Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-28 / 25. szám

V. évfolyam. 1878. 25. szám. B.-Csaba, márczius 28-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. • Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Itt a tavasz... A remények évszaka elérkezett; melege felolvasztja az utolsó havat, s a megpihent föld kitárja kebelét, hogy megadja gyermekeinek mindazt, mit az élet megkíván. A föld gyermekei azonban hálátlanok a közös anya iránt. Buzakalászt rengető téréit száguldó paripák fogják ismét összetiporni, s termékeny talaját emberi vér fogja megáztatni. — Az anyák panaszát nem hallgatá meg az ég. Itt a tavasz. De pacsirtahang helyett ágyúdörej üdvözli azt. A 60 milliós kölcsön megszavazása nagy napokat teremt monarchiánkban is. De e nagy napokra, ha bekövetkeznek, szomorkodva fog visszaemlékezni az utókor. Nemzetek kelnek ki százados álmaikból, s nemzetek tűnnek el a föld színéről, lebukva a hatalom óriási polezáról, hogy vérükkel fessék a földet, melyen megállani nem tudtak, s melyet megvédeni nem birtak. Az egységes eszméket akarjuk diadalra juttatni; de pirulnia kell a XlX-ik századnak, hogy ezen egységet nem a műveltség szelid, de a hatalom kétélű fegyverével kell keresztülvinnie. Tehát ez az a kor, melyért milliók epedtek. — Nem. Ezután jő. Csakhogy a küzdésben nagyratörő nemzetek vesznek el, s elpusztultak ébrednek fel. Sajátságos biz ez. De abban az erős hitben élünk, hogy nagy rázkódás után mély csendesség következik. Itt a tavasz! Virulni fog a természet, százezrek csontjai közt feslik a szerény ibolya s lágy inogással csókolja a hazájokért elvérzett derék nemzet fiainak jeltelen sírjait. Bus zokogás közt nézi a vándor elpusztult házak csendes boldogságban élt, kihalt, kiölt, kikergetett lakóinak helyeit, virágzó városok rommaradványai között, üvöltő vadak tanyáján borzadva rohan át. Egy év előtt élet uralgott, egy év után halál ütötte fel rémes diadalának kétségbeejtő zord jeleit, s ettől fuladt a levegő. Kétkedve teszi napi munkáját a családapa, reszketve öleli az édes auya kebelére gyermekét, midőn elgondolja napjainkban a kétes jövőt, a borús láthatárt látva, a kitörő vihart szemlélve. Csüggedés mindenütt. Van okunk erre ? Van, de nem szabad gyáván meghunyászkodnunk. Tomboljon a vihar, jöjjön aminek jönni kell, edzett karokat találjon. Munkásság, szorgalom az, mely érőt ád a csüggedés napjaiban. Közelednek a kiállítás napjai! Nem gondolnak a méhek a viharral, csendes munkássággal gyűjtik a mézet. Mi is a tavasz közeledtével haladjunk tovább, a munkásság, a tevékenység örömet szül, s a csüggedést enyhíti. Rejtsen bármit magában a közel jövö, meg ne rettenjünk. E haza felett nagy viharok tomboltak már, és mégis itt vagyunk, mert Isten velünk van. S ha Isten velünk, ki ellenünk! ? N. L. — Meghalt mielőtt ólt volna: a kongreszus uines többé. A „Times" határozattan jelenti, hogy ingolországra nézve megszűnt minden lehetőség annak, mikép a kongreszuson képviseltesse magát: miután Oroszország tagadólag válaszolt Anglia kérdésére, hogy a bókepreliininárók közzététele egyetértelmü-a azoknak a kongressus elé való terjesztésével. — A fogoly oroszlánt, Ozmán pasát hazabocsátották — körmei ártalmatlanok már otthon is. Konstantinápolyban nagy kitüntetéssel fogadta nép és szultán. Kardot ) Ozman-rendet adtak neki, csak hazát tudnának adni! — A képviselőház 26-iki rövid ülésében elfogadta a Deák-siiemlék felállítására vonatkozó jelentést, s határozatát közölni fogja a főrendiházzal is. Az ülés végén Ghorin Ferencz terjesztett elö interpellátiót a népgyülóseket korlátozó miniszteri rendelet tárgyában. A talajkimerülés és a buzarozsda. Irta: Bartók} István. Azt mondja a példabeszéd: „Nincs olyan hosszú, a minek vége ne volna." Ugy látszik ezen állítás teljesedni kezd rajtunk, mert ha végkép ki nem merült is, de végeíelé jár talajunk termőképessége. Hogy a talaj kimerülése bizonyos növényekre nézve nem elmélet, mutatja a római Campagna, mutatják Spanyolország egyes tartományai s Amerika egyes fállamai, hol a hajdan kitűnő buza- és dohány-földek, a folytonos müvelés által annyira kimerültek, hogy a hol azelőtt a boldog földmives jólétben élt tűzhelyénél, ott most a kopár talajon silány gyomok ülik a kapzsi ember pusztulásának dísztelen torát. A római, a spanyol földmives koldus lett, az amerikai tovább vándorolt; de hová megyünk mi magyarok, mikor nincs több Magyarország ? No de menjünk tovább. Gazdálkodásunk, a folytonos termelés rendszerét követve, túlnyomóan kalászos és kereskedelmi növények termelésével foglakozik, ezek mind kivitel tárgyát képezik azon földről, mely azt megtermette. Ily módon vesszük el talajunk ásvány alkatrészeit, azon alketrészeket, melyek növényeink táplálkozására feltétlenül szükségesek. Igaz, hogy értelmesebb gazdáink igyekeznek ezen hiányt trágyázás által pótolni; de ezen javítás csak látszólagos, mert a talajnak a gazdaságban termelt trágyában, nem adunk többet, mint a mennyie volt, csak kevesebbet veszünk el tőle. De maga ezen pótlás is igen egyoldalú, mivelhogy szemes takarmányt nagyon gyéren alkalmazunk állattartásunknál, igy csak a szalma, polyva és szár képezi a takarmányt. Ha már most figyelembe vesszük, hogy ezen tápanyag egy része, p. o, a növendék marhánál, ismét megfosztatik bizonyos ásvány alkatrészeitől, látjuk, hogy trágyánk értéke nagyon alászállott, s ha hatása némileg mégis nyilvánul, leginkább a szalma, szár és levelek gyarapodásában nyilvánul, s ott is csak a szabályellenes fejlesztésben, mivelhogy az amononia s a felbomlásnál kifejlődő részei, műrészei a trágyának, oldott ásványi tápanyagok hiányában, nem tölti Jkísigjri Közlöny" tárája. Nápoly és vidéke. (Folytatás.) Nápoly vidéket sok művész próbálta megörökiteni képben és szóban, — de nézetem szerint egyiknek sem sikerült teljesen. A legszebb festvény csak egy kis töredéket képes felmutatni abból, amit a szem bármely pontból maga körül lát. A legbivebb leírás csak halvány képet nyújt arról, amit ezen képzelemizgató és lelket andalító vidék valóban nyújtani képes. Ha a költői tehetség előállító képességével dicsekedhetnéin, megkisérleném a leirást én is, mert ez valóban művészi tollra érdemes vidék. De fájdalom e tehetséggel nem birok, és igy a t. olvasóknak meg kell elégednie azon érzelmek egyszerű festésével, amiket e klasszikus föld látása egy közönséges, de a természet és művészet remekeiben gyönyörködni tudó ember lelkében támasztott. Róma egészen bolt városnak tűnik fel Nápolyhoz képest már külsőleg nézve is. Mikor az ember Rómához közeledik, alig lát egyebet, mint puszta 7idéket. elhagyatott szőlőskerteket, szomorú kecskepásztorokat, óriási aquaduktokat és a Via-Appia mentében mutatkozó régi sírokat; de mikor Nápoly felé közeledik, a jobbra-'ualra elterülő szép kertek, jókarban levő tanyák és a mindinkább sűrűn feltünedező villák azt mutatják, hogy e nagy városfalain belől élni szerető vidor nép lakik, mely kellemessé igyekszik tenni környezetét. És milyen látvány nyílik az utazó előtt akkor, ha a zsibongó városon áthaladva a tengerparton megállapodik s végig tekint a kikötőben és a vidékén nyilatkozó életre! Önkénytelenül Gregorovius szavai jutnak itt eszembe, a ki azt mondja: „Nem látsz itt lehangoltságot, mert ez az elizei természet sohasem lehangolt; nem látsz itt sehol komor sötét arczot, mert ez a mosolygó ég csupa boldogság. " E látványnál mindenki elfeledi, hogy veszélyes vulkanikus talajon jár; hogy a föld gyomrában, a hajdani Cyklopsok óriási műhelyében, örökkévaló tüz ég, mely koronkint kitör a Vezúvnak folyton lehellő kráterén. A veszedelemnek ezen örökkévaló hirdetője sem képes elnyomni az ember gyönyörét, melyet az örökké mosolygó tavasz kepében, a tenger sima tükrében, a levegő átlátszó tisztaságában, a távol szigetek violasziu ködébeu és a viz felett óriási lepkék gyanánt repülő sajkák rengésében talál. Meg-megállók én is e tarka kép szemléleténél. Szeretném tüdőmet teleszívni e tiszta levegővel, mely éltet és hevit, mint az istenség lehellete a teremtés magasztos perczében. Szeretném visszatükröztetni lelkemben e ragyogásnak képet, mely megaranyozza a természet tárgyait, miként meganyarozta az el«ő, napsugár a paradicsom tarka tárgyait Szeretném egyszerre befutni a csábító szigeteket; de tétovázó szemeimnek minduntalan eléje kerül egy természeti óriás a —• a Vezúv — alakja, mely egy hatalmas fejedelemként uralkodik az égész vidék felett. Igen a Vezúv egy hatalmas fejedelem; de a ki nem félti hatalmát, mint, más fejedelmek, aki nem zsarolja alattvalóit, mint sok hóditó, nem avatkozik más országok belügyeibe, nem fog fegyvért „a keresztények sorsának enyhítése" czéljából, mint a muszka czár; de azért hatalmas, hatalmasabb minden földi fejedelmeknél, kinek egyetlen mozdulatára térdre hullanak a nép milliói, — és imádva fordítják szemeiket a Mindenható felé, aki ily fényes módon érezteti hatalmát. Lebet-e csodálkozni, ha én az óriási fejedelem látásával nem birok betelni? ba a kirándulások bármely