Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-06-20 / 49. szám
» BÉKÉSM EG YEI KÖZLÖNY" I878. 48 . SZÁ M. alá kaparni akaró körmeitől, most, de most ám, meg nem fosztatik, ha vad terjeszkedési vágya nem korlátoltatik, s csak amúgy csinján-binján bánik el vele az a berlini kongreszus, — ami feltételezhető, mert haj! ne higyj a németnek, bármikép hitegetnek — s a muszka győzelmi ittas gőgével még tovább is rémképe marad a körülötte lakó kis számú népeknek: bizon sohasem marad az békével, mert igy parancsolja ezt egy ominosus végrendelet s előbb-utóbb ott leszünk vele, a hol a mádi zsidó. Ehez járul, hogy az az alattomos, az annektálásra oly annyira hajlandó germánfaj czimborája marad, vérszemet kap s ép ugy, mint az oláhok és magyarok egy oldalról, monarchiánk német tartomanyai más oldalról veszélyben lesznek. Tenát háború, de nagy és terjedelmes háború a muszka vad és a kor igényeivel annyira ellentétes kormány elvei ellen! Ez az én forró óhajom ós buzgó imám. Ha tehát belátja a román nép a muszka perfidséget, perhorreskálni és megátkozni kell neki minden létezhető muszka érzelmet. A magyarok zászlaja alatt egyetértve, testvériesen neki rontani a közös ellenségnek, de nem pusztítani, hanem építeni, a népüdvözitő alkotmányosság magvait közéjük hinteni, hogy győződjenek meg azok a muszkák is barátságos érzelmeinkről, behatni a szabadság fáklyájával a sötétségnek kondemnált muszka nép közé, proklamálni nekik a népfelszabaditás malasztját, megértetni vele az alkotmány üdvösségét s felébreszteni őket ezreken át álomkóros szellemi tespedésükből. Ez legyen a háború eredménye, de nem puszta vérengzés és földfoglalás. Pusztító legyen az, de csak a zsarnok kormányt irtó háború legyen az. Nincs itt tehát szó sem a jobb- vagy baloldalról, ezt a józan ész önfenntartási eszméje parancsolja. Csak is igy lehet reményünk innen is és onnan is a tartós békére. Ha tehát kitörne az angol és muszka közti háború, akkor ne videant consulessezzünk, hanem siessünk és fussunk segítségükre, nehogy a „c'est trop tard" bűne terheljen bennünket, mert minden perez az idők ereklyéje. A mulasztás már is nagy bün volt, melyről Plevna véres emléke, történelmi lapjainkban piritólag intenek utódainkra, de ezután a mulasztás 100-szoros nagyobb Jeend. Kár volna az ellenséget bevárni és csak akkor fegyvert ragadni. Sí vis pacem pare bellum, a mit ez idő szerint igy kell fordítani: ha tartós békét akarsz, le kell a muszkát nyűgözni s pedig azonnal, mihelyt alkalom van rá. Nagyon tisztelt czikkiró ur, vájjon ki áll positive jót az angol győzelemről? Ha 3-ik Napoleonban csalatkozott a világ, bizon az angolban is lehetséges (accidit in puncto.) Mars ur csak egy kis szeszélyétől függ ám sokszor némely harcz sikeres kimenete. Azt pedig ne tessék feltenni arról a hidegvérű angolról, hogy ha már elkezdi a háborút s csak egy ágyú bömbölje el magát, hogy annak a végkimenetelét meg nem fontolta volna. Még egyszer hát és még ezerszer: háborúba kell mennünk, ha csak alkalom lesz rá s igy összemüködve, közös erővel legyőzve a muszkát, megleszünk védve századokig. „On nepeut se defendre qu'en gagnant la bataille" mondá egy híres franczia vezér. Nem kell tehát gyáváskodni és csak akkor háborúskodni, ha már a tettre riasztó szózat fülünket hasítja szót. Ez gyávaság, gyengeség volna, a mire Thiers azt mondá: „Le sors de la faiblesse est, d'etre pourtant dependante."*) Rajnai Antal. *) Ezen czikk, melyet a szerkesztőség nem oszt, tartalmát közöljük, mivel az eszmecsere mindig üdvös, fenntartva magunknak a replikát. S z e r k. —• A képviselőház 17-én kezdte meg a 80 milliós bankadósságról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Márkus István előadó nyitotta meg a vitát egy figyelemmel hallgatott beszéddel, kiemelve a javaslat elfogadásának politikai szükségességét, Chorin Ferencz a javaslat ellen beszélt, sarezot, váltságösszeget, szégyenteljes meghátrálást emlegetve, ütánna Széli pénzügyminiszter szólalt fel, számokkal bizonyította, hogy itt nem 24 millió ujabb teher elvállalásáról van szó. — A képviselőház igazságügyi bizottsága tárgyalás alá vette az erdélyi birtok-rendezési eljárás bélyeg- és illetékmentességének továbbra is fenntartása iránti tvjavaslatot. Perczel miniszter előadta, hogy Erdélyben a birtokrendezési eljárás bélyeg- és illetékmentessége azért köttetett annak idején határidőhöz, mert remélték, hogy ez sarkalni fogja az illetőket a birtokrendezési perek mielőbbi lebonyolítására. A tapasztalás azt mutatta, hogy e tekintetben csalódott a törvényhozás. A határidő leteltével nem volna móltányos dolog Erdélyben megszüntetni a bélyeg- és illeték-mentességet, mely Magyarországra nézve minden határidő kikötése nélkül van megállapítva. -- A bizottság a törvényjavaslatot változatlanul elfogadván, jelentésének a házban leendő előterjesztésével Marsovszky előadót bizta meg. — A híresztelt osztrák-magyar-orosz megegyezesre vonatkozólag irják a Pester Lloydnak Berlinből jó forrásból, hogy a Suvaloff és Andrássy gróf közt ismételten folyt értekezésekből következtetett megegyezés éppen nem tény még. Valami a zsidókról. „Ez viz az én malmomra", fogja mondani a rumi kerület érdemes képviselője, Istóczy ur ha e czikk czimét elolvasandja. Pedig csalatkozik. Bár indítványa a jog és történelmi fejlődési elmélettel körülbelül megegyeznék, ha Palastina restituáltatnék — de ugy hiszem, a gyakorlati kivitel nehezségekbe ütköznék. Mit csinálná például a Herr von Rothschild, meg a Herr Báron von Schey, meg a Bittér von Königswarter, ha kiadnák nekik a Laufpasst! Tagadhatatlan, hogy a vasutak, takarékpénztárak, nyilvános vállalatok roszul járnának, ha a befektetett tőkéket felmondanák a zsidó érdeklettek! De ezen lehetne segíteni'! Istóczy indítványa mellé meg egy határozati javaslatot is tegyen: „Határozza el a t. ház, miszerint a zsidó érdeklettek pénze a különféle nyilvános vállalatoknál horvát testvéreinknek ajándékoztassák, kik ugy is örökös pénzkrizisben szenvednek." Mit ér az, ha a zsidók magukkal együtt a pénzt is kiviszik? De tegyük fel, hogy már künn vannak a zsidók Palaestinában! A zsidó természettől fogva monarchikus érzelmű! Ergo királyt kellene választani! Most már az a kérdés, neolog vagy orthodox legyen-e a király! Mert tudva levő dolog, hogy a magyarországi zsidóság neolog és orthodox csoportra oszlik. Megjegyzem, hogy e beosztást nem Linné csinálta. Az úgynevezett neologok a modern haladás emberei. A orthodoxok szigorúan megtartják a vallási törvényeket és nem praenumerálnak az „Ungarischer Israelit" czimü lapra, melynek főfeladata úgynevezett „Rabbinerverein"-okat alakítani. Tessék tehát itt királyt választani! Aludjunk egyet! Álmodjuk azt, hogy a Zion hegy alatti térségen a zsidó virilisek — mert a virilis intézményt megtartják a zsidó földön is — össze vannak gyűlve királyválasztó országgyűlésre. Az elnök hiába csenget, akkora kiabálás van, hogy az ember a maga szavát sem hallja! Két jelölt van kandidálva: Az egyik (neolog részről) dr. Bak az „Ungarische Israelit" szerkesztője, ki azonban csak ugy akarja elfogadni a királyi koronát, ha egyszersmind a finánczminiszterséggel is megbizatik; — a másik pedig Reich Ignácz a „Schevesz Áchim" szerkesztője, ki ismét csak azon föltétel alatt fogadja, ha a Zion hegyére rögtön seminárium állíttatik. Igy lévén és ekképen, a felek megegyezni nem birván, külügyi kormányunk Palaestina okkupálását határozza el; 2 szakasz Molinári-baka Jerusalemben elhelyezkedvén, a rendet helyreállítja s Palaestina mint autonom osztrák tartomány a külhatalmak által elismertetik — a statistikai adatok ugy is bizonyítván, hogy legtöbb zsidó az osztrák magyar birodalomban létezik. Mindezekből láthatja a rumi kerület érdemes képviselője, hogy a tervezett zsidó állam csak pitim desiderium lehet és marad. Egy nenizsidó. (Vége köv.) A b.-csabai országos munkakiállitás kitiintettjei.*) I. Arany-okmányt arany-pénzzel kaptak:**) Rendek Sándor Szeged (ezen aranyat Reiner F. ur ajándékozta), Vancsek János Arad, Wagner Károly Arad, Brüner Dániel Győrött, Gyöngyur Lajos és Szalai Gábor Békés, Szalai Péter, Fisch Lénárd, Sónftlében Antal Budapest, Nigrónyi P. Lajos Szeged, Tóth Károly H.-M.Vásárhely, Kovács Mihály Szeged, Arleth Ödön Szeged, Andrasovszky Dániel Losoncz, Dánielisz Károly. A fölülbíráló bizottság jegyzőkönyvi kivonat kapcsán Arleth Ödön szegedi iparrajzi tanoneznak 2 db aranyat és Grjecs Judit csabai gazdasszonynak egy aranyat szavazott meg. II. Ezüst-okmányt ezüst-pénzzel kaptak: Vinczer József Szeged, Fürdők Mihály Szeged, Braun József Gyula, Zelenka Lajos Orosháza, Havran János Zsíros Mátyás, Csányi Ferencz, Uhrin Sámuel, Schmatz Adolf Kolozsvár, Szkosza József Budapest, Szolcsányi Gyula Szeged, Fiala Nándor, Klinglovits Mihály, Rákóczy József, Kucsera János Budapest, Kis János Losoncz, Rózsa Mihály Kecskemét (a kecskeméti ipartársulat egy aranyat méllé adott), Sájermann Béla, Hölgye Antal K.-Tarcsa, Flender György, Pluhár János egy, a b.-gyulai királyi ügyészség két ezüst írttal. III. Arany-okmányt kaptak: Puskás Albert N.-Szalonta, Horváth Boldizsár Kolozsvár, Lederer Mihály és Lóderer Manó Szeged, Süket József Szeged, Tonner Lajos és Benkő Ferencz Veszprém, Hoch Antal Arad, Kovács János, Arvai József és Zaharidesz János, Tahonyi Mihály Orosháza, Komáromi Lajos Békés, if. Szalai Péter Békés, Kis János, Hegedűs Ferencz Kolozsvár, Benkó Pál Budapest, Lang Miksa Veszprém, Kramer Ignácz Veszprém, Pap János, Nyirő Sebestyén Pál Budapest, Mázán József, Schlick Ignácz Győr, Matusek József Győr, Rosenthal Venczel Győr, Tóth Sándor Szeged, Bakay Nándórné Szeged, if. Fikker Ferencz Gyula, Scbröder József Gyula, Klinghammer István, Vörös Mihály, Such József, Szűcs Péter Szeged. Sebestyén Pál Budapest, Schvarzenfeld Lajos, Kunfalvy Nándor Szeged, Auer Soma Veszprém, Kvaszné-Rimler Mathild, A szegedi iparos tanoncz rajz-tanoda, A szegedi iparos ifjak rajztanoda, Krausz József Veszprém, Dunai János, Skuts József Szeged, Varga János, Schvarz Berta Szeged, Benedikty Ilona Békés, Wagner Krisztina, Ó-Kigyós, Wagner Sarolta Ó-Kigyós, Kalmár Ferenczné, B.Diószeg, A b.-csabai polg. leányiskola, Sárcsevits Betti, Haan Emma, Haan Ida, Kis Vilma, Sárcsevits Berta, Szánthó Lujza Békés, Kir. ügyészség Gyulán, Kiiment Z. Jánosné, Omazta Gusztávnó, Bartóky Lászlónó, Launer Ida, Uhrin Mihályné, Kiiment Erzsi, Michnay Zsófia, Michnay Lajosné, Gajdács Jánosné, Grjecs T. Judit, Farkas József Nagyvárad, Uhrin Mihályné. IV. Ezüst-okmányt kaptak: Kalmái Zsigmond, Filipinyi János, Supkegel Gyula Orosháza, Lövy Antal Szeged, Hankó András, Oszadszky Irnre Orosháza, Benkő József Veszprém, Mayer József Kolozsvár, Áchim Elek Szeged, Nóveri János Arad, Lakata Pál, Benyó András, Filipinyi Sámuel, Huba Sámuel Szarvas, Halász József Szarvas, Bors András Orosháza, Majer József, Molnár Erzsébet, Mikulás György, Molnár Ferencz Kolozsvár, Stugner Flórián Budapest, Kocsis Nétus Losoncz, Ulicsni Lajos Losoncz, Harangozó János Szeged, Kis Imre Szeged, Gbúr András, Kis Gyula Gyula, Pallag Péter Gyula, Karczagi Sándor Gyula, Tóth Béla Gyula, Csolnaki Ferencz Gyula, Szilvási Lajos Gyula, Kovács Lajos Gyula, Bernáth Vincze Gyula, Legedics József, Regitkó Jakab, Benkó József, Simon József, Csák Ferencz S/.arvas, Kis Pál Szarvas, Füredi Mihály, Elek Illés Szeged, Juhász János Orosháza, Némedy Lajos Gyula, Szeles István, Galisz János, Baby János, Balogh Lajos, Merk József, Oláh Szűcs Lajos, Kvasz Ferencz, Timpauer Gyula, Boross Károly, Szállá Lajos Orosháza, Szállá Mihály Orosháza, Berki Imre Békés, Zagyva Károly Békés, Szegedi József Kolozsvár, Kriván Gergely H.-M.-Vásárhely, Kolofon Pál Ii.-M.-Vásárhely, Kenyeres Benedek Kecskemét *) Megjegyezzük, hogy a birálat után mindjárt első napon voltunk birtokában a dijosztásaknak, de hibásaknak bizonyulván, inkább elhalasztottuk a közlést és most a csak legutóbb elkészült hivatalos adatok nyomán összeállított közleményt hozzuk. **) A kiknél a hely közölve nincsen, azok békés-csabaiak.
