Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-22 / 76. szám

V. évfolyam. 1878. 75. szám. B.-Csaba, szeptember 19-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalma lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osíitörtök.ön. Szerkesztőség Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám :ira 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A Békésvármegye földrajzi tankönyvének megírására hirdetett pályázatra 1878. junius 30-ig beérkezett müvek megbirálására kiküldött bizottság jelentése. A mult év aug. 28-án tartott közgyűlés jkönyvének 9-ik pontjában határoztatott, hogy az igazgató választmány a megye földrajzának megiratására tegye meg az előintézkedéseket. Ennek folytán Békésmegye földrajzának megírására pályázat hirdettetvén a f. évi junius végéig összesen 4 pályamű érkezett be, melyeknek megbirálására Bánhegyi István kir. tanfelügyelő elnöklete alatt Rácz János Gyuláról, Benka Gyula Szarvasról, Harsányj Sándor Orosházáról, Török Gábor Békésről és Donner Lajos Csabáról választattak meg bíráló bizottsági tagoknak. E bizottság véleményét a következőkben van szerencsénk a tisztelt közönség elé terjeszteni. Mindenekelőtt meg kelle állapodnunk azon elvekben, melyeket a mai paedagogia egy ily népiskolai tankönyvtől megkövetel, melyeket tehát az irónak szem előtt kelle tartania s melyek szerint e könyv czélszerüsége meg is lenne Ítélendő, mely tehát azon mérteket nyújtaná, mely szerint a pályamüvek méltányosan és igazságosan mérhetők és mérlegelendők. 1. A könyvbe felveendő tananyag tartalmilag és alakilag alkalmazkodjék a népiskola III. osztálybeli gyermekek felfogásához. 2. A tananyag terjeszkedjék ki főleg a physicai, ethnographiai, topographiai, történelmi ós kevésbé a politikai, statistikai momentumokra. 3. A követendő módszer, mint átalában a népiskola minden tantárgyánál, itt is csak synthetikai lehet. Ennélfogva 4. Induljon ki a tankönyv liékésmegye valamely községéből, hogy a község legszűkebb honisméjéneK példája után indulva, minden megyebeli tanitó könnyen elkészíthesse a maga helységének monographiáját. 5. A tervrajzok és térképek rajzoltatása, mely szem elől nem tévesztendő, egyik módszeres feladata a könyvnek. 6. Csatoltassék a könyvhez a szülőhely és határtérképének egy mintája és Békésmegye térképe. A tisztelettel alulírott bizottság ezen elvek szerint ítélve a következő* véleményben állapodott meg : Bár mind a 4 mű szép szakértelemmel és szorgalommal van dolgozva, ugy, hogy nehezére esnék a bizottságnak most akármelyiket is elejtenie ; mégis, miután felteszi, hogy a békésmegyei tanító-egyesület csak egy minden irányban megfelelő művel akarja gazdagítani tanügyi szakirodalmunkat óe GKolgáhn megyei tanügyünket s minthogy a fentebbi irány-elvek közt felsorolt momentumok valamennyijét egyik mű sem meríti ki teljesen : azon javaslatot teszi a bizottság, ugy az ügy, mint a pályázók érdekében, hogy a föntebbi irányelvek közöltessenek a pályázókkal oly felhívással, hogy az azok értelmében szükséges változásokat szíveskedjenek megtenni és a jövő évi márezius 30-ig újra beadni művüket, mire a bizottság véglegesen fog határozni. Egyúttal, miután a beadott 4 műből látni, hogy egyenlő erők mérkőznek — méltányosnak látná a bizottság, hogy a fődíj mellett még egy második 50 frtos dij tűzetnék ki a második legjobbnak itélt mű szerzője számára, mely a szerzőre oly kötelezettséggel adatnék ki, hogy művét felhasználás végett a főpályanyertesnek kiadni tartozik. Végül megjegyezzük, hogy a biráló bizottság szívesen hajlandó : 1. Tanulmányozásra ajánlani megfelelő módszeres földleirási műveket és 2. A pályaművek szerzőinek művük részletes birálatát is kiadni, ha azt kívánják. Kelt Orosházán, julius 30-án 1878. Bánhegyi István, m. k. Donner Lajos, m k. Harsányi Sándor, m. k. Benka Gyula, m. k. Eácz János, m. k. Midőn a biráló bizottságnak ezen közgyülésileg elfogadott és szentesitett véleményes jelentését nyilvánosságra hozom, felhívom a t. pályázókat, hogj mű v ok ön a közlött irányelvek értelmében változtatni és ttfcoka.t a 07.11 tségfiS külső kellékek megtartásával 1879. márezius 30-ig hozzám beadni szíveskedjenek. B.-Csaba, szept. 18. 1878. Németh Lajos, a békésvármegyei tanitó-egyesület elnöke. A „Bótagysí Közlöny" tárcsája. Franczia levelek. Táris, szept. 14. Asszonyom! Megígértem önnek, hogy útközben irni fogok. Beváltom szavamat. Ugyan jobban szeretném, ha ön itt volna s velem, vagy velünk együtt gyönyörködhetnék a művészet, a szorgalom és az emberi munka remeke ben. Mert ezeket látni kell, hogy igazán érthessük, hogy érezhes'.sük az emberi ész és erő, az értelem és akarat hatalmas nyilvánulásait, melyek előtt megilletődve ismerjük el, hogy az ember valóban a teremtő képmására van alketva. Két kedves útitársra tettem szert. Zsilinszky Mihály az önök által is ismert és szeretve tisztelt irót és képviselőt és ujkigyósi dr. Hajnal Bérezi bácsit fedeztem föl a bpesti indóháznál, honnan az én útitársammal együtt, kit szintén az orsz. iparegyesület küldött ki, együtt indultunk a nagyvilágba. Látni és győzni. Láttunk már is sokat s vajha győzném is azt önnek leirni. Azért is említem kedves útitársaink neveit, hogy meggyőződjék róla, miszerint ily jó társaságban az ember kitűnően értékesiti idejét. És valóban már nagyon sok feljegyezni valóm van. Zs. képviselő ur már töbször járt erre, vagy errefelé s mint kitűnő kalauz vezet be bennünket az ismeretek útvesztőjébe. S oly tapintatosan haladunk előre, hogy a sok látásba és tanulásba nem feledünk semmit, egy nevezetesebb momentumot sem, Azóit nevezem tanulmányainkat mégis útvesztőnek, mert ha irni akarunk róla, nem tudjuk jobbra, balra, előre vagy hátra induljunk-e? No de szerenesés itt a mi jó doctorunk, a kinek jelszava : legyetek körültekintők. Az ön kedves lénye, szelleme mintegy Ariadnefonal lebeg előttem s azuián indulok. Nem irok önnek tudományos dolgokat. Elétr, ha tanulmányaim ezen részével, mint hivatalos jelentéssel, az országos magyar iparegyesületet untatom. Nem irok leírásokat. Vegyen elő kérem Baedeckert s abban sokkal részletesebben találja meg a nevezetességek leírását, mint amennyire az én gyarló tollam képes volna. De hát mégis mit? Mi mást mint utazásom azon pikánsabb részleteit, melyek talán önre nézve is, némi érdekkel birnak vagy legalább is bírhatnának. Kezdetben teremté nekünk az isten az asszonyt. Es csakugyan Bajoi ország első városában először is nővel találkozunk. Pinczér-nővel. Olyan bajusza volt az isten adtának, hogy akármelyik süldő deák megirigyelhette volna tőle. Hanem barátságos volt. Söt túlságosan az, mert mig a reggelimet (rántott tojás) elkészitteté, addig szorongatá egy deli konduktőrnek a kezeit, hogy reggelim emészthetlen vala. Éppen ugy, mint a czikóriás levese, melyet kávénak csúfolnak. No de kárpótlásul Münchenben jól ettünk és ittunk. Itt ugy isszák a sört, mint nálunk a nők a kávét. Asszonyok összecsomagolnak holmi enni valót, kimennek a Bavaria-pinczébe, melynek ugy 12000 padja s 10-szer annyi sörös kő-kancsója várja a szomjas bajorokat s ugy csillapítják egy asztal körül a szomjukat, mintha minden a mit enni-inni kapnának menyei manna volna. A férfiak maguk viszik el kriglijüke', s addig isznak, mig a föld, melyből alkotva vaunak, élénken nem bizonyítja, hogy csakugyan mozog. De bebizonyítja azt is, bogy — habár mozog — nem dobja le a rajta hanyat-pihenőket. A Bavaria sörházból a Bavaria-szoborhoz mentünk. E kolosz-nőalak egy ujja nagyobb, mint én egészben. S mégis oly gyönyörű plasztikai alakot képez, hogy lebilincseli figyelő szemeinket, oly szép és következetesen keresztül vitt nőalak, hogy — ha senkisem látna — kész volnék leborulva átadni hódolatomat. Ez legalább nem nevetne ki. Az a kitűnő tulajdonsága van, hogy a nyelve meg van kötve és — mint igen sok szép nőnek a szive nem látszik. Mert nincs. De azért ne képzelje kérem, hogy nem tisztelhetem a németet. Sőt ellenkezőleg! Ha valaha szidtam, most megismertem azon erényeit, melyekért tisztelni tanultam. Annyi műkincset és műremeket, mint amennyi Müchenben összeüalmozva van, sohasem láttam. És e nemzet háladatos nagy lérfiai iránt. Kiváló emlékekben őrizi meg azok hirét, dicsőségét. Bajorhonban Wiirtemberg- Baden- és Elsassban nagyon sok szép, monumentális templom vau. Gyönyörű, nagyszerű, góth Ízléssel kivitt monstrumok, melyek ép oly arányban terjeszkednek, mint a Bavaria kolosz-szobra. Sokáig töprenkedtem : miért e nagyszerű templomok ? Oly sokat vagy oly nagyot imádkoznak ezek ? Nem! Az isten e remek házainak ablakai és freskói telvék a szebbnél-szebb nőfejekkel és alakokkal. Én ugy fogtam fel a dolgot, hogy a vándor németeknek könnyebb a lelkük, ha ezekben imádhatják a szépséget, a nők bájait. Mert még imádkozni is könnyebben esik az embernek, ha aszszony-fej áll előtte. És mivel épp az asszonyokról szólok, engedje meg, hogy a német nőket kívánságához képest jellemezzem ós párhuzamba vonjam a franczia nőkkel. Természetesen egyik legközelebbi levelemben. Hive : Gelléri Mór.