Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-27 / 86. szám

V. évfolyam. 1878. 86. szám. B.-Csaba, október 27-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap é >s csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba*:, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindeii postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A jegybankokról és bankjegyekről. öi. Ha valaki azt a kérdést tenné, hogy in­gatlanra, például földbirtokra és házra, mint hypothekára, adhat-e a jegybank bankjegyeket kölcsön ? Nem adhat ; mert ha ingatlanokra adna kölcsönt, akkor az adós a felvett kölcsön­ről nem váltót, hanem csak egyszerű kötelezvényt adna, ily adósság visszafizetése csak hosszú idő alatt, igen gyakran hosszadalmas pör után tör­ténnék meg, de a jegybank az ily ingatlanokra kiadott jegyeket is köteles beváltani ; tehát oly eset jöhetne elő, hogy ő az igy kibocsátott je­gyeket is köteles beváltani ; tehát oly eset jö­hetne elő, hogy ő az igy kibocsátott jegyeket érezpénzért visszaváltaná, anélkül, hogy az adós eleget tett volna kötelezettségének. Épen a jegy­banknak azon kötelezettsége, hogy az az általa kibocsátott jegyeket tartozik bármikor érezpénz­ért visszaváltani, kivánja azt, hogy a jegybank c«ak rövid időre pl. három hónapra szóló hi­tel közvetítést tegyen. Valaki ugyan azt az el­lenvetést tehetné itt, hogy ha a jegybank min­den kiadott jegyet tartozik barmikor beváltani érezpénzért és ő az adósoktól csak három hónap múlva követelheti, hogy tegyenek eleget köte­lezettségűknek, könnyen megtörténhetik, hogy a bankhoz visszahozzák beváltás végett a jegyeket, mikor még az adósok nem fizették vissza adós­ságukat, tehát ugyanazon eset áll elő, amely miatt az ingatlanokra mint hypothekára a bank­jegyet ki nem adhatónak mondottuk. Ez egé­szen helyes okoskodás, csakhogy a jegybank, ha meg akar felelni kitűzött czéljának, köteles bizonyos rövid tartamú határidőt kitűzni, amely­nek letelte előtt nem követeli, hogy azok, akik nála hitelközvetitést kértek, tartozásaikat kiegyen litsék. Valóban ha a jegybank kikötött határidő nélkül, bármely pillanatban visszakövetelhetné a kiadott bankjegyeket, vagy az ennek megfelelő érezpénzt, akkor vagy egyáltalában nem folya­modnánk hozzá hitelközvetitésért, vagy ha meg­tennék, igen gyakran még a legszilárdabbanálló kereskedőházak is megbuknának, mert még ezek­nél is volna elégszer olyan idő, amikor, habár vagyonilag nagyon jól állanak is, a bank kö­vetelésének nem tudnának eleget tenni. Különben a szilárd alapon nyugvó jegybank­nak nem kell attól félnie, hogy a közönség a beváltandó jegyekkel rohamosan fog jőni ; ez csak három esetben szokott megtörténni ; akkor t. i. ha a kereskedővilágnak külföldre sok fizetni valója van ; külföldre bankjegyeket nem lehet küldeni, tehát ekkor mindenesetre a jegy­bankhoz fordulnak beváltás végett ; továbbá há­borús időben a megijedt közönség, hogy va­gyonkáját ne veszélyeztesse, a birtokában levő bankjegyeket szintén tömegesen viszi a bankhoz beváltás végett ; végre ha a közönség észreveszi, hogy valamely jogybftnk Olyanoknak is nyújt hitelközvetitést, a kikre nézve biztosau tudhatni, hogy vagy épen nem vagy csak sokára fizetik vissza tartozásaikat, akkor a bizalom ily jegy­bank iránt csökken s ez a bizalmatlanság azt eredményezi, hogy a banknak saját jegyeit tö­megesen viszik nyakára, hogy váltsa be ; de azon jegybank, a melynél ezen legutóbbi eset áll elő, már többé nem mondható szilárd alapon nyugvó jegybanknak, s az ilyet nagyon méltán éri a közönség bizalmatlansága. A mint eddig kifejtettük, a bankjegynek legfőbb, s talán egyetlen tulajdonsága, mely a pénz helyettesévé teheti, abban áll, hogy ez kivihető legyen, a jegybanknak szüksége van érezfedezetre, azaz arany és ezüst penzre, vagy arany és ezüst-rudakra. Most legelőször azon kérdés támad, hogy ezen érezfedezetnek meny­nyinek kell lenni a kibocsátott jegyekhez viszo­nyítva ? A legnagyobb pénzügyi tekintélyek ki­mutatták, hogy a jegybank fedezetül letett min­den ércz-forintra három forint értékű bankjegyet bocsáthat ki ; ha tehát valamely banktársulatnak százmillió forintnyi érczkészlete van, az erre mint fedezetre háromszáz millió értékű bankje­gyet bocsáthat ki. Ebből is látható tehát, hogy a bankjegyet nem tekinthetjük ugy mint való­ságos pénzt, mert hiszen nem minden bankjegy­forint képvisel egy érc/.forintot, hanem csak ugy tekinthetjük, mint aL ércz-pénz helyettesét. Valaki ugyan azt mondhatná, hogy az érezfe­dezet és a kibocsátott bankjegyek közötti ezen aránytalanság nagyon hátrányos lehet a közön­ségre, mert a kibocsátott 300 millió bankje­gyekből a jegybank csak 100 milliót képes be­váltani, tehát a többi 200 millió bankjegy egé­szen fedezi-1lenül áll. I'JZ az okuskutlcís, t. olvasó, nem helyes, mert ezen ufób'bi ZUU mniiotiaK. i» meg van a kellő fedezete. Vegyük csak jobban szemügyre a dolgot. A jegybank tartozik 800 millió frt. bankjegyet visza váltani, nézzük meg, mi szolgál e czélra fedezetül ; 1) 100 millió frt érezfedezet ; 2) a kiadott 300 millió forintnyi értéknek megfelelő váltó, állampapír, arany és ezüst érték ; tehát a fedezet összesen 400 millió forint; hogy a kiállított váltókat is fedezetül vehetjük, onnan következik, hogy azon egyén, a* kinek váltója van a jegybanknál, arra kötelezi i „EékÉsmegyei Közlöny" lírtzája Első szerelmem. — Tréfás költemény. — Bálban valék, fényes bálban, Hol százával volt a lány. Nem voltam valami gyáva, Inkább vakmerő talán. Volt ott egy kedves szőke lány, Soh'se felejtem el őt, Oly szelid volt, mint a bárány S' ifjú, alig hogy fel nőtt. Ügyes „szabad kérnem"-mel, Ő lett négyes tánezosném, Jó barátim irigy szemmel, Néztek a frontra felém. A figurák egymásután Haladtak. Én mint néma Elmerengtem bájos arezán S egyet sóhajték néha. Végié mégis valahára, Azt se tudom, hogy hogyan A hatodik 'figurába, Hó szerelmet vallottam. A szót alig hogy kimondtam, Lányka szeretsz-e? legott Magán kivül és sápadtan Karjaim közé rogyott. A doktor fülembe súgta, Később egy függöny megett: A bajt egy sonka okqzta Melyet a lány megevett. Boszniai uti naplómból. (Vége) Sibosicza völgye, Tuzla mellett Regényes hegyek völgyek egymást váltogatják, a szem nem győz eleget gyönyörködni e vidék szépségé­ben ; daczára a beállót ősznek, tavaszi szinben ragyog itt még minden. Másnap vezetékemmel egy rengeteg er­dőséget kellett átvágnom, melynek közepén, egy tisztáson 30 fegyveres bosnyák látszott egymással tanakodni. Szür­kémet, (mert az egész építés alatt lovamon ültem) visz­szaforditva, bevártam pionnierjeimet, s a fél század fede­zetet. Ugy látszott azonban bűnbánó bosnyákokkal volt dolgom; mert első felszólításomra rögtön lerakták fegy­vereiket. Volt azok közt a primitív kohás puskáktól kezdve egész a legújabb Snyder és Pabody fegyverekig minden­féle. Egy-egy handzsár markolata, kirakva kövekkel, igazi műremek volt; borotva élességü pengéje ákom-bákom tö­rök bettikkei volt tele irva. Legnehezebben váltak meg handzsáraiktól; mielőtt átadták volna magukhoz ölelték, megcsókolták; ug.ylátszik ez legkedvesebb fegyverök. E requirált fegyverekkel megrakott kocsit azonnal vissza­küldtem Brcskába a parancsnoksághoz. Dél tájban Han (csárda) Oraviczát értük el, hol a föólelmezési lager­ban egy vendégszerető kapitány vendége voltam. Való­ságos lucullusi lakoma volt ez, eddigi menázsis kosztunk­hoz képest. A hegyi utak innét borzasztó meredekek s rettentő sok kanyarodás után a Majevicza csúcsára ve­zetnek fél. Esős időben nem egy kocsi ló találja itt vóg­romlását. Ravasz bosnyák fuvarosok egy kőd'rabbal szét­ütik szegletes fakerekiiket, c.sakhogy tovább ne kelljen menniök, ezáltal azonban 5- 600 kocsiból álló kolonneó­kat tartóztatnak fel e keskeny hegyi utakon a tovább me­netelben. A tábori vonal építése, ha a munka egybevá­góan folyik oly gyors, hogy a gyalogló csapatokat el­hagyja. Brcska-Tuzla közt a távolság 70 - 80 kim. s e vonal nem is egész két nap alatt ki volt épitve. Tuzla felett Han Sibosícán a vonalat bekapcsoltam s egy tőrök Han emeletén állomás főnöki (!) irodámat rendeztem be. Itt az élelmezés biztosítására katonaság volt és van je­lenleg is összpontosítva. Zuhogva rohan ablakom előtt a kis Sibosicza vize, bujkáló gyors útjában nem egy sze­gény bosnyák primitív vízimalmát hajtva. Öt magas hegy köríti e regényes kis völgyet, s éjjelenkint a hegycsú­csokra állított előőrsök őrtüzei pompás látványt nyújta­nak. Megérkezésünk estéjén egy kis csete-paténk is volt. Körülbelől 200 kóborgó insurgens, könnyű zsákmányra vélvén szert tehetni, az ablakom előtti hegytetőn felállí­tott előörst megtámadta s már-már visszavonulni is kény­szeritette volna, ha kedves majorunk egy századdal se­gélyükre nem siet. Heves puskatüz után a fölkelők fegy­vereiket elhányva szétfutottak. Embereink a nagy sötét­ségben nem üldöz'ietvén őket, csakis 27 foglyot ejthettek. Megható egy jelenet folyt le e kis küzdelem után hivtatalom helyiségében. Egy fiatal hadnagy, jó barátom, küzdelem köz­ben nehéz sebet kapott szive fölött. Sürgönyileg vett bucsut

Next

/
Oldalképek
Tartalom