Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-27 / 86. szám

V. évfolyam. 1878. 86. szám. B.-Csaba, október 27-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap é >s csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba*:, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeii postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A jegybankokról és bankjegyekről. öi. Ha valaki azt a kérdést tenné, hogy ingatlanra, például földbirtokra és házra, mint hypothekára, adhat-e a jegybank bankjegyeket kölcsön ? Nem adhat ; mert ha ingatlanokra adna kölcsönt, akkor az adós a felvett kölcsönről nem váltót, hanem csak egyszerű kötelezvényt adna, ily adósság visszafizetése csak hosszú idő alatt, igen gyakran hosszadalmas pör után történnék meg, de a jegybank az ily ingatlanokra kiadott jegyeket is köteles beváltani ; tehát oly eset jöhetne elő, hogy ő az igy kibocsátott jegyeket is köteles beváltani ; tehát oly eset jöhetne elő, hogy ő az igy kibocsátott jegyeket érezpénzért visszaváltaná, anélkül, hogy az adós eleget tett volna kötelezettségének. Épen a jegybanknak azon kötelezettsége, hogy az az általa kibocsátott jegyeket tartozik bármikor érezpénzért visszaváltani, kivánja azt, hogy a jegybank c«ak rövid időre pl. három hónapra szóló hitel közvetítést tegyen. Valaki ugyan azt az ellenvetést tehetné itt, hogy ha a jegybank minden kiadott jegyet tartozik barmikor beváltani érezpénzért és ő az adósoktól csak három hónap múlva követelheti, hogy tegyenek eleget kötelezettségűknek, könnyen megtörténhetik, hogy a bankhoz visszahozzák beváltás végett a jegyeket, mikor még az adósok nem fizették vissza adósságukat, tehát ugyanazon eset áll elő, amely miatt az ingatlanokra mint hypothekára a bankjegyet ki nem adhatónak mondottuk. Ez egészen helyes okoskodás, csakhogy a jegybank, ha meg akar felelni kitűzött czéljának, köteles bizonyos rövid tartamú határidőt kitűzni, amelynek letelte előtt nem követeli, hogy azok, akik nála hitelközvetitést kértek, tartozásaikat kiegyen litsék. Valóban ha a jegybank kikötött határidő nélkül, bármely pillanatban visszakövetelhetné a kiadott bankjegyeket, vagy az ennek megfelelő érezpénzt, akkor vagy egyáltalában nem folyamodnánk hozzá hitelközvetitésért, vagy ha megtennék, igen gyakran még a legszilárdabbanálló kereskedőházak is megbuknának, mert még ezeknél is volna elégszer olyan idő, amikor, habár vagyonilag nagyon jól állanak is, a bank követelésének nem tudnának eleget tenni. Különben a szilárd alapon nyugvó jegybanknak nem kell attól félnie, hogy a közönség a beváltandó jegyekkel rohamosan fog jőni ; ez csak három esetben szokott megtörténni ; akkor t. i. ha a kereskedővilágnak külföldre sok fizetni valója van ; külföldre bankjegyeket nem lehet küldeni, tehát ekkor mindenesetre a jegybankhoz fordulnak beváltás végett ; továbbá háborús időben a megijedt közönség, hogy vagyonkáját ne veszélyeztesse, a birtokában levő bankjegyeket szintén tömegesen viszi a bankhoz beváltás végett ; végre ha a közönség észreveszi, hogy valamely jogybftnk Olyanoknak is nyújt hitelközvetitést, a kikre nézve biztosau tudhatni, hogy vagy épen nem vagy csak sokára fizetik vissza tartozásaikat, akkor a bizalom ily jegybank iránt csökken s ez a bizalmatlanság azt eredményezi, hogy a banknak saját jegyeit tömegesen viszik nyakára, hogy váltsa be ; de azon jegybank, a melynél ezen legutóbbi eset áll elő, már többé nem mondható szilárd alapon nyugvó jegybanknak, s az ilyet nagyon méltán éri a közönség bizalmatlansága. A mint eddig kifejtettük, a bankjegynek legfőbb, s talán egyetlen tulajdonsága, mely a pénz helyettesévé teheti, abban áll, hogy ez kivihető legyen, a jegybanknak szüksége van érezfedezetre, azaz arany és ezüst penzre, vagy arany és ezüst-rudakra. Most legelőször azon kérdés támad, hogy ezen érezfedezetnek menynyinek kell lenni a kibocsátott jegyekhez viszonyítva ? A legnagyobb pénzügyi tekintélyek kimutatták, hogy a jegybank fedezetül letett minden ércz-forintra három forint értékű bankjegyet bocsáthat ki ; ha tehát valamely banktársulatnak százmillió forintnyi érczkészlete van, az erre mint fedezetre háromszáz millió értékű bankjegyet bocsáthat ki. Ebből is látható tehát, hogy a bankjegyet nem tekinthetjük ugy mint valóságos pénzt, mert hiszen nem minden bankjegyforint képvisel egy érc/.forintot, hanem csak ugy tekinthetjük, mint aL ércz-pénz helyettesét. Valaki ugyan azt mondhatná, hogy az érezfedezet és a kibocsátott bankjegyek közötti ezen aránytalanság nagyon hátrányos lehet a közönségre, mert a kibocsátott 300 millió bankjegyekből a jegybank csak 100 milliót képes beváltani, tehát a többi 200 millió bankjegy egészen fedezi-1lenül áll. I'JZ az okuskutlcís, t. olvasó, nem helyes, mert ezen ufób'bi ZUU mniiotiaK. i» meg van a kellő fedezete. Vegyük csak jobban szemügyre a dolgot. A jegybank tartozik 800 millió frt. bankjegyet visza váltani, nézzük meg, mi szolgál e czélra fedezetül ; 1) 100 millió frt érezfedezet ; 2) a kiadott 300 millió forintnyi értéknek megfelelő váltó, állampapír, arany és ezüst érték ; tehát a fedezet összesen 400 millió forint; hogy a kiállított váltókat is fedezetül vehetjük, onnan következik, hogy azon egyén, a* kinek váltója van a jegybanknál, arra kötelezi i „EékÉsmegyei Közlöny" lírtzája Első szerelmem. — Tréfás költemény. — Bálban valék, fényes bálban, Hol százával volt a lány. Nem voltam valami gyáva, Inkább vakmerő talán. Volt ott egy kedves szőke lány, Soh'se felejtem el őt, Oly szelid volt, mint a bárány S' ifjú, alig hogy fel nőtt. Ügyes „szabad kérnem"-mel, Ő lett négyes tánezosném, Jó barátim irigy szemmel, Néztek a frontra felém. A figurák egymásután Haladtak. Én mint néma Elmerengtem bájos arezán S egyet sóhajték néha. Végié mégis valahára, Azt se tudom, hogy hogyan A hatodik 'figurába, Hó szerelmet vallottam. A szót alig hogy kimondtam, Lányka szeretsz-e? legott Magán kivül és sápadtan Karjaim közé rogyott. A doktor fülembe súgta, Később egy függöny megett: A bajt egy sonka okqzta Melyet a lány megevett. Boszniai uti naplómból. (Vége) Sibosicza völgye, Tuzla mellett Regényes hegyek völgyek egymást váltogatják, a szem nem győz eleget gyönyörködni e vidék szépségében ; daczára a beállót ősznek, tavaszi szinben ragyog itt még minden. Másnap vezetékemmel egy rengeteg erdőséget kellett átvágnom, melynek közepén, egy tisztáson 30 fegyveres bosnyák látszott egymással tanakodni. Szürkémet, (mert az egész építés alatt lovamon ültem) viszszaforditva, bevártam pionnierjeimet, s a fél század fedezetet. Ugy látszott azonban bűnbánó bosnyákokkal volt dolgom; mert első felszólításomra rögtön lerakták fegyvereiket. Volt azok közt a primitív kohás puskáktól kezdve egész a legújabb Snyder és Pabody fegyverekig mindenféle. Egy-egy handzsár markolata, kirakva kövekkel, igazi műremek volt; borotva élességü pengéje ákom-bákom török bettikkei volt tele irva. Legnehezebben váltak meg handzsáraiktól; mielőtt átadták volna magukhoz ölelték, megcsókolták; ug.ylátszik ez legkedvesebb fegyverök. E requirált fegyverekkel megrakott kocsit azonnal visszaküldtem Brcskába a parancsnoksághoz. Dél tájban Han (csárda) Oraviczát értük el, hol a föólelmezési lagerban egy vendégszerető kapitány vendége voltam. Valóságos lucullusi lakoma volt ez, eddigi menázsis kosztunkhoz képest. A hegyi utak innét borzasztó meredekek s rettentő sok kanyarodás után a Majevicza csúcsára vezetnek fél. Esős időben nem egy kocsi ló találja itt vógromlását. Ravasz bosnyák fuvarosok egy kőd'rabbal szétütik szegletes fakerekiiket, c.sakhogy tovább ne kelljen menniök, ezáltal azonban 5- 600 kocsiból álló kolonneókat tartóztatnak fel e keskeny hegyi utakon a tovább menetelben. A tábori vonal építése, ha a munka egybevágóan folyik oly gyors, hogy a gyalogló csapatokat elhagyja. Brcska-Tuzla közt a távolság 70 - 80 kim. s e vonal nem is egész két nap alatt ki volt épitve. Tuzla felett Han Sibosícán a vonalat bekapcsoltam s egy tőrök Han emeletén állomás főnöki (!) irodámat rendeztem be. Itt az élelmezés biztosítására katonaság volt és van jelenleg is összpontosítva. Zuhogva rohan ablakom előtt a kis Sibosicza vize, bujkáló gyors útjában nem egy szegény bosnyák primitív vízimalmát hajtva. Öt magas hegy köríti e regényes kis völgyet, s éjjelenkint a hegycsúcsokra állított előőrsök őrtüzei pompás látványt nyújtanak. Megérkezésünk estéjén egy kis csete-paténk is volt. Körülbelől 200 kóborgó insurgens, könnyű zsákmányra vélvén szert tehetni, az ablakom előtti hegytetőn felállított előörst megtámadta s már-már visszavonulni is kényszeritette volna, ha kedves majorunk egy századdal segélyükre nem siet. Heves puskatüz után a fölkelők fegyvereiket elhányva szétfutottak. Embereink a nagy sötétségben nem üldöz'ietvén őket, csakis 27 foglyot ejthettek. Megható egy jelenet folyt le e kis küzdelem után hivtatalom helyiségében. Egy fiatal hadnagy, jó barátom, küzdelem közben nehéz sebet kapott szive fölött. Sürgönyileg vett bucsut