Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-12-19 / 101. szám

V. évfolyam. 1878. 101. szám. B.-Csaba, deczember 19-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A/i iskolai takarékpénztárak Magyar országban. Irta Weisz Bernát Ferencz. IV. Egy hitelt érdemlő ur a következő jelenetet beszélte el : „Néhány külföldi egy vendéglőbe ment, hol akkor több jogász mulatott. Utóbbiakkal beszédbe elegyedvéu, csakhamar a nemzetiségek és az -egyes nemzetek tulajdonságai.*lettek;.,a társalgás tárgyai, miközben- különösen ni?met«a külföldiek közül azt állította, miszeriu't „a magvarok előbb-utóbb ki lesznek szoritva a többi élőhaladottabb nemzetek által, mivel, és ezt hosszasabban magyaiázgatta, nélkülözik a,létjogosultság,és elöhaladás 8 alaptulajdonságát, mely t. i. a tanulás, a munkásság ós a takarékosság." — Erre a jogászok egyike felkelt és viszonzá : „Tudja uram, tanulni tanultunk már és tanulunk is, dolgosak leszünk majd, de takarékos lenni, ós itt öklivel nagyot ütvén az asztalra mulató kedvében, felkiáltott : „soha!" — Múltkor egy tanitói gyülekezetnek egyik tagja körülbelől következőleg nyilatkozott : „Azok a materialismussal telt francziák, angolok stb. takarékoskodjanak tetszésök szerint, mi magyarok nem fogjuk őket követni; mi szeretünk költeni." E rajtunk rágódó pazarlási kórból felnőttjeinket már alig gyógyíthatjuk ki; de gyermekeink, — szigorú életrend mellett mentek maradhatnak tőle. Kell tehát, hogy minden tényező komoly tetterővel közreműködjék erre : a kormány (ugy mint az ezt Angliában, Franeziaországban, Olaszországban, Belgiumban stb. teszi), az egyházférfiak, a közhatóságok, az iskolaszékek, a sajtó, a szülők, szóval minden jó hazafi, de minden jó hazafi, de mindenekfölött pedig a tanitói testület; szavak keveset használnak itt. „A szó elszáll, a tett megáll." Minden befolyást fel kell használni, hogy ez intézményt gyakorlatilag minél több körökben életbe léptessék. Ez áldásteljes békemüvet minden erőfeszítés nélkül hozhatjuk létre, daczára a mostani áilamzavarnak, a kedélyes iskolaszobában hetenkinti félórai kis munkával ; talán sokkal többet ér ama kétséges hóditásnál, melyet „ott lent" roppant vér- és pénzáldozattal teszünk. (rvaKran nevezzük magunkat szerény büszkeséggel vagy büszke szerénységgel a hon „munkásainak", a haza „napszámosainak?" Nos hát vegyük a dolgot ne fél, — hanem két vállra, teljes komolysággal, higgadtan és áldozatkészen, mint ez egy nemzethez illő, — a siker nem maradhat el, munkánk bizonyosan fényes eredményt fog aratni, az uzsora mesterség megszünend, s a uemzet „munkásait," a nemzet napszámosait" az elért jólét öléből milliók áldása jutalmazandja! * * Az iskolai takarékpénztárak körül tapasztalt mozzanatok hazánkban :*) 1877. A budapesti kereskedelmi akadémia. Lewin Jakab igazgató urnák „Iskolai takarékpénztárunk" czime alatt közölt észrevételeiből a következők találjanak itt helyet : „Ez üdvös intézmény a lefolyt tanévben is szép sikernek örvendett De az összeg magasságára nem fektetünk súlyt. Örömmel konstatáljuk azonban, hogy az ellenfelek által megjósolt káros következmények egyikét sem észleltük, és megvagyunk győződve, hogy azok mindig kerülhetők S igy hát a tapasztalat újból iga*) Alphabetikus rendben felsorolva. zolta amaz érveket, melyiket a tavali értesítőben ez intézmény mell felhoztunk." Czeglédről az ottani evangelikus elemi népiskolá>*ihitiSÉ5H Mészáros János ur a következőleg ír : „Az intézmény fönnáll 1876. évi april hó 19-ike óta s hogy folyton tovább fog fejlődni és áldást hozoan felvirágozni, arról kezeskedik a szülőknek meleg érdeklődése és növendékeinknek helyes irányban vezetett takarékossági törekvése." A kassai állami főreáltanodának Mauritz Rezső igazgató ur által szerkesztett értesitvényéből átveszem, a dr. Lucz Ignácz osztályfőnök ur által ift czikkből a következőket : „Az iskolai takarékpénztárak mellett és ellen az utóbbi időkben annyian szólaltak fel, s ez által az ügyet oly érdekessé tették, hogy nem tagadhattuk meg magunktól e téren a kisérlettevést. Felállítottuk tehát még a tanév második havában az iskolai takarékpénztárt, jól tudván, hogy gyakorlati dolgot csakis a gyakorlat folytán Ítélhetünk meg legjobban, s nem félvén a kisérlettevéstől, mert hiszen hatalmunkban állott azt bármikor beszüntetni . . . .*• „ísem szándékozunk az iskolai takarékpénztárak mellett apologiat írni, de ha látjuk, hogy tanulók tanitgatássai, Írással, sőt kézi munkájok által szerzett pénzöket takarítják meg, hogy szülők fiaik jutalmazása és buzdítása végett azoknak uéhány krajczárt adnak, hogy azt a takarékpénztárba helyezzék el, s igy egyúttal eket takarékosságra is szoktatják, az iskolai takarékpénztárak meghonosulását jó lélekkel nem kárhoztathatjuk. Lehetnek ezeknek is árnyoldalai, mint az emberi dolgoknak közönségesen; sót megengedjük, hogy vannak is, de mi ilyeseket ez ideig nem tapasztaltunk. Tapasztaltuk, hogy vannak a tanulók és mások közt is, kik az egész dolgot AJ i BÉof tímk Az elbukottak. — Elbeszélés. — 111 a : Kabdebó Ferencz. (Vége.) II. A fővárosban. Miután lakását ugy is tudjuk : keressük fel pár pillanatra Kálmánt. Hon találjuk ; divánján ül, kézbe nyugasztott fővel. Előtte pár lépésre, komoly kifejezéssel arczán, jó barátja : Sárossy Aladár áll. Ugy látszik párbeszédet folytattak, s hogy abban nem Aladár volt győztes — onnan lehet következtetnünk, mivel jókora szünet után igy törte meg a néma hallgatást : — Meglehet igazad vau, barátom, de én mégsem osztozkodhatom nézeteden ; egy férfinak mindig vannak kötelmei, melyekért élve, elhagyottnak magát, s kietlennek életét nem mondhatja. — És mit tesz az, felelt csüggedt hangon Kálmán, — azért én mégis boldogtalan lettem, s te jó tanácsosaiddal, részvételeddel boldoggá nem tehetsz soha ! . . . Élet . . . kötelem . . ! Hát mi az ? 1 avagy csak azért alkottunk, hogy miként a gép : tisztünket végezzük, s ha annak befejezte után nyugtán hagyatunk — hát magunkra erőszakoljuk a űitet, hogy na ime e nyugalom — dijad . . . ! ? — Bocsáss meg, én igy nem gondolkozhatom ! Én, kibírtam egy angyal szerelmét, ki azt hivóm, hogy egykor ö enyém leend. s igy egy menny leend akkoron jutalom fáradalmaimnak -- elvesztve őt, most egy puszta fogalommal boldoggá én nem lehetek ! . . . s én !? De hát ő ! őt feleded ! Etelkát 1 ? kinek mindene valék ! Mi lesz vele ? Yagy azt hiszed, hogy ő is majd beéri kötelességével ? . . . Hogy a sziv hallgat ezen őrült fogalomra, melyet a gyávák csak azért gondoltak ki, hogy az egyetlen megoldású kérdésre egy jó nagy képtelenséggel válaszolhassanak I . . . Azt véled, hogy ő majd feled, s beéri a változhatatlannal ? . . . Csalódol I ! A sziv oly szerelmet, mely nem viszonoztatott, feledhet talán ; de egy oly lángolást, mely egykor viszontszerelemben lelte táplálékát — elfojtani örökre képtelen. — Ujul az egy régi, halvány emlék révén, egy szó egy gondolat születéskor — s ha építményt raktál föltevésedre : az dőlni fog menhetetlenül s a sziv elédbe lép boldogtalansága ós sebeivel I . . . Egyébiránt — folytatá — ugy vélem, hasztalan szószaporitást folytatunk. Te másként Ítélsz, mert nem vagy a helyzetben s legfölebb csak képzeled annak bánatát ; de nem érezheted — a külömbség csak annyit. — Barátom — szólt Aladár, fájdalmad igaztalanná tesz irányomban. — Én mindig veled érezék örömbén, bubán egyaránt, s ha most nézetem eltérő, nem egyébnek hanem annak tulajdonítsad, hogy szeretnélek újra vígnak, elégedettnek látni téged. — Köszönöm barátom, válaszolt kezét nyújtva az ifjú, köszönöm ragaszkodásodat ; de érz=sm kívánságod nem fog teljesülni ; az én élet' m elveszett, s oh ! higyj nekem : én nem vagyok hibáztatható ! az okok között, melyek elbukásunkhoz életünk elértéktelenülóséhez szolgálnak lépcsőül — leggyakoribbak a szerelmi megcsalacás, vagy erőszakos szétszakítása két sziv szerelmi frigyének 1 — Fájó; de igaz ! a világ neip tudja, hogy az egyén miért sülyed fokonkint alább ós alább, ő csak az egyes vesztét, elzüllósét látja, s azt mondja rá: „hitvány" dolog; talán embervala; megérdemelte sorsát 1 oh ! de mig addig jutott, mig hivatása tőszavát, lelkének vagyait elválni, s életkedvét reményvesztetten elszállani látta — ő is csak olyan vala, mint azok, kik dolgozva Haladnak e nagy vásártéren, melyet óletneu neveznek ; ö is hitet erőt érzett magában : tenni, hogy embertisztét becsülettel betölthesse; de ba legfőbb támaszától, szerelmétől megfosztva — bukni kénytelen : szánd őt; de ne itéld el I — s ám, igaz, hogy a féreg rágta fa gyű-