Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-01-06 / 2. szám
V. évfolyam. 1878. 2. Síám. B.-Csaba, január 6-án. SMECi ÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabin Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési díja 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A bizalom. Nagy időket élünk. Magyarországnak a közel jövőben súlyos válságon kell átmennie. Azon nehézségeket értjük, melyek az Ausztriával fen forgó vitás kérdésekből és pénzügyi bajainkból eredtek, mert azt hisszük, hogy ezek kölcsönös jóakarattal leküzdhetők, s kell is, hogy leküzdessenek. Az egyességnak a monarchia két fele között létre kell jönnie. A további czivódás csak gyöngítené erőinket a monarchiánk érdekeit is fenyegető háborúval szemben, mely előre láthatólag hosszabb tartalmú lesz, mint sem gondoljuk. A keleti kérdés ezúttal aligha végleg meg nem fog oldatni, s talán jobb is, ha végleg megoldást nyer, mert addig sem Európának, sem nekünk nem lesz nyugodalmunk. Es mi bizunk benne, hogy ha megőrizzük higgadtságunkat, ezen a^nagy- válságon is szerencsésen átesünk, s nyerünk hosszú időt erőink és nemzetiségünk fejlesztésére, hogy azután semmiféle válság készületlenül ne találjon. Nagy .szó: sl Imii óm,—ljócfei i bárki irányában éljünk vele. De még nagyobb akkor, ha az országok sorsát intéző férfiakra kell alkalmaznunk. Voltak esetek, mikor a túlságos bizalom nagy szerencsétlenségeket idézett fel az államokra, de más részt igaz az is, hogy az államférfiak csak akkor fejthetnek ki teljes erőt, s csak akkor rejlik működésükben a sker biztositéka, ha bizalommal találkoznak, mert ez a bizalom szüli meg azt a támogatást, melyet nem nélkülözhetnek. Mi e súlyos időkben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ország és a monarchia sorsát olyan államférfiak intézik a kik irányában teljes bizalommal viseltethetünk. A monarchia külügyeit gr. Andrássy Gyula vezérli, a kiről egy pillanatig sem tételezhetjük fel azt, hogy olyan politikába nyugodnék bele, mely az ország érdekeit veszélyeztetné. Nem, mert mint egész életében, ugy ma is csak Andrássynak szive vágya, hogy Magyarország boldog legyen, s nemzetiségét és nyelvét késő századokra megőrizze. Andrássy soha sem felejti el azon a magas polezon sem, melyre fényes tehetségei és az uralkodó bizalma állították, hogy magyar ember. Az ország kormányának élén pedig Tisza Kálmán áll, ez az erős, jellemes férfiú, a kinek hivatása az, hogy a belső zavarakból kivezessen bennünket, állami háztartásunkba rendet hozzon be, közigazgatásunkat szervezze, s kormánytársaival és az ország törvényhozó testületével karöltve nemzetünk anyagi és szellemi jólétének szilárd alapját megvesse. Az ő kormányon léte is biztosíték nekünk arra nézve, hogy Bécsből nem követnek olyan külügyi politikát, mely Magyarország jövőjét koczkára tegye. Ha ilyen politikát követtek volna, Tisza már rég nem lenne kormányon, de mert meggyőződést szerzett arról; hogy a követett politika az ország, a dynastia ós a monarchia ér*i t r rj^ vH n * ltö+-etoooogpí tartja, hogy azon meg nem érdemlett tám idások daczára, melyednek a kiegyezés miatt ki van téve, az országot e pillanatban egy belső válság rázkódásainak ki ne tegye. A jövő különben be fogja bizonyítani, hogy helyesen cselekedett, midőn a viszonyokhoz mérve kisebb jelentőségű anyagi kérdések miatt nem hagyta el a kormányt, s nem engedte, hogy Ausztriával érdekliarczot kezdhessenek azok, a kik az orruknál tovább nem látnak. A míg ez a két férfi őrködik érdekeink felett, addig teljes bizalommal tekinthetünk a jövő elé. Biztos révpatra fognak ők bennünket vezetni, s a történelem áldani fogja emléketüket és erényeiket. m. n. n. — Az országgyűlési szabadelvű pártnak a fővárosban időző tagjai január 3-án délelőtt tisztelegtek az újév alkalmából gr. Péchy Manó vezetése alatt a Berlinből visszatért miniszterelnöknél. A miniszterelnök a Sándorpalota nagy dísztermében fogadta a párt tagjait, kik megjelenésekor szives éljennel fogadták. — Gorove Istvánnál, a szabadelvű párt elnökénél, uj óv napján a tővárosban időző miniszterek tisztelkedtek, Trefort vezetése mellett. Ezenkívül Gorovet számosan üdvözölték barátai ós tisztelői közzül, pártkülönbség nélkül. — Kossuth Lajos a londoni oroszellenes nagy népgyűlésre meg volt hiva. A meghívást azonban torokbaja miatt nem fogadhatta el. — Bécsi angol nagykövetté a britt kormány Buchanan ur helyébe EUiot urat nevezte ki. •— Midhat pasa Parisba jött s több napig marad ott, és valószínűleg még a parliament megnyitása előtt Londonba megy. Határozattau dementál Midhát pasa minden hivatalos küldetést. Mint hazafi — úgymond — a válságos pillanatot nem tartotta alkalmasnak arra, hogy Nápolyban nyugodt szemlélő legyen. Parisban és Londonban annál inkább használhatni vól hazájának, mert barátjai értesítették, hogy Londonban léte most több tekintetben kívánatos. — Angliában a bóke-agitatiő minderősebbé lesz/ s a béke közbenjárás, melyet a kormány megkisérlettj mindjobban elmosódik. Ismét nagy demonstratió *6tt Bradfordban a Lord Mayor elnöklete alatt a semlegesség 1 erdékében; s hasonló értelemben nyilatkozott a munlííH sok békeegylete is. — §&fl! A roncsoló toroklob. Ovrendszabályok Dr. Darányi után. 1. A roncsoló-toroklob gyors lefolyású s rendkívül ragályzó kórformát képezvén: a legnagyobb figyelem fordítandó arra, hogy minden ilynemű beteg idejekorán orvosi segélyben részesittessék, és minden tárgyak, melyek ily betegek használatában állottak, szigorúan fértőtlenittessenek. «'.Jlö.xö 2. Oly helyiségtől, melyben roncsoló-töroklobban szenvedő beteg fekszik, feküdt vagy elhalt, az egészségesek, különösen a gyermékek, erélyesen távol tartandók. A diphteritikus beteg ü Jtaugpi Közlöny" tárczája. K. loopa.tr a. — Elbeszélés. — [Folytatás.] Nincs miért bocsánatot kérnie, jöjjön be s foglaljon helyet. Hisz alig pár éve, hogy tanítványa valék, nem érdemlek talán oly bizalmat öntől, a minővel én viseltetem iránta, nem érdemlem meg, hogy barátnőjének tartson, s ne czimemen, de nevemen szólítson, mint azelőtt?" Imre alig talált szavakat zavarában. „Bocsásson meg Hilára! mióta megszűnt köztünk a tanuló és tanító közti viszony, sokkal nagyobbnak tartom a kettőnk közötti távolságot, semhogy barátnőmnek nevezni vakmerő lettem volna." „Hát ön nem barátom-e nekem?" „Olyan, biztosítom, olyan barátja vagyok, a minőt soha sem talál többé ez életben; de mi egy ünnepelt grófnőnek egy ily nyomorult szegény ember barátsága?" „Ne legyén oly sértő önmaga iránt, mert ezzel engem is sért, higyje el: ón tudom méltányolni barátságát, és büszke vagyuk reá. — Ne gondolja azt, hogy minden grófnő már állásánál fogva oly balgatag, hogy csak rangja, vagy vagyona után képes az embert megítélni, hogy ne tudja az igazi nemességet, a lélek műveltségét megbecsülni, minek hiányát gyakran épen ott tapasztalhatja, hol az legderraesztőbb, legmegalázóbb lelkére," s a titkolhatlan búnak egy könycseppjo ragyogott a beszélő szép szemeiben. „Nem akarom hinni, hogy értem kegyedet, Hilára ! — Ervin, — kinek barátságával dicsekedhetem, lovagias, becsületes s mivelt férfi, ki bizonyára boldogító férje leeüd." „Soha — soha! előre érzem, minő életem lesz! Hideg szeretetlenség, örömtelen jelen, reménytelen jövő, fájdalmas emlékek!" „De hiszen akkor vétkezik, ha ily életre kárhoztatja magát; jobb most visszalépni, mint elrombolni a visszatérés hídját!" „Késő! — Boldog nem lehettem ez életben, miután a kit én szeretek, az engem nem is szerethet ... megnyugszom szüleim óhajában, s játékszerül engedem magam a végzetnek, — hadd sodorjon el, mint a lehullott falevelet a forgószél; az vigasztal, hogy előbb-utóbb vége lesz ngy is mindennek!" Imre is keserűen sohajtott fel; — most már bízó* nyos lón előtte, a mit eddig be nem míé'ft öhíúagának vallani; — érzé, hogy Hilára szereti őt. Oljr szívszorító érzés volt ez! Tudni azt, hogy nemcsak ö itiága szenved, de más is ő érette, az imádott, kinek boldogságáért 1 félál lozta volna szívesen életét, a túlvilágon reá esendő .. j .. , , I 110,U; iliv :10 üdvösségét. „Hiszi kegyed Hilára azon közmondás igazságát, hogy a szenvedés meg lesz felezve, ha azt két sziv közösen viseli? Én nem, de mivel közmondás, talán csak én vagyok kivétel a szabály alól, felezze meg velem eJ J > .,* .1111 1 {§1 a .tOJ fájdalmát." , , ; a „Oh Imre, fele is eleg arra, hogy egy , szív bol. , ,. ,-r . .llÜ/S'.lUfWit'M fl l'J/1!' Jlll dogságat örökre elölie. Nem kívánom, hogy szenvedjen 6 4 Ilii v, f l!;X) iSli; i.jo'ií " értem, csak arra kérem, gondoljon néha a boldogtalan nőre, a ki . . . s zokogás fojtá el szavait." „Hilára! suttogá Imre, s meg merte érinteni, meg merte csókolni a picziny bársony kezet, — legyen boldog, s feledjen el engem: — eskiisz;Ötn ,rVig"élek, isisemben őrzendem kegyedet, s ha vaíatóikbr' szükségé leétid egy oly barátra, ki kész életét áldozni boldogságáért, csák akkor jussak eszébe, s abkőr'adjon álkálmát arra, högV érette haljak meg. Ez leHVÍé ; ''Bofeájid^ [ Közelgő léptek nesíe Vfté'HefA! %'otíí^ 'önfAedtség
