Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-08-08 / 63. szám

V. évfolyam, 1878. 63. szám. B.-Csaha, aupsztus 8-án, BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmu lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és ostttörtölcön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség .és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindeii postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A választás Csabán. Csabán augusztus 5-én ejtetett meg a vá­lasztás. Eeggeli fél nyolez órakor állottak fel a két párt választói a városháza udvarán. Nyoicz órakor a választási elnök, t. Karas­siay István ur jelenté hogy nála két jelölt ajánltatott, gróf Apponyi Albert, az egyesült ellenzék és Szeberényi Gusztáv, a szabadelvű párt részéről. Pontban kilencz órakor vette kezdetét a sza­vazás, két bizottság előtt. A város I. és Il-ik tizede a városháza föld­szinti köztermében szavazott a választási elnök Karassiay István • és alelnök Vidovszky János urak felügyelete alatt; a jegyzőkönyveket Kocziszky János és Kvasz Andor ügyvéd urak vezették. Az Apponyi párt részéről bizalmi férfiak vettek részt Kvasz A. és Botyánszky János, a szabad­elvű párt részéről Mudrony Soma és dr. Bátta­széki Lajos urak. A másik szavazatszedő bizott­ságban Omazta Józset és Szalay József urak vollak elnökök, Haan Béla ur jegyző; bi­zalmi férfiak az Apponyi-párt részéről Kori­csánszky Lajos és Kiiment Z. János urak. Az első küldöttségben az általános szavazás már 1 órakor fejeztetett be, mig az Omazta József ur elnöklete alatti küldöttségnél esti 5 óráig tartott, habár ott csak 42 szavazóval több volt mint emitt. Az egy órai határidő eltelte után a követ­kező eredményt konstatálta és illetve hirdette ki a választási elnök. Szavazott összesen 1032; ezek közül Ap­A „Békésiéi Közlöny" taraja. Karczolatok az ügyvédi praxisból. (Folytatás.) A b :ró tovább kérdezi. .Nem Ígértek nem adtak-e önnek valamit ezen vallomásért?" A nemes báró ur má­sodszor is felugrik székéről, most oly magasra a levegőbe, mint a nagyaugur a „szép Helenában," mikor észreveszi, hogy a bátor rettenthetlen Achilleus egy hamis hatost meg egy lyukas tallért adott nekie. „No ez már sok," hogy nekem, adtak-e valamit vallomásomért? Hisz én szívesen fizetek, hogy Griebenstein Salamont soha éle­temben szemem előtt ne lássam! Nekem valamit adni vallomásért, egy Griebenstein Salamon!" „Báró ur tehát „nemmel" felel?" kérdé nyugodtan a biró. „Igenis nem­mel felelek," mondja a báró és kimondhatatlan izgatott­sággal visszadtil székére. A tanuhallgatás folyamában a gyanúnak legkisebb árnyékát is elkerülendő, hogy Griebenstein Salamonnal rokonságban vagy sógorságban áll, a báró ur előadja, hogy ő sohse látta, soha hallott róla semmit, nem ismeri névről sem. A tanuhallgatás végeztével azt mondja nekie a biró: „Legyen szives felkelni báró ur, tegye kezét szivére és mondja utánam az esküt." A báró ur harmadszor is felugrik székéről és haragosan visszautasítja a biró azon ráfogását, hogy majd ő utána mondja az esküt. „Nincs neveletlen paraszttal dolga," igy heveskedik „tudok én ma­gam is olvasni, adja ide, majd elmondom én magam azt az esküt." ,Ezen kérelmét nem teljesíthetem,' szól végzést hir ­ponyi Albertre 478 dr. Szeberényi Gusztávra 554 s igy Szeberényi Gusztáv jelentetett ki a szabadelvű párt örömkiáltásai közt Csaba város képviselőjének. A párt azonnal megválasztott képviselőjéhez sietett számos zászlóval ós zenekisérettel, ki a városházára követé pártját, hol az erkélyről egy igen sikerült szónoklatot tartott érczes hangon ugy hogy 300 lépésről is tisztán lehetett hallani. A szónoklatot dörgő éljen követte s ezzel be lett fejezve a csabai követválasztás. Megjegyzendő, hogy számos beteget, sántát, gutaütött embert hozott mindkét párt kocsikon szavazni. A kir. tisztviselők, kik szavaztak, kivétel nélkül gróf Apponyira adták szavazatukat, fényes tanujeléül annak, hogy a kormány nemcsak presziót nem gyakoroltat általuk a népre, de hogy ők maguk is saját egyéni meggyőződésük szerint, mint szabad polgárok szavazhatnak. Az izraelitákuak legalább 2/ 3 ' része szinte Apponyira szavazott, A választás befejezésé után ismét előbbi csen­des medrébe térend vissza a társadalmi élet és a differencziák, melyek sürün merültek fel a pártharezban, ki lesznek egyenlítve. Adja isten, hogy ugy legyen ! Még ki kell emelnünk, hogy választási elnök Karassiay István ur kitűnő tapintattal, mindvégig szigorú semlegességgel vezette a szavazást, miért is pártkülömbsóg nélkül a választóközönség el­ismerését vivta ki. X dető hangon a biró, mert szorosan azt irja elő a törvény hogy a biró veszi ki tanutói az esküt i „No hát vegye ki, de feljelentem a miniszternél." Jelentsen fel a báró ur a hol akar, én kötelességemet teljesítem. Ajánlom magam"! „Lá szolgája." A biró és báró nem a legjobb egyetértés­ben válnak el egymástól .... Igen furcsa az is, midőn egy bünvizsgálat alkalmá­val, a vizsgáló biró egy fiatal, szende paraszt leánykából, ki mint tanú hallgattatik ki Bunkó Istók elleni verekedési ügyben, azt kérdezi, „hogy mily viszonyban áll vádlott­hoz." „Ne izéljen tek. uram, nekem soha senkivel sem volt viszonyom, én tisztességes leány vagyok ós Boros Pali, a molnár fiának eljegyzett menyasszonya.' A biró megmagyarázza neki a kérdés értelmét s ő megnyugtatva távozik, nem anélkül, hogy Themis csinos és fiatal apos­tolának szemébe egy mélyebb pillantást ne vetne. Két jó pajtás, egy törvényszéki bünfenyitő előadó s egy földbirtokos billiárdozik és kedélyesen cseveg egy­mással a kaszinóban. Egy órával később a végtárgyalási teremben találkoznak, hol a biró, mint előadó, jó barátja mint tanú jelenik meg. A biró szemöldökét összehúzza, homlokát, a nagyobb hatás és komolyság kedvéért ránezba szedi és legjobb barátjától, ki a bírákat a tanuktól elvá­lasztó korláton kivül foglalt helyet, legelőször is azt kérdi. „Hogy hivják Öntf A barát bámuló szemekkel néz reá. „Ne bolondozzál pajtás, hát nem ismersz, én vagyok, hisz csak épen az előbb" ... „Azt kérdem kegyedtől, hogy hivják" ismétli szigorú hangon a biró. A szegény barát zavaradottan, azt hivén, hogy pajtása tán félrebe­szél, megmondja nevét. vNős Ön., vagy nőtelen ?" „Min­dig jobban jő; hát nem tegnap ebédeltél nálunk és nem neked adta féleségem a legszebb rétesdara " Nem foly­— Az okkupáczió. Bécs, aug. 5. A 13. hadtesttől érkezett birek szerint, a főhadoszlopok, nagy nehézségek legyőzése után Bosznavölgyben előrenyomultak. Az elfog­lalt üelységek átaláu véve csapataink tapintatos fellépése által egészen megnyervék, kivált a birtokos osztály, mint­hogy a Szerajevóban kitört lázadás kétségkívül kommu­nistikus jellegű. Augusztus l-jén a főparancsnok Filipo­vics, Derventből a táborkari százados Millinkovicsot a 7-ik huszárezred egy századával kémszemlére küldötte a Boszna­völgybe, hogy a vihar által megrongált közlekedésekről hozzon tudósítást. Azon helységekben, hol átvonulnak, a proklainácziók terjesztetnek, hogy a lakosságot a császári seregek bevonulására előkészítsék ós hogy Doboj, Maglaj és Zep.ce helységekben körültekintsen, vájjon lehetséges élelmezési utócsapatainknak könnyebbséget szerezni. Mil­linkovics százados aug. 1-én Dobojba, 2-án Maglajba ér­kezett és mindenütt látszólag örömmel fogadtatott. Mag­lajban a kajmakam kijelentette, hogy a mezzlisek és leg­előkelőbb polgárok feltótlen alávetést jelentettek ki, hogy a rendért ós csendért jót állanak és tetemes kezességet állítottak, sőt élelmezési czikkeket nagy mennyiségben helyeztek kilátásba. Milinkovics azonban megtudta, hogy Zapceban félkelés van szervezve, melynek czélja a szoros útnak az osztrák elővéd előnyomulása előtt eltorlaszolása, ennél fogva Zapce felé indult. — A falu bejárásánál lö­vésekkel fogadtatott mire a huszárosztály leszállt a lo­vakról, hogy tüzelési harezra alakuljon, de Millinkovics átlátván az előre nyomulhatás lehetetlenségét s igy vissza­indult. Maglajba, mely helységnek elébb oly barátságo­soknak látszó lakói időközben az utat egy házcsoport előtt elzárták és a házakból és a folyó mind a két partjáról igen heves kereszttüzet kezdettek a huszár század ellen. Maglaj egy völgyszorosban fekszik a Boszna jobb partján, nagyobb részben törökök lakják, romladozó kastélya a völgyi ut felett uralg, meredek hegyoldalok késleltetik a csapatok mozdulatait a Bosznához közel elmenő kocsi-uton A buszárszázadnak a fegyveresek által elfoglalt szoros uton át sebes vágtatva kellett átmenni, mely alkalommal, mint eddig konstatálva van : 70 huszár elesett, a huszár­század maradéka Millinkovich századossal és Paczona tathatja szavát, mert a kihallgató biró tekintetével majd megöli : „Viselje magát ildomosán, mint müveit ember­hez illik, különben kéuytelen leszek szigorúbb rendsza­bályokhoz nyúlni.' 1 Emberünk meghökken, mert háta mö­gött két börtönőr áll szuronyos puskával; hallgat és fel­teszi magában, hogy vagy igennel, vagy nemmel fog fe­lelni, de midőn azt kérdi tőle biró barátja, hogy micsoda ^foglalkozása" van, nem állhatja, hogy keserűen ne mondja: „Földbirtokos vagyok, de eddig azzal is foglal­koztam néha, bogy Önnel billiárdoztam, ezentúl azonban ilyen botlásokkal óvakodni fogok." A kihallgatásnak vége; a megkínzott haragosan távozik, magában mormogván : „Hát ez a barátság, ez a szivélyesség; mennyi champag­nimat ivott meg és most nem akar ismerni, nem tudja a nevemet sem! Oh gonosz emberiség, o rosz világ ! „Dél. után ismét találko/nak a kaszinóban, a barát a birót mély megvetéssel ignorálja, ez azonban szívélyesen feléje megy, egy parthie billiárdra szólítja fel „Pali pajtikáját," ki duzzog, mig a biró zsebéből egy nyomtatványt vesz ki melyből Pali meggyőződik, hogy ezek sablónkérdósek, me­lyeket minden tanúhoz kell intézni ós a biró biztosítja őt, hogy sok kollega annyira belemélyedik e legújabb keletű magyar alkotmányos bureaucratismusba és mélységes pe­danteriába, hogy még egy tizenhat éves gyermektől is kérdi nős-e vagy nőtelen és mi a foglalkozása, polgári ál­lása ? . . . Dr. Báttaszéki Lajos. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom