Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-12-15 / 100. szám

„BÉKÉSMEGYEI KOZIONY" I878. 100. SZAM. ismerni szükséges adatokat tanulmányozhassa, de már most is kijelenti, hogy Arad városát fontos kereskedelmi varosnak tartja, nagy videkének jelentékeny voltát kész­séggel elismeri s annak idején e mozzanatokra tekintettel leend. . . ... ... ... (r. 1.) Szülészet Békésen. Kedden deczeinber 3-án s/iure hozták : „Ördög és a párisi vak leány" színmüvet, libben lépett fel, miut ujtag E. Szabó Gyula, kit már a békési közöuség az előbbi évből ösmer, s ösmeri olyan­nak, mint ki eléggé megállja a helyét s szüksége is volt a társulatnak egy ilyen tagra, ki otthonos a színpa­don. Csütörtökön decz. 5. „Tündérlak Magyarhonban" Szentpéteri 3 felvonásos énekes népszínmű játszatott le, hol Lánczi (Gyuri közhuszár), Jakabliné (Marcsa uti. táisa) énekükkel vonták magokra a közönség figyelmet­tízombaton decz. 7-én Jakabfiné jutalmául adatott : „Egy könyeimü leány" bécsi életkép, egy fenhangon hir­detett jutalomjáték, híresztelve, hogy a csabai zene jelen lóg lenni nemcsak ezen, hanem még a vasárnapi előadá­son .is. Részint a jutalmazandó iránti részvét, de legin­kább e csabai zene élvezete csalta a közönséget ezen elő­adásra. Nem is tévesztő hatását a hirdetés, mert a szín­ház teljesen megtett. S ime megtörténik a csalódás — a zene (csabai) biányzik, sőt Lánczy és Jakabffy közt v-ilami egyenetlenség ütött ki s fellépését megtagadta, L ínczyt a közönség sajnálja, szóval egész máskép történt niinden, mint ahogy a közönség várta volna. A darab sem valami élvezetet nyújtó volt, legalább abból Ítélve, a ini itt előadatott, mivel mint észre lehetett venni bi­zony el is hagytak. Már édes direktor ur, ez nem járja, ha valamit akar s akaratát nyomtatott betűkkel és na pokon at hirdeti, teljesítse azt, ha megelégedést óhajt s vár talán a közönség részéről, ha azonban csak czélt, akar érni tárczájára n zve, akkor máshol tegye, ne itt; egyszer megtörténhet minden, de liigye meg az ön saját rová­sára történik, mit meg fog mutatni a következés. Nem önért van a közönség, hanem önök érette. Hirdethet máskor ökölnyi betűkkel akármit, közönyösnek fog az maradni előttünk. * Hymen. Csabán Lövy Antal t. szolgabíró ur szép és müveit nővérét. Lövy Fáni kisasszonyt e napok­ban jegyezte el Singer Ignácz csermői kereskedő, mely hírt az eljegyzettek ismerősei s rokonai iránti szívesség­ből közöljük őszinte boldogságkivánságukat csatolván részünkről hozzá. * Az orosházi kereskedő-ifjúság 1879. évi jan. hó 4-en az „Alföld" szálloda nagytermébeu zártkörű táncz­vigalmat rendez, melynek jövedelme felerészben az ala­kulandó dalárda, felerészben pedig a boszniai sebesültek árvái javára fordittatik. Belépti dij személyenként 1 frt. Családjegy 2 frt 50 kr. Kezdete 8 órakor. (?) Czudarul rajta vesztett. — Soha ember ugy meg nem járta, mint Gyulán Galbács Béter, ki még ko­ra öszszel egy 5 frtos malaczot talált (?!) az országúton. A malaczot szépen felvette kocsijába, mert mint ő mondja a „inalttcz kéredzett fel." Haza vitte a malaczot, iái tol­ta, neveltette, saját költségén s már már 20 írtért adott volna tul rajta, de oly iszonyú szerencsétlenség érte ed digi szerencséjében* hogy épen akkor jöttek nyomára, mikor elakarta adni. A malaczot is elvették tőle, de sa­ját szabadságát is. f Y&sárhán Demeter gyulai ügyvéd e hó 11-én reggel halálozott el rövid Kinos szenvedés után. Egy öz­vegyet s két árvát hagyott maga után. (?) Gyulán é hó"'11-én Báezi igazgatása alatt |.>­vő szegedi első népzenekara tartott zeneestélyt; igen ki­tűnően játszottak, de közönség csak közép számmal volt. Innen N.-Vantdra mentek s igy tovább. * Mező-Bcrén.vben f. hó 4, a csaknem járhatat­lan nagy sár és esős idő daczára is, igen nagy számú minden osztálybeli közönség meleg részvéttévei ment végbe helybeli reform, iskolai fitanitó Szentandrássi Bál ur, 30 évet meghaladó időn által hü és köztiszteletben állott nejének, a hosszas kinos szenvedés után elhalálo­szemóben egy könyeet törölt szét, s egy sóhajjal elment a levél után. Attól a percztől kezdve, hogy a posta kocsi meg­érkezett, a menyasszony halványsága eltűnt arczairól : kigyúlt; szemei fényleltek, s egész lénye mintegy elvál­tozott. Léptei rugonyossá lettek, s a mig ruhát cserélt majdnem viggá lett. Hiszen már nem sokáig kellett hordania azokat a fájó életlánczokat, : csak legyen egyszer kezébe a várt csomag. Ez a gondolat egészen uj erőre hozta. Oda benn pedig János bácsi észre vette Etelka tá­voztát; utánna ment, s kopogott ajtaján. — Ki az? hangzott belülről. — Én vagyok a te János bácsid, húgom. Etelka beeresztette. János bácsi aztán hosszasan benmaradt, s midőn végre kilépett aztán — az arczán a részvét vonásai ho­noltak, lassú léptekkel visszament a terembe mialatt igy sóhajtott: Nem használ itt semmi! . . . Ezt a szegény gyer­meket boldogtalanná tették. Adjon az ég erőt neki fáj­dalma elviselésére, ob, ha az anyja élt volna . . . Kezétösz hajfürtjeibe mélyeszté; végig simított hom­lokán, mintha bántó gondolatait akarta volna eltörülni, aztán elvegyilt a jövő menők között. zott, szül. T. Szüts Erzsébet asszonynak megható teme­tése. A koporsót, mély bánattal könnyezett özvegységben maradt férj, — a részint már szárnyakra, kelt, — ré­szint a példányszerü anyának gondozását szükséglendett még fel nem nevelt gyermekek is, a hely!°ől és távolból megjelent rokonok fájdalmaiban osztozva, minden ke­belből azon buzgó óhajtás emelkedett fel, hogy a te­remtő adjon csendes nyugalmat, a kiszeuvedett jó nő és anya hamvainak az ő sírjában ! ! lí. (?) Tovább egy házzal. Gyulán a házaló tollsze­dők áruikat eddig mindig a kis magyar kápolna mellett árulgatták, de mostanában — alkalmasint a rosz g'scheft miatt — oly éktelen lármát csaptak, s annyira összepisz­kolták a kápolna környékét, hogy kenytelen volt a ható­ság őket a „granarium" mellé telepíteni. Sok kufár zo kon vette, hogy e régi helyet oda kell hagyni, de hiá­ba, „muszáj." (?) Jó idő kezd már járni s disznóölésre, ölnek is annyit, hogy szinte irtóháborunak nevezhető. Hanem az is igaz, hogy a sertés ára rendkívül alászállt és sok nagyban üzérkedő, tetemes veszteségről panaszkodik. li'odalom és művészet. * A „Magyarország és Nagyvilág" 49. száma a követ­kező tartalommal jelent meg : Szöveg: Kényessi nr. Elbeszélés (Névy László.) — A szerenese. Költ, (Ifj. Ábrányi Kornél.) — Az afganisztáni angol sereg vezérei. — A nápolyi merénylet. — Ut a Niagarához és vissza (Szokolay Hermina.) — Vasárnapi levél. Jankó János. (Porzó.) — Szerajevó. — Egy agg magyar színész életéből, irta : iialonh István. (IX. folytatás.) — Különfélék. — Betürejt­vény. — Sakkfeladvány. — Szerkesztői üzenetek. Kajzok: Jankó János. — Szerajevó — A nápolyi merénylet. — Jankó Jánosnak Önrfjzolta arezképe. — Az afganisztáni angol sereg vezérei. Meg­jelen hetenkint. Előfizetési ár : félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. (Athenaeum. barátok tere, Budapest.) 1 1 A Meliner Vilmos kiadásában „Képes családi Lapok" 4-ik füzete is megjelent bő és érdekes tartalommal. A jelesen szer­kesztett műre ujolag felhivjuk a közönség ügyeimét. Egy füzet áta 30 kr., mely a mü átvételekor fizetendő, s megrendelhető minden könyvkereskedésben. Lgyanitt megjelentek : gr. Monté Christo — és a világ ura -- czimii regényekhez 14—17 füzetei ára, 25 kr. * Tábors/.ky és Parscli nemzetimiikereskedésében megje­lent : Soldosné áltat ujabban énekelt hat kedvelt dal I. Egy kis lány sétál a váezi uteznn. II. A legény egytől egyig. (Plevna rióta) III Csipkebokor fonnyad. IV. Azt mondják hogy. (A veres hajút ból) V. Ne menj el. VI Budapesti kis barna zongorára szerzé Németh János (Szentiruiay Elemér) ára 80 kr. Törvénykezési terein. * Jegyzéke. A b.-gyulai kir. tvszék 4878. évi decz. hó 17. és köv, napjain előadandó bftő ügyeknek. Előadó Márki decz. 17. 4220. Borús István nyilvános erőszakosság. 4254. K. Csák Zsuzsánna lopás. 4255. Kerekes József szülő bántalmazás és testi biztonság elleni kihágás. 4264. Garaguly Sándorné és társai lopás illetőleg vagyonbiztonság elleni kihágás. * A b -gyulai kir. törvényszéknél folyó hó 9-ére volt kitűzve Tkomka Emil volt ügyvéd, most kunágotai bérlő elleni bűnügyben a végtárgyalás, melyre összeseu tán 20 tanú és káros volt beidézve. A végtárgyalás vádlott meg nem jelenése miatt megtartható nem volt, miért is uj határnap fog kitüzetni. Egyik tanú, aradi lakos Laezav József, ueueztelését fejezte ki a törvény­szék előtt, hogy Aradról ez ügyben már egyszer a vizsgálóbíró elé, most ismét hiába a tvszék elé volt idézve, és felkérte a tör­vényszéket, ha máskor méltóztatik vele „parauesolni," gondoskod­jék róla, hogy vádlott jelen legyen. A törvényszéki he ly. elnök Herbert Antal ur figyelmeztette a tanút, hogy a kellő intézkedé­seket a tvszék vádlott negidézésére nézve megtette, de a kézbesítést nem eszközli, hanem a község, ha tehát meg nem kapta vádlott az idézvényt, ez természetesen nem a törvényszéknek róható fel hibául. Egyébiránt a tvszék annyiszor a mennyiszer szükségét látj->, fog tanúval „parancsolni." Ezen kis „reucontre"-re a tárgyi­Kevés vártatva a hű cseléd megjött a postáról s át­nyujtá asszonyának a várva várt küldeményt. Hagyjon magamra pár perczig Mari, szólt átvéve azt, az ifjú nő, ha kérdenek, mondja, hogy öltözködöm s nemsokára jövök. Mari lehorgasztott fővel távozott. A halavány menyasszony lassú léptekkel kis szobá­jának ablakához lépett; leült a székre, felemelte a kezé­ben lévő levelet, s ugy elmerengett azokon az ismert vo­násokon .... „Halminé," Öröki Etelka úrnőnek .... Szemeibe könnyek lopoztak, s újra csak egy sóhaj­jal könnyebbített lelke bánatán : — Szegény Kálmán ; ez volt végső levele . . . Aztán mintha fájna neki, lassan, gyöngéd óvatos­sággal feltörle a levelet s olvasni kezdte azokat a jól ös­mert vonásokat. Abban a levélben pedig szomorú dolgok lehet­tek irva. A halavány menyasszony szép arczán sűrűn hul­lottak alá a könycseppek, mig végig jártatta homályo­suló szemeit a sorokon; kifejezésén mondhatlan bánat, fájdalom tükrözött. De azért mégis csak végig olvasta : Végre kezei alább hanyatlottak : Tehát levelem vétele után . . . jobb tehát minél előbb. lagos igazság érdekében részünkről szabadjon megjegyezni, hogy a végtárgyalásra kétségtelenül ,annyi -zor a mennyiszer" idézheti a tvszék a tanokat, mert azt, hogy vádlott meg nem fog jelenni, legtöbb esetben elóre nem tudhatja, de másrészt a vizsga obíró egy tanú kihallgattatását csakugyan az illetékes kir. hatói,.g utján eszközöltethetné, mi az államra nézve kevesebb költséggel á tanura nézve kevesebb kellemetlenséggel jár, — és a czéi mégis teljesen eléretik. Liogujabb posta. * Bécs, decz. 13. Chlumeczky kereskedelmi mi­niszter a jövő szerdai ülésben fogja a reichsrath elé terjeszteni az osztrák-németh kereskedelmi szerződést alkotmányos tárgyalás végett ugy, hogy még a karácsonyi ünnepek előtt megnyerhesse a szerződés a jóváhagyást. * Bombay, decz. 13. Egy afghán katonatiszt ér­kezett az angol táborba s felhívta az angol tábornokot, nyomuljon be Kabulba, hogy az emir tekintélye ellen átaiánosságban fellázadt fővárost megfékezve, uj kor­mányt áilitson fel. * Laliore, decz. 13. Az afghán emir hallomás szerint egy főrangú tisztet és rokonát küidötte Dakhába. hogy feltétlen békét ajánljon az angoloknak. Qazdászai, ipar és kereskedelem. Hivatalosan jegyzett piaczi árak. (B.-Csabán, decz. 14.) 1. rendű II. rendű lOO kllogramiu 8.90 7.50 5.— Kukoricza 4.30 Zab 5.20 — — 49.­47.­—.— —.— Belanka Pál, v. esküdt. Felelős szerkesztő: Dr. BATTASZÉKI LAJOS. mi mmm AMI Hirdetmény. Mező-Berény község tulajdonához tartozó a piacz téren fekvő három bolt, a hozzá tartozó helyiségekkel együtt, az 1879-ik óv apr. 24 tői számított bárom egy­másután következő évre, az 1879-ik év jan. 5-én délután 3 órakor M.-Berény község házánál megtartandó nyilvá­nos árverés utján haszonbérbe fog kiadatni. Az árverési feltételek a jegyzői hivatalnál addig is megtekinthetők. (191.) 1—4. Kelt M.-Berényben, decz. 12. 18<8, Az elöljáróság. — Felállt s felbontotta a kis csomagot. Egy kis üvegcsét tartalmazott az, fehéres szürke porral : — A másik részt ő tartotta meg magának ... „ke­vés vizbe teszed; aztáu egy hajtásra kiüríted; nem fog semmi fájdalmat szerezni; csöndes nyugodt álomban vet véget az életnek" ismételte magában kedveze levelének sorait. Kis szekrényéhez lépett; Írószert vett elő, s irni kezdett. A „boldog" vőlegény már másodszor jött kopogni ajtajára, hogy benn várják az ifjú menyecskét, hogy már a táncz újólag kezdetét vette; de az ifjú nő azt mondta nagy rövidséggel : — Mindjárt, mindjárt.... csak átöltözködöm. Bedig mi mindig azt a levelet irta. Végre befejezte; borítékba tette s rá irta a czimet: — „Várközi Kálmán urnák, Budapesten, Sándor­utcza." Igy na! Holnap kezében van ... s holnap után már ó is, én is végnyugahnat lelünk. A poros üvegcsét zsebébe rejtve, távozott szobá­jából. Midőn vendégei közé lépett, arcza sugárzott az örömtől, s egész valóján a boldogság egy neme öntötte el áldó hatását . . . olyan nagyon örült szegény, hogy végre itt hagyhatja a fájó életét. [Vége köv.]

Next

/
Oldalképek
Tartalom