Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-17 / 22. szám

V. évfolyam. 1878. 22. szám. B.-Csaba, márczius 17-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és ostitörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és Itiadó-hlVatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „STyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken uiinde.i postahivatalnál 5 kros postautal ványnyal. A trónörökös Berlinben. Budapest, márez. 14. —a— Azon minden várakozást meghaladott szívélyes fogadtatást, melyben Rudolf trónörökös a német birodalom fővárosában a német császári ház tagjai áltai részesült, méltán kelt általános figyelmet és méltán foglalkoztatja a politikai köröket. A hagyományos szokás, hogy leendő uralkodók ismereteik gyarapítása és személyöknek az európai udvaroknál való bemutatása-czéljából körutat tesznek a contingensen, c^ak kevés, igen kevés oly példát mutat fel, mely fogható lenne azon mód nélküli szívélyes viszonyhoz, mely az osztrák-magyar és német császári ház ez utóbbi érintkezésében nyilvánult. Es ha örvendetes jelenség az, midőn két szomszédos nagyhatalmasság szívélyes baráti viszonyban áll egymáshoz, mennyivel megnyugtatóbb ez reánk nézve, kik feledve a mult kellemetlenségeit a két császári ház eme példás viszonyában garantiákat látunk a bizonytalan jövő még bizonytalanabb eseményeire nézve. A nemzetközi politika legújabb pródukcziói tanulságos példát nyújtanak nekünk ahhoz, mily mérvben méltassuk az ily jelenséget politikai tekintetekben Ez érdemben nem kell messze mennünk. Ott van Oroszország magatartása az utóbbi ós a jelent megelőzött háborúk alatt. Ott van viszont Németország, mely jóakaró semlegességével a most bevégzett keleti háború tartama alatt Oroszországnak oly megbecsülhetlen szolgálatokat tett. Ha mindezt megfigyelve tekintetbe vesszük még azon már régibb keletű őszinte vonzalmat, mely Vilmos és Ferencz József császár és király legmagasabb személyeik közt fönállván a trónörökös berlini fogadtatásában csak még nagyobb megerősítést nyert: örvendünk a megnyugtató eseménynek, mint a kik annak esetleg igen fontos következményeit teljesen felfogjuk és méltányoljuk. A „Pol. Corr.". hangsúlyozván azon rendkívül kedvező benyomást, melyet Rudolf trónörökös berlini látogatása alkalmával a német hivatalos és katonai körökre gyakorolt, igy folytatja : Vilmos császár nem győzte s nem győzi őt dicsérni, s a leghizelgőbb epíthetonokkal elhalmozni. A mi a látogatásban a legnevezetesebb az, hogy Bismark herczeg, ki tudvalevőleg nem szeret látogatásokat tenni, audiencziákat kérni s közelebb a berlini udvarnál történt kettős menyegző alkalmával is az ott jelenvolt herczegekről csak annyiban vett tudomást, hogy fia által íratta fel magát: a trónörökösnél maga személyesen jelent meg és irta föl nevét a kihallgatást kérők közé. Bismarck herczeg háromnegyed óra hosszig volt Rudolfnál s a kihallgatást csak az udvari ebéd szakitá félbe. — Bismark engedélyt kért, hogy legközelebb folytathassa előterjesztéseit, de Rudolf maga ment Bismarck lakására. Moltke gróf szintén tisztelgett a főherczegnél. A II. Ferencz s a saját ezrede tisztikara számára rendezett lakomán Rudolf íőherczeg felköszöntötte a német hadsereget s a császárt, mire Vilmos porosz herczeg az osztrák császárt és trónörököst éltette. Általában, a tudósítás szerint, trónörökösünk látogatása messze felülmulta az angol trónörökös látogatását szivélyesség tekintetében. Egy berlini diplomata odanyilatkozott, hogy „Rudolf látogatását eleinte csak udvariassági ténynek vélte, de csak most látja, hogy itt egy elsőrangú politikai eseményről van szó." Budapest, márczius 14. —a— Mind valószínűbbnek bizonyul azon föltevés, hogy a kért 60 milliónyi hitel a magyar delegátio részéről Dr Falk javaslata alapján melyet Andrássy gróf is magáévá tett, egyhangúlag meg fog szavaztatni. Az angolok az európai kongressus összeülése alkalmából tiltakoznak Görögországnak Epirus elfoglalására czélzo törekvései ellen; és az összes nagy hatalmasságokhoz fordulnak, kijelentve, miszerint nem fogadják el a görög kormány által ajánlott szabadságot, midőn az nemzetiségük föláldozásának árán lenne csak megszerezhető. A „Standard" közli, miszerint a máltai hatóságok utasítást kaptak minden hazatérő hadihajónak ott marasztalására. Ez intézkedés nyilván a keleti vizeken levő angol hajóhad erősbitésót czélozza. Ferencz Károly főherczeg, kit oly őszintén gyászol ez ország, 12. délután a szokásos szertartások közt, rendkívül élénk részvét mellett páratlan ünnepélyességgel eltemettetett. — Ö felsége a következő kéziratot bocsátotta ki: „Kedves Tisza! Midőn a mindenhatónak tetszett szeretett atyámat magához szólítani, Én ás Család jm legmélyebb gyászba jutoUunk. Ezen fájdalomteljes órákban, a gondviselés akaratában való megnyugvás mellett, nem csekély vigaszt nyújt, minden oldalról a legbensőbb részvét oly soktéle nyilvánítását, az általános gyászra annyira méltó boldogultért oly őszinte bánatot tapasztalhatni. — Megszokva örömet ós fájdalmat szeretett népeimmel mindenha együttérezni, másnemű érzelmeket nem is várhattam ugyan; mindazonáltal mély fájdalmamnak minden oldalról nyilvánult e hü viszhangja, ezen pillanatban is különös megindulással tölt el. Bensőm sugallatát követem tehát, midőn Monarchiám összes népességének, Házam iránt ujolag tauusitott e hü ragaszkodása, e meleg részvéteért legsziveseub köszönetet mondok, — utasítván önt, ezt köztudomásra hozui. Kelt Bécsben, 1878. évi márcz. lB-án. Ferencz József, s. k. — A kongressus föladatairól a franczia külügyérséggeí szoros viszonyban álló „Temps" a következő érA íí Békésmegyei fényképek. íí. Gróf Wenckheim Krisztina. Nem érezzük magunkat művésznek, kinek remeklő ecsetje van, melyben az alkotás szelleme rejlik. Nem vagyunk egyebek, mint képgyártó kézműves, ki a napsugarakat fogja össze az üveglapon, s megszerzi a képet, melyhez csak a sablon köznapi külsőségeivel járult. A közvéleményben találjuk mi meg azt a világosságot, melyet keresünk, hogy a fényképet megszerezzük magunknak és olvasóinknak is, kik megyénk egyik ősrégi főúri családjának disze és központja iránt hódoló tisztelettel viseltetnek, vagy érdeklődnek egyike iránt a legérdekesebb hölgyeknek, a kik valaha megyénk leányáinák nevezhették maguisat. Wenckheim Krisztina grófnő, azon csekély számú magyar hölgyek sorában, kik diszes családi nevükhöz elvontabb értelemben is szerzettek országos nevet: a legkiválóbb alakok egyike, s a maga nemében egyetlen. Ha a tiszavidéki vaspálya Csaba állomásából kiindulva a mozdony Arad felé ragad magával: né hány perez múlva Kigyóst látjuk jobbfelől feltűnni idylli egyszerűségében, e a fák közül egy bevógzetlen hatalmas kastély merész tornyai emelkednek ki. Ködös időben felette regényes benyomást gyakorol a nézőre ez a kép. Itt él boldog családi körében a nemes hölgy: gróf Wenckheim Krisztina, a nagy világ pazar hiúságai, csinált ragyogványa, s a tüntető szereplés üres örönuitől távol, elvonulva, s élvezve a dusgazdagság azon áldásait, mely a sziv rejtekéből árad ki, midőn férje oldalán szép kis gyermekeinek élüet, édesanyai gondossággal ölelve, magához őket. Egy hölgyről szólva: vájjon az anyai szeretet ékessége mellett, ha az ily odaadó nemességben nyilatkozik, a nő egyéb erényeinek nyiló virágai nem-e csak a halvány színezés mesterséges pótlókai, melyhez szükségből nyúl az, ki festményével nagyobb hatásra számit? A főúri körök háziatlansága, s az igazi anya ritka volta mellett, a nemes grófhölgyben a jó anyát látva, a legnyájasabb vonások Ígérkeznek a képhez, melyet meg akarunk szerezni gróf Wenckheim Krisztináról. Gróf Wenckheim Krisztina kora gyeimekségében árvaságra jutott. Mint a példaszó mondta annak idejében : Kígyóson lakik az ország leggazdagabb árvája. Az árva bíborban is az, bíborban is kell érezni helyzetét, s a lélektan világánál talán szabad sejtenünk, hogy a nemes grófhölgy midőn most gyermekeit édesgeti magához, az anyai szeretet gyöngéd aggodalmait annyival szivesebben őrzi lelkében, mert boldog a gondolatra, hogy kis csemetéinek édes anyai védőt engedett az ég. 0 felségeik a király s a királynő ld-57-iki országos ntja alkalmával a kigyósi pusztát is ériuték, hol a kis grófnő által egy gyermeteg érzelmű verses üdvözlettel fogadtattak, melynek néhány sorát ide igtatjuk : „A kigyósi pusztán arva Ián® vagyok, Mégis mi nagy örömnapra virradok : Jó királyom és kegyelmei királyném Tisztelhetem szülőföldem vidékén. Hogy meglátták rajtam a nagy vigságot, Szóltak hozzám im e szerény virágok : Szedj le minket bokrétának kis leány, S én leszedtem, hogy tinéktek nyújtanám." stb. Az üdvözlő költemény, melyet egész terjedelmében bírunk, a kis grófnő által oly érzelmesen volt előadva, hogy ő felségeik megindulva hallgatták meg. . . Az évek teltek, ma már édesanya a kis árva s egy egész vidék jóltevő szelleme. A kik ismerjük mindazon jótéteményeket, melyekben a grófnő a hozzája közeledőket részesité, csak azon kérdés támad lelkünkben, hogy a haza területén szerte élő s dúslakodó magas arisztokraczia, mért mutat fel csak itt-ott egy-egy esetet, mely megezáfolni igyekszik azt,