Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-13 / 44. szám

Vf. évfolyam. 1879. 44. szám. B.-Csak, május 13-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalraii lap. Megjelenik hetenk ént háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtök.ön. El.ifizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Sehwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható BienerB. és (írünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel, „Jíyilttér'-ben egy sor közlési dija 2h kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivataliul 6 kros postautalványnyal. — A „Békésmegyei Közlöny"-re bármely naptól kezdve fogadtatnak el előfizetések. Május és junius hónapokra 1 frt az előfizetési dij. Lapunk hetenként háromszor jelenvén meg. azon kellemes helyzetben van, hogy minden nevezetesebb eseményt gyorsan hozhat és megbeszélhet. Hivataloktól származó hirek, hirdetmények, értesítések, ha a nagy közönség érdekeit illetik, minden dijazás nélkül szívesen közöltetnek. — A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. MEGYEI HIREK. * Békésmegye mostani rendes közgyűlésének érdekes mozzanata volt. Gróf Apponyi Albert ur jelent meg a közgyűlésen, először élve törvényes jogával, melylyel megyénkben mint a legtöbb adót fizető nagybirtokosok egyike bir. Ha országos gondjai megengodnék, hogy többször venne részt a megyei tanácskozásokban: ritka esze és képzettségénél fogva, nagy hasznára válhatnék specialiter e megye közügyének (i) Békésen májas 4-ón választották meg a városi uj alpénztárnokot, Durkó Ferencz személyében. (i) Békésen a napokban lelte halálát pgy fiatal asszony a Körös folyó által okozott kiöntésben, midőn azt keresztül akarta gázolni. Czélszerü volna, ha a városi elöljáróság póznákkal jelölné meg az utat, szerencsétlenség kikerülése végett. Hiába, mi csak akkor okulunk valamin, ha a baj megtörtént; de minek is előbb?! (i) A békési piacz forgalmát ajánljuk a városi hatóság figyelmébe anyiban, menyiben a lakosság szenved rövidséget a czikkeu megvételében. Ugyanis midőn a lakosság vásárolna, mit sem kap, vagy ha kap is valamit felette drágán fizettetik meg velők. Mi onnét ered, hogy a vidéki kofák már jókor reggel összeszedik az áruczikkeket s mit itt hagynak: az marad a lakosságnak. Már ez csakugyan nem járja s ennek elejét is lehetne venni. Ha más városban tudják e tekintetben a rendet megtartani, miért nem tudná azt Békés városa is? Adjon ki egy rendeletei melyben az legyen, hogy a vidéki kofák csak akkor tehetik vásárlásaikat, ha a helybeliek megtették azl, szóval határozzon meg egy óra szerinti időszakot s az ellene vétőket büntesse meg, igy tesznek máshol is, ha tehát ujat nem tudunk, kövessük a mas példáját. Ugy hiszszük, hogy ez eredményre fog vezetni. — Nem hagyhatjuk még emlités nélkül a békési italmérést sem, melyre senkinek semmi g-ndja (már értjük azokat a kiknek lehetne) nincs semmi felügyelet, rosz italt mérnek, s emellett a mórtéket sem adják ugy a mint az üvegek azt mutatják, hát még ha az árát hozzuk elő, akkur mindenki megütközne. Ugy hisszük, hogy ezt is meglehetne legalább egyszer-kétszer vizsgálni s itt is a rendet megtartani. Ezekre kellene a rendőrség figyelmét kiterjeszteni nem pedig csekély dolgokra, mik figyelmet alig érdemelnek, hanem persze egy kissé furcsa dolog, melyet bolygatni nem mernek! t Szulimán István megyei főszámvevő temetése, szombaton délután, a temetést közvetlenül megelőzött nagy záporeső daczára, nagy részvét mellett folyt le. A megyei tisztikar, élén főispán úrral, a törvényszék tagjai, a Gyulán állomásozó honvédek tisztikara díszben, élükön két őrnagygyal testületileg, számos gyulai és csabai tisztelője, köztük csabai földművesek is ós nagy családja kisérték a kedvelt tisztviselőt az örök nyugalom helyére. Koporsóját két szép koszorú diszité, melyeknek egyikét, fehór hosszú atlaszszalaggal, Békésmegye tiszti kara, másikát piros szalaggal, Békésmegye levéltári tisztsége tett „a hazafi és kitűnő tisztviselő" koporsójára, A halotti szertartást Göndöcs Benedek apát és gyulai lelkész ur végezte két káplán segédlete mellett. A koporsót 6 megyei hajdú kisérte oldalon, és egy darabig tisztviselőtársai vitték. — Nyugodjék békében a feltámadás nagy napjáig! * A 111. kir. ker. ip. és közg. miniszter megengedő, hogy Békésmegye Körösladány községe hetivásárját, melyet eddig szerdán tartott, ezentúl állandóan kedden tarthassa. (b) Körös-Ladányból legközelebb azon örvendetes hir jutott el hozzánk, hogy a megye nagybirtokosai egyik legtiszteltebb férfiának, már néhány hetek óta aggasztó betegséggel meglátogatott, a közügyekben fáradhatatlan tevékenységű, báró Wenckheim László uinak egészségi állapota, még most ugyan váltakozva, de már teljes jóreményü fordulatot vett, ugy hogy már néhányszor, e kornyékben páratlan gyönyörű kertjének virág illatteljes, üde levegőjót, ottani sétája közben ólvezheté is. E megyének minden rendű, rangú és osztálybeli polgára velünk együtt szívből óhajtja, hogy a nemes báró az ő előbbi SZÍVÓS egészségét mielőbb visszanyerje. — Ugy adja a jó isten! * A b.-csabai iparos ifj. egylet folyó hó 22-én, áldozó csütörtökön ünnepli meg zászlószentelésének évfordulati napját egy tánczvigalommal a szinkörben. A befolyó tiszta jövedelem a székesfehérvári küldöttség uti* költségének fedezésére fordittatik. * Békésmegye törvényhatóságának májushó 12-ón ós folytatva tartott közgyűléséből. Elnök főispán ur beléptekor éljenekkel fogadtatván, pont 10 órakor megnyitja a gyűlést. Megemlékezik Szulimán István megyei elhunyt főszámvevő érdemeiről ós jegyzőkönyvileg megörökíttetni indítványozza. Egyhangúlag elfogadtatik. Felolvastatik az alispáni félévi jelentés, melynek nevezetesebb adatait ós intézkedéseit közölni fogjuk. Tudomásul vétetik. Felolvastatik a közigazgatási bizottság félévi jelentése, mely az elöbbeninek kevés kivétellel ismétlése. \z árvaügyekre vonatkozó részére nézve Tóth Ede bizottsági tag panaszkodik, hogy a vidékiek utalványnyal fáradoznak Gyulára az árvapénztárból pénzt felveendők, de nem kapnak, mert nincs pénz. Intézkedés fog történni, hogy ily eset többé elő ne forduljon, mi igen czélszerü dolog lesz, mert a jogérvényes kiutaló végzés olyan mint a lejárt váltó, melyet beváltani kell, ha kívánják s itt semmi kifogásnak helye nem lehet. — Következnek az indítványok. Zsilinszky Mihály, Gyotna város országgyűlési képviselője indítványozza, hogy a kormány kóressék fel, miszerint a Duna és Tjsza szabályozás megvizsgálására kiküldendő külföldi szakértők a Körösök és Beretyó szabályozásának megvizsgálására is szólittassanak fel. Ez indítvány főispán ur előadására, azon bővítéssel fogadtatik el, hogy bizottság küldessék ki egy emlékirat szerkesztésére, melyben a vidékünket minden évben érő vizáradások okai, a baj orvoslásának módja alaposan előadassék azon kérelemmel, hogy ü „líisgjsí EÉ'ay" tárczája. Budapestről. III. Nem az a nagy város még Budapest, hogy élete ne hasonlítana néha az álló vizhez, mit egy kis szélnek kell fölkavarnia. Azon napokon, midőn a figyelem egészen Bécs felé irányult s az élni s élvezni vágyók egy-két napra áttették magukat a vidám császár városba, csakugyau álló viz volt a magyar főváros. A kik itt maradtunk, a tudományokra adtuk fejünket s a tudományok körében találtunk is kárpótlást bőségesen. A hírlapok röviden fogalmazott s sic-tve kinyomott tudósításaiból láthatta az olvasó, hogy a tudományok csarnokában, az Akadémia családias falai között buzog a nemzeti törekvés s a stereotypszerü reporteri megjegyzések : „hölgyek szép számmal" arról tesznek tanúságot, hogy a közönség szebb fele is bebejár az Akadémiába,

1 meghallgatandó, hogy a kő- és bronz-korban hogy éltek az aszszonyok, minő ékszereket viseltek kagyló-héjból, harapós állatok fogaiból s hogy Lenhossók apó, mit beszól a gerendási koponyákról. De a hírlapok, természetesen, röviden túl szoktak esni a dolgok lényegén; nem is megy máskép. Hisz mindenről kell irniok, gyorsan, futtában. Meg alig hangzott el a szó s a tenta nem száradt meg, már nyomdába siet a kézirat; csakhamar hozzák a korrecturát is, a hibákat ugy a mennyire kijavítják s a közönség egész frissen yeszi a tudósítást, Az önök múltkori felfedezéséről is kéthárom sorban emlékeztek meg a lapok s nekem marad meg a felidat a gerendási leletről írnom, amint azt Zsilinszky Mihály ur bemutatta. Az „országos régészeti és embertani társulat" gyűlésén történt a bemutatás, hol Lenhossék, a koponyászat nagymestere kezeibe véve az öt koponyát mint egy Hamlet, de nem tűnődött a „to be or not to be" sötét eszméjén, de jó öreg kedvvel s európai hirü tudományával fogott a dologhoz s azoknak korát határozta meg. Anélkül, hogy a lelt érmeket vette volna irányadókul, a temetőt Arpádkorinak véleményező s érdekesen fejtegette, hogy minő jelek adnak számot az emberi koponyák régiségéről.' Vidékünkön a megindult mozgalom, cudom nem marad folytatás nélkül s azért ide igtatom azon vezérelveket, melyeket hallottunk: 1) minél régibb a koponya, súlya annál csekélyebb; 2) a koponyavarrat megtágulásának aránya a régiség nagyságának kritériuma. Ez a két §. illeti a kronológiát; ami az illető koponyák „tulajdonosának" éveit illeti, a fogak a döntő bizonyítékok s pedig azzal, mennyire fejlődtek ki s mennyiben „koptak" meg. A harmadik kérdésre, férfiak vagy nők koponyái-e? ez alkalommal nem válaszolt, de igórte az ősz tudós, hogy e kérdésre is fog válaszolni: ezért tanulmányozni fogja a dolgot tovább. Alig várjuk, hogy tanulmánya eredményével meglepjen bennünket. A megyénket illető e lelet tetszéssel fogadtatott s Mokry Sámuel ur, ki az ügyet elősegítette, illetőleg létesítette: élénken megéljeneztetett. Bárha sokan volnának a hazában, kik az ily szerencsés felfedezés értékét felfogva, azt a tudománynak megmentenék, mert csak igy lépésről-lépésre haladtunk az ösok életének ismeretében, azon részletek felfogásában, mi az étetinód, műveltség, szokásokban van lerakva, s a miről, a csupán nagy dolgokkal: királyok életeivel s hadjáratok leírásaival foglalkozó krónikások mélyen hallgatnak. Ujabban egy finn-tudós Genetz Arvid tartott felolvasást az Akadémiában, szép folyékony magyarsággal. A rokonszenves szőke finn férfiú, ki nejével együtt jött közónk, hogy a magyar nyelvet megtanulja, s e czélból egy fél évet töltött Budapesten : már vissza is utazott Helsingforsoa, hirét viendő a szép Magyarországnak, melynek népe azőjó finn népével édes testvér, a kinek pompás Duuapartja, aranykalászt termő Alföldje (?) ministerei, borzasztó sok újsága, legnagyobb iróját megmacskazenézö egyetemi-fiatalsága ós a mi mindennél több, saját királya van, kiért népe él hal, amiről tndomást vehetett aznap, midőn a Felség a nemzeti színházba ment, egetrázó óljenek kíséretében, rnik minden hoeh-ot, s evvivát fölülmúlnak, ha szivbcl jönnek. Midőn a messze Finnorsszág fiát elbúcsúztattuk, csak azt kivántuk, hogy ne beszéljen odahaza a fővárosi rendőrségről, a magyar nemzeti „szin "-játékról s a nasivasiról, ne beszéljen a czitadelláról, Boszniáról, sem a Hentzi-monumentjáról, meg sok más egyébbről ne, amit dicsőségünkből szívesen elengednénk. Néhányan kikísértük a vasúthoz finn barátunkart s hangos „ólekö" (finn éljen) kíséretében váltunk meg tőle. Isten vezérelje az északi honba! Plútó.