Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-03 / 79. szám

— Széli pénzügyminisztert nem fogadta ő felsége. A „P. Lloyd" nem hiszi, hogy a kihallgatás által a dolgok állása valami lényegesen változott volna, valamint nem oszthatja az ellenzéki sajtó azon néze'ót sem, hogy itt csak „taktikáról," „manőverről" vagy „komédiától" van szó. A helyzet inkább nagyon is k;.moly. A pénztigyininister elhatározása nem személyes, hanem dologi indokokból ered, s ezeket azokkal elhárítani alig van valakinek hatalmában, még ha a jóakarat nem is hiányoznék. Békésmegye a török uralom alatt, s az erdélyi fejedelmek korában. Irta: €f ö 11 d ö c s Benedek. (Folytatás.) A váradi béke azonban csak rövid békét adott a honnak, mert állandó ez már csak azért sem lehetett mert egyik fél sem tartotta azt kötelezőnek, mivel sem rendszeresen aláirva, sem a töröktőli félelem miatt kihirdetve nem lett. János király a következő évben megnősült, s csakhamar azután betegeskedni kezdett, úgy annyira, hogy fia születésének hire már halálos ágyon találta őt, s nagy tervei és szép reményei küszöbén meghalt egészen váratlanul, 1540. julius 21. Szász-Sebesen. Halála után — végrendeletéhez képest — az ország rendű fiát, a csecsemő János Zsigmondot kikiálták Magyarország királyának s megkoronázták, az özvegykirályné Izabella mellé pedig kormányozó tanácsot választának, s a történtekről a szultánt is értesiték, ki mindenben megnyogodott. Azonban Ferdinánd, a váradi szerződés értelmében jogait követelvén, annak érvényesítésére újra fegyvert fogott, — minek az lőn az eredménye, hogy a szultán roppant sereggel az országba tört, Budát elfoglalta s nehogy az gyönge asszonyi kezekben veszélyeztetve legyen a maga számára megtartá és basasággá tevén, — Izabellát pedig Érdél} be utasitá, Ígérvén, hogy mihelyt fia a fiérfi kort eléri, minden hóditmányt visszabocsát kezére, s őt királylyá teszi; — Buda ormain tehát a keresztet a fólholdjele váltotta fel, s itt kezdődik sajátlag az egységes Magyar birodalom széttagolása János király halála után a Zápolya-ház ügyének Martinuzzi György lőn lelke, éltető szelleme. Merész vállalkozó szellem, de azért nem kevésbbé óvatos és nem ritkán ravaszul számitni is tudó rendkívüli férfi, kí egyszerű szerzetesből bibornok- érsek ós országkormányzóságig emelkedett lángesze által. Mint kitűnő politikus és ügyes diplomata, ki a körülményekkel csakhamar számolni is tudott, Buda elfoglalása után minden működését odairányzá, hogy Erdélyt és a részeket Ausztria véduralma alá juttassa inkább, mintsem a török barbár uralmának kitegye, s czélját oly ügyes tapintattal tudta kivinni, hogy látszólag mindkét félnők szolgált, sajátlag pedig mindkét félt eszközül használta saját czéljaira. Békésmegye ez időben több más birtokokkal együtt a Marti nuzzi kezén volt. A gyulai vár parancsnoka még ekkor is Patóchy Ferencz főispán vala, kinek ingadozó ,BÉKÉ8ME8YBI KÖZLÖNY" 1878. 79. SZÁM

. jellemében azonban Marti nuzzi már épen nem bízott, s erőszakoskodásai ellen végre is kénytelen volt ellene népfelkelést támasztani, s őt elfogva, Váradon elzáratá. Ez időre esik Gyulaváros és a megye történetének egyik igen nevezetes mozzanata, az 1548. évben február 11-én Gyulán tartott országgyűlés, mely az ország zilált belügyeinek rendezésével, s az erőszakoskodó hatalmasok törvénytelenségeinek szigorú rendszabályok által való meggátolásával foglalkozott. Martinuzzi — az országnak Ferdinánd kezére leendő átadásával már előbb nyilván fellépett, s 1550 bon az e tájékon éső várakat, köztük Békést is tényleg átadá Ferdinándnak. Két év múlva 1552-ben, a veszprémi püspök közben járására, Bathochy a gyulai várat is Ferdinánd kezére juttatá, kinek pártja ettől kezdve mindinkább erősbült e vidéken. Nem tudható, hogy mindjárt eleintén kire bizta Ferdinánd a gyulai vár parancsnokságát, de utóbb 1556-ban a békésmegyei születésű Mágochy Gáspárban csakugyan megtalálta derék és hű emberét. Ez időben már ugy látszik — hogy a megyének sem rendes tisztikara nem volt, sem gyűlései nein tartattak, ámbár a megye gyűlései azelőtt, e század elején — különben is Kamuion tartattak, a mint ez számos meglevő okmányokbői kitűnik, — s Gyula c-ak is e korban lőn a megye fő- és székhelyévé, a midőn aztán a gyulai vár parancsnokai lettek mindenben a teljhatalmú intézők. A Ferdinánd hűségében tántoríthatatlan Mágochy helyzete, a Zápolya pártiakkal szemben eléggé nehéz volt Gyulán, s mindig résen kellett állnia, hogy általok ki ne játszassák. Igy Mágochinak egy 1556. junius 20-án kelt, s máig is fennmaradt leveléből, melyben Nádasdy Tamás Nádort értesité általában a dolgok itteni állásáról, — tudomást nyerünk arról is, hogy a törökkel czimboráló Zápolya pártiakkal valóságos harczokat kellett vivnia, különösen gerlai Abrahámffy Imre ellen, aki csabai és megyeri erődjeiből folyvást nyugtalanitá, mig végre Mágochy a mondott óv és hóban véletlenül rajtok ütött, őket szétugratá, a csabai várkastélyt ostrommal bevette, — mely alkalommal a vár ura is életét veszté, s mindkét erődöt földig romboltatá, hogy többé az ellenpárt fészkéül ne szolgálhassanak. Ez időben terjedett el vidékünkön a protestantismus, melynek több főurakkal együtt Mágochy is egyik buzgó pártfogója és előmozdítója volt, s valószínűleg ez okból történt később a gyulai várparancsnokságról való lemondása is, — minthogy némely gyulai lakosok jónak látták Mágochy tudtával s talán beleegyezésével is — a kath. egyházról maradt templomi kincseket Kassára vinni, s ott eladni, annak árát a vár erősítésére s védelmi szerek beszerzésére fordítani, •— amit aztán Forgács Ferencz váradi püspök Feidinánd királynak bepanaszolt ; — a király ez ügyben vizsgálatot rendelt, s annak megejtésével a pozsonyi káptalant bizta meg ; — hihetőleg tehát ezen körülmény vonta maga után Mágochy lemondását. Utána egymást követték a várkapitányságában ; 1559-ben Bornemisza Benedek és 15^0ban Törtek Kűn Balázs, — akit még ugyanazon évben Kányaföldi Kerechényi László, Békés- és Zarándmegyék főispánja s az ország alsó részének kapitánya váltott fel tisztségében. Ferdinánd királynak ezen időszakból több adomány levelét bírjuk; — igy 1553-ban Megygyes, Fövenyes, Jánosháza, Keszi, Galvács, Krakó, Kamroth birtokokat és egy Gyulán, a Szent Móricz utczában fekvő nemesi telket, uj adomány képen Gyulai Gál István özvegyének Krisztinának és György, András, István és Bertalan fiainak ajándékozta, — 1557-ben Királyság ós Donáth nevü, máskép a váradi apáczák javadalmához tartozó birtokokat, bizonyos feltételek mellett Horváth Marinith Ferencznek adományozta, 1559-ben pedig meghagyá Bornemisza Benedek gyulai várkapitánynak, hogy Keszi Lörincz, Szolith Miklós, és Mátyásnak adja vissza a gyulai várhoz foglalt, de Bács és Torontál megyékben fekvő birtokaikat, — ugy azonban hogy azok lakosai, a gyulai várkörüli munkákat tartozzanak továbbra is teljesíteni. Azonban sokkal előbb már, igen nevezetes fordulat állt be az ország beléletében és politikai szereplésében. Martinuzzi kijátszván a török fönnhatóságot, rábírta Izabellát, hogy mondjon le az uralomról, s fiával Kassára költözve, megfelelő kárpótlás mellett adja át királyságát Ferdinándnak. — Erdély átvétele meg is történt, — de annak kormányzása tovább is Martinuzzi kezén hagyatott ; — azonban a császári hadak fővezére — Oastaldo tábornok, Martinuzzi politikáját kétszinüségnek és árülásnak vélvén, vagy talán mivel a bibornoknak mesés nagyságú kincseire vágyott, katonáival Felvinczen, éjnek idején ostrom alá vette, s az ősz főpapot 1551. deczember 17. egyik zsoldossá által orozva meggyilkoltatá. Martinuzzi tragikus bukásával Erdély kormányzása Oastaldo kezébe eselt. Azonban Erdély rendei nemzeti intézményeik, s féltveórzött jogaik függetlenségének leigázását sokáig nem tűrhetvén, Oastaldot az országból csakhamar kiszoriták, s 1556-ban október 22-én Izabellát és fiát fényes pompával újra visszahozták Kolozsvárra, hol még azon évben, november 25-én országgyűlés tartatván, ezen szerveztctett az önálló nemzeti erdélyi fejedelemség. János Zsigmond nagykorúságáig az özvegy királynőnek adatott a kormányhatalom, s kezdetben minden a kivánt módon haladt előre, — de nem sokára minden felől zavarok támadtak, s Izabella, hogy ezektől meneküljön, újra alkudozásokba bocsátkozott Ferdinánddal, melynek befejeztét azonban — 1559. szeptember 15. közbejött halála megszakasztá. János Zsigmond „II. János választott magyar király" czimmel vette át a kormányt, — s az anyja halálával megszakadt alkudozásokat, Ferdinánddal és később ennek utódával ő is megnyitá, — azonban a császári ház tulkövetelései miatt, békés eredményre most sem vezettek, az ifjú király szorongotott helyzetbe jutott ; s a viszonyok kényszerítő befolyásának engedve, végre is a török szultán oltalmába vetó magát. Az elagott Szolimán 1566. nyarán, hadavesz reszt. Lovagjátékul, lófuttatások, fényes katonai átvonulások stb. stb. majdnem minden zárdarabban előfordulnak A világítást villanyos fény eszközli. A darab végén a nagy üveg- és vas födél hirtelen szétnyílik, hogy az illuminatió által okozott füstöt kibocsájtsa. A híppodromban délután is vannak előadások, nagy közönség előtt. Nagy és igen vegyes közönséget találunk a felesszámban létező cafó chantantokban. A bemenet szabad. De a helyet, hova leülünk, 2—3 frankkal kell megváltanunk s ezért kapunk egy kávét cognakkal, vagy más 50—60 centíinmal fölérő italt A színpadon a legtöbb helyen 8—12 delnő ül fényes toiletteben, jelképezvén a •szalonok hölgyeit, kiknek a jongleurök, énekesek, tánczosok stb. stb. előadásaikat tartják. Az előadó művészet minden genre-ja képviselve van itt. Hallunk kedves couplótkat, sikamlósakat, látunk kötél-, táncz- s egyéb műés bűvészeket, kik tisztességes vagy épen nem tisztességes műveleteikkel csikarják ki a könnyüvórü franczia közönség tetszését és tapsait. Hangversenyek, bálok majdnem mindennap tartatnak. Mindegyiknek megvan a maga közönsége. Ez utóbbi egy diszpáldányál mi is megnéztük. Tündéries zakat látottakat is meglephette. Az operettben vannak csinos couplettek, melyeket a párisi közönség gyakran megismételtetett. Eltekintve a darab tündéri s gyorsan Váltakozó díszleteitől, eltekintve a gyönge hangú, de igen ügyesen mozgó és játszó énekesektől, ném lesz érdektelen fölemlíteni, hogy e színházban lépten-nyomon borravalóért kínozzák az embert. A portás, ki megengedte, hogy a jegyváltási osztályhoz menjek, borravalót kért. a nőszolga, ki bebocsájtott, borravalót kért, a zártszék-nyitónő dettó. Az embei kész lehet mindig fizetni s ajándékozni. Fölvonás közökben itt sincs zene. De van helyette óriási zaj, melyet a színlap-ujság-árusok csapnak, kik sans géne járják keresztül-kasul az ülő és álló helyeket, kínálgatva a darab szövegét, szinlap-ujságokat, legyezőket s a felsőbb régiókban harapni valókat. Csengetés helyeit végül minden felvonás előtt fakalapácscsal dörömbölnek a színpadon, s annyit ütnek a földre, a hányadik fölvonás kezdődik. Ez jel arra nézve, hogy a zsivajgó kufárok elhallgassanak s a közönség a színpadra nézzen. A szinlapujságból (Párisban nyolcz újság csupán színlapok s színházi újdonságok közlésével foglalkozik) megtudjuk mi következik. A balettet itt nagyon szeretik. 90 balierinájá van e színháznak; ezek közül csak egy harmadrósz fiatal és „fes." A két harmadrész azonban vén s kiérdemesült gárda, mely jól tánczol ugyan, de nem nagyon szemre való. A színházak közzül megnéztük még az „Odeon"-t. Dumas, Feuillet és Sardou darabjainak színhaza ez. ízléses, csinos s berendezésre nézve hasonlít a bpesti népszínházhoz. A „frangaise" után ez az első s legkeresettebb színház. Darabjai és művészei sokszor mennek át a francaisba s ezzel sokat mondtunk. Itt is élvezetes, jó emlékű estét töltöttünk. Ezeken kivül még 22 kisebb-nagyobb színház van Párisban ; mindegyiknek meg van a maga kisebb-nagyobb közönsége. Különösen most, a kiállítás alatt. Ezek közzül azonban nem néztünk meg egyet sem. Nem engedte az idő. Mint unikumot meglátogattuk a „hippodrom "-ot is, me!y 16.000 embert fogad magába s mindig zsúfolva van Az egész roppant tágas épület vasból van, üveg födéllel. Természetes, hogy a hol esténkint 16.000 ember fordul meg. ott a lovas- s gymnastika„müvészet

u-ből a lehető legjobbat nyújtják. Különösen pazar-kiállilásuak a zur darabok, melyekbeu 4 —600 ember