Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-12-26 / 103. szám

a szülők kivétel nélkül nagyobb súlyt helyezné­nek arra, hogy az ifjúsági takarékpénztár eszkö­zül szolgáljon az annyiszor emlegetett ós mindig óhajtott takarékosságra való szoktatáshoz s ezzel egyszersmind a leányok szükségleteit arányba hozni igyekeznének, az iskolai nevelés föladata könnyebben volna megoldható. Azt azonban mint tényt följegyezhetem, hogy a megszokott nyalánk­ságok itt az iskolában már ismeretlenek. Vajha ugy lenne az intézet falain kivül is 1" Rimaszombat. Ugyancsak Fábry János ur, mint az egyes, pmtest. gymnas. igazgatója erről is igy ir: „Az ifjúsági takarékpénztár már harmadik éve áll fenn. Ideje, hogy ez üdvös intézmény mind nagyobb tért foglaljon el gymnáziumaink­ban. Sajnos, hogy a családi kör nem működik közre, mert különben a sikert nagyobb számok­ban lehetne kifejeznünk." Somorja Innen irja az igazgató Gyubek Ferencz ur . „Azon hiányok, hátrányok, visszaélések és árnyoldalok, melyeket ez intézmény életbelépte­tése ellen felhozni szoktak, nálunk nem tapasztal­tattak, s azért népesebb polgári leányiskolákban ez intézmény üdvös lehet." Sümeg -Mihályfáról irja a közs tanitó Tóth Lajos ur : „Az intézmény jó hatását kicsiben ta­pasztalom az életben is már ; fattyú hajtásai ná­lam nem burjánzanak." Várpalota. Innen a kerületi rabbi Singer Ábrahám ur igy ir : „Azonban kevésbbé fektet­nék súlyt az anyagi, mint az erkölcsi eredmé­nyekre ; magas betéti összegek még nem enged­nek közvetlen és csalhatatlan következtetést az intézmény sikeres fejlődésére, valamint átalában azon nézetnek hódolok, hogy az iskolai takarék­pénztárak morális értékének kimerítő megvilágo­sitása és tárgyalása az intézmény legerősebb szó­szólója volna." „Végre örömmel konstatálom az eredményt: á tapasztalás megerősítette várakozásunkat; az iskolai takarékpénztár ugy morális, mint közgaz­dasági szempontból megbecsülhetetlen intézmény." * * * Végül ismételten legmelegebb köszönetemet fejezem ki a hazai sajtónak, azon támogatásáért, melyet az a szóban levő ügyben kezdettől fogva majdnem kivétel nélkül tanúsított. Szives köszö­netemet továbbá azon tanítóknak s másoknak is, kik e jó ügy szolgálatában, irányomban az isko­lai takarékpénztárak állását feltüntető közlemé­nyeikkel oly sokszor szives előzékenységgel vi­seltettek. Köszönetemhez még azon kérelmet csa­tolom : szíveskedjenek hazánk igen tisztelt tantes­tületéből mindazok, kik a hazafiságnak azon ál dozatot hozzák, hogy*;-z iskolai takarékpénztára­kat kezelik, müködösék eredményét e sorok író­jával közölni, hogy igy ez adatok is nyilvános­ságra jussanak, a mi ez üdvös intézmény tovább terjedésére csak jó latással lehet.*) Vajha ked­ves hazánkban is gyorsan verne az, s a legszé­lesebb irányban gyökeret!" * * * És még csak néhány szót. Bizonyosan hasz­nálna ez intézménynek, ha az életbeléptetéskor az első pénzszedés egy hathatós beszéd kíséretében történnek, mely alkalomra a hatóság tagjai, az iskolaszék, a szülők, és más iskolabarátok meg­hivatnának, hogy ez esemény ünnepélyes, mara­dandó benyomást idézne elő. — A Depretis-cabinet szép csendesen bevonult a 7 olasz parliamentbe. — Schönerer hazaíiatlan nyilatkozata ellen egyre érkeznek be a reichsratliboz a tiltakozások. Legújabban Heide városi képviselete utasította vissza azon hitvány insinuátiót, hogy az osztrák-németek Németországhoz szeretnének csatlakozni. — A képviselőház 2l-diki ülésében tárgyalta a Németországgal kötött vámszerződést és azt miud álta­lánosságban, mind részleteiben változatlanul elfogadta. A kéj-vények tárgyalására kerülvén a sor, azon kérvények­nél, melyekben Arad- és Torontálmegyék a magyar nyel­vet az összes népiskolákban kötelezővé kívánjak tetetni; Trefort közoktatásügyi miniszter kijelenti, élénk köztetszés közt, hogy a szünet után eziránt törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. Az üles végén Tisza miniszterelnök inditványozzza, hogy erdeudeges targyaló ülés jan. 20-ig ne tartassék és csak épen olyan ülései hivattathassanak össze, melyeken a kormány előterjesztéseket tehet. A ház elfogadta. i — A képviselőház 22-én délelőtt rövid ülést tartott, melyen a Nómetorezúggu4- kötött kereskedelmi szerződés harmadszori felolvasás után végleg elfogadtatott. A fő­rendiháznak, mely e czélból délután 2 órakor tartott ülést, Baross Gábor képviselőházi jegyző nyujtá át e tör­vényjavaslatot. Haynald Lajos kalocsai érsek indítványára a hármas bizottság mellőzésével azonnal tárgyalás alá vétetett s Kemény Gábor kereskedelmi miniszter rövid ajánlata után az elnökkel és jegyzőkkel együtt, összesen 19 ogyénből álló főrendek gyűlése miuden észievétel nél­kül elfogadta a törvényjavaslatot. A képviselőház a 23. tartott ülésében lett erről értesíttetve. — Balaceanu román közlekedési miniszter, ki je­lenleg Bécsben időzik, mint a „Pester Corr. hallja, Bu­dapestre is el íog jönni, hogy a magyar kormánynyal a román vasutakkali összeköttetésről értekezzék. *J Minden az iskolai takarékpénztárak életbeléptetésére vo­natkozó, hozzám intézendő kérdésre szívesen felelek, és a hozzá szükséges mintapéldányokkal, útmutatással stb. ingyen szolgálok. Furcsa nép vagyunk. Furcsa nép vagyunk ! FiZt tartják sokan fe­lőlünk és őszintén, mintegy négy szem kö­zött megvallva — sok igaz van ebben ; mert habár alkotmányunk 800 éves és azt jó és bal­sors között megőriznünk és ha elvették, rövidebb vagy hosszabb idő múlva visszaszereznünk si­került, alkotmányunkban és az alkotmányos élet­ban csak addig voltunk otthonosak, mig a régi rendi alkotmány fenállott. Nehogy azonban valaki azt tegye fel ró­lunk, hogy mi tán a parlamenti alkotmánynak ellenesei vagyunk, előre is kijelentjük, hogv John Stuart Millel tartunk s a képviseleti kor­mányt tartjuk a legjobb kormányformáuak, igen ám, de a hírneves angol maga is eszményileg, vagy is elméletileg legjobbnak tartotta e kor­manyformát s feltételezte a népnek akaratától és képességétől azt fentartani. De térjünk vissza tárgyunkhoz és fürkész­szük, mely jelenségekből lehet azt következtetni, hogy még „furcsák" vagyunk ebben. Angliában, a parlamentarismus hazájában az államférfiakat oly elvek vezérlik, melyeket maguk elibe tűznek, nyíltan magukénak vallanak és azokat érvényre emelni törekszenek, ott a kor­mányra, a hatalomra jutni nem a czél, hanem csak az eszköz, az elv érvényre emelésére ; ná­lunk ez megfordítva áll, itt a kormányrajutás a czél, melynek elérésére a felállított elv — ha altaljában egy felállíttatott — csak eszköz ; ta­gadhatlanul, a magyar államférfi is jóhiszemüleg jár el, kormányra jutni csak azért akar, hogy a hazát boldogítsa s meg van arról győződve, hogy ő arra képes is lesz, de nem azért, mintha az általa felállított elvet avagy irányt tartaná a legczélravezetőbbnek, hanem mert nagyon bizik saját becses egyéniségében, hogy ő képes lesz más irányt adni a világ folyásának. Tekintsük p. o. az egyesült ellenzéket; két­ségtelenül jóhiszemüleg jár el ez is és jót kiván a hazának, de elvet felállítani, programmot a jövőre nézve adni s állatjában azt megmondani, hogy hát valójában miben különbözik a szabad­elvű párttól — nem képesek, ők csak negatíve működnek, mindent rosszainak, de jobbat mon­dani nem tudnak, hanem azért komolyan hiszik, hogy ha ők ülnének a piros bárson karszékek­ben, hát máskép menne a dolog ; pedig dehogy menne, csak akkor látnák, hogy nem ók visz­nek, hanem vitetnek a tények kérlelhetlen logi­kája által. Tehát van valami abban, hogy mi „furcsák" vagyunk. A magyar ellenzékek közül csak a függet­lenségi pártnak bevallott ós határozott elve és programmja, de hát szerencsétlenségre oly fel­lengős programm, melynek keresztülvitele még az esetben is lehetetlen volna, ha a tejedeiem azt — a mi nem képzelhető — el is fogadná, már pedig, hogy egy parlamentben, melyben a pár­tok feladata volna az általok vallott elveknek ér­vényre jutását minden törvényes eszközökkel elő­mozdítani, egy oly párt találkozzék, mely prog­rammja által már eleve önmagát kormánykéf­A kiválóan családi ünnep, a szeretet nagy ünnepe malasztos fénysugarait mindenki s/ivébe már előre önti. Az adventi (ur jővén) 4 hét emlékeztetője, hogy az em­beri nem 4000 évig várt a Messiásra, buzgón előkészité a hivő sziveket. A „Rórátét" de egyet is dehogy mulasz­totta volna kis Jancsi barátunk; a menynyei hajnal ün­nepe ez, mely az isteni kegyelemnap jövetelét hirdeti. Oh boldog karácsony, oh szent éj I Se baj, ha nem is oly fényes, lesz mind'ütt drága karácsonyfa, mily szép lészen a kedves mulatság! „Most is gyermek vagyok s ép karácsony napján — ... Kiosztá a diót már az édes anyám . . . . S megfogva két ujj;i| a kendőnek végit, — csörgetjük a diót az udvaron végig." (Tóth Kálmán. Ka­rácsony.) Minél közelebb a szent nap, önkénytelenül még a sivárabD kebel lágyabb érzetekre gerjed. A hagyo­mányosan szigorúan megtartott, karácsony böjtjén már telve a szív az ünnep érzetével. H^jh, a magányos, vagy rideg agglegény is fogván a szefencsét, szép családi kör­ben tölti a karácsonyt. Szerte az ajson : boldog ünne­peket! Kün metszően fuj a szél, — fehér a karácsony, — holló szárnyait szétterjeszté az est, — a csillagok — meg­annyi lámpás — élénken ragyognak az aetheri űrben. Ládd csak! Egyben van a család, ottan a vendég is. Pszt! Hallgatva gyönyörködik a kisded kedves sereg, még a dada karján mosolygó kis szöszke is csak ugy ámul­bámul. Oh mi szép a kedves karácsonyfa! Az ártatlan ajkak versben és prózában üdvözletetet rebegnek. Hollá! im' meg is kapták, amiről álmodtanak, de jó a Kriszt­kindli! Milyen kincs a szülői szeretet; fényes visszsugára Isten szeretetének, a gyenge kisdedének, kinek születése drága emléknapja a nagy karácsonyünnep. De mi az? A családfő egész meghatottsággal üdvözli övéit áldja a nagy kisdedet, az isteni gyermeket, világ megváltóját, hogy megérni engedie születése napját, ós szerencsét ki­ván, hogy még igen sokáig érjék a karácsonyt! Csókot vált a szüle, megcsókolja gyermekit, a szeretet csókja egyesíti őket... A szeretet ünnepén megujult a szent frigy. Lobognak a gyertyák a diszes karácsonyfán, hit vi­lágossága a hivő szivekben, örömöt sugárzik a sziv B?tle­hem fényétől. Isteni szép est! „Megy újra a játék, nem zavarja mi se — Pedig már közeleg az éjféli mise. Ün­nepélyes komolyan megszóllal az éjben a nagy harang. Jíjtéli mise : üdvözítőnk testb^ni születése, mit a pogány irók is szépen bizonyúanak. O eljött, az isteni kisded s erkölcs-, és polgárilag átalakitá a világnak szinót. Sze­génynek született, hogy a lelki szegénységet mind jobban szeressük, megalázta magát, hogy mi is vetkőzzünk min­den gőgösséget. . . De hallsza, ,— . . . vájjon mi baj esett! — Itt vannak, itt vannak a betlehemesek . . . Te­ritett asztalra teszik a templomot, — Nagy ájtatossággal, buzgón énekelve. — Hogy és mikép mentek a csorda­pásztorok, — Boldog Betlehemoe — ... mutogatva száz­szor : Az ott a ki Jézus, ez meg itt a jászol." Boldog ünnepeket ! . .. „Mikor én még kicsiny vol­tam ..." „ . . . menjünk a szobába — Ottan már min­den kész karácsony napjára ... A téli ablak közt arany­bárány, alma,. . . Földön a jó szalma . . Karácsony, a családiasság, a szeretet kiváló ünnepe! A kor materiahsztikus iránya nem ölheti ki kegyeletét... A szeretet melege mindenhova szétterjeszti fénysugátait. Az árvák, a szegények hálakönye a bizonyság a nyújtót, karácson fáért. Karácsonfa, jelképe az élet fájának, mely ős szülénkben kárhozalunk s megint üdvünk fája lett az által a kisded által, kinek eljövetele megváltásunk kez­dete, s a miért a keresztény világ az éveknek sorát az ő születésétől számítja. Boldog ünnepeket! T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom