Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-08 / 42. szám

BÉGÉSMB&YBI KÖZLÖNY" 187P. 42. SZÁM. és az okszerű eljárásba a termeld által egybehívott kerté­szeket szigorúan ujtasitanák. Az alacsony áron való be­váltás, mint az engedetlenség következménye elöli félelem a miveletlen kertésznépre nézve a legjobb iskolamester. A kincstár pedig az említett közegek költekezéseért sikerültebb dohánynyal lenne jutalmazva. E helyen panaszosan kell felemlítenünk azt is hogy bár megyénkben az utolsó évtizedben a dohány­leveleknek válogatva szedése, oldalt fűzése és árnyék­ban szárítása, egyszóval a nálunk thollandi u néven is­meretes okszerűbb kezelés némely termelőnél be is hozatott, ezen költségesb, mert több beruházást és mun­kát igénylő mívelés a beváltáskor évről-évre kevésbbé méltányoltatik, habár az ilyen kezelés a csomózott do­hányleveleken könnnyen felismerhető. Itt a kincstár, a helyett, hogy serkentené, lehangolja, csüggeszti a termelő­nek Önkényt felébredett törekvését. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság, f. hó 5-én tartott gyűlésén. Méltóságos főispán ur 1 Tekintetes közigazgatási bizottság! A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ág mult havi állapotáról szóló rendszerinti jelentésem gyanánt a kővet­kezőket terjesztem elő: I. Közegészség. A roncsoló toroklob Csabán és Gyulán szórványo­san, ellenben Uj-Kigyóson járványosán fellépvén : a kór további terjedésének meggátlására vezető óvintézkedések megtótettek. Kótegyházán a roncsoló toroklob a főorvos jelentése szerint megszűntnek s az ottani állapot meg­nyugtatónak tekinthető. A békési járványos agy- és ge­rinczagyhártyalob három uj esete merült fel, melyből kettő gyors halállal végződött. A közegészségügyi viszo­nyok egyébiránt uiegyeszerte megnyugtatók. A hasznos hazi és gazdasági állatok közt semmi járványos vagy ragályos betegség nem mutatkozott. — Vájjon a szarvas­marha egészségi állapota mielőtt a marha telelő helyéről a közös legelőre hajtatnék, szabályszerűen megvizsgálta­tott-e ; erről a járási tisztviselők havi jelentéseikben meg nem emlékeztek. II. Közbátorság. A személy-bátorság a mult hóban a befolyt jelen­tések szerint semmi bűntény által meg nem háborittutott, de a vagyonbiztonság tizenhét eset által lőn megtá­madva, melyekből 13, a régiekből pedig lá eset derite­tett ki. Legsajnosabb bűnténynek tekintendő a mult hó 6-án B.-Csabán Grosz Miksa bőrkereskedő kárára az ott állomásoló huszárok ketteje, Ábrahám István ós Dudás János közvitézek által elkövetett boltbetöréssel párosult tolvajság, mely bűntény a jár. csendbiztos által kipuha­toltatván, a bűnösök a katonai parancsnokságnak további elbánás végett átszolgáltattak. — Meg kell jegyeznem, hogy a szeghalmi járás csendbiztosa a szokott havi je­lentést a főcsendbiztosnak beterjeszteni ismét elmulaszt­ván : e mulasztás pótlására oly intéssel utasíttatott, hogy hasonló mulasztás ismétlése esetére fegyelmi vizsgálat alá fog vonatni. — Egyébiránt megemlítem, hogy a főcsendbiztos az elmúlt évnegyedben a megyét beutazván; tapasztalatairól tüzetes jelentést tett; melynek nyomán különösen megbíztam, hogy a csendJegénység javítást igénylő fegyverzetének kiigazittatását közvetítse. Vegtére el nem hallgathatom, hogy a gyulai polgármester a városi rendőrkapitány tevékenységi kimutatását és a köz­biztonsági helyzetről szóló havi jelentését, megsürges s daczára sem terjesztette be, mely mulasztás igazolására felhivatott. III. Közutak és védtöltések. Hogy a már egy izben járható karba hozott közle­kedési utvonalak a tulnedves áprilisi időjárás folytán ismét előbbi rosz helyzetbe jutottak, ez kőztudomásu tény. A közmunkaerő felosztási határozat végrehajtásara a tavaszi mezei munka bevégzése után kerülvén a sor : hogy a pénzes erővel építendő utak készítéséhez ós át­ereszek felállításához azonnal hozzá fogni lehessen, e munkálatokra nézve az árlejtés folyó hó 11-re tüzetett ki. A védtöltések a mult hóban megujult és magosság­ban az eddigieket felülmúló árviz által ismét veszélyes megtámadásnak és rongálásnak voltak kitéve; miről a rendkívüli ülésben szóval tett jelentésem kiegészítésiül annyit mondhatok, hugy a Békés város feletti bodzászugi april 16-ki kiszakadás april 18-án elrekesztotett. (Folyt, követktzlk.) LEVELEZÉS. Szeghalom, május 1. T. szerkesztő ur! Megérkezett az év legszebb hónapja: a május; de bizony nem igen kellemes ez, mert elődje az a szeszélyes ápril sok esőzés után hideget hagyott rá örökségül. Van hát sarunk oly mély, mint öszszel vagy tavaszszal szokott lenni. Még szőlőskerteinket, sőt názi kis zöldséges kérte­inket sem mivelhettük meg. Ugy látszik; az óv a nedves évek egyike leend, s attól is tartunk, hogy a tartós kelle­metlen hideg egyszer csak oly dér-lepedőt térit ránk, mely gazdagon Ígérkező szőlőtökeinkről lemarkolja a termést. Kajszibaraczkunk igy is csak kóstolóul leend. Hát olyat hallott-e valaha t. szerkesztő ur, hogy a szőlőtőkéket lapáttal kell nyitni ? Igv van nálunk. Lapát helyettesíti a kapát. De e sok kellemetlenség után hadd álljon itt amaz örvendetes újság, mit biztos kútfőből tudok, hogy t. i. vasútunk lesz. Móricz Pál ur megnyerte a Berettyó-társulattól, hogy a folyó jobb partján Gyomától kezdve B.-Újfaluig, sőt azontúl is az Érmellékig építhet. A Berettyó-társulat egy év letölte előtt K.-Ladánytól Szeghalomig elkészítteti a töltést, ugy, hogy koronája 3 méter széles legyen. Azon­túl a töltés gondozása a Moritz Pál uró leend, mire még utódait is kötelezte. Szeghalomtól felfelé a már meglevő töltést csak kiigazítani, illetőleg szélesíteni kell. Oh bár csak minél elébb robogna községünk alatt az a gőzzel táplálkozó paripa! Terményeinkért majd csak több pénzt hathatnánk, s kuzelóbb lehetnénk ugy a fővároshoz, mint vidéki más városainkhoz. Végül — ha még nem volna róla tudomása — Írha­tom, hogy községünk képviselete t. Zsilinszky Mihály or­szággyűlési képviselőnknek elismerő bizalmi szavazat kiil dött a minket sújtott árviz ügybeu az országgyűlésen tanúsított magaviseleteért. Vajha szakavatott beszéde kellő gyümölcsöt teremne számunkra! Azt sem hallgathatom el, hogy, mint országszerte, nálunk is megtartatott mult hó 24-en a királyipárért az istenitisztelet. r. 1. Yésztö, április 29. T. szerkesztő Ur! Hivatkozva t. szerkesztő urnák e szép és nemes nyilatkozatára, mely szerint „ezután sem fog pajtásság szülte közvéleményt reprodukálni," kényes ügyben vagyok ezúttal kénytelen fölkeresni becses lapjának hasábjait. A „Békésm. Közlöny" 35. száma a „megyei hirek" rovatában következő tudósítással lepte meg a gazdaközön­séget: Szántva-vető ekét talált fel Jancsovits István ur Bzarvusou, melylyel a próbaszántást meg is tartotta. Ez­után leírja az eke kezelését, de melyet t. i. a leírást mi már régebben ismerjük. Hogy az illető szántva-vetÖ gép egyedül Jancsovits ur találmánya, vagy csak módosítás, ezért vagyunk batrak felszólítani nevezett urat, hogy ebben a/, ügyben tárgyi­lagos nyilatkozatot tegyen e lapok hssábjain. Hogy e kérdés nem okszerűtlen, még kevésbbé jog­talan: a következő körülmények igazolják. Csizmazia Kálmán vésztői gépész egy eketalyi gára illeszthető kétsoros sorvető gépet talált fel, mely a szegedi kiállításon ugy a gazdák figyelmét felébresztő, mint a sajtó — csupán a Hont emiitjük — elismerésével is találkozott; továbbá a „Biharmegyei gazdasági egye­sület" szakbizottsága „legkedvezőbb eredménynyel" vitte véghez a próbát, miért is nevezett egyesület a gép meste­rét elsőrendű dicsérő oklevéllel tüntette ki, továbbá cs. k. szabadalmot is nyert. De hogy ezek daczára is a gép a megérdemelt népszerűségre nem vergődhetett, egyik oka, hogy szerény feltalálója találmányának kellő reklá­mot nem tudott csapni a mai íeklámos világban, másik, hogy a magyar közönség nem igen mer bizni a hazai találmányokban és lehet, hogy jelen gép Angliában vagy az egyesült államokban nagy feltűnést keltett volna. De meg eltekintve ettől, egyébb körülmények is, a melye* fejtegetése ezúttal nem tartozik ide. Legelső vevőinek egyike épt-n Jancsovits István ur volt, ki Cs. K.-hoz intézett levelűben irja, hogy a meg­tartott szántás után több gáncsot talál a gép szerkezeiében, indexében stb. de daczára, hogy elpanaszolja a kárt stb. — mégis felkéri nevezett gépész urat, hogy csinálja meg neki a géprószekft és hogy a gép szabadalmi jogát ru­házza ő reá, kizárólag Szarvas városára nézve! .... Ha tehát oly rosz volt a gép, miért akarta annak szabadalmi jogát, habár egy városra is, megnyerni? A kapott tagadó válaszra aztán, mely szerint Magyar­ország és Ausztria területeire nyert szabadalmi jogot csak egészben lehet átruházni, de egy részre nem, nevezett ur elhallgatott. Most pedig, háiom év múlva, fellép egy általa föltalált szántva-vetö ekével, melynek csak neve külön­bözik Csizmazia találmányától, mig, legalább a lapban leírtak szerint lényegileg, teljesen megegyez a vésztői gépész sorvető gépével. És épen e körülmények szolgál­tatnak gyanúra okot, váljon a felmerült „szántve-vető eke" egészen Jancsovits ur találmánya, vagy csak módo­sítása Csizmazia sorvető gépének? Ha lényegileg teljesen elüt Csizmazia gépétől, ugy e gyanú a mily erősen és alaposan támadt, oly hamar el is fog tűnni, s akkor azt készséggel visszavonjuk; de elvárjuk Jancsovits István úrtól, hogy az igazság érde­kében részletes leírást közöl, hogy tisztában legyünk. Elejét akarván venni egy netalán bonyodalmasabb ügynek, melynek lefolyá.-a nemcsak két félre volna kellemetlen. Mert, ha az uj „találmány" valóban találmány, és nem bitorolja nevét, ugy minden, az igazságot szerető s a haladásnak szive mélyéből örvendő ember üdvözölni fogja a „feltaláló" urat s ebben is mi leszünk az elsők: de h" nevezett „találmány" csak módosítás, ugy a „Közlönyben" irt ezek a sorok, hogy: „szántva-vető ekét talált fel" stb. stb. csak páva tollak, melyeket kitépni elsőben is a sajtó feladata, esetleg más fórumé. Ezért egész bizolammal elvárjuk Jancsovits ur tár­gyilagos válaszát, hogy benne a valót felderítse, miután jo lélekkel kijelenthetjük, hogy személyeskedésnek még árnya sem volt gondolatunkban, csupán a mindenben e kérdésünket javasló körülmények sugalmazása alatt irtuk e magyarázatot kérő sorokat, miért is az igazség érde­kében a választ bevárni okunk és jogunk van. —s—n. MEGYEI HIBEK. •— A „Békésmegyei Közlöny"-re bármely naptól kezdve fogadtatnak el előfizetések. Május és junius hóna­pokra 1 írt az előfizetési dij. Lapunk hetenként három­szor jelenvén meg, azon kellemes helyzetben van, hogy minden nevezetesebb eseményt gyorsan hozhat és meg­beszélhet. ^Hivataloktól származó hirek, hirdetmények, értesítések, ha a nagy közönség érdekeit illetik, minden díjazás nélkül szivesen közöltetnek. — A „Békésme­gyei Közlöny" kiadóhivatala. X Csabán történt a napokban a szolgabírói hiva­talnál, hogy egy olvasni és irni nem tudó egyén, ki tanu­ként volt kihallgatva, a tanuzási jegyzőkönyvre kézi kereszt­vonásának odatetelére felhívatván, bal mutató-ujját jobb mutató-ujjára keiesztbe illesztve, igy tette rá a papírra ós vonta végig a papiroson. Egész ujdivatu „keresztvonás." * Csabai laptársunk május 4 diki, vasarnapi szá­mában egy czikket hoz „A magyarnyelv köz- és magán­életünkben" czime alatt, melyet egészben és nagyban véve részünkről is aláírunk, mely themáról külömben lapunk 5 évi folyama alatt sokat irt s az abban kimondott elvek keresztülviteleért sokat küzdöttünk ha egyébbel nem, hát azzal, hogy kevés magyar intellengencziaval biró, tótnyelvü városban úttörőként magyar lapot mertünk alapítani. De lap­társunknak külömben talpraesett ezikkében, melyben a magyar nyelv általanosabb használata mellett tör lándzsát, csak egyet tartunk némileg tulzjttnak; tudniillik azt, mit arról mond, hogy családjaink otthon sokszor mást beszél­nek mint magyarul és hogy sokan otthon a családi élet­ben azon ürügy alatt, hogy tanulja meg a német nyelvet a gyermek, nemetül beszélnek. Azon feltevésből indulva ki, hogy laptársunk azt akarja elérni, hogy magyarul beszéljenek — se tekintetben nemcsak a német de a tót nyelvnek használatát is helytelennek tartja (söt ez utóbbiét még inkább, mert azt csak be kell ismeini mindenkinek, hogy német nyelven oly alapos ismeretekre lehet szert tenni, melyeken a tót nyelv irodalmi színvonalon álló primitív kísérleteket sem tud felmutatni), egy kézzelfog­ható példát szolgálunk. Tegyük fel például, hogy az illető czikk írója, különösen ha csabai, tót földműves szülőktől származik, hogy akár mennyire birja is ö a magyar nyel­vet, de van nekie egy tisztelt szülőapja vagy anyja, ki mint csabai tót ember vagy asszony, még a „régi isko­lához" tartozik és nem tud magyarul, mi lépten nyomon előfordul; ha ő bármily okokból nem a maga külön ház­tartását viszi, hanem ily szüleinél lakik — otthon a csa­ládban, vén apjával vagy anyjával, ki egy szót sem tud magyarul, vájjon hogy fog beszélni a „családi körben?" Igaz hogy nein németül, de fog beszélni tótul, hanem bizonyára nem magyarul. Ezt a példát csak „kóstolóul" hoztuk fel annak beigazolására, hogy hazánkban majd­nem keresztülvihetetlen annak egy része mit laptársunk említett vezérczikkében óhajt, mert ép ugy a mint van­nak lót apáknak és anyáknak igen derék fiai, kik magyarul irnak is, de kénytelenek otthon tótul beszélni, ép ugy vannak például kereskedők, kik ily vagy hason okból, habár testestül-lelkestül magyar érzelműek, kénytelenek a csa­ládi körben németül társalogni. Ne tulozzunk tehát sem­miben és ne kívánjunk olyasmit, a mit tán magunk sem gyakorolhatunk a „családi körben." * Békésmegye közigazgatási bizottságának május 5-én folytatva d. u. 3 órakor tartott gyűléséből. Az elő­adás sora az uj adófelügyelőre kerülvén, a szokott havi jelentés előterjesztése után Orosháza községnek a kereseti adóra vonatkozó mult havi határozat elleni felebbezése adatott elő, mely a pénzügyminiszter úrhoz terjesztetett fel. Ezenkívül Kótegyháza község bírája ós jegyzőjének felebbezése adatott elő a járási szolgabíró által az adó végrehajtása körül elkövetett mulasztások miatt reájuk rótt pénzbírság ellen, mely határozat azon módosítással, hogy a bíróra kirótt 10 frtnyi bírság 5 frtra szállitatott le, különb ;n helybenhagyatott. Ezután az államépitészeti tőmórnök előadásai kerülvén szőnyegre, a havi jelentes alkalmából a kir. főügyész azon inditványnyal lepte meg a bizottságot, miszerint a Körösök által fenyegetetett köz­ségek körsáuezai felépithetóse czéljából az utak felépíté­sére előirányzott term. közmunkaerő az illető községeknek adományoztassék, meglepő volt ezen indítvány azért, mert azonkívül, hogy az ügyrend szerint, melynek a kir. ügyész ur szerkesztője és pártfogója, ezúttal rögtönözve és irás nélkül elő sem adhatott. A kir. főmérnök havi jelentésével pedig semmi kapcsolatban nem állott; a községek ezen nagyfontosságú és horderejű kérdésével a közigazg. bizottság már az áprilisi rendes ülésben beha­tóan foglalkozott, már akkor megbízta a kir. lőmérnököt, hogy a községi körsánezok terveit és költségvetéseit el­készítse, de ezen felül a közmunka-felosztás alkalmával a bizottság az érdekelt községekről már tényleg gondos­kodott is, a miért mig a kir. ügyész soron kívüli — különben nemes intentióju — indítványa elkésettnek, addig más részről idöelőttinek is látszott, mert a kör­sánezok tervei és költségvetései még el nem készültek; mely okokon kiviil ezen indítvány azon indokokbój js tá«

Next

/
Oldalképek
Tartalom