Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-11-10 / 90. szám
V. évfolyam. 1878. 90. száin. B.-Csaba, november 10-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba", Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. A tulajdon és tőke. Szent-András, nov. 8. Korunk legépebb s egyszersmind legveszedelmesebb kérdése azon törekvés, mely a társadalom újjászervezésére irányul. A párisi commune óta látjuk, hogy a socialdemokraták mindég nagyobb erővel s jobban-jobban szervezkedve lépnek fel s nyernek tért, ugy annyira ; miként a német kormány már jónak látta e kérdést a parlament elé hozni. Ösmerjük a socialdemokraták törekvését s tudjuk rólok, hogy ők főleg a „tulajdon" ellen törnek, mert ebben látják mindazon nagy nyomor forrását, melyben a társadalom 9/io r® sze sinylik ! Tagadhatlan, hogy a társadalom beteg s azt gyógyítani kell, de orvosa még nem született meg. A socialdemokraták által követett ösvény és irány azonban nem a helyes ut s czélhoz vezetni soha sem fog. Ha az ő elvök emelkednék érvényre, az ember alig lenne több mint az ösztönét követő állat, mely egy nagy gép működésére volna kénytelen erejét fordítani. Kiöletnék belőlünk a „törekvés" szelleme, előbbre haladni, ujat létesíteni ; meghalna bennünk az „egyén", az erkölcsi és lelkileg egyiránt nemesbülő, fejlődhető ember. Az általok létesíteni szándékolt társadalmat egy nagy óriásán berendezett, kényelmes istállónak képzelem, melybe az igára s idomitásra szánt lovak jászolhoz kötvék s pontosan abrakoltatnak. Ebben a boldog állapotban szabadgondolkodó ember aligha kíván részesülni. Miután tehát a socialdemokraták nem épen indokolatlan feljajdulását a „tulajdon" vagy is helyesebben, a felhalmozott „tőke" rendkívüli hatalma okozza, igen időszerűnek találtam Pfeiffer Ede szellemdus német socialista irónak a „társulásról" irt művéből azon részt ezúttal közölni, mely a társadalom történeti fejlődósét tárgyalja, hogy abból azok is, kik különben rokonszenvvel kisérik a socialdemokraták törekvését, láthatják, miszerint a tulajdon természetesen, az ember egyéniségéből meritve szükségkép fejlődött s az ilyen természetes fejlődést, ha csak az emberi jellemen erőszakot elkövetui nem akarunk, megakadályozni nem lehet, — a mint nem lehet a madarat repüléséről leszoktatni, ha csak szárnyát nem szegik.. Pteiffer Ede „társulásról" irt müvében, midőn annak történeti fejlődését bevezeti, kissé élesen bírálja századunk rendszerét midőn azt mondja : hogy a munkás osztály jelenlegi állapota ós viszonya a birtokos osztályhoz, égbe kiáltó panaszt képez" és ebből láthatjuk, hogy ő is azok közé tartozik, kik társadalmunk jelen rendszerével nincsenek megelégedve ; olyan sociaiistat tisztelünk benne, ki a cooperatió utján véli javíthatni a társadalmat. Ez a" tudós írja ezeket : „Nem azt a boldog időt éljük ma már, midőn isten rendelte ki a vadásznak a vad dus erdőt s a szántó földet pedig a földmivesnek. A ki két keze munkájaval aka.r vagyont szerezni üres kézzel indul válalatára, mint végezte a költő, ... . de nem talál olympusra, mely őt üdMig földünkön az emberek oly elszórva s kevesen valának, hogy a természet íentartásukról dúsan gondoskodhatott ; mig a természet oly dúsan nyithatta termenyeit, hogy az fáradság nélkül volt megszerezhető és a következő nemzedék szükségleteinek fedezésére elég tápanyag volt találtható, — addig az emberek nem ösmerték sem a munkát, sem a tulajdont. Ez az állapot azonban sokáig nem tarthatott, a természet már nem végzé az emberek munkáját, miért kénytelen volt mindenki saját tevékenységével gondoskodni önfentartásáról. — Szorgalommal kellett kutatni az erdŐK. gyökeit és gyümölcseit ; a vadászat nehézséggel kezde járni, úgyannyira, hogy az ember már a halászatra is reá szorult s kellemesen izlett az a hal, melyet a vizből kifoghatott. JÜaczára ennek a természet még mindég elég gazdagnak mutatkozott embereit ellátni. A harmadik és negyedik vadász ép oly biztos zsákmányra számithatott, mint minővel az első és 2-ik hazatért. Minden esetre szerencse és ügyesség határozót? az ember munkajáuak sikere lelett; és a vadász, az igy szerzett vadat birtokaba vette, nusát hábontianul elfogyaszthatta s ruházatul használhatta bőrét. Halad az idő. Az emberek kisebb művészeteket tanulnak meg, lakást is épít magának — dúsan összetákolt gunyhót s fáradáliuáitt ott kipihenni. Hogy munkáját megkönynyitse, megteremti az eisó, kezdetleges műszereket, es senki sem vonja kótsegbe, hogy ezek az ő tulajdonát képezik. Az emberi nem gyors szaporodása miatt szükségletei fedezéséi e, már maga a vadászat nem elegendő, az okosabba* uj Kereseti forrásról gondoskodnak, hogy megélhessenek. A vadallat alkalmassa tetetik szolgálattételre s az ify megszelídített aiiat a, szelídítő tulajdona pezi ; ép ugy válik tulajdonavá a föld annak, ki azt először veszi művelés alá. iSzóval: a m u nka terménye az azt elő-állitó kétségtelen tulajdonavá 1 o s z. Körösparti. (Folyt, következik). — A bécsi képviselői körökben, közbeszéd tárgya hogy egyes miniszterek parlamenti barataik előtt nem csinálnák belőle titkot, hogy a reichsratbot legközelebbi napokban elfogják napolni. Ügy látszik a kormány csak azt akarja bevárni, hogy mily eredménye fog lenni a delegáeziók tanácskozásainak. — A bécsi birodalmi tanácsban noveinb. 4-én szintén letette a minisztérium a ház asztalára a berlini szerződést, mely kinyomatni, a képviselők közt kiosztatni s aztán tárgyalásra tűzetni fog. ü Jíkíiigyn Közlöny" társzíja. Egy házassági anonce. — Novdlette. — III. Laurának János az elző alkalommal négy levelet hozott a postáról, azonban semmi tekintetben sem felelvén meg kívánalmainak, kedvetlenül félredobta azokat, s öröme és a feletti reménye, hogy nagybátyja zsarnoksága alul egy az ég által számára küldött „angyal' kiszabadítja, fogyni kezdett. Alig várta a következő napot, azt hivón, hogy János majd valami elfogadhatóbb ajánlatokat tartalmazó leveleket hoz majd. Hozott is kettőt. Dobogó szivvel nyitotta fel az első, melyből ezt olvasá : „Életem sötét egén szabaditóul megjelenő csillag I Olvastam sorait, s azokból azt láttam, bogy kegyed azon eszménykép, a mely után életemben folyton epedtem Az ön tulajdonságai azonosak az enyéimmel, s a többi között abban is megegyezünk, hogy egyikünk sem dúsgazdag. Ha tehát kegyed hajlandó az élet tengerén velem, meglehet, hogy nélkülözések közt is átcsolnakázni, adjon légyottot C. D. betűk alatti levelében poste restante, imádójának." — Ez is keveset ér. Akkor inkább maradok nagybátyámnál, s tűröm szeszélyeit, mintsem én egy szegény üczkóhoz menjek nőül azért, hogy nélkülözzek, hoLtt itt legalább az oly édes kényelem sem hiányzik. Rózsapiros ajkait kecsteljesen elbigyesztve, kedvetlenül dobta félre a levelet s kezébe vevó a másikat, mely igy hangzott: „imádott hölgy!• Ötvennégy évig Tártam — óh ez már legalább érdekesen kezdődik, monda Laura — s epedtem azon lény után, a kivel házassági frigyet kötve nyugodtan, csupán a szerelem édeni napjának élve tölthetném el hátralevő napjaimat. Most kegyedben meglelém sóvár epedésem tárgyát. A mi személyemet illeti, őszülni kezdő hajamat kivéve, kifogástalan, s ha kegyed elég erősnek érzendi magát arra, hogy néhány jelentéktelen szeszélyemetelnézze, illetőleg eltűrje, s nőmmé leend, a halandók legboldogabbikává tesz. A mi pedig vagyoni helyzetemre vonatkozik, Ígérhetem, bogy kegyed a legnagyobb kényelmet élvezheti körömben. E sorok valami nagyon „hidegnek" tüntethetik fel Írójukat, de biztosítom kegyedet, hogy oly érző kebelre és szívre mint minő e sorok írójáé, nem talál kegyed soha. Ha tehát hajlandó kegyed elfogadni ajánlatomat, legyen szíves megjelenni a muzeum-kertnek a nemzeti lovarda felé eső részén, ma este 9 órakor. Ismertető jelül felöltőm gomblyukába zöld levélke lesz tűzve, kegyed pedig bal karján tartson égy piros schawlt. Tehát a viszontlátásra. E. F." Örömsugárzó arczczal ugrott fel Laura a fauteuillről, megvan — kiáltá — ilyet akartam ón mindig! öreg, gazdag; irja ugyan, hogy vannak némi szeszélyei, de tán még sem lesz oly kiállhatatlanságig és csömörlósig pedáns, mint nagybátyám. — Aztán meg ha neje leszek, majd érvényesítem fensőbbsógemet! [Vége köv.] • A megtört vagy kifejtett diók. 1. Mert távol volt tőlök. 2. Születése és halála órája közt. 3. Minden mostan élő. 4. Ha lábuk nem éri a földet. 5. Az öt ujja. 6. Fejők befedésére. 7. Üres helyet. 8. Orsó, or-só — borsó, bor-korsó, koporsó 1, (bagolyfeje = b. rákfark = k. kopó fark nélkül = kop.)
