Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-02-28 / 17. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY.'" IB78. IS. SZÁM. — A képviselőház 26-án nagyobb viták nélkül haladt eleire a vámtarifa tárgyalásában. A kőolajnál Apponyi tette meg az indítványt, hogy a 8 frtos vámtétel 3 írtra szállíttassák le. Ez ellen a miniszterelnök szólt, de kijelentette, hogy hajlandó lenne a mérséklésre, ha Magyarország más vámtételeknél nyerne recompensátiót. A ház erre változatlanul elfogadta a tételt. A pamutfonalaknál a ház 40 szótöbbséggel fogadta el a javaslatban foglalt vámtételeket. A gyapjuáruknál többen szólaltak fel, de itt is elfogadta a többség a megállapított tételeket, s ezzel a tarifa tárgyalása véget ért. — Szeged város hatóságát értesítette Péchy közlekedési miniszter, hogy a percsórai ügyben fölmentetett Marso7szky helyébe kormánybiztosnak Kende Kanut országos képviselőt, melléje műszaki tanácsosnak pedig Szegheő Attila főmérnököt nevezte ki. — Párisba érkezett tudósítások szerint a londoni kormánykörökben nagy izgatottság uralkodik. A Constitutionel jelentése szerint Derby a legközelebbi időben visszalép. A Lord-kanczellár s/.ombati nyilatkozatát, hogy a Dardanellákra vonatkozó angol-orosz conventióban a Boszporusz nem foglaltatik benne, sokan nem értették meg, de authentikus az. Londoni tudósítások szerint Oroszország elállott követelésétől, hogy a porta adjon át neki hat pánczélos hajót, és az oroszok bevonulhassanak Konstantin ápolyba, mert Lord Derby rendkívül határozott sürgönyt küldött Pétervárra. — Konstantinápolyban székelő nagykövetünk jelentése szerint: a török birodalom összes tartományaira kihirdetettt általános állatkiviteli tilalom erejénél fogva, a szarvasmarháknak, különösen teheneknek Boszniából való kivetele is meg van tiltva. A csabai munkakiállitásról. Az előmunkálatok ezen ránk nézve oly kiváló fontosságú kiállítás érdekében már meg vannak téve s a programm az előkészítő bizottság által összeállítva. Ez főbb vázlatában ugyanolyan, mint a veszprémi munkakiállitás, a gyakorlati tapasztalás alapján azonban mégis tartalmaz több oly lényegei javítást, melyek a kiállítás érdekében szükségesnek mutatkoztak. Igy a többek között önálló iparosok is vehetnek részt a kiállításban, anélkül, hogy jutalomra pályáznának, a tanonezok munkai pedig más szempontból esnek aránylagos bírálat alá. A jutalmak háromfélék, u. m. arany-, ezüstés dicsérő oklevelek. Az arany- és ezüst-oklevelek mellé azonban a bíráló bizottság belátás és lehetőség szerint arany és ezüstpénz jutalmakat is Ítélhet. A bejelentési határidő: május 15, a tárgyak beküldésének határideje: május 31. A kiállítás megnyitása junius 9-éa d. e. 11 órakor fog vógbemenni ós 10. 11-én közszemlélet végett nyitva tartatni. Az előkészítő bizottság határozata szerint legközelebb az ország összes nevezetesebb iparosai és szaktestületei meg fognak kerestetni, hogy a nekik beküldött bejelentési iveket, a kiállítás czéljának és fontosságának megismertetésével, az iparos-segédek között kioszszák ós ezeket az azon való részvételre buzdítsák. E czélból a vógreh. bizottság állandó összeköttetésbe lép a nevezetesebb vidéki központokon megválasztandó bizalmi férfiakkal, a kiket az ügy képviselőinek tekint s nekik a szükséges részletes fölvilágositásokat megadja. Ez a kiállítási eszmének terjesztése, mely ezen mód mellett az egész országban jelentékeny kontingenst fog magának meghódítani és, a mint az előjelek következtetni engedik, sokkal sikeresebbé válni van hivatva, mint az e nemben első veszprémi kiállítás. Hogy a látogatottság ezzel arányban legyen, arról az előkészítő bizottság olyképen kíván gondoskodni, hogy a jelentékenyebb vasuttársulatokat kedvezményezett utazási jegyek kiadása iránt meg fogja keresni s megkeresésének - neméljük kedvező — eredményéről az érdekelt szaktestületeket idejekorán értesitendi. A vándorgyűlés ügyeit, nevezetesen meghívóit, napirendjét és programmját a szegedi iparos-ifjúsági egylet fogja megállapítani és külön kibocsájtani. Értesülésünk szerint azonban az egyöntetű lett a kiállítás programjával és különösen a napirend már is együttesen lett megállapítva. Ennek vázlata a következő: junius 9. d. e. 11 órakor a kiállítás ünnepélyes megnyitása; junius 9. d. u. 4 órakor a vándorgyűlés megnyitása; junius 10. d. e. a vándorgyűlés folytatása; junius 11. d. e. a bírálatok megejtése. Közbejönnek a különféle ünnepélyes mozzanatok, melyek a rendezés mellékes ugyan, de az általános kép összhangját emelni mégis hivatott tényezői. Ezek azon lényegesebb intézkedések, melyek a munkakiállitás tárgyában történtek s melyek egy legközelebb tartandó nagy bizottsági gyűlés elé helybenhagyás végett fognak beterjesztetni. Ugyan-e gyűlés fogja a végrehajtó bizottságot véglegesen megalakítani. A csabai testületek, mint értesülünk már is elég érthetően nyilvánították pártfogásukát. A gazdasági egyesület 50 frtot, és három dijat, a szücstársulat 10 frtot adott a kiállitái czéljaira, ós reményünk szerint a többi szaktestületek is is készséggel fogják anyagi és erkölcsi támogatásukat fölajánlani. Most már a végreh. bizottságon a sor, melyre a kivitel ós a rendezés nagy föladatai várnak. Ennek működésétől függ az ügy már is biztosított sikerének minél nagyobb mérvben kiterjesztése. Ez érdemben tehát ugy Csabának, mint az ipar érdekében joggal várhatunk tőle erélyes ős buzgó munkálkodást. Geliéri Mór. LEVELEZÉS. B.-Csaba, febr. 26. Bál-krónika. A b.-csabai „Polgári kör" e hó 20-án tartotta meg tánezvigahnát, melyre a résztvevők várakozáson felüli szép számban jelentek meg. A körhelyiség szűk termei alig birták befogadni őket. Ha tekintetbe vesszük, hogy néhány óv óta a kör által rendezett báloknak alig volt néhány résztvevője, akkor a mostani tömpges részvétet ujabb jó forduló pontnak tekinthetjük a „Polirári kör" jövőjére nézve. S nem vélünk csalódni, ha kijelentjük, hogy a csabai polgárság ezen egyedüli társas körében a megváltozott szellem bir ama vonzerővel, mely az élére állított szükkörü nézetek helyébe a kölcsönös eszmecserét emelte érvényre, sőt a mi több — legalább a tánczvigalom alatt — a politikát egészen kizárta kebeléből. E helyett a társadalmi téren sokkal kívánatosabb haladást, a hazai ipar emelését tűzte ki feladatául. Ez egész éjen át feledtünk törököt, muszkát; de igenis beszélgettünk szellemi s anyagi jobblétünk előmozdításáról. Egy oly kép tárult fel szemeink előtt, mely a higgadt szemlélőt, a ki hazánk ujabb átalakulási korszakát jóban és roszban átélte, (és hányan vannak, a kik ezt ne érezték volna?!) valóban örvendetes jelenség lőhetett és magyarázatot ad ama szívélyes, benső elógültsóghez, mely vonzóvá, egyöntetűvé tette a mulatságot. És nem hisszük, hogy csak egy tagja is a társaságnak elégedetlenül távozott volna az öröm eme színhelyéről. Fokozta a jókedvet és kitartást a rendezőség ügyes és tapintatos eljárása, s ama gondosság, melylyel a vendégek iránt általában viseltettek; mondhatni, hogy a rendezőség töltötte be a „bálanya" tisztét. Nem kevesebb érdeme van a bál sikere körül a kör tisztikarának, különösen pedig Áchim János alelnök urnák. a ki Csaba város iparosai körében nemcsak mint buzgó iparos, de emellett mint szellemi tényező is ismeretes. A mamák nagyobb része elővette ismét a magyar nőket kiválóan diszitő ékességet a magyar főkötőt; mely elhatározásukért méltó elismerés illeti őket. A mamák példáját követé egyik-másik fiatal menyecske is; eléggé sajnáljuk, hogy mindnyájáról nem nyilatkozhatunk ily kedvezően! A fürge menyecskék. t. í. a kik a tánezban is résztvettek, díszes sorából sebtében a következőket jegyeztük fel, u. m. Áchim Pálné, a két Dobay Sándorné, Havran Pálné, Krnák Mihályné, Mancziánné, Schuch Bertalanué, Schuch Károlyné, Sléger Andrásné, Végh Istvánná s CJbriti Andrásné asszonyokat. Továbbá jelenvoltak a vidékről: Stocubauer Mariska s Vig Juliska; helybeliek: Áchim Irma, Balla Erzsike, Fikker Terka, Filippinyi Julka, Kapta Lujza, Michnay K leopatra. — Elbeszélés. — (Folytatás.) Hilára, kinek szeretetlen férje valahol a hiúzok menedékeit fürkészi, méltóságos a férfiak, kedves a nőkkel szemben, s Valerine a szerető férj szeme előtt — megfordítva. Épen a füzértáncz vette kezdetét; Hilára anyja s több éltes hölgy társaságában ült le, nem tánczolta a szerelmesek tánczát, Valerine pedig Ófalvay Kálmán karján lebegett végig a teremben, hajának fürtéi az ifjú arczát csókolták. Imre oly boldogtalannak érezte magát, hogy visszakívánta kis-cselevényi remeteéletének reménytelen korát. Ófalvay Kálmán a legveszedelmesebb hóditónak tartották; ritka szép arczu, érdekes férfi lön, s nyalka huszártiszti egyenruhájában, mely termetének szabályos szépségét még emelte, ugy járt végig a táneztermen, mint egy győztes vezér a csatatéren. Azon férfiak kö/ó tartozott, kik már puszta külsejükkel is képesek a női sziveket szerelemre lobbantani, de Kálmán azonkívül tudományokban jártas ifjú volt, sőt álnév alatt egy fővárosi lapban megjelent költeményei nem egy szivre gyakoroltak befolyást. És Valerine elfogadta az ifjú udvarlását. Imre azt képzelte, hogy minden udvarias mosolyban, mely egy-egy ismerőse arczán ült, guny és figyelmeztetés rejlik, s egy szót sem szólt nejéhez, a mint a bálból hazahajtattak; ez volt az első lépés a visszavonásra. Nap telt nap után, s az Ölyvödi-pár közeledett azon állapothoz, a melyben Kolthyék éltek; kereste a vig férfi-társaságoknt, a habzó kehelyt, a játékasztalt, de mind hiába, ott lebegett szüntelen képzelete előtt az a busmosolygó arcz, azok a szelid szemek, melyekből annyi szemrehányást olvasott ki. Hilára pedig azóta gyászoló özvegygyé lőn; Ervint agyonölelte egy vadászati kiránduláson a medve; neje épen jókor érkezett, hogy elbúcsúzhassák tőle, hogy kiengesztelődjók vele, s hogy lefogja megüvegesedett szemeit. * * * Valerine a bált követő nap festői pongyolában hevert ottomanján, s egy divatlap hasábjain unatkozott. A déli harangszó csendültére Ófalvay Kálmán grófet jelentették be, s az ifjú belépett a szentélybe. Most nem viselte csábító huszártiszti egyenruháján egyszerű fekete salon-ruha volt rajta, mely igen jól állott halvány arczához. Valóbau szép alak volt; szemeiben epedő bánat tükröződött, hullámos geáztenyeszin haja homlokára borult, s csak a serkedező bajusz árulta el a nőiesen szép arezban a férfiút, kis kezei s lábai az előkelő vért, a homlokán végig húzódó sebhely a lovagot. „A szép királynő engedelmével eljött legalázatosabb alattvalója hódolatát nyilvánítani" szólt a belépő ifjú, egy hosszú csókot nyomva a kis dologtalan kéz rózsakörmeire. „Vártam önt, foglaljon helyet, ne oda, ide mellém üljön le." „Boldoggá tesz ... oh, mi jól esik látnom Nagysádat, félteni attól, hogy soha sem látom többé." „Hogy tudott oly különöset gondolni is?" „Ne csudálkozzék rajta, egy oly angyalt a minő Nagysád, mindig félthetünk attól, hogy elrepül." „Látszik, hogy az éjjel nem aludt! Hogy lehet egy asszonyt angyalnak nevezni? mondja inkább hogy daemon, legalább őszintének fogom tartani." „Ah ha ón őszinte lehetnék!" sohajtott az ifjú elleuállhatlan epedően nézve Valerine szemeibe. „Nos?" miért ne lehetne?" „Megengedi i" kérdezte Kálmán, sa szép nő kezeit ajkához vezette ismét. „Ugy is tudom mit akar mondani," felelt Valerine, s kezét Kálmán kezében hagyta. „Azt, hogy mióta először megláttam, a kegyed jóakaratától van függővé téve boldogságom, életem, szép Valerine! szeretem kegyedet, a mint csak ember szeretni képes, oh viszonozza csak egy parányával érzelmemet, tegyen boldoggá, s én oly boldoggá teszem, a minő boldogságot egy férfi sziv első s utolsó szerelme nyújtani képes . . . imádkozom hozzá, én istenem 1 meghallgatja imádságomat?" Valerihe csábító mosolylyal nézett az ifjú sóvár kék szemeibe, és nem bontakozott ki az ölelésnől, engedte az ifjú reszkető ajakát élveteg ajkait csókolni, s talán viszonozta is a tűzcsók záport. Így rabolták meg Imre mennyországát, igy lett kijátszva a legjobb szivü férj, s a bűnös asszony boldog órákat élvezett át, a szellemdús, könnyelmű ifjú karjai között. (Folyt, köv.)