Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-02-07 / 11. szám

V. évfolyam. 1878. 13. szám. P».-Csaba, február 14-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. t Előfizetési dfj: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Evek hosszú sora repül át az államok fölött, áldást ós csapást, szerencsét és bajt, jót és ro­szat hozva a szerint, amint az a szeszélyes sors könyvében megírva vagyon. Hoz gyakran sze­rencsétlenséget eleget, de ritkán annyit és oly gyakran, mint az az utóbbi időben szegény mon­archiánkkal történik. A jelen mozgalmas és vég­zetes időben is, a midőn megeshetik, hogy a kö­vetkező perez érdekeink védelmére a háreztérre szólit, belügyi villongások zsibbasztják a monar­chia erejét. Az országos szabadelvű párt egyik értekezlete a kormányra igen kinos benyomást tett. Többen a szabadelvű párt tagjai közül az Ausztriával való kiegyezés tárgyalásanak előesté­jén a vámtarifa ós a bankkérdésekre nézve fö­löttébb kedvezőtlenül nyilatkoztak. A hajdani deák­párt hívei is szokatlan tevékenységet fejtenek ki. Szóval, mozgalom indult meg, melynek czélja a kiegyezés épenséggel nem lehetetlen megbuktatása. Beszélnek kormányválságról is. Mi részünk­ről bármily tartózkodással fogadjuk is e híreket, annyit konstatálhatunk, hogy valami fontos van készülőben. „Légáramlat nélkül nem rezg a fa­levél," mondja a közmondás. És vájjon ki merné kétségbevonni a közmondások igazságát? E kényelmetlen helyzetetet súlyosbítja még azon körülmény is, hogy a keleti kérdés döntő stadiumba lépettt. Az egyesült orosz hadak a „béke­szerető czár" parancsára Konstantinápoly ellen nyomulnak. S vajh ki állja el utjokat? A szét­szórt, demoralizált, elcsigázott török hősök? Az intriguákban nagy, de a veszélyben törpének bi­zonyult fejvesztett tőrök koxmány? Avagy a sem­leges és csupán saját közvetlen érdekeit féltő Európa? Sem egyik, sem a másik! Törökország elveszett! Birtokai felosztatnak a „barátságos" nagyhatalmak közt, amint illik, ó maga pedig mehet vissza Ázsiába uj hazát keresni. Mert az elvitázhatlan, hogy Oroszország, ha egyszer el­foglalta a fényes kapu székhelyét, a másfél mil­liárd hadiköltség biztosításának fejében megtartja Stambult. Minthogy pedig Törökország ez össze­get megfizetni ez idő szerint nem lesz képes, fő­városát sem fogja visszaválthatni. Anglia egy ideig fog ugyan rezonnirozni, de a fait accom­plin ezzel még mitsem változtat. Megérjük tehát, hogy a jövő év uj politikai és ge jgraphiai viszonyokat hoz Európának. Kon­stantinápoly Armeniával az oroszoké lesz, Bul­garia a hadikárpótlás kaueziójául nem különben. Lesz független román királyság a Dobrudzával. Szerbia kap három paralikot; Montenegro tengeri kikötőt, Herczegovina felét és a déli területeket ; a meddig azokat szlávok lakják. Más szóval, meg lesz a szláv konfoederáczió a czárral élén. Ez peszimistikus jóslás ugyan, de mi leszünk az el sők, kik örömmel állandunk el tőle, az esemé­nyek kedvezőbb alakulásokat ha teremtenének. • . N. L. — A február 4 iki országgyűlésen, Széli pénzügy miniszter szólalt fel, s nagy ós kitűnő beszédet mondott, melynek hatalmas érvelése magival ragadta az egész há­zat. A pénzügyminiszter fényes parliamenti győzelmet je­gyezhet fel, ugy a maga mint pártja számára. A pénzügy­miniszter után Irányi Dániel szólott elég tárgyiasan az önálló vámterület álláspontjából, melynek felállítását ö nemcsak, hogy veszélyes kísérletnek nem tartja, hanem mulhatlan feltételnek tekinti a haza ügyeinek rendezésére nézve. Ezenfelül polemizált Móricz Pállal, azt állítván, hogy a bihari pontok a pénzügi és kereskedelmi önállást nem képzelhették önálló vámterület nélkül. — Szüusé gesnek tartotta Lónyay tévedéseinek némelyikét is helyre­igazítani, kimutatván különösen a véradó szerinti quota vállalás abszurd voltát is. — A görögök hadizenet nélkül betörtek a török te­rületre; a görög kormány nem is készül hadat izenni a portának, hanem a görögök oltalmazása czimén nyomul be Theszáliába. Amerikai varrógép-ipar. Ki hitte volna 25 évvel, mikor egy uj ta­lálmánynak még csak első kezdeményezéssel let­tek ismeretesek Amerikában, hogy ez uj találmány legyen hivatva sok embernek, különösen a nők­nek kezét pótolni, vagy legalább azoknak mun­káját oly nagyszerű mérvben megkönnyíteni és gyorsítani; ki gondolta volna, hogy ez a talál­mány, a varrógép, a nők társadalmi állásában valódi átalakulást legyen képes előidézni. A var­rógép nemcsak eszközt nyújt a varrónőnek, ki­nek a megélhetés különben oly nagy gonddal jár, hogy magát kellőleg és tisztességesen táplálhassa s társadalmi állását illőleg fentarthassa: de a csa­ládi életben is oly megtakarítást eredményez, mely ez ideig a kézimunkák lassúságánál fogva elérhetlen volt; főleg ha még a családanyának egy sereg apró gyerekről is kell gondoskodnia, a varrópek segélyével most néhány óra alatt töb­bet kereshet, mint eddig több heti megfeszített kézimunkával. Mint minden uj találmánynak, ugy a varró­gépnek is sokáig sok ellenségeskedés és méltatlan előítéletek ellen kellett küzdenie, mig jelenlegi helyét a társadalmi életben kivívhatta. Az ki csüggedhethetlen tevékenység és fá­radhatlanság által a varrógépet folytonos javítá­sokkal oly világszükségleti czikké tudta tenni: Singer J. M. amerikai polgár. Singer J. M. német szülőktől származik, kik kivándoroltak Amerikába. Singer J. M. adott léteit a varrógép-iparnaK, mely most százezer ember­nek ad foglalkozást és kenyeret. Singer J. M. várrógépgyárai — czég: „The Singer Manufac­turing Oo New York" — még az amerikai nagy­szerű fogalmak szerint is utoiérhetlenül állanak. Hogy a t. olvasóknak fogalmuk legyen e nagyszerű telep kiterjedéséről, néhány hiteles a­A Jlásigysí Közlöny" tárczája. A garszón-lakás, Nem vezetem tisztelt olvasóimat szentélybe, melybe csak megoldott sarukkal lehet bejutni. Abban a pipafüs­tös légkörben, melybe Önöket most vinni akarom : feltett kalappal, keztyiitlen kézzel és égő szivarral is szívesen látott vendégek, s ha elmulasztottak volna ovatosan ko­pogni, ez sem olyan nagy baj. A garszón-lakás, melynek kilincsére tettük kezün­ket, nem szentély mint a családi lak. Az élet nagy kvár­télyán a garszón-elet mindössze egy lakálytalan elő­szoba, melyből ?. családi élet belső lakosztályaiba nyiiik az ajtó, s aki oda akar betérni : ai előszobában hagy különféle liin-lomot, esernyőt, felsőkabátot, leporolja ma­gát, hogy kifogástalan külsővel lépjen be, kint gon­dolja még el, hogy mit fog bent mondani, s csak ha látja, hogy egész lényén az illem s gondosság miuden nyomát meg fogják találni: lép be, hogy zavartalanul és otthonosan viselhesse magát oda bent. A garszón-életet tehát mint tisztitó-tüzet, s az elő­szobát mint azon helyet, hol kabátunkat keféljük meg — bocsássák meg garszón barátaim, — én világnézleti fo­galmaimnak egy gyenge szálával összekötöm, s azt hiszem elég helyesen. De midőn, uraim és hölgyeim, garszón-lakásról van szó, szükséges egy ember is, kit oda bele képzeljünk, s erre azt hiszem legalkalmasabb egy garszón! Beszél­jünk tehát mindenekelőtt róla. Diplomájára nem rég nyomták rá a fakultás pecsétjét, alá is irták vagy hatan, tudós bölcs férfiak azt az oklevelet, mely már nagyságánál fogva is bizvást beválnék vitorlá­nak az élet ingó-ringó gályáján. A gálya, melyet a „ki­kötőbe" a „megélhetés" partjaira törekszünk juttatni, vigan merészen indult meg, s piros lobogója játszott a hajnali szellőben, s ha a szél el-el kapta, kibontotta, lelkesülten néztük viruló színét. Hajónkon aranypurt, gyöngyöket, a tropicus égalj drága termékeit hoztuk az élet hullámzó tengervizén. Hányszor küzdöttünk aztán viharral, förge­teggel, a sirályokat hányszor üztük el árboczainkról, s hogy hányódott gyönge hajónk a hatalmas, beláthatlan hullámárkokon !? De gyáva az, ki kétségbeesett a nehéz uton. Legtöbben, hogy a partra jussunk, azt a sok ter­het: aranyport, gyöngyöket, a vizbe hánytuk, hogy el ne merüljünk. A nagyravágyásról lemondtunk, illúzi­ókból kigyógyultunk, s beérjük azzal, hogy Caesar s Washington helyett egyszerű munkás tagjai lehettünk a társadalomnak, s a város közönsége, melynek körében élünk, mint jóravaló embert ismer bennünket; istennők helyett pedig — kikről rajongó ábrándképeket alkottunk magunknak — megelégszünk végre is egy csinos kis fe­leséggel, s ki elég szép, elég ügyes, elég értelmes, s a mi legfőbb — ragaszkodik hozzánk. De neked szegény garszón barátom nincs ám még ilyen kis ragaszkodó élettársad. Egy diploma minden, a mit magadénak nevezhetsz; fülig szerelmes vagy belé. Zsebedben hordod vagy három napig azután, hogy ke­zeidhez jutott; már kopik is a széle, annyiszor megnézed s annyi jó emberednek mutatod meg. Ha ez a nagy használat egy hónapig tartana, csakugyan elkopnék még a pergament is, a mely megjegyzendő már csak kivéte­lesen vagy szokásban; de negyed napra már mindenki tudja a városban sikered hirét, s te egyszerre kedves emberré avanzsiroztál, s légy bármily unalmas, a lányos mamák élőt 1: érdekes és szellemdus emberré lettél, magad se tudod hogyan. A diploma a szekrény fiókba kerül, lenyomtatott xirágaid, deákkori irkafirkáid, kifizetetlen számláid , s finom hajtású leveleid közé, melyeket a postillion d'amour sokszor oly veszélylyel és rögös uton juttatott kezeidhez : a hol aztán nem bántja többé senki. Lakást bérel a végzett fiatal ember, két-három 6zo­bájut. A bútorokat nem sokat válogatja ; irányadó elve az, vájjon minő részletfizetésre adja a kereskedő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom