Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám
1879-04-03 / 28. szám
VI. évfolyam. 1879. 27. szám. B.-Csaba, április l-jén. UIl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és ostitörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Iíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kros postautalványny»l. Előfizetési feihivás hívtociili évfolyátnnak második negyedére. A „Békésmegyei Közlöny" april elsejétől kezdve hetenként háromszor fog megjelenni ós pedig vasárnap, kedden (félivnyi alakban) és csütörtökön. áz előfizetési díj a régi marad és pedig Csabán, házhoz hordva vagy vidékre postán bérmentve küldve: Negyedévre 1 frt. 50 Félévre 3 — Háromnegyedévre ... 4 „ 50 A kiadó-tulajdonos minden áldozatot meghoz, hogy a megye t. olvasó közönségének igényeit, kielégítse és reményű. hogy sem a csabai, sem a vidék magyar olvasó közönsége nem fogja fáradozásának hatodik évében megvonni tőleszives támogatását. Az előfizetési pénzek a „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához küldendők. Nyolez egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. B.-Csabán, 1879. évi márcziushó végén. Á „Mésmegjei Közlöny" kiadóhivatala, .1 síatáriális bíráskodásról. i. A szegedi katastrofa alkalmával újólag felmerült statáriális eljárásról szólunk. „Speczialis" viszonyainkat eklatáns módon jellemző ez institutiónknák — mely a jogbátorság fentartására s a bűnök gyors megtorlására hozatott — ismét van egy áldozata; Koczó János nevü egyén ugyanis ipának házát boszubói felgyújtván — daczára, hogy ez a vizveszélylyel semminemű összefüggésben nem volt, felakasztatott, míg ha az ügy rendes bíróság elé tereltetik, életével bizonyosan nem lakolt volna. A XIX. század fennen hirdetett felvilágosodásának daczára, ez intézmény még mindég él, uralkodik s egyre aratja áldozatait. Említésénél szégyenpír borítja el arozunkat, inert mindaddig mig a sülyedésnek oly foka nem létezik, hol a javítás lehetősége már kizárva van : ez institutió vétkes' és erkölcstelen. További fentartásával kiállítjuk népünk műveltségéről a szegénységi bizonyítványt, s a felvilágosodott világ nagyon furcsa véleményeket táplálhat rólunk. Mellőzve ez alkalommal s helyen a halálbüntetés igazságtalan, czélszerütlen s szükségtelen voltának magyarázatát : áttérünk a rögtönitélő bíráskodás czélszerütlenségének bonczolgatására, mely bizonyos büntettek elharapódzása általi veszélyeztetése folytán válnék állítólag szükségessé. Általa az elharapódzott bünöktőli elrettentés czéloztatik s ragaszkodva a biró az elébe szentül megtartandónak irt rideg paragrafus szavaihoz, votumával mily könnyen mondja ki helyrehozhatlan ítéletét, foszt meg egy embert életétől, mihez joga isteni törvények szerint nincs s gyakorolja könyelmüen a szokás által behozott és szentesitett bosszúállást . . . Első nyomaira ezen eljárásnak az 1813. jan. 20-án kiadott s annyiszor változtatott udvari rendeletekben találunk, mely sokszori javítások és pótlások eléggé bizonyítják az az iránti „bizalmat." Gyakorolhatása csak akkor s azon helyeken engedtetik meg, hol a bűnök elharapóztak s a közbátorság veszélyeztetve van; tehát akkor, mikor mint a nagy jogbölcsész Bentham mondja: „A kormány kénytelen a kegyetlen büntetéseket megtartani, mert a nép rendes állapotát már oly szerencsétlenné tette, mikép többé mérsékelt büntetésekkel már nem lehet fékezni." Legajabb szabályozását 1868. nov. 1-én kelt legfelsőbb elhatározással nyerte, melynek értelmében a régibb szabályokkal ellenkezőleg a vádlott felett 5 biró itél s ha közülök négy igennel szavaz, veszni kell az illetőnek, lett légyen bár oly ártatlan mint a mai szülött; hivatkozott bár lelkiismeretére, istenére, mert hisz azok a tapasztalatokban megőszült jogtudó birák csalhatatlanok . . . Lényege e rendkívüli eljárásnak abban áll: a) a tettes a rögtönbiróság eljárása alá tartozónak különösen jelelt büntet elkövetése után közvetlenül az ítélő bíróság elé álittatik. b) az eljárás a lényegileg nem szükséges íormaszerüségek mellőzésével meghatározott rövid idő alatt lebonyolittatik, végre, hogy : c) az eljárás egész folyama alatt az itéló bíróság folytonosan együtt ül és kimondott Ítélete rendszerint azonnal végre is hajtatik. Hogy a vádlottak életének és halálának urai — a birók — mennyire alá vannak vetve a tévedhetés eshetőségének, s mily roppant kegyetlennek tűnik fel ez intézmény a menyiben a felebbezést nélkülözi, bizonyítja a következő példa: 1 Jkbigjö Kidűlj" tárcsája Egy nyomorékhoz. Utcza szegletén nagy ház előtt Guggol egy elhagyott csudaszülött Két lába mint oszlop ; haja zilált: Subája rongy, mit szeméten talált. Tél vagy nyár van, hideg avagv meleg, Ott melegszik mindég s ott didereg Kezeben ebédje : záraz kenyér, Rágcsálva azt, mint valami egér. S mintha oda vágyna le a földbe Szülő anya mostoha keblére : Földre néző bamba két szemével Soh' sem nézi, ki megy mellette ti. Csak ha vásott gyerek háboritja, Göröngyöt kap, utána zuditja ; Van változatosság életében, fcjötét agya sötétebb éjében. Boldogta 1an ! megsúgnám én neked, — Ha értenéd — mi lesz osztályrészed : Mint ősöd Lázár, ki itt szenvedett, .Nyersz te is kín árán örök éltet. De nem háboritlak, viseld sorsod, Tullam ugy sem épít neked lakot ; S hitvány vigasz volna neked a hit, Ha lelkedben pokol-sötét lakik. Tűrj, tűrj, vége szakad nyomorodnak, Éhség, hideg, ha sirba taszitnak, Ott leend menhelyed, föld felett nincs, Mert emberek előtt fo-czél a kínos. S ha csakugyan lejár árvaságod, S nagy terhedet — éltedet — lezárod, Közköltségen — ez neked legfőbb jó — Lesz hazád és hazád a koporsó. Ue kik részvétlenül elfeledtek, Es érzéketlenül kinevettek, Majd fognak a kinok között sírni, Se nem ismert örömökkel birni! Turóczi Endre. Boszniai élmények. (Folytatás.) A menekülő lakosság mindenféle élelmi czikíeket rejtett volt a verembe s Hanzli mindakét előlába egy nagy lekváros hordóba süppedt. Nyakig fekete mázban a szilvaiztől, hátul sárgán az agyagtól, igy vezették a Kaczagó tiszti-kolh gium elé. á századok eleinte colonneban, később csatárlánczba feloszolva előre nyomultak. Megszólaltak az ágyuk. Az előttünk levő halmon Gata és Vikié házcsoportok voltak. Azokba csodálatraméltó praecisióval hajították bukfenczező hegyi ágyúink a golyókat, s a felkelők még sem tágítottak. A halmot ostromolni kellett. Az én szakaszom egy talajemelkedésen tartalékban volt; a csatát majdnem egészen áttekinthettem. Borzasztó tüzelést miveltek a hegyen. A 20-ik század egv perez alatt elvesztette századosát, hadnagyát, s a mi századunk önkénytes hadnagya Nemes is elbukott. Egy raj a halomról balfelől lerontott, hogy sorainkat áttörje. Mi eddig csak feküdtünk; egyikünknek sarkába, egy másiknak fözőkatlanába hatoltak a golyók, melyeknek nagy része azonban előttünk, mögöttünk a földön húzta a barázdákat. Most talpra kellett állanunk. Röeinlándert mögöttünk 4 lépésre láttuk a bokrok között. Hidegvérúsége lelket öntött a katonákba. Bohamra készültünk; de nem került rá a sor, mert a felkelők megsejtették szándékunkat s positiójukat ott hagyták. Mire a balomra értünk, csak hült helyüket leltük. Az egész izacsicti csete-patéban 44-en sebesültek meg, 8 pedig elesett. Aznap már csak az előcsapatnak volt dolga egy pár raj felkelővel, mely lesből orvul rálőtt. De azok hamar szétverettek. A legszomoritóbb az volt, hogy újra hiányoztak egynehányan, a kikről senkisem tudta, hova lettek. Később találtak egy biouz-foszlányt s egy névszelenczét, melyből az egyik hiányzó szakaszvezetőnek neve tüut ki: a szerencsétlent alighanem megcsonkították. Az egész hadosztály ezután több két óra hosszú gyalogösvényre lőn szoritva, átszűrődött egy sürü hepehupás erdőn, melynek partos emelkedései csak ugy öntötték ránk a szakadó eső folytán támadt miniumszinü árt, mig végre este 7 órakor megérkeztünk táborozó helyünkre. A táborba vonulás rendesen nagy hűhóval szokott történni. A meddig a szem ellát, nem maradt ott azon a vidéken érintetlen széna- vagy szalmaboglya, nem hagytak lábán egy szál kerítést; azt egy negyed óia múlva a tegyvergulák közt lehetett látni mind. De aztán mozgott is ám mindenki, a Kinek keze, lába volt. A munkafelosztás elve sehol sem valósul meg könnyebben mint itt. (Folyt, köv.)
