely a fő-ér felé vezeti le vizeit. E másodlagos folyóvizrendszer azonban csak bizonyos időben van működésben, tehát csak időszaki folyással bir. Ha közelebbről megtekintjük alföldünk vízrajzi viszonyait, látni fogjuk, hogy például a Bihar-Szabolcsban kanyargó Kadarcs, Kösely, Hortobágy, Békés-Csongrádban Veker, Kórógy, Mágocs, Bácsban Almáska, Mosztonga s más ilyen medervonalak, ha néha ugyan egy-ogy szakadék által a folyóból is tápláltatnak, időszaki folyó vízrendszereknek tekinthetők. Száraz időjáráskor ezek vize többnyire mind elenyészik. A megnevezetteken kivül alföldünkön számtalan ilyen kisebb vizérliálózat is van. Miliálfi József. — Egy nevezetes reformnak nézünk eléje. A pénzügyminiszter legközelebb, valószínűleg meg ez ülésszak alatt egy törvényjavaslatot fog terjeszteni a ház elé, mely az adófizetésnél a késedelmi kamatot, tekintet nélkül a késedelem tartamára, egyformán hat százalékban állapítja meg. — A képviselőház 12-én letárgyalta a szegedi kir. biztosságról és a szegedi kisajátításról szóló törvényeket s hosszasabban foglalkozott már egy harmadik törvényjavaslattal, a tiszai társulatoknak adandó előlegekről. Tanítók köre. M.-Berény, máj. 12. Jules Simon, a híres franczia államférfi, busz évvel ezelőtt egyik parlamenti beszédében 1 „Békésmegyei Közlöny" faija. Balosillagzat alatt. Eredeti beszély. Irta: ifjabb Jancsovits Pál. I. (Folytatás.) Közeli rokonok voltak, s az öregek ugy szerették, mint saját gyermekeiket; az öreg Csaáry akkor lett volna legboldogabb, ha fiával vétethe'te volna el Mariskát, de az az orvosi diplomával együtt feleséget is hozott haza Bénsből, — s most már legfőbb gondja volt az öregnek, hogy Mariskát egy hozzá méltó férjjel adja össze, de mint tudjuk, eddig nem volt egy kérő sem a leányka kedvére való. Bizony Mariskára méltán voltak féltékenyek a mamák ós leányok. Szép volt. Nemes, tiszta arcza, plastikus termete, elegáns tartása, dus, hullámos getzlenyeszin hajzata, ábrándos barna szemei, sugár sötét szemöldöke, — szóval — bájoló. Mariska egyike volt a környék legmiveltebb leányainak;— jártas volt az irodalom, történelem és nyelvészet terén, szépen zongorázott, ügyesen kezelte az ecsetet, — s még ügyesebben a főző kanalat. 0 vezette a Csaáryék háztartását, melyre már nevelőanya elaggott. A mellett szokásaiban gyermek volt még; madaraival, virágaival ugy elbabrált, ugy elmulatott, mintha azok lettek volna előtte legkedvesebbek. Pedig nem ugy volt. A lányka, bár ha eltitkolta mindenki előtt, szenvedélyesen, a legmélyebb imádással szeretett, s egy nevet minden este imájába foglalt, — e név birtokosa pedig Solnay Aladár. II. A solnaváry Solnay család származási fája nagy büszkeséget nevelt azokba, kik azon jó hangzású nevet birtokolni szerencsések voltak. Az ősi birtok ugyan tizedére olvadt, és az a düledező kastély is illő betáblázásokkal volt megáldva, hanem azért nagyságos Solnay Czyurs ur, kinek apja hajdan administrator volt, igen ten hordta a fejét, miben őt életepárja, ki született grófnő, hathatósan támogatta. Nem is szerette sehogy a nagyságos ur, hogy az ő egyetlen fia, Aladár, kit ő az uri semmitsem tevés magasztos pályájára szánt „lateinert" csinált magából, tudományos köuyveket olvasott és a parasztokkal is szivesen szóba állt, hiszen ő is szerette fiatal korában a parasztot, ha az is fiatal volt és — szép leány, de biz ő nem érti, hogy foghat Aladár Vermes Gáborral kezet, ba az mindjárt virilis is a vármegyén, mégis csak paraszt az! Aladár csakugyan merőben ellentétes természettel birt; ment volt a gőg nyavalyájától, érdemök szerint tudta megbecsülni az embereket, sokat tanult, utazott és saját érdeme folytán is megérdemelte, hogy előkelő férfiúnak tartsák. Nem volt ugyan Adonis, de megnyerő arczczal birt, melyből szivjóság, férfias jellem, gondolkodó szellem tükröző magát vissza, és kedves lekötelező modora folytán nem egy szivecskét hozott akaratlanul hevesebb dobogásba. Egy éve, hogy utazásából hazaért; már betöltő huszonnegyedik életévét, s szülei félve és csodálkozva tapasztalták, hogy Aladár egy leányba sem szerelmes. Azzal vigasztalták magukat, hogy annál könnyebb lesz megházasitani. Ki is szemeltek számára egy leánykát Edelberg Gizella személyében. Edelberg Adolf ur, a leányla apja, nem v©lt ugyan oly ősi vérből mint ők, de mégis „lovag" czimet írhatott neve elébe, s a mi már sokszor egyenlített ki hasonló diferencziákat, az ő névért állott most a Solnaváry birtok, — Gizella pedig egyetlen leánya volt. Igy állván a dolgok, Aladár házassága által akarták a pénz ós név között a megzavart egyensúlyt helyreállítani. Aladár eleinte hallani sem akart arról, hogy eladja magát, de szülői folytonos unszolására végre rászánta magát, hogy megism-rkedik a leánynyal. Addig még nem látták egymást. Csengő bongó négylovas batárral állítottak be Solnayék a Solnavári kastélyba ós Aladár egy finom nevelésű, szép és jókedólyü leánykát talált ott. Az ifjúnak megtetszett Gizella és s/.ive.-en ismételte látogatásait. Pár hó múlva Gizella Aladár menyasszonya lett, — szerették-e egymást? az már mindegy! A szülők igen meg voltak elégedve a dolog állapotával, de az egymásnak szánt ifjú szivek aligha boldogok voltak. Gizellának is, Aladárnak is balcsillagzat alalt született első szerelme. (F.olyt. köv.)