Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-12-05 / 97. szám

T .BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1878. 97. 9ZÁM, — A fáklyái menet. Az ellenzéki és függetlenségi párt tiszteletére rendezett fáklyás-menet deez. 2-án esti 6 órakor megtartatott. Már öt órától kezdve nagy csapatokban sereglett a tömeg a dohányutczai izraelita templom elé, a honnan a menet indulandó volt. Hat óra tájban a dohány-utcza eleje s az ország-ut egy része tömve volt emberekkel. Ekkor a fáklyákat kiosztották, (számra mintegy 500-at) meggyújtották, s egy nemzeti lobogóval a tömeg lassan mozgásba jött a Kálvin-tér felé. Jó rendben érkeztek az egyesült ellenzék helyisége elé, mely a takarékpénztárban van. Itt a köszöntő beszédre b. Simonyi Lajos felelt. Legjobban tetszett az a viczcze, hogy ez a kormány olyan gyenge, hogy egy kis „széli" is megingatta. Ezután mentek a kecskeméti-atczába a függetlenségi-párt klubja elé, a hol Barabás nevü jo°ász-polgár beszédére előbb Mocsáry Lajos telelt, s szidta aj^o

rmányt, mint a bokrot. Azt is mondta, hogy n Boszniában, hanem nálunk is okkupál a fek zászló. (Dörgő éljen). Azután Verhovay beszélt" (programmon kivül). Nagy tetszést keltett azzal a mondással, hogy ne a népek csinálják a forradalmat, hanem a kormányok, s közel az idő, midőn a diákok nemcsak tintát fognak nyalni, hanem — vért is. Ezzel oszlottak szét, de olyan hirtelenséggel, hogy egy pár ember megsebesült. — Azon nagy, döntő ütközetnek, melyben Andrássy Gyula gróf lesújtó csapást mért az ellenzékre, s melylyel meghódította a közvéleményt, utójátéka voh. A lesújtott osztrák ellenzék, a hátrafelé való konezenti álódás biztosítására, hátvédcsatát engagirozo't. Ez a csa!;i azonban csak a/t bizonyította meg, hogy az ellenzék telje., n meg van verve, le van tiporva, szét van ugrasztva, s ujabb kísérlete coak ellenállási képességének megtörését tanúsítja. — Passanante, mint Rómából jelentik, sebeiből teljesen fölgyógyult s ezentúl a többi fegyenczekhez hasonló bánásmódban fog részesittetni. Pöre különben még nincs teljesen befejezve. A vizsgálat kiderítette, hogy két hibás üjja daczára, revolvert is használhatott volna a merényletnél. Azóta több uj tanút hallgattak ki. Az olasz büntető törvénykönyvben kikötött határidőre való tekintetből Passanante csak január vagy február havában kerül az esküdtszék elé. Az országházból. VI. T. szerkesztő ur ! Az országgyűlési bizottság által előterjesztett felirati javaslat, mely felett tiz álló napig folyt a vita, huszonkét szótöbbséggel elfogadtatott. A szavazás előtt két szép beszédet hallottunk, egyet gr. Apponyitól, és egyet Tiszától. Mindkettő polemikus volt, de a tisztesség határai között. Pedig ez utóbbinak nem kis önmegtagadásába került az, hogy viszszatartsa magát a gorornbaságtól, melyre Német Berczinek hóbortos szeszélyei ós Pázmándi Dénesnek impertinens statistikai adatai provokálták. Német Bérezi bemutatván* a szóibal „őszi és tavaszi rózsáit" a szabadelvű párt „napraforgóit ós szamár töviseit" megemlékezett békésmegyei kortesi zarándoklásáról is, hol nem találván kellő hühós fogadtatásra, azt sütötte ki, hogy ennek egyedüli oka Békésmegye alispánja, illetőleg ennek egy Német Berezi által látott (?) rendelete volt, melyben nem kevesebb volt mondva, mint az, hogy a szolgabirák személyesen jelen legyenek a képviselőjelöltek programmbes|édeinek meghallgatására összejött gyűléseken nehogy valami törvényellenes dolog történjék Ime, ez is mutatja, Német szerint hogy Tisza K. milyen pressiót gyakorolt a választásokra, és hogy miért nem lett Gyomán a szélsőbal jelölljo megválasztva ! Bizony bizony furcsa indokolás lenne az, ha nem „a ház paprikajancsijától" származnék, akit körös-Ladány értelmes polgárai kinevettek. Egyébiránt nem történt semmi veszedelem. A szavazás után egy fiatal „tüggetlen" egész ijedt arczczal kérdezte : „hát most már mit csináljunk ?" — Hát azt hiszed ecséin — mondja neki egy vén „független" — hogy már ezzel kifogyjunk a tárgyból ? Hiszen csak most jön a java. A káposzta magyar étel ; minél többször melegítik annál jobb. A bosnyák politika is olyan, — felmelegítjük azt ecsém még sokszor, hogy a t. választók jól lakjanak vele, egys/ermindenkorra. Most majd jönnek a kérvények, melyek a fuvarkérdésben a Kaurmányt vád alá helyezni kérik Ez is bosnyák kérdés. Kezdjük újra, s ütjük Tiszát, ameddig kedvünk tartja. Aztán a berlini szerződés tárgyalása. Az is bosnyák kérdés. Azután jön a költségvetés — az is bosnyák kérdés. -- Aztán interpellálunk a Boszniában maradt katonákért — az is bosnyák kérdés ; és ha épen kedved tartja, azt is megkérdezheted attó az elkényszeredett Tiszától, hogy mikor fogja már megmondani őszintén, hogy mi lesz hát Boszniából tiz esztendő múlva, mikor mi majd uj kiegyezés alkalmából független Magyarországot csinálunk." Ilyen vigasztaló beszédet hallottam — véletlenül a folyosón pipáló független politikusoktól. Ugy-e érdekes ? Ha nem volna Bosnyák kérdés — ugyan mivel lármáznák ezek teli a levegőt? A kérvények tárgyalásakor a vád alá helyezési indítványt a tisztességes ősz szakállú László Imre tette Becsületes arczu öregember; de már annyira gyenge az elméje, hogy nem képes megkülönböztetni a pasquillt a történelem-4Ő1. XV11I. Lnajee fraaaxia kifályaak oly szavakat tulajdonított, melyeket róla egy satyrikus iró csupa hatáshajhászatból irt. S ez által a II. Kákay Aranyosnak is reményt nyújtott arra, hogy pasquillszerü „Aranyképeit" száz esztendő múlva valamely bosnyák László Imre történelmi forrás gyanánt fogja czitálni. B. Siinonyi Lajos elleninditványt adott be ; nem mintha nem szeretné Tiszát vád alá helyezni vagy pláne el is Ítéltetni ; hanem mert egy párthoz tartozik gr. Apponyival, — aki okos ember, 6S n. ki előre gondoskodik arról, hogy oly lépésekkel ne nehezítse leendő miniszterségét. Ugyanis valahol neszét vette annak, hogy már most is akadt olyan képviselő, aki az ő beszédeiből állitja ö,ssze azokat a tételeket, melyek ellenkező meggyőződést fejeznek ki. Hát ha majd miniszter lesz I Milyen gyönyörűsége lesz az ellenzéknek czitálni radikális és konservativ passusokat — ministeri árva fejére ' Simonyi ettől persze nem fél ; mert tudja, hogy szavaira senki sem fektet súlyt. Hasonló helyzetben van Eötvös K. Német B. Csanády és az egész szélsőbali — ármádia. Az az, hogy — bocsánat — rosszul mondtam. Vannak mégis sokan, akik nemcsak komolyan veszik szavaikat, hanem még meg is ünneplik. Ime itt a fáklyásmenet — az ellenzéki szónokok tiszteletére ! Nem elég fényes bizonyítók ez — a Tisza politikája ellen ? Fényesnek ugyan elég fényes — de nem bizonyíték. Mig a fiatalság tette az ilyen komédiát, addig volt legalább az az értelme, hogy a fiatal lélek hevül a szabadság védői iránt ; de mióta Kaasz Ivor és még néhány hasonló idegzetű ellenzéki újságírók szervezik ; mióta tudjuk, hogy a török rokonság felcsigázására milyen eszközöket használtak, mióta tudjuk, hogy a tényekkel és a történelemmel homlokegyenest ellenkező dolgokat merészelnek komoly arczczal a nagy közönségnek irni, és aztán nagyot nevetnek a markukba, ha egy pár gyengefejü hivőre találtak : azóta nagyott alászállott nálunk a fáklyás menetek értéke ! De azért jó — alkalom a dinom-dánonn a — és a petárdák elrobbantására. A mai korban ez is — magyar politikai eszköz. nr. Arés. A magyar helyesírás elvei és szabályai. 11. 4. §. Állandó han^változások. Állandó hangváltozások vagy egyszerű hasonulás (assimilaczio) vagy másnemű hangmódosulások utján támadnak. Mindezeket a kiejtés szerint írjuk; például : A j (ja je stb. ragok) hasonulása. Sas, sassa, öcs, öcscse, ezek helyett: sasja,öcsje; űzz,foltozzam,játszszál, hodarászszon, lessed, olvassuk, keressék, ezek helyett : űzj, foltozjam, játszjál, hadarászjon, lesjed, olvasjuk, keresjék. A v (val vei, vá vé ragok) hasonulása. Bajjal, kézzel, úrrá, férjjé, közzé (közzé tenni), ezek helyett : hajval, kézvei, urvá, férjve, közvé. Ebben : hozzám, hozzád stb., a regies hozjá tanúsága szerint, a j hasonul át z-re. A e (az ez) hasonulása. Abban ebben, ahhoz, ehhez, annak ennek, attól ettől, avval evvel (azzal ezzel szokotta b ; azzá ezzé áltálánosan dívik avvá evvé helyett); afféle efféle, akhépen ekképen. Nem mondjuk, nem is irjuk ezeket igy : azban ezben, azhoz ezhez stb. — Ahoz ehez nem helyes, mert a h elég erős hang arra, hogy kettősen is ki lehessen ejteni; különben is a magyar mássalhangzók közé tartozik; tehát : ahhoz ehhez. Másnemű hangmódosulások Bonts, ronts, költs, fenyíts, hajíts, tekints, ezek h. bontj, rontj, költj stb. — ; lássam, üssed, jusson, vesse, látjam, ütjed, jutjon, vetje helyett; — ereszsz, szalaszszam, válaszszuk, ezek helyett: eresztj, szalasztjam, választjuk. Emezeknél egyszerűen kiesik az igető í-je, mint például az eresz(t)kedik, kacsintgat, tegin(t)get alakoknál. A kiejtés szerint irjuk a következőket is : ront, bont, önt, senki, szerkeszt; holott gyökeik rom, bom(lik), öm(lik), sem, szerkez(ik); továbbá: aggat, faggat, nyaggat, szaggat, nyegget, lyuggat; mert a hasonulás itt is végig tart, mint a ront, bont, önt igéknél. Ide iktatjuk hagyjad, hagyd, higyjed, vigyed, vegyed formáknak rövidített társait : hadd, hidd, aidd, vedd és ládd-e e helyett látod-e. Némely szónak kétes származású tőhangját a képzőhöz alkalmazva irjuk le : iktat (nem igtat); küzd, küszködik; labda, lapta. Az alszik, nyugszik, fekszik, esküszik igék mult idejét igy irják általánosan : aludtam, aludt, nyugodtam, nyugodt, feküdtem, feküdt, esküdtem, esküdt. Egyébiránt a tt irása sem helytelen : aluttam, alutt és igy tovább : nyugottam, feküttem, esküttem, eskütt; mert ez igéknél a Barátom lassan már kinyitá az ajtót s kilépett a hágcsóra, neje szintén készen állt az ugrásra; én hátra maradtam, hogy csak az indóházban találkozzam barátaimmal, a mint elhatároztuk, — s nem is gondolva aira, hogy legalább is kezét-lábát törheti, — a derék nő tétova nélkül engedelmeskedett, midőn férje mondá: „Most!" — s azzal már el is tűnt. Neje egy pillanatig sem habozott, ámbár a vonat még nem állt, s most is, mint már azelőtt, több bátorságot mutatott mint férje. En visszaborzadtam a rémes sötétségtől, mely rám ásított s úgyszólván szemeim előtt elnyelte barátaimat. A menekülők szerencsésen értak a földre, csak hogy minden porczikájuk fájt a megrázkódástól, — s a mint akkor képzeltük magunknak, nagy veszélytől menekültek meg. Ebből látja nagysád, hogy ezen szellemtörténet is egészen természetes módon ment végbe, mint rendesen mindegyik. — Ah, s én e szerint ama szerencsétleneket akaratom ellen majdnem a halál torkába kergettem, pedig milyen ártatlan voltam benne! — mondá az elnöknó, kiaek ter.mészetes jósága már leküzdte titkos boszuságát. — Lássa nagysád, tehát már akkor is bűnhődtünk az önnel elkövetett csínyért. Mert az öntől való balga félelem olyan ugrásra késztette barátaimat, mely könnyen életökbe kerülhetett volna. — De hát ez mégis csak szellemtörténet, — jegyzé meg a háziasszony, — mert a félelem gonosz szellemei, melyek minden olyan alkalommal a főszerepet játszszák, önöket még keményebben gyötörték és üldözték, mint tisztelt barátnőnket. — Nagysádnak igaza van, — feleié a tanácsos. — Ezen kaland azonban döntő volt egész életemre nézve, de azt majd máskor beszélem el, — nemde? — tevé hozzá az órára nézve. A pompás fali óra a szalonban épen tizenkettőt ütött, s a társaság sokkal komolyabb hangulatban oszlott szét, mint mutatta. Lidércz N. Töretlen dió. 16. Szótalány. Mig nem ismersz, érdekellek, Töröd magad, nincs nyugalmad, Mintha csak megösmerésem Volna vágyad és jutalmad, -Felismei tél. Oh jaj nekem, Vég órám ez és halálom, S lettem volna bármily kedves, Tűnnöm kell, — mint mese, álom. De boszuból tagot vesztek, S csonkán jövök újra hozzád, És gyötörlek, érdekellek, Töröd magad, nincs nyugalmad. Szived, agyad feszül, hevül, Lesve kémlelsz, ápolsz, kimélsz, De én győzök : élj bár meddig, Mégsem ismersz, kinem kémelsz. (Megfejtése a követk. számban.) Bolygó.