Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-22 / 76. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" Í878. 78. SZÁM, — A magyar országgyűlés októberhó 17-ére lesz ö«szehiva rövid időre. A verifíeatio, és a delegátusok megválasztása után haza menhek a képviselők. — Egy ujabb nagyobbmérvü mozgositásról szóló hirek alaptalanoknak nyilvánitatnak. — A harcztéren működő hadsereg tagjaihoz intézett levelek bélyegmentesek. Békésmegye a török uralom alatt, s az erdélyi fejedelmek korában. Irta : Gömlöes Bentiek. (Folytatás.) 1526. augusztus 29-ón (melyik magyar ne tudná e gyásznapot) történt a mohácsi csata. Másnap a gyásztéren, — hol egy király, két vezér — Tomory és Zápolya György mellett 5 püspök 600 főnemes, 13 ezer ember, 80 ágyú feküdt s leforditott zászlóink erdeje lengett — a törökök győzelmes szultánja, 11-ik Szolimán aranytrónt emeltetett magának, s mi még a csatamezőn vagy futásban kézrekerült — két ezer magyarnak trónja előtt fejét véteté. Az örökké bus emlékű János fővétele napján í magyar nemzet feje, dicsősége porba hullt. Bu dán nem ült több magyar király s Mohács terén másnap uj trón és pogányság kezdé meg gyászos uralmát, Magyarország szent földe a, török lova patkójának tiprása alá került. Sokszor veszténk csatát, de sohasem ekkorát ; a győzhetés reményét is elvesztettük ezzel együtt. A mohácsi csatavesztés utat nyitott a tö röknek, II. Lajos király eleste trónkövetelő igényt Ausztriának, s az épen folyamatban volt polgári ós egyházi reform forrongása kaput tárt a külföldről reánk uszított pártviszálynak. Történelmünknek ezen korszaka, melynek valóban méltán adhatjuk a „Török-világ Magyarországon" nevet, főbb vonásaiban ugyan éíegge ismeretes, ele apróbb részleteiben, az akkori megyei,- polgári ós közélet viszonyait tekintve, nagyrészt csak hagyományos mondák és mesék tömkelege. Főleg megyénk — Békésmegye viszonyai ról, íeltünóleg kevés az, mit e korra vonatkozólag köztör télielmeinkben találunk. Ennek okát megyénk monographusa, egyletünk közösen tisztelt alelnöke — Haan Lajos ur, igen helyesen magyarázza meg „Békésvármegyé hajdana" czimü munkájában, midőn a többi közt igy szól : „Más megyékben vannak szabad királyi városok, püspöki székhelyek, káptalanok, konventek, melyeknek történelme az egész megye multjárá világot vet, s falaik közt legalább egypár okmány claczolhatott az enyészettel, — itt ilyenek se nem léteztek, se nem léteznek. Két középtekintélyü mezőváros, néhány csekély község képezte e varmegye kontingensét a 18-ik századig." Más megyékben vagy a megye levéltárai, vagy legalább egyes tekintélyesebb családok levéltárai, megmaradtak, — nálunk a hosszas török uralom mindent elpusztított, a mi a vármegye hajdanát csak némileg is földeríthetné. A megyei egyes nagyobb birtokos családok a török világ alatt elköltöztek innen, s nagy részben ki is haltak, — netalán fenmaradt okmányaik, ki tudja melyik rokon családnál penészednek ; maga a köznép is kivándorolt, beleunva a sok zaklatásba, ugy hogy oly község, mely magát a török uralom alatt is fentartotla volna, megyénkben csak 7 van, úgymint: Gyula, Osaba, Békés, Doboz, Vári, Gerla és Ványa, — a többiek lakosai mind jövevények, kik a 17-ik század elején vándoroltak ide. Békésmegye — mint ilyen — 1566-tól 1715-ig nem létezett, a 18-ik század elején szerkesztett némely földabroszokon annak helyén Torontál megye fordul el. Ily körülmények közt, nekünk fölötte kevés számmal lévén saját okirataink, emlékeink, Örtéaeluii adataink, hogy megyénknek e korban való történetéről mégis némi képet formálhassunk, oly müvekhez kell fordulnunk, melyekben megyénkről is van különösen emlités, — v melyek az akkori általános viszonyokról szólanak, — minthogy ezek megyénkre nézve is ugyanazonosak. E kor története egyébiránt oly érdekes, oly eseménydús, s következéseiben oly messze kiható, hogy annak részletesebb tárgyalását s kü lönösen megyénk ez időben való szereplésének ismertetését, valódi örömmel tűztem ki czélomul. I. Ritkán nőtt oly rövid idő alatt oly nagyra valamely állam, mint a török birodalom, — mely a 14-ik század elején Osmannak — a bi rodaloin alapítójának idejében, Kis-Azsiában még alig egy napi járó föld területet foglalt el, s két század múlva már 3 világrész fölött terjeszté kí uralmát. A 15,- 16- s még a 17-ik században is a török birodalom az akkori világ legfélelmesebb hatalmassága volt. Az összepontositott államhatalom korlátlanságán kivül ezen erejét nagyrészt katonai szervezetének köszönheti. A török állam czéljául merőben a hódítás, a birodalom terjeszkedése volt kitűzve Eleinte vallásos indokok táplálták nálok a harezvágyat. CzéJjok volt : minden nemzetet megnyerni vagy fegyverrel kényszeritni Maliomed vallásának elfogadására. De később — valamint a szultánok nem gondoltak vele, ha a meghódított népes továbbra is megmaradtak régi vallásuknál, csak adót fizessenek, sőt nem mozlim alattvalót is fogadtak zsoldjukba, -- szóval a hódjtás czéltalanná lett, s csak magáért a hódításért történt, — ugy a hadseregnél az egyetlen erkölcsi rugó a vallásos vakbuzgóság elenyészett, a nélkül azonban, hogy a fanatizmus vadsága és undok vérengzése kiveszett volna. A birodalom maradandóságára távolról sem volt az a gond fordítva, a mi terjesztésére, — mert maradandó állam csak az lehet, mely né pei szellemi és anyagi szükségeinek kielégítését tűzi az állam legfőbb czéljául. A hatalmas II. Szolimán első hadjáratától, molylyel Szabácsot és Belgrádot vette, az ötödikig, a melylyel Budát kerité uralma alá, Magyarországnak csak határszélei eslek a török hódítás áldozatául. E 20. évi időszak alatt Buda kétszer volt a szultán birtokában, ki azonban néhány napi birtoklás után, mind kétszer viszszabocsátá a szövetségese Zápolya magyar király kezei közé. Csak János király halála után hitte elérkezettnek az időt, hogy az országnak egy nevezetes részét a fővárossal együtt birodalmához csatolja. A véletlen találkozásától — ez épen a mohácsi csata 15-ik évfordulóján, 1541. augusztus 29-én történt, — s ettől kezdve számithatjuk a török uralkodást Magyarországon. A 16-ik század második fele az ozmán hódítás korszaka, erőszakoskodás, rablás, zsarnokság kíséretében. — Az 1541—52. közti időszakban lőn végrehajtva a Duna-Tisza közének s a Dunántúli vidék egy részének behódoltatása. Ez utóbbi évben Temesmár elfoglalásával már lehetővé lett magyar földön a második basaságot is felállítani, s e tized alatt a behodoltatással a rendezés is végbement. Esztergom, Pécs, Nógrád, Hatvan, Simontornya, Székes-Fehérvár. Szécsény, Fülek, Veszprém, Szolnok, Tata, Szigetvár, Gyula s több más kisebb várak egymásután estek el. Mihelyt a török valamely területet elfoglalt az egészet kiosztotta katonái közt, mint tulajdonát, nem tekintve az előbbeni birtokos jogaira. Ezen birtoklás egészen katonai természetű volt. Mutatják ezt maguk az elnevezések is. A kiosztott birtokot k i 1 i d z s nek vagy kar d-nan hittak, magát a hűbérest pedig szipahi-nak vagy lovaskatoná-nak, mivel eleintén kivált csak lovasoknak osztottak ki az ilyen birtokok ; a kerületi parancsnokot szandzsák b é g-nek vagy zászló tejedele in nek nevezték ós kerületét, mely számos kilidzs vagy kardbirtokot foglalt magában, szándzsák-nak vagy zászó-nak. A szultán a meghódított részből igen sokat a császári magánkincstár részére tartott fenn, s az ily birtokot k h á s z-nak vagy belsőbirtoknak nevezték. Ilyen volt az alföldi városok nagyrésze, mint : Kecskemét, Nagy-Kőrös, Czegléd, Jászberény, Mező- Fúr, Hold-Mező-Vásárhely, megyénkben Ványa. — Az ily császári birtokbeli lakosságnak állapota mégis csak tűrhetőbb volt, mint melyek szipahik közt osztatttak ki, mert a khászban annyira a mennyire fenhagyatott a tulajdonjog, a lakosok nem voltak annyi zaklatásnak kitéve s nem függtek a szipáhik zsarnoki önkényétől. Az elfoglalt vidékek, s általán az országnak a török uralom alatti része hódoltságnak neveztetett. Minő volt a meghódolt helyeken a magyarság élete ? e fontos kérdésre, hasztalanul keressük a feleletet régibb történészeink — Istvánfy, Bonfin, Bél ós mások müveiben. Maga különben Décsey Sámuel is, kinek „Osmauographiája" igen sok becses adatot tartalmaz, e kérdésre ugy igyekszik megfelelni, hogy azon korbeli írók hanyagságát és lelkiismeretlenségét vádolja, a miért a közvetlenül előttök lefolyt történelmi és társadalmi jelenségeket müveikben meg nem örökiték. (Folyt, köv.) TÁVIRATOK. * Bécs, szept. 19. Eheinlánder vezérőrnagy jelenti Zavaljébf'l szept. 19-kéről, hogy Bihács vára ma kapitulált. Csapatjaink délután 4 órakor szállották meg a várat, melyben 5 ágyút találtak, köztük 4 nagy ágyút, továbbá fegyvereket és lőszert. A reguláris török katonaságból egy törzst

;szt volt a várban és az ágyak szolgálatára szükséges legénység. * Bécs, szept. 19. Bukarestből jelenti a Politische Correspondenz : Legközelebb közzéteszik azt a rendeletet mely tudtul aoja hogy a fejed ;lem „királyi felség" czimet vesz. Románia bécsi, párisi és berlini agerseí teljhatalmú miniszterekké lesznek. * Belgrád, szept. 19. Sergej az újszülött herczeg tegnap éjjel meghalt. MEGYEI HIREK. * Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny 1878. évi utolsó évnegyedére. Előfizetési díj : 1 frt 50 kr. Kérjük e hó végéig az előfizetési pénz beküldését, illetve az előfizetés megújítását. — Meghívás! B.-Csaba városa lelkes hölgyei fölkéretnek: hogy a létesítendő nőegylet alakuló közgyűlésére, mely ma vasárnap, !', hó 22-én délután 4 órakor fog a polgári leányiskola helyiségében megtartatni, mentől nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. B.-Csabán, 1878. évi szept. 20. Omazta Kálíay Róza, id. elnök. * Meghívás! A békésmegyei okszerű móhészegylet részéről tudatik, hogy f. hó szeptemoer 22-én vasárnap délután '/a 4 órakor B.-Gyulán a méhószegyleti pavillon telepjén Bróziu Károly egyleti főtitkár következő előadást fog tartani: Miként Kell a méheket a beteleltetósrejól előkészíteni. A tárgy lényeges és érdekes; azért felkéretnek a méhészeti fiuybarátok, hogy az előadáson minél számosabban megjelenni szíveskedjenek, Kelt Gyulán, 1878. szept. 20. Göndöcs Benedek, egyleti elnök. (Sz. J.) Szinészet B.-Gyulán. E hó 16-án adatott közkívánatra „Kisasszony feleségem" operette. Ez operettet már múltkor is megdicsértük, ugy magát a darabot, mint a játékot; de most ugy látszott kedvetlenebbül játszottak színészeink; nem figyeltek a játék összhangjára, mindegyik összevisszabeszélt. Némettinó (nem Sz.-né) bebizonyitá ismét, hogy ő nagyon hasznaveíiető tagja lesz bárhol is társulatának. Dalnoki (Frikkel) és Arpássy Katalin (Marjolaine) igen megállták helyüket, mr a közönség elöbbenit inkább szereti operákban látni. Sz. Németh (Hanibal) igen jól alakított, hanem majd benne maradt a csizmadia-ládában. Lenkey (Palamed) egyáltalában nem opeiettebe való. A kar máskor jobb volt. E hó 17-én adatott „Egyetlen leány" vígjáték és „Pajkos diákok" operette. Erről igen kedvezően írhatunk. Mátrai B. B. Szumbalinszkyben, mint mindenkor, igy ez úttal is ujabb fényes bizonyítékát adá jeles tehetségének. Egész játékán keresztül, szeiepének minden részletében, a nem várt kellemetlen események okozta zavart, a helyzetnek mindig megfelelő oly korrekt képét állította elő, hogy abból egy vonást is elvenni, vagy hozzá tenni annak elrontása nélkül nem lehetne. Ditroi Ratatins/.kyt, a nemességére büszke s felboszantott birtokost nagyon jól adá. A többi szereplők is S/.. Németh (Gomojto Mátyás), Ditroiné (Camilla), Lenkey (Marczezky) feladatukat, valóban miivészettel oldották meg. Ezt követte a „Pajkos diákok" 1 felv. víg operette, melyet az előbbeni darab által jókedvre hangolt közönség szinte élvezettel hallgatott. Nagyszerű volt Marczell Geyer Jeremiása, már magában megjelenése, maszkirozása meglepő volt; különösen „eiund zvanzig" dalával a közönség tetszését annyira megnyeré, minőt még ily szerepben Gyulán egy színész nem nyert el. Árpássy Katalin Fríake