Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-01 / 39. szám

-BÉKÉSMBGYEI KÖZLÖNY." IB7Ö, 39. SZÁM. jából is eladhassa termését; de miután egyrészt e nagy kereskedők, a csekély vámár lévén engedélyezve, még a kincstárnak alacsony beváltási áraival nem versenyezlek, sőt azt is még lehetőleg le is nyomták, másrészt fiz ily dohánynak elárusitása bizonytalan volt, a kiviltcli termelés évről évre csekélyebb mennyiségre szorítkozott. Igy állott elő ós szilárdult meg hazánkban a dohányegyedáruság, mely czikkünk termelési és jövedelmezési körülményeit alapjában felfordította. Gazdasági egyletünk a dohány - egyedáruságról nemzetgazdázati szempontból már az 1869-dik évben (1869/70-dik évi értesitő I. füzete) nyilatkozott. — Miután pénzügyeink állapota ezen egyedáruságnak megszüntetését és a termelőre nézve sokkal áldottabb magán-ipar és árusítás felszabadi tását a távol jövőben sem engedi reményleni, nem szándékunk ez alkalommal az egyedáruságnak általános elvi oldalát fejtegetni, hanem a létező törvényes állapotot, adott körülményeknek elfogadva, csupán azon kérdésekre fogunk szorítkozni, melyek az egyedáruság gyakorlati kezeléséhen az állampénztárnak, a termelő gazdaknak és a fogyasztó közönségnek érdekeit közvetlenül érintik. Hogy e tárgy a fenebb leirt szigorú keretben is tanulmányra méltó, azt. igazolja azon körülmény, hogy a jelenleg igen szűk térre szorított termelési engedé lyezós mellett is, hazánkban 84146, Békésmegyében magában 5247 kat. holdon termeltetik dohány, mely nemcsak Magyarország, de Ausztria által is fogyasztatik és csupán a magyarországi fogyasztás a kincstárnak átlag 16 millió évi tiszta jövedelmet hoz; igazolja végre azon tény, hogy a dohány hazánk összes férfi lakosának erősen megszokott fogyasztási érdekét érinti, Fejtegetésre méltó e tágy annál inkább, mert az egyedárusági rendszer, a midőn a termelésnek, gyártásnak ós árusításnak szabad fejlődését elnyomta,"versény nélkül állván a téren, tespedésbe sülyedt. mely a termelésnek és kezelésnek minden terén az államjövedelemnek és magánosok érdekének rovására nyilatkozik. Minthogy Békésmegye, mint fenebb kimutattuk, jelentékeny területen termeszt dohányt és mi, mint e megye gazdasági egylete, úgy is mint állampolgárok, kiknek a közügyekhez hozzászólni joga és kötelessége, de úgy is, mint e megye gazdasági érdekeinek őre, ez érdekeket ápolni hivatva vagyunk, — végig szándékozunk menni az egyedáruság kezelésének egész jelenlegi rendszerén, hogy annak hibáit és gyarlóságait feltüntetve, javításához indokot és anyagot szolgáltassunk. E végre felosztjuk tárgyunkat aként, hogy szemügyre vesszük a dohányegyedáruságnak állami kezelését, 1. A mezőgazdaság, 2. Az ipar és 3. A kereskedelem terén. I. A dohányegyedáruság a mezőgazdaság terén. Hazánkban, hol az égalj a dohánytermelésre elég kedvező, a dohány jóságának elő fontos feltétele a neki való jó talaj. — Arra nézve, hol terem pipának való jó dohány, az egyedáruság előtti korszakban biztos tapasztalatokat szereztünk. A dohány termelés ugyanis lassanként kiszorult oly vidékekről, melyek rosz pipadohányt termettek és összepontosult és felvirágzott oly helyeken (Csetnek stb), melynek talaja a pipázók számára illatos, szamatos terméket állított elő. A kincstár, a csempé»zet megelőzése és az ellenőrzés költségeinek kimélése okából gyökerén támadta meg e kedvező feltételt: számos oly helyen, hol eddig kitűnő pipadohány termett, betiltotta a termelést és nagyterjedelmü oly térekre, melyeknek fekete agyag talaján éghetlen, erős, büdös dohányt terem, engedélyt rendszeresített. Ennél azonban még károsabb horderejű mulasztást követett el és követ ma is a kincstár, midőn az engedélyosztásnál figyelmen kivül hagyta azon nagy változást, mely a dohányzó közönségnek ízlésében és szokásában időfolytán végbe ment. Ezelőtt 30 évvel hazánkban mindenki pipázott, igen kevés ember szivarozott. Ma megfordítva áll a dolog: a miveltebb osztály, mely a fogyasztóknak túlnyomó részét képezi, csaknem kizárólag szivarral él, sőt a köznép szájába is gyakran látunk szivart füstölni, a pipázás ellenbeu jelentékenyen szűnt. Ha e változáshoz a szivar és pipadohány értékének nagy külömbségét hozzávesszük, kiderül,- hogy a kincstárnak ma elenyészőleg csekély fontosságot kellene helyezni a pipadohánynak termelésére a szivardohányához képest. Ámde szivarnak egészen más dohány kell, mint pipának, mind izére, mind erejére, mind illatára nézve. Ez tehát a jó pipadohány előállítása felett a kincstárnak még sokkal fontosabb és sürgősebb feladata, hogy itthon, hazai termékből, jó szivardohányt állítson elő E nagyérdekű téren azonban eddig semmi komoly és sikeres rendszabályu lépéseket nem látjuk 30 éve, hogy az egyedáruság uralkodik és még nem tud hazánkban vidéket felmutatni, a hol szivarbeltartalomnak való jó dohány terem Ehelyett a azivarbeltartalomnak való dohányt méreg drágán a küldföldről vásárolja. Áll ez nagyban a szivarboritékra alkalmas finom, ruganyos dohány-levelekről is. A fenebbiek első okát képezik annak, hogy hazánkban élvezhetlen pipadohányt szivünk, szivarjaink közül pedig azok, a melyek hazai termekből készíttetnek, élvezhetlenek, a külföldiből készültek pedig igen drágák. Szerintünk a termelési engedélyosztást az ország kitűnő dohányt termő talai kipuhat ásásának és — a mennyiben szükséges, pl. a néptanítók által eszközlendö — kísérletek utján való megállapításának kell megelőznie és az e téren eddig uralkodott rendszert aként alakit a ni át, hogy lassanként az alkalmatlanoknak bizonyult talajokról az engedélyt meg kell vonni és a termelést a kitűnő pipa és szivardohányt termő talajokon ismét engedélyezni. A jobb dohány és szivarnak nagyobb kelete itthon és a külföldön és a szivarbeltartalom szükségletének hazai forrásokból fedezése bőven helyre fogja ütni azon tulkiadást, melyet a kitűnő dohány-kapások csempészetének meggátlására szolgáló ellenőrző közegnek szaporítása okozna. Miután a burnótozásnak szokása megszűnt, sem a kincstárnak, sem a fogyasztó közönségnek érdekében nincsen többé ok, mely a kövér, nehéz dohányt termő talajokon eddig fennálló engedélyeznek továbbra fentartását igazolná. Mi a jó dohányt termő talajok kizárólagos engedélyezése folytán várható jövedelem-szaporodást oly jelentékenynek tartjuk, hogy abból az államnak a mostani beváltó hivatalok helyein létező épületei áthelyezése költségeit is, kivált ha az kellő egymásután történik, fedezhetőnek hiszük. A mennyiben pedig az engedély-áthelyezés daczára is teremne itt utt némely évben rosz dohányunk s a velünk szomszédos Osztrák állam ragaszkodik azon rendszeréhez, mely szerint köznépének belfogyasztására lehetőleg olcsó ós igy rosz dohányt igyekszik vásárolni tőlünk, ez alkalmat silányabb termékünk kiválasztására kell felhasználni, mi által kettőt érünk el : hogy ez uttóbitól szabadulunk és közönségünk, valamint a kormányunktól vásárló külföld is finomabb, élvezhetőbb dohányban részesül, a melyért aztán magasabb árt is szívesen megfizet. (Folyt, következik.) M

EGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 7-én tartott gyűlésén. ("Folytatás és vége.) 5. MárcziU.-hó 23-án értésemre esvén, hogy az ÓBerettyó csudaballai töltések kiszakadtak, s a viz a déva. ványai határnak nyomul: ennek folytán a járási szolgabírót a part-szakadás betöltésére, az árviz terjedésének meggátlására, s az érdekeltség kirendelésére utasítottam; s minlhogy a veszély nagynak jelentetet', Galacz János kir. folyammérnök úrral a helyszínére személyesen indultam, nevezettel felkérvén, hogy a védintézkedéseket műszaki javaslataival támogatni szíveskedjék, a kir. folyammérnök ur jelentése nyomán az eliDngált töltéseknek javaslatba hozott kijavítását ós építését elrendelvén: a járásszolgabiráját felhívtam, hogy a megkívántató szakmányosok felfogadására, a karók és szalma megszerzéséhez és ki szállításához szükséges pénzerő előlegezésére az érdekeltséget felszólítsa s a szakértő közeg vezetése alatti védmuuka végrehajtását ellenőrizze; — mely intézkedés folytán lóllehet a járási szolgabíró jelentése szerint az árkiöutés veszélyes jellegét elvesztette; mindazonáltal Galacz János kir. folyammérnök ur állítása nyomán ki kell jelentenem hogy a csudaballai gátak a holt Berettyó vizei ellen megyénkre nézve első rendű gátakká; — melyek kijavítása s folytonos őrizete mulhatlan feladatot képez. Végre : Megemlitendőnek tartom, hogy Gyula város polgármestere az élővíz csatorna zsilip tervét és árjegyzékét folyó hó 4-én bemutatván: ezen ügyiratok a nagyméltóságú közmunka s közlekedési m. kir. miniszter úrhoz a társulati közgyűlés jegyzőkönyve kapcsában felterjesztettek. V. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak a mult hóban is szabályszerűen megvizsgáltattak. 2. A temesváii cs. kir. kerületi parancsnokság a B.-Csabán elhelyezett egy század lovasságnak továbbá is Csabán való elszállásolását hozván javaslatba: miután B.Csaba város elöljárói a katona-szállásolás terhét továbbá is viselni hajlandóknak nem mutatkoztak, a katonaságnak jövő évre T.-Komlóson leendő elhelyezése iránt a tek. megyei bizottság határozatához képest intézkedtem. 3. Az állítási kötelezettség alóli felmentésre igényt tartó tenyész-mének ós kanczák megvizsgálása s nyilvántartási jegyzékbe vétele évenkint foganatosítandó lévén: intézkedtem, hogy az 1873. XX. t. cz. erre vonatkozó 8. §-a pontosan végrehajtassák. Nemkülömben a lóavató bizottságok és főispán ur ő méltóságával együttesen a folyó évre megalakitattak. Es végre: 4. Örömmel tudatom, hogy a szegedi és szegedvidéki vizkárosultak jarára megyénk minden községéből jelentékeny pénzadományok folynak be; a melyek további rendelkezés végett a nagyméltóságú m. kir. belügyminister úrhoz felterjesztetnek. — Ugyan e jótékony czólru folyó ho 14-én a megye dísztermében műkedvelők által hangverseny rendeztetik. B.-Gyuláu, 1879. ápril 6. Jancsovits Pál, alispán. LEVELEZÉS. Szanras, april 28. T. szerkesztő ur! 0 felségeik ezüst menyegzője alkalmából nálunk a róm. katbolikus egyltáz s az izraelita hitközség hálaistenitiszteletet tartottak. A hatóságok, a szolgabírói, járásbirói ós városi tisztviselők testületileg voltak ot< képviselve. Este a „Polgári Kör" rendezett közvacsorát, melyen mindvégig igazi loyalis és hazafias érzés és jó kedv vonult át; ő felségére, apostoli királyunkra Salacz Ferencz szolgabíró ur einelt poharat s emelkedett hangulatu, szép felköszönlésben fejezte ki mindnyájunk óhaját, hogy isten fejedelmi erényenben gazdag királyunkat soká éltesse. Éltettük azután ő felségét, imádott királynénkat, s a magyar nemzetet. Feltűnő volt csak az, hogy a város lámpái épen ez este befejezvén szerződésileg kikötött téli évadjukat, sötétségben maradtak. A vállalkozó lehetett volna anuyi figyelemmel a nap iránt, hogy ezt ne tegyé, s ha másként nem, utólagos kárpótlás igénye mellett is kellett volna a lámpákat meggyújtatni ! Vasútépítésünk ügye napról-napra előbbre halad. Az építésre tizenegy ajánlat érkezett a tiiszavidéki vasút igazgatóságához habár azok már felbontattak, fölöttök csak a jövő Hó közepén fog határozni. Mi aaban a véleményben vagyunk, hogy ugy a város, mint az építtető társulat jó! felfogott érdeke azt hozná magával, hogy az elhatározás minél előbb következzék be, mig a munkaerő juiányosabb, mert minél beljebb megyünk a nyári évszakba, annál inkább van népünk a mezei munkával elfoglalva, tehát annál drágább a napszám. Különben több felől bírjuk a biztatást, hogy a pálya október 31-re készen lesz s a forgalomnak át fog adatni. E napokban tette át lakását Szarvasra Kárász Emil vasúti mérnök ur, ki az építésre fog felügyelni. Üdvözöljük körünkben! Még a hitetlen Tamások is beláthatják már azt, hogy vasutunk t

Qbát már lesz. A kedves vendég megérkeztét azonban nem kell összetett kézzel néznünk, annak méltó elfogadására nekünk is kell előkészülnünk. Egyik tőkötelességünk az, hogy vasu'unk indóháza felé szolgáló utainkat kell lehető legjobb karba hoznunk. Nem arról lehet itt a szó, a mi még ma kivihetetlen, hogy a nagy utczát kiköveztessük, hanem csak arról egyelőre, hogy azon községek felé, melyeknek forgalmát vasutunk számára megnyerni akarjuk, készttessünk egyenes és járható utakat. Az egyenes vonal ellen vét eddig a szentesi ut. Most a rendes országút Szentesre Szt.-Andráson keresztül Gödényhalomnak kerül, ez uton Szentest nem igen nyerhetjük meg. Azaz ut is kerülővel jár, mely a kákái gáton halad. Nekünk azon kell lenni, hogy az indóháztól egyenesen vezettessék a kákái pusztán át egy elég széles és töltött ut, hogy igy egy órajárásnyival megrövidüljön a szent isieknek utja a szarvasi vasúthoz. A járhatóság ellen vét ismét a szt.-andrási ut, a mennyiben minden árviz alkalmával viz alá kerül. Ezt az utat okvetlenül egy félölnyire fel kell töltetni, s nagyon helyes, mit már többen pengetnek, ez utat oldaljáróval ellátni s melléje fasort ültetni. Szt.-András úgyis Szarvas külvárosának tekinthető, s ezáltal még inkább lesz az. A vadvizek kiszivattyuzása megindult. Városunk egy gőzszivattyut hozatott s azzal a Bethlehem vize már eltávolíttatott. Ezután a tnaczóóri lapos vizének kiemeléséhez fognak hozzá, hogy ezáltal azon nagy károknak vegyék elejét, melyek a maczóéri szőlőkben okvetetlen esnének, s hogy közegészségi tekintetben a város alól eltávolitassék a büzhödő mocsár, mely tudvalevőleg járványok szülője szokott lenni. A város elöljárósága elismerésünket érdemelte ki, hegy nagy áldozat árán is e vadvizek eltávolítását foganatba vette. r. 1. M.-Beréuy, ápril 28. T. szerkesztő ur! Ajánlom figyelmébe a m.-berényi rendőrkapitány nrnak, hogy este 6 óra után sem ártana felnézni a piacz fele s személyesen győződni meg a rendetlenségről a mely ott történik most. Ugyanis a piaezou jelenleg egy „erőművész" tartja előadásait esténként, 4 láb magas kerítésen jelül, mit felhasználva az utcza-gyerekek, igen kényelmesen felmászkálnak az ott levő akáczfákra 4-en 5-en egyre-egyre, s onnan nevetgélve teszik trágárnál trágárabb megjegyzéseiket; ez annál feltűnőbb mivel a járda ott visz el közvetlen a fák alatt s ez egyedüli séta-helye M.Berényuek. Nincs-e tudomása továbbá a rendőrkapitány urnák