Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám
1879-01-02 / 1. szám
„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1879, I. SZÁM, és szellemi jólétének emelésére egy zászló alá egyesíteni. Lapunknak a „politikai" czimét csak azért hagyjuk meg, hogy előre nem látott esetekben, ott hol minden békeszerető, értelmes megyei ember is szükségesnek találná az erélyes felszólalást, meg legyen az a j o g u n k hozzászólni, mint például, ha netalán — mi nem lehetetlen — a szélbaliságnál is tulzottabb soczíalisztikus izgatások, vagy hasonló a megyei társadalmat veszélyeztető, népámitó mozgalmak fordulnának elő. De meghagyjuk azért is a czimet, mivel sok oly előfizetőnk és oivasónk van, kinek egy lapnál /öbbet tartani módjában nincsen, hogy tehát a mindennapi politikai eseményeket, mint tényeket, félhető zaklatás nélkül közölhessük. Nincs ugyanis törvényileg határozottan körülírva az, hol végződik a társadalmi életből merített hírlapi discussio és hoJ kezdődik, az, mit szorosan vett politikának lehet ^evezni s így, mint sok példa mutatja, az államügyészségnek csak kénye-kedvétől függue ily esetben is sajtóperrel kedveskedni, mely kellemetlen, a mindennapi komoly munkát akadályozó háborgatásna k senki sem szereti magát alávetni, ha tán * dolognak felmentés is lenne a vége. Azért nem árt, sőt csakis használhat, ha megvan a j o g u n k. valamihez, ha ezen jogot nem is kívánjuk gyakoiolni^ym'i t minden félreértés, zaklatás a jog birása ái'tal ki van zárva. v A közönség azon t. részének tehát, mV^ly lapunk eddig követett politikai irányával ellenező irányt vallott és más nézeteket táplált — melye ket mi azonban, mellesleg legyen mondva, min dig tiszteltünk — nem lesz oka becses, reánk nézve minden körülmények között megtisztelő fi gyeimét lapunktól elvonni, különösen ha igazsá gosan és alaposan itel és tekintetbe veszi az miszerint mi, akármilyön lett légyen is lapun U 1I-', r. nlc n pm-lvi n j. — ™ ' r >—d megyei érdeknek kívántunk hűségesen szolgálni minden megyénket érdeklő jó eszmét, intézmény karoltunk fel, akárhonnét származott, soha sem tekintvén azt, milyen pártbeli azon egyén a kilő eredt, hogy tehát lapunk mindig, politikai irányá tói eltekintve, a megyei társadalomnak használt miért is minden megyei embernek támogatásá méltán érdemelheti, akármily politikai meggyő ződésü legyen is az illető. Megemlítjük, hogy ugy szerveztük lapunkat miszerint újévtől kezdve minden szakmának kü lön munkatársa leend, hogy megyénk minden egyes helyén lesz rendes tudósítónk, hogy külö nősen tárczánkat minél érdekesebbé fogjuk tenni, szóval, hogy tartalmát irodalmi szinvo nalra iparkodandjuk emelni. S végre hogy igen tekintélyes hazai, különösen megyei szel lemi erők ígérték lapunknak becses támogatásukat, B.-Csaba, deczemberhó végén. A „Békésmegyei Közlöny" szerkesztősége. — Az osztrák kormányválság ügyében Bécsből jelentik a Kölnische Zeitungnak : Az osztrák kabinet megalakításáról fölmerült legújabb hirek egészen alaptalanok hasonlóképen a reichsrath föloszlásáról is. — Az 1879-iki államköltségvetés, mindjárt az uj év utáni első héten fog a képviselőház elé terjesztetni s a pénzügyi bizottság néhány nappal azután veszi tárgyalás alá. Az egyes reszortok költségvetései, csekélyebb eltérésektől eltekintve, agyanazon keretben mozognak, mint az 1878-ki előirányzatok. Jelentékenyebb differencziák csau a pénzügyi budgetnél fordulnak elő, melyet a bizottság utoljára vesz tárgyalás alá. — Afganistánban a Suttar-Gardan és a Sapiri szoros csaknem valamennyi hegyi afgán törzsei kijelentették hódolatukat Roberts tábornoknak. Hol kezdjünk gazdálkodni? Akármerre forduljunk polgártársaink között, a. társadalom minden rétege csak panaszszal van telisded tele. A nagy adó, kevés termés, rosz üzlet, drága cseléd, költséges háztartás, luxus stb képezik a panasz tárgyát. Igazi magyar csökönyösséggel szidjuk sorsunkat és az átkos kormányt ... pedig hát nagyrészt magunk vagyunk okai azon szomorú helyzetnek, mélyben kínlódunk. Oly ékesen és meggyőzőleg szól a panasz muzsikaszó nélkül is, hogy szinte sir bennünK a lélek, hogy oly közönyösek tudunk az ut és mód, valamint az eszközök iránt lenni, melyek sorsunk és helyzetünk javítása tekintetéből igénybe veendők volnának. Panaszkodunk, de nem haladunk, panaszkodunk és nem tanulunk. Európa kultár-államai fényes bizonyságot állítanak elénk, hogy akarat, szorgalom és kitartás a munkában, mennyire képes a jólétet fokozni, sőt meghonosítani a társadalom körében. Közgazdászaii haladás, mely a jólétet teremti, csak társadalmi uton, maga a társadalom által, az állam közbelépése nélkül, legfeljebb ennek jóakaró főfelügyölete alatt, létesíthető sikerrel; tehát anyagi helyzetünk javítása kizárólag a mi kezünkben van, egyedül a mi tevékenységünktől függ és mi mégis csak panaszkodunk, a nélkül, hogy komoly törekvést mutatnánk szakitni eddigi ázsiai egykedvüségünkkei. Vegyük például Francziaoiszag népét, melynek iparkodása sikerét bármikor csodálhatjuk. Hogy hol kell kezdeni sorsunk javítását? arra könnyű a felelet: közvetlen közelünkben, saját családunk körében, háztartásunknak okszerűbb ós takarékosabb alapra fektetésével. Az 1848 előtti időkből, midőn még a nemesi kiváltság teljes épségében és minden ferdeségeivel fen.nállott, igen sok rosz szokás, félszegség maradt tónn. 1848 előtt a főnemes udvart tartott, összes jövedelmét, mely pedig igen tekintélyes volt, háza fényének fenntartása, ha lehet, hogy másokat — túlszárnyaljon fényben — emeléséi fnrditotta. Aí.; ••jsoodolt. iu^v haföftftS, beruházásokat tegyen; egyedüli czélja, törekvése egyéni s családi hiúságának kielégítése volt. Amit a főnemesség nagyban, azt a középnemesség aránylag époly mérvben űzte, hogy rangjához illően éljen, nem nézett az orrán tú s nem gondolt arra, hogy jövedelmének ezen improduktív elhasznalása ugy családján, mint 'hazáján is meg fogja bőszülni magát. Szomorú tapasztalat az, hogy ezen 1848 előtti társadalmi állapot átörökittetett reánk utódokra. Tanulni nem tanult, csak hiúságát és előítéleteit tartotta meg társadalmunk. A nemes — bár csak névleg az már — azt hiszi, hogy ma is csak oly házat köteles vinni, mint azelőtt; pedig nát rendezetlen ház tartásának és a mindég fokozódó luxusnak terheit mostani jövedelme nem birja ki; arra sem törekedett, hogy ferde fogalmakból mentett igényeinek kielégi thetése czéljából okosabb berendezés^ szorgalom és kitartás által gazdaságát bel terjesebbé, takarékossag által jövedelmezőbbé tegye, vagy hogy valamely más ipar által fokozza 'övedelmét. A nemesi osztály nem tartotta rangjához illőnek, sőt még ma is kevesen emanczipálták magokat ezen gondolat alól, valamely iparágat, meserséget megtanulni; mert az „piszkos" „szennyes" talán „szagos" is. A kereskedés sem kedvencz ág, mert az is „piszkos" foglalatosság és mel'ette — szerintök — „csalni" kell. Ma sem tapasztalhatjuk oly mérvben, mint az közgazdászati szempontból kívánatos volna, íogy társadalmunk a jövedelem és háztartás közt kellő arányt hozna be. Mesterségek tanulása vagy a kereskedés, némely osztály gyermekeire nézve ma is „szégyenletesnek" tartatik. Tessék csak azt a sok hiu koldust nézni, akik „eltakarva" szegénységüket, erőlködve mu atják a világnak, hogy X vagy Y-tól nem maradnak el a luxus terén: 5—10 frtos uzsonnákra, estélyekre, női piperékre telik nálok, és mert a jó ízlés ugy kívánja, szükségleteiket a külföldről szerzik be, felesleges cselédeket tartanak és amellett — egykedvüleg tekintenek azon veszedelmes örvény elé, melyet a rohamosan szaporodó adósság mélyit, hogy jövő megélhetését, becsületét és családja boldogságát elnyelje. Azián gyermekeit mindenki előkelően neveli, diplomatákat és tudj' isten mi más magasabb hivatásu embert akarnak belőle faragni. Hiszen kérem nem is reflektálva az anyagilag kedvezőbb visV nyok közt levőkre — a középosztály gyei rnekeinek négyötödrésze pap, tanító, főleg ügyvéd, orvos és egyéb tudományos pályára készíttetik elő, de iparost vagy kereskedőt alig nevel egy ötödrésze. Pedig hát szerencsésebb viszonynak kellene tekinteni, ha megfordítva állni a dolog. Ezen állapot — közgazdászati szempontból — tarthatatlan és épen azért szakítani kell azzal. Nagy uraink is felhagyhatnának fényes háztartásukkal s igyekezhetnének produktív czél-okra minél többet meggazdálkodni. Az általok igy megtakarítható tekintélyes összeg, igen alkalmas tőke volna gyárak alapítására; nagyobb vállalatokba bocsátkozhatnának; hajók építése, öntözésre alkalmas csatornák ásatása által a kereskedés- és földiparnak nagy lendületet- adhatnának. Az általános gazdagodásra és igy a jólét fokozására irányulandó ezen törekvés nyújtaná haza fiságuknak legnagyobb bizonyítékát. A luxus iránti vágy, a sorsunkoni túlterjeszkedés, urhainámság oly ragadós bajok, mint a kolera, kisbirtokos- és iparos-osztályunkra is átragadt. Fertőztelenitenikell a levegőt, mértékletes életmódot, takarékosságot behozni, hogy a ragályozott kór betegségének hatását mérsékeljük, sőt eltávolítsuk és a túlzott „sportot" elhagyni kell I Meg kellene gondolnunk, hogy kötelességünkben áll takarékosaknak lenni, jövedelmünket fokozni s ezáltal tőkét teremteni, fokozottabb termelésre képesek legyün minden polgárnak háztartását okc dezni, hogy minél többet megtakai takarított összegeket hasznos társul takarékpénztárakba helyezni el. takarítást eszközlünk már akkor, ^ v, v __ földi czikkeket nem veszünk, mire elkerü , , ine (j en szükségünk nincs és nem adunk el oW a ny acrot mit magunk feldolgozhatunk. Közgazdászati nyomorunk faW.t általános a panasz, üed iS há t jórészt magunk vagyunk okai Legyen ^ elég erkölcsi erőnk szakitni a mult bűneivel; háztartásu. lyes arányt, letes iparos gyünk m ; akkor l javulást vágyainkat, "Mem és 111 .7711 r>' JDj V Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapja folyó évi utolsó száma, és akaratom ellenére, oly valótlan szerepet melyet, bármily hizelgő legyen, kénytelen vagyok magamtól egész tisztelettel elháritni. Nyíltan, őszintén elmondtam, midőn becses ajánlatával megtisztelt, miért nem lehetek ez idő szerint a „Békésmegyei Közlönyének társszerkesztóje ; mivel azonban nevem ennek daczára ily minőségben a nyilvánosság elé került, kénytelen vagyok e tárgyban újra és pedig mindenféle félreértések elkeriilese végett a nyilvánosság előtt nyilatkozni, kérve, méltóztassék becses lapjába e soraimnak helyet engedni. A legnagyobb készséggel vállalkoztam volna egy tisztán társadalmi lap élén megyénk s várcsui közművelődése érdekében tehetségem szerint dolgozni, ha reményem lehetett volna a megyei szellemi erök csojortositositása mellett, becses lapja köré gyűjteni a megyei olvasó közönséget. De ezt politikai lappaLegy töjjb politikai színezetű párttal bíró mélyében'elérni nem ehet. (?)Es ettől eltekintve is nézetem szerint czéltévesztő, sőt káros dolog egy vidéki lapnak politikával foglalkoznia. Nem szükség arra hivatkoznom, hogy a magyar népnek ugy is köztudomás szernt valódi betegsége a politizálás mitől inkább elszoktatni, mint ránevelni kellene; s nem kell a legutóbbi választási izgalmakra és izgágára utalni, minek utóize országszerte még most is sajnosan érezhető : csupán csak azt hozva fel, hogy megyénk már érezte egy időben, a tuzio előtti korszakban, mikor pedig még politikai lapja nem is volt, politikai merev magatartásának s a határtalan politizálásnak szellemi fejlődésére való káros hatását; a miből könnyen megmagyarázható, mért nem akarok egy politikai lapnál, ha mindjárt „egye»]ogositott" társszerkesztő is~4euni. De a - ' pillanatban becses lapja tisztán megyénk közm<i r ipari, kereskedelmi és közgazdászati érdekei a béke és egyetértés apostolává lett, azonnalimest állok bármily minőségben is rendelkez-' a mi«'y szívesen elismerem, hogy becses lapj
