Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-12-12 / 99. szám

V. évfolyam. 1878. 101. szám. B.-Csaba, deczember 12-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az iskolai takarékpénztárak Magyarországban. Irta Weisz Bernát Ferencz. II. A fentebb már jelzett s akkoriban el nem mondott, mint más észrevételek a kővetkezőkben találjanak kifejezést : Szorgalmának és takarékosságának köszönheti Francziaonzág azt, hogy az 5 milliárdnyi óriási nagy hadi sarczot Németországnak megfizethette, s hogy legközelebb is 830 millió fran kot volt képes vasutakra ministerének rendelkezésére adni. Hogy ilyesmire mi is képesek legyünk szükség esetén, arra szakadatlanul törekednünk kell s ez irányban legtöbbet tanítóink tehetnek. S vájjon léteznének-e csakugyan, a paedagógia szempontjából lenyeges kifogások az iskolai takarékpénztárak ellenében ? Eltekintve a már annyiszor idézett külföldtől, hol nagyhírű tanférfiak hirdetik az iskolai takarékpénztárak előnyeit, s terjesztik az intézményt — figyelmen kivül hagyva a fővárosunkban lévő nemzetgazdasági egylettől és egyéb, nem csupán szak férfiaktól eredő helyeslő Ítéleteket: szinte, fájdalom, nagyon is korán elhunyt nagy bölcsünk, boldogult Deák Ferencz nyilatkozatát: „én is foglalkoztam e tárgygyal, ez régi óhajtásom" — hallgassuk meg csak a hazai iskolai hatóságokat, és akkor ugy találjuk, hogy 1. a fővárosi tanügyi bizottság, — melynek tagjai legnagyobb részben a tantestülethez tartoznak, — az iskolai takarékpénztárakat „megengedhetőknek és a j á n 1 h a t ó k n a k" véleményezi ; hogy 2. a fenállott iskola-tanács, ezen intézmény életbeléptetésétől ugy a paedagógia, mint a nemzetgazdaság szempontjából előnyöket remél, miért is azt elvben helyesli és a fővárosi iskolákban életbe léptetni ajánlja; s hogy 3. á reformált iskolák mult évi május hóban tartott konventjében-az iskolai takaréi<pénztárakra vonatkozólag jegyzőkönyvileg kimondatott, miszerint: „Ezen üdvös intézménynek általános felállítása igen óhajtandó lévén, a jövőre megnyerendő anyagi mint erkölcsi előnyök tekintetéből is a főt. egyh. ker. pártfogásába melegen ajánlja." Lehet-e még ezek után ez intézmény áldásos voltát kétségbe vonnunk ? Vannak, akik az iskolai takarékpénztáraknak rosz következményeitől tartanak. Szerintök a szegényebb gyermek, ki csak keveset lesz képes megtakarítani, irigyelni fogja nagyobb betéteiért a gazdagabbat, és igy az irigység nála már zsenge korban gyökeret veend. Vannak továbbá, a kik félnek, hogy a gyermek, csakhogy többet takaríthasson meg, szülőit koldulással zsarolná, sőt czélja eléréséből meg nem engedett módon is pénzt szerezni iparkodik, és hogy a túlságos takarékoskodáshoz szoktatott gyermekből igen könnyen gyűlöletes „zsugori" válhafik. Mindez ellenvetéseket ugyan szakavatott tollak már régen ós alaposan megezáfolták, még sem lesz czélszerü elmulasztani ez alkalmat sem, e tárgyat pár szóval megvilágítani. A mi az irigységet illeti, erre a tanuló az iskolai takarékpénztárakon kivül is elég alapot talál, a mennyiben a gazdagabbak gyermekei szebb ruhában járnak, csinosabb írószerekkel birnak, s többet adhatnak ki nyalánkságokra, mint a szegényebb sorsuak ; — a szorgalmasabb tanulók pedig kitüntetésben és jutalmakban szoktak részesülni. Ez utóbbi körülmény tulajdonképen inkább ösztönzésül szolgál nagyobb szorgalomra, — vagyis itt az irigység nemesebb törekvéseket kelt, u. m. dicsvágyat ós versenygést, — tehát oly rugóit az emberi tetterőnek, melyeknek a világ oly sokat köszönhet. -Hányszor gerjeszti a költőt az irigység arra, hogy jobb müvet irjon, a festőtt arra, hogy szebbet fessen, a szobrászt szebb mü faragására ! Valóban nagy szerencse volna hazánkra, ha mi csupa irigységből is képesek volnánk a már többször emlegetett országok fényes pénz- és nemzetgazdasági viszonyait elérni. Es igy : mig egyrészt gyermekeink az iskolában már a takarékpénztárakon kivül is megtalálják az irigység indokait, — más részből gyakran épen az irigység forrása a dicsvágynak és versenygésnek és igy legjobb indítója kitűnik tetteinknek. A mi a másik ellenvetést illeti, azt t. i. hogy ez intézmény a gyermekeket szülőik pénzének kicsikarására, vagy épen arra vezeti, hogy azt takarékpénztáruk számára eltulajdonítsák, — erre nézve lehet válaszom, hogy ilyesmi az életben előjöhet az iskolai takarékpénztárak nélkül is, — a miért is nem szabad azokat az ily kivételes jelenségek forrásai gyanánt felhoznunk, — világos, hogy az ily tettek következményei kevésbbó károsak azon esetekben, midőn a kikoldult, vagy épen elorzott pénz az iskolai takarékpénztárba rámiOTui, mint hto O.B hnoaonta lanságokra költetik. A gyermekek oktalan hajlamát mindenesetre kell, hogy a szülők okszerűén gátolják. De hogy a gyermekek nagyobb betét kedvéért ragadtassák magukat lopásra, már a priori is fölötte valószínűtlen, mert csakugyan végtelen romlottnak és végtelen együgyűnek kell lennie azon gyermeknek, a ki ily nagy bűnre ugy vetemednék, s épen azon czélra, a melynél jól tudja, hogy könnyen rábizonyulhat, hogy nagyon is könnyen rajta kaphatják, — a mi, ha az elorzott pénzt nyalánkságokra adja ki, már nem oly hamar történhetik. Ez utóbbi esetben ugyanis nyom nélkül marad a gyermek bűnös tette, mig az iskolai takarékpénztár igen egyszerű ós könnyű ellenőrzésre nyújt módot. (Folytatása következik.) A JÉís&ogyri Közlöny" tárcsája, Boszniából. (Vége ) Bosznia lakosai általában erős testalkatúak, széles termetűek, és szép arczvonásaiknál fogva köztük valóban szép példányokat láthatni. Sajnálom, hogy a szép nemnek nem mondhatok ily bókot, az irigy fátyol nem csekély hosszúságúnkra akadályozván bennünket a török szépek iránti udvariasságban ; a mi pedig a bosnyák nőket illeti, azok szépek ugyan, de annál tisztátlanabbak. A mint saját tapasztalatom révén meggyőződtem, a bosnyák külömbsóg nélkül tunya életmódot folytat. Öszszes tevékenysége képzelet feletti igénytelen szükségletei beszerzésében áll. A késsmüves primitív eszközeivel határtalan lassúsággal dolgozik, gyakran szünetelve, hogy nélkülőzhetlen csibukját szívhassa. A szatócs lábait keresztbe vetve guggol bódéjában, megzavarhatlan egykedvüsséggel sziva csibukját; ha vevő jön, még csak fel se kfl, mert gyarló áruezikkeit ülő helyzetéből is eléri. A ki pedig egy bosayák földmivest nem látott ősszerkezetü faekéjevel működni, annak tunya lassúságról alig van fogalma. De nem csak az ekék itt összerkezetüek; minden egyes eszköz, minden alkotmány, bizonyítvány, e nép lelki szegénysége és hátramaradottságáról. A szekereken, melyeke' a tágasb völgyekben láthatni, még egy egy vasszeg sincs, még a tengely is vasalatlan. Ha két három ilyen apró ökröktől vont szekér közeledik feléd, már negyedórányiról hallod azon pokoli zenét, melyet azok kenőcsöt soha nem látott kerekeinek nyikorgása okoz. Miuket az ilyen zene idegessé tesz, ők meg gyönyörködni látszanak benne, hisz más zenét ugy sem ismernek. Mit szóljak e nép szellemi életéről ? Már a kifejezéstelen arez is sivárnak tünteti azt elő. De szellemi életről egy fanatikus musulmánnal, hogy is lehetne szó. Nem megtilt-e neki a próféta az imádkozáson és koránolvasáson kivül más szellemi foglalkozástt És ez nem csekély idejét veszi egy igazhivőnek igénybe, a miről az imádkozási időt borzalmunkra énekelve hirdető müezzinek eléggé hallható tanúságot tesznek. A keresztények szellemi élete még ennyire sem terjed, miután nagy részök a hegyek közt szétszórva lakván, még egyházat sem alkot, sem iskolákkal nem bir, a mihez szazadokon át tarló elnyomatásuk folytán nem is juthattak. Bosznia lakóinak viselete egészen törökös : különböző szinü lurbán, ritkábban fez, doman, Irugyog* övvel, bocskor vagy hegyes orrú papucs. A nőnem szinte bugyogót visel, fapapucs, bocskor vagy piros csizmával, fejére különböző szinü kendőt terítvén, a török elfátyolozva — jobban mondva fejét bepólyázva. Vessünk egy pillantást a török lakokra. A hegyek közt szótszórt kunyhók egymásra vízszintesen elhelyezett, végükön egymásba eresztett fenyőszálakból állanak; a tetőt nagy darabokban lefejtett fenyő-héj fedi, mi a bőrhöz igen hasonló. Az ilyen lakok a nálunk szokásos pajtákhoz jobban hasonlitnak, mint emberi tanyához; belsejük nincs elrekesztve, hanem ember, jószág együtt van. Az ajtón kivül még csak egy nyilás van ilyen erdei tündórlakon, meg pedig a tetőn, mely a kéményt képviseli, mig ablakot rajta hiába keresnél. De minek is, hisz lakóinak setét szellemi világát a nap fénye ugy sem világitná meg, szájukra meg homályban is ráakadnak. Nem ez azonban az általános bosnyák építkezési modor. A házak ugy a városokban, mint a joobmódu hegyi lakóknál fából vannak. Az ilyen nyaralóalaku házikók, ha tisztábbak volnának, jó benyomást gyakorolnának az idegenre. Az egy emeletes faépület terméskő alapzatán áll, fabordázata be van tapasztva, néha meszelve is; földszinti réLapunk mai száma mellé az Athenaeum kiadásában újévtől megjelenendő „Magyar Lapok" előfizetési felhívása és Berger Lajos budapesti kereskedő ur „Menyasszonyi öltözék-készlete" árjegyzéke van csatolva.