Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-11-21 / 93. szám

„BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TEIS. 93. SZÁM. kouventio megkötése, melynek értelmében csapatjaiuk a török sereggel közösen szállják meg a novibazári kerületet. Az országházból. III. T. szerkesztő ur! A nagy néző közönséggel megrakott országház ritkán nyújt oly érdekes képet, mint most, midőn a válaszfelirati vita folyik. Nemcsak az nyújt neki kiváló érdekességet, mert köztudomás szerint ez dönti el az ideiglenes minisztériumnak a sorsát, hanem kiválóan az, mert ez a legjobb alkalom arra, hogy az uj parlamenti tagok kitüntethessék magokat. Ez a „szűzbeszédek" kényes alkalma. Itt könnyen válhatik valaki egyszerre nevezetes szónokká, parlamenti nevezetességgé — ha beszédje sikerül; de megtörténik az is, hogy az, aki meggondolatlanul vagy kellő tanulmány nélkül hajt neki — egyszerre csak hasra esik, mint az a szélső balok, kacskaringós szidalmakban hiressé vált notabilitásával — Verhovay Gyulával történt. Az írói karzatok publikuma a hirlapirók nem kevesebb kíváncsisággal várták egykori kollegájuknak első beszédét, mint az a sok jámbor választó, aki Verhovayban egy kis Kossuthot vélt féltalálni. Es ime, a nagy szájhős, a véresszájú agitátor, himel-hámol, mint a tejbe esett légy, nem tudja, mit mondjon, — s végre. is szégyenszemre, a publikum nagy csodálkozására, és a szélső bal na^y bosszúságára — leül. A felfujt hólyag kijukadt — s ellapult. Még csak botrányt sem csinált! Ez hallatlan. A hallgatóság egyhangú véleménye, melylyel tökéletesen öszhangzik a Verhovay véleménye is, az, hogy komoly tárgy és tisztességes hely nem neki való. Hanem az utczai publikum, az utczai sár, az utczai botrány — a már neki való. Altalános a meggyőződés, hogy a legközelebbi alkalommal más hangon fogja kezdeni beszédét, nevezetesen, hogy az „Egyetértésnek" azt a vezérczikkét fogja szorul szóra elmondani, melynek ismort ezinifi oz: „Ki a h i tv án y !" Annyit megsúghatok önnek, t. szerkesztő ur, hogy Tisza Kálmán előre reszket ettől a jelenettől. No de hagyjuk Verhovay babérjait. Ő nagy ember, mikor egyszerre három mandátummal bizta őt meg a nép bizodalma! Az eddigi szónokok, nem számítva a különféle javaslatok benyújtóit, nagyobbára az ellenzék padjairól emelkedtek fel. Első támadó volt a szélbali Solymossy Bálint, aki ékes szavakkal bebizonyította, hogy nekünk nincs se alkotmányunk, se törvényhozásunk, se pártjaink, se embereink — szóval, hogy nincs haza, ós Magyarországból nem lesz semmi mindaddig, mig Kossuth haza nem jön. A keleti politikát, melyet Tisza muszkává tett, csak az fogja magyarrá tenni. Különben nemcsak Solymossy, hanem még a higgadt Beöthy Ákos is kijelentette megbotránkozását a felett, hogy a szabadelvű párt nem ad nekik alkalmat a veszekedésre. Ez utóbbi azonban nem azért tette ezt, mintha nem tudott volna más okosat is mondani 0 higgadt, gondolkodó fő, jeles szónoki tehetség, aki nem riad vissza a nehéz kérdésektől sem, hanem felfogja és föllejti azokat saját czéljai szerint. Azért szívesen hallgatta meg a ház. Hogy kíváncsisággal hallgatták meg Eötvös Károlyt is, aki nagy ügyességgel magyarázta meg a háznak azt a mesterséget, miként lehet a szélbal és Deák E. politikája közötti mélységet egy bátor szökéssel átugrani, anélkül, hogy a nyakát kitörje, s ugy, hogy e bravúrjáért a magyar bámész választók még meg is tapsolják! Ügyes gyerek, vakmerő ficzkó, aki nem tudja megbocsátani Apponyinak, hogy azt az ugrást nem merte megtenni utánna. Le reményét fejezte ki a felett, hogy az ő példáján okulva, nemsokára az egész egyesült habarék egy mesterugrással — szélbali, vagyis független párti lesz. Adja isten! Milyen szép világ lesz az, mikor Apponyi és Verhovay fognak majd a veres székekről lemusolygani Magyarország boldog népére! B. Simonyi Lajos, a habarékpárt nevezetessége, csak Tisza után beszélhetett. Mert ki tudná Tiszát tudományos (?) argumentumokkal ugy ledorongolni, mint az a férfiú, aki már minister is volt! mégpedig a javából, aKitől még a király is tanácsot kért a — keleti jjéfdésben! Szerencsétlensége csak az, hogy a király nem sokat ad rá — de kihallgatja, hogy mulathasson parlagi észjárásán, éppen ugy mint mulatott a t. ház, mikor ö a berlini kongreszust birálta. Hogy nem jól birálta meg, bizonyította Hoffmann Pálnak a felszóllalása, aki ékesen kifejtette, hogy nem helyesli ugyan egészen azt az okoskodást, de mivel az ő fejéneK gondolatmenetéhez legközelebb áll, és mivel a ferenczvárosi választók azt mondották neki, hogy ha a valaszfelirati vitában Tisza mellett szól, oly macskazenét adnak neki, minőt még nem látott a pesti egyelem: jónak látta, mint egykori Luákpárti a házi békességet fentartani és a habarékhoz csatlakozni. Le mint citcumspectus ember azonnal kijelentette -- primitiv — azt is, hogy a jövőben megint a kormáuynyal szavaz, igy nozván ezt magával a „pártonkívüli párt" jól felfogott érdeke. A szabadelvű párt részéről legelőször L á rday Sándor állt a 21-es bizottság javaslatának védelmére magasabb felfogással fejtegetve azt, hogy a magyar politika dogmájává emelt „török birodalmi integritás" nem tartható fel, inig a torok politika theonracziai alapon nyugszik. Ez termeszetesen ínoslun eretnek tétel, amiért mégis támadták őt; de megczafolni nem bírta senki. M 0 c s á r y Lajos unalmasan, Irányi L. ügyesen ós élesen, Tóth Vilmos, ellenkező álláspontról szokott vervvel, de nem a szokott virtuozitással szólt. Közbejött a vasárnap. Hétfőn uj pihent erők léptek a sorompóba. Előre terjedt el a ház folyosóján a hir, hogy e hét érdekesebb lesz, mint a mult: lesz egy kis skandalum. Szalay Imre készül hozza — a független hazafi, kinek az úristen oly magasra vitte a dolgát, hogy 20 frankért a ballon captivből nézhette le a világot — Párisban. Most itt van Budapesten, de természetesen most is csak az üres levegőben hadonáz — és ki akarja kiáltani a köztársaságot, mivel a király nem az ő pártjától kéri a tanácsot. Kívüle még L e g r é Alajos, Bujanovics S. és Miklós Istv. szóltak a felirat ellen, K emónyJ. Szlávy József, Hegedűs S. ós M á r i á s s y S. melleíte. Szilágyi Lezsőn van a sor, ki éles logikával és ékes szónoklatával mindig hatást tud gyakorolni — amikor tudniillik a düh nem erőtleniti ei. Annyi bizonyos, hogy Tisza beszédje alatt nagyon izgatott volt és sokat jegyezgetett, miből mindenki azt következteti, hogy mérges lesz, és hogy jobbra balra fog vágni éles fegyverével. Majd meglássuk ! Dr. Arés. A í. tanfelügyelő urakhoz, iskolaszerekhez, néptanító egyletekhez — a vidéki lapok t. szerkesztőihez s népnevelőinkhez. A kisdednevelés félszázados múltja meggyőzhetett berniünket arról, hogy az iutézmény ugy kulturális, mint humanitási valamint magyar nemzetiségi szempontból is életképes, s mint ilyen igen megérdemli a társadalom — különösen pedig a nevelő világ hathatós támogatását. Ezt látszik igazolni a kisdedóvodák széles körű terjedése. Hontmegyének azon meghozott határozata, mely szerint minden községében óvodák felállítását rendeli el, — Tolnamegyének törekvése hasonló intézkedés megtételére, — a képviselőház nagy többségének ez intézmény iránt tanusitott élénk rokonszenve — a magas kormány támogatása — a közoktatásügyi bizottságnak az óvodák törvény utjáni rendezését kifejező óhaja s végül a magyarországi néptanítók ez évi országos gyűlésének tüntető magatartása, mely a népoktatási törvény módosításai közé kivánta fölvenni az óvodákat is s ez iránt óhajának határozati javaslatában kifejezést is adott. Az intézmény félszázados múltja fényesen igazolván a hozzá kötött reményeket, melyek szerint ez intézmény behozatala folytán néhány százezer gyermek nyer évente biztos felügyeletet, kellemes szórakozást, melyeknek elseje megóvja őket minden eshető testi veszedelmektől — másika az unalomból eredhető erkölcsi romlásoknak is elejét veszi, de sőt azokat egy bizonyos — a test és lélek fejlesztésére is irányzott foglalkozási rend behozatala által túlszárnyalván igazoltnak találhatja kiki, ha ez intézmény általános terjesztésére az illető körök minden lehetőt elkövetnek. Ma már megczáfolhatlan tónykép áll előttünk, hogy a kisdedóvás legelső, csupán óvasra szorítkozó czélja kiterjesztetett a nevelés bizonyos elemi fokára is. Tény, hogy óvodáink ma már nem csupán azért vannak, hogy kellő felügyelet alatt a környező veszedelmektől megóvják a gyermeksereget, s nem csupán azért, hogy a munkás szülők kezeit a gyermekek gondozása alul felszabadítva — a társadalom jólétét előmozdító munka és ipar részére értékesítsék, hanem kibővített hatáskörrel birván feladatukat képezi a hazában élő idegen ajkú lakók gyermekeit észrevétlenül a magyar nyelv birtokába vezetni, ez által részben nemzetünk számát gyarapitni, részben pedig az elemi iskola feladatát megkönynyitni. Le a kisdednevelés még ennél is tovább menne, a népiskolának más tekintetben is tesz hasznos szolgalatokat; igy a gyermeket bizalomra ébreszti, rendre szoktatja, beszédszerveit javitja, szivét, lelkét, erkölcsét finomítja, kedélyes társalgás — szemléltetés által ismeretét bőviti, értelmi es emlékező tehetségét gyakorolja, kézmű foglalkozásai által érzékeit, tagjait ügyesiti, a rend és torna gyakorlatok áltál testét erősiti, némi munka gyakorlatai, mint a vesszőlerakás — tüzdelés s rajzolgatás által az irás legalsó elemeibe vezeti. Ily körülmények kőzett nagyon kívánatos a kisdednevelés általánosítása ugy, mint az Francziaországban s Amerikaban tervezve van, s mint azt nálunk is általában óhajtják, hogy minden elemi iskola szerves összeköttetésben álljon egyegy kellőleg felszerelt kisdedóvodával. Le ennek keresztülvitele a politikai zavarok s financziális bajok közt, midőn a népoktatási törvénynek is számos pontját látjuk parlagon heverni, nem könnyű dolog, ezt belátjuk magunk is, de belátjuk azt is, hogy az arra hivatott erők összpontosítása mellett legalább társadalmi uton mégis tehetünk valamit, a mi a kitűzött czél hoz mégis csak közelebb fog vezetni. A kisdednevelők országos egylete idei közgyűlésének határozata alapján minden lehetőt el fog követni ez irányban, s első sorban a t. tanfelügyelő urakhoz, iskolaszékekhez, néptanító egyletekhez — a vidéki lapok t. szerkesztőihez s magukhoz a népnevelő urakhoz fordul támogatásért, őket kérvén tel arra, hogy saját körükben az ügyet ismertetni, ennek barátokat szerezni — s a körülmények szerint ily intézetek felállítása iránt mozgalmakat meginditni szíveskedjenek! A népnevelő uraknak jut a szép feladat az intézmény üdvös voltáról a közönséget meggyőzni, a tanfelügyelő uraknak, iskolaszékeknek, ily intézetek felállítására buzditni, s a sajtónak azok ez érdembeni törekvéseit minden kitelhető módon támogatni. Népnevelőink ebeli törekvését még saját anyagi jólétük is kívánatossá teszi, mert az óvodák ós talusi menhelyek felállítása által megakadályozható özámtalan tüziveszedelem az ő vagyonukat is megkíméli, s ha a mint mi is óhajtjuk, a falusi óvodák s menhelyek kérdése ugy oldatik meg, hogy ezek vezetése a néptanítók nejei — vagy leányaira bizassék, némi szerződésileg biztosított javadalomért, be kell látni, hogy ez intézetek felállítása nemcsak a községeknek, de maguknak a néptanítóknak is hasznára van. A kisdednevelők országos egylete felkéri a néptanító egyleteket: szíveskedjenek e tárgyat gyűléseiken tanácskozás alá venni, kiviteléről módokat keresni: az egész ügyet az iskolaszékek figyelmébe ajánlani; s egyletünk titkárát, (Kobány Mihály Budapest, Mária utcza 30. sz.) ki a netáni kérdésekben kimeritő felvilágosítással szolgál, esetről esetre értesitni. Felkérjük a t. tanfelügyelő urakat és iskolaszókeket, hogy Plachy Bertalan hontmegyei — s Varasdy Lajos tolnainegyei tanfelügyelő urak követésre méltó példája után a községeket s városokat kisdedóvodák állítására buzditni méltóztassanak. S felkérjük a vidéki sajtót az ügy támogatására s velünk lap-csere viszonyba lépésre, hogy ez által a jövő évben már havonként kétszer megjelenő lapunk ez irányú működéséről ők is tudomást szerezzenek, mi pedig általuk legyünk értesítve az e téren megindult mozgalmakról, s kérjük arra is, hogy e felhívásnak becses lapjukban helyt adui szíveskedjenek-