Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-08-04 / 62. szám
»BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" I1878. 48. SZÁM. kormány lelkiismeretes buzgalma, becsületessége és takarékossága kifelé hitelűnket emelé, bent az ipar fejlődésére jótékonyan hatott ; és ha mindenben nem is felelt meg a nemzet várakozásának s ha itt ott az alkotások talán kívánságunknak egészben nem is kedvezők, — de még is oly haladást előre, minőt az eddigi kormányok közül egy sem volt képes elérni, daczára annak hogy oly nyomasztó körülmények gördítettek akadályt, minővel más kormánynak megküzdeni nem kellett. Kivül veszély, bent csak fejlődés alatt; erős és ravasz ellenség, reconvalescens társadalom — mind oly baj mely a nemzet okosságát, éberséget s összetartását kivánja. A mai idő teljesen alkalmatlan, sőt veszélyes kormányválság előidézésére. Határozottan állithatjuk, hogy jobban mint valaha van szükségünk kormányunk azon férfiaira, kik elvesztett hitelünket vissza szerezték s a külföld előtt a birodalomnak tiszteletet, tekintélyt és befolyást szereztek. Azért tehát minden józan hazafi tegye meg kötelességét az urnánál s adja szavazatát kormányunk s ezzel hazánk tekintélyének emelésére. Elkésett válasz, de még jó időben. Hogy Sincerus, a hirhedt kortesfőnök, a ki mint ilyen tömjénfüstös handabandáival e lap hasábjain is szerepet próbált, választ adott „A kinek nem szűre ne vegye magára" czimü czikkemre, azon számításba nem vehetett véletlen következtében, hogy a „B. Közlöny" egy száma nem érkezett kezeimhez, csak most tudhattam meg. Mindenekelőtt földig hajló alázatossággal szavazok köszönetet páter Knitelius, akarám mondani Sincerus urnák, azon nem mindennapi részvéteért, melynek érzetében „testi gyengélkedésemen nyugvó kedvetlenségem" felett szánakozva, értésemre juttatja, hogy még egyéb gyengesé- >' 1- ' ' m U . > bl»Lll t I miután egy oly szellemű érvek ellen küzdeni, szóba állni, tagadhatatlanul nagy gyengeség. De hát niába! én is ember vagyok, a ki beleestem e dicstelen vitába, mint hajdan szegény Pilátus a krédóba. Mondja Sincerus, hogy ő — a Deákpárthoz tartozott, in illo tempore Az idő : tempus praeterituml És a jelenben? Ha jól fogtam fel, mert hát az egyiptomi setétséget megmarkolni szörnyű nehéz dolog! ^eienben ő egyesült (bi zony : . . . . s ü 11!) ellenzék. Ezért botránkozott meg „Koldusczikkek ós népboldogitók" czimü czikkem felett, s vette oly igen érzékeny szivére válaszom azon szeg fejére ütő kifejezését : „Önök azt sem tudják, hogy tulajdonképen mit is akarnak." Erre felelt meg 5 pont alatt, e lapok 45-ik számában; de biz a mely czáfolatban, sem ujat, sem döntő érvet nem találtam. Ugy veszem észre, nagyon a tyúkszemére találtam hágni Sincerus urnák és hogy ő is olyan forma kiadású ember, mint az egyszeri molnár, a kinek mindent lehetett mondani, csak azt nem: „te lisztlopó!" Ugyan mondja meg kérem Sincerus ur! az nyomottak anyagi ós erkölcsi győzelmét ; kimutatni az ellenség igazságtalanságát, jogtalanságát és mégis megbocsátani nekie ; egy ügyes gondolattal, egy becsületes ténynyel, az ész fegyverével megmenteni vagyont és személyt — ez az ügyvédség magasabb és szebb feladata melyet hogy elérjen : jó törvények alkotásától, de magának a népnek felvilágodottságától is függ. De jelen soraim czélja nem az, hogy az ügyvédi hivatás árnyoldalait, alaposan, kimeritöen taglalgassam.| Ez egy rövid térre mért hírlapi közlemény keretén tul esik. Az eddigieket csak annak kimutatására hoztam fel, hogy ha az ügyvédi gyakorlatban némi fényképek is mutatkoznak, melyeket jelen karczolatom főtárgyává teszek, mégsem mind arany az a mi fénylik ; vagy megfordítva, hogy vannak bizonyos szórakoztató, derült pillanatai is az ügyvédi életnek, melyek hivatásának terhei és kellemetlenségei közepette, ugy tűnnek fel, mint óázok a homokos sivatagban, Hogy tehát itt sem oly fekete épen az ördög, mint a milyennek festik. egyesült ellenzéknek nem épen az a kontingense volt-e szószéken és a sajtó terén legkíméletlenebb a jelen kormány iránt, mely a hajdani kormánypártból csatlakozott hozzá! A szűr tehát, nagyon is rá illik Sincerus úrra, sót oly kitűnően áll, mintha éppen önre szabtam volna! Mondja meg ön, kérem szépen : ildomos dolog-e, oly tényékért, a melyeknek szerzői mi magunk valánk, az utánunk következő kormányt tenni felelőssé? Vájjon a mostani kormány vette-e fel azokat a terhelő kölcsönöket; a mostani kormány árasztotta-e el hazánkat a nagy költséggel járó, s túlságos létszámra emelt hivatalnok sereggel; a mostani kormány épitette-e azokat a vasutakat, melyeknek némelyike még csak a kezelési költséget se fedezi? S a bankügy ós a vámkérdés, nem volt-e könnyebben megoldható in illo tempore, amint épen ma, a midőn e tekintetben is sokkal küzdelmesebbé vált helyzetünk? Uram, Sincerus ur! a midőn a szabadelvű párt rámutat egy öröklött helyzetre, és nem vádolja a volt Deákpártot: ildomos dolog-e, hogy önök meg, a mostani kormány fejéhez vágják a nagy örökséget s tudva, hogy a keleti bonyodalmak a helyzetet még válságosabbá tették, pártot toborzanak, hogy a „bűnös" kormányt megbuktassák ? Az apák ették meg az egrest, és ime a fiak foga vásott el töle! Ha van bűnünk e nem irigylendő örökség önöktől szállt reánk. Es most a jó apák ujongva csúfolnak, galádul vádolnak! Szerencse, hogy a volt Deákpártnak java velünk van, s csak a férgese hullott ki. És ildomos dolog-e, egy oly színtelen programmal lépni fel, a melyben semmi egyéb válpont s bevallott elv, mint egyedül csak a jelen kormány megbuktatása mi czélból? majd a jövő fogná megmutatni .... Sincerus ur hangos honszerelmónek „benediktió"-jától tehát, őrizze meg a magyarok istene e szegény hazát! És a vitát részemről befejezettnek nyilvánitom. vigii. LEVE L E Z É S. K.-Ladány, jul. 30. 1878. -T lU lU ll JLII Mlf ^tÖ UTÍ Vasárnap jul. 28-án tartotta nálunk Mezey Ernő a gyomai kerület függetlenségi képv'selőjelöitje programmbeszédót. Bár ne tartotta volna. Busább, ocsmányabb szavakat, kifejezéseket még nem hallott kö segünk békés lakossága. Szakadó esőben, két kocsival jött meg a képviselő jelölt ur hat darab véres szájú kortesével. Szokás szerint a községházához szálltak, hol néhány helybeli polgár jelen volt többnyire kíváncsiságból meghallgatandók, mint kortesei a mult vasárnapi ittlétük alkalmával mondák, a nagyszabású ós ritka szóp programmot. Székre állt tehát a képv. jelölt ur elkezdte nagyszabású és ritkaszép? beszédét. Mondanom is felesleges, hogy kezdte Tisza K. ócsárlásával, végezte a kormány gyalázásával. Mennyire tudta ő már ezelőtt három évvel, hogy „Tisza Kálmánnak lehetetlen az ország bajain segítenie" hogy „az övé volt a legnyomorultabb, leggyávább, legaljasabb kormány 1867. óta" „mennyi bűnt mennyi aljasságot lehetne föltenni a kormányról" stb. stb. Hát még mik az orosz török háborúból, majd az okkupaczióról beszélt! na ez már a szemérmetlenségnek non pius ultraja volt. Ki tudna elmondani a rettentő czifrán kikanyargatott kifejezéseket? „Igy még magyar fiak nem indultak." Imádkozzanak az éghez, hogy az unokák el ne vesszenek az isszonyatos halál és pusztulásban, a világnak rettenetes rázkodásában. Imádkozzanak a kin ós elaljasodás mélységéből ? Az eget kérdezzük meg, hallja-e a mi kiáltásunkat, vagy az sem egyéb mint egy holt boltozat?'' Itt mintha egészen át szellemült volna a szónok, vagy talán a fejcsóválásokból gondolta, üogy biz az ő hallgatói aligha szívesebben nem vennék ha már elhagyná, igy folytatá : „ugy érzem magam e beszéd közben mintha mindeniHt ellenségeket látnók," miről, hogy a t. képv. jelölt ur meggyőződjók, rá is kiáltották egy néhányan : „Éljen Zsilinszky Mihály," de a mire Mezey ur még nagyobb pathossal szónokolt, hihetőleg azt gondolta, hogy ez zaj, semmi egyébb, mint tetszésnyilvánítás az ő beszédjére lehetetlen levén a szavak értelmét meghatározni, midőn zaj van. „Magyarország sorsa felett 10 év múlva a bécsi reichsrath fog határozni," folytatta kidülledt szemekkel a szónok, mig végre kimondta, hogy az oly nép, „mely a kormánynyal tart szavazatával azt támogatja, már megvan halva, abból elszállott a lélek és már csak a rothadás szétbomlása vau hátra," de a mely szavait azonnal megczáíolták Zsilinszky-párti hallgatói életjelt adván magukról „Éljen Zsilinszky" felkiáltással, mig az ő nevét jó lélekkel mondhatom, nem hangoztatta 6 ember. Igen érdekes volt a most következő jelenet. Midőn a t. képv. jelölt ur elvégezte nagyszabású és ritkaszép ? beszédét, a helybeli biró ur, igen értelmesen azt kérdezte Mezey úrtól : hát ha már ilyen rosz az a kormány, mimódon gondolná a t. képv. jelölt ur az ország boldogságot helyreállítani, mert arról hosszú beszédében egy árva hangot sem hallottunk? Mikor a t. képviselőjelölt ur megmagyaráztatta magának szüntelen mellette tapsoló kortesei által, hogy mit kérdeztek, beszélt aztán holmi Ausz triátóli függetlenség, külön vám, bank ós hadsereg leszállításról, de már ekkor a zajban senkisem hallgatott rá, mire ő is látván, hogy csak „borsót hány a falra" abba hagyta a beszédet, leszálván székről a nélkül, hogy valaki csak egy „éljent" vesztegeti volna reá. Mely dolgokból aztán kibetűzvén, hogy bizony Ladányban nem nagyon kedves vendégek ő kigyelmök, a szakadó eső daczára a milyen csendben jöttek épen olyan csendben elpályáztak, a nélkül, hogy csak egy szóval marasztották volna, anélkül, hogy egy „éljen" hangzott volna utánok. Ugyan az Isten áldja is meg az árva lelkét a tisztelt képv. jelölt urnák, miért nem próbál szerencsét olyan nép közt, kit léhet bolonditani, nem a Sárrétin, itt minden embernek van annyi esze, miszerint betudja látni mi a jó, mi a rosz ós nem fogja magát véres szájú demagógok által tévútra vezettetni I Egy jelenvolt. MEGYEI HIEEK. — Hirdetmény. A tisztelt választó közönségnek ezennel tudomására hozatik : hogy a f. évi augusztus hó 5-ón tartandó országgyűlési képviselő-választás alkalmával, a netalán szükségessé válandó szavazás esetére az I. és II. tizedben lakó választók a választási elnök vezetése alatti szavazatszedő küldöttség előtt, a városház földszinti köztermóben, a III. IV. tizedben továbbá a szöllökben és pusztán lakó választók a jelölt sorrendben — a szavazatszedő küldöttség elnöke előtt, a városháza földszinti pénztári termeiben fogják szavazati jogukat gyakorolhatni. — A szavazók az udvar felöli ajtókon lépnek be a szavazó termekbe, és a kapu alatti ajtókon távoznak. — B.-Csabán, 1878. évi julius hó 28. A központi választmány. * A b.-csabai egyesült ellenzék képviselőjelöltje f. hó 1. tartotta programmbeszédjét pártja híveinek, kik a nőnem által majdnem nagyobb számban voltak képviselve mint választó férfiak által. Szépen csengő hangon, szép szavakkal mondott egy nagy semmit. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy előadása nem volt tartalmas, de semmi sem volt benne, mit minden szabadelvű párti képviselő is el nem mondhatna, kivéve, hogy a kormány ellen egyik-másik kitételében nagyon erősen kelt ki, pedig, mondjuk, semmit sem hozott fel, mit maga a kormány is ne akarna. Igy például az ipartörvóny czélszerü revízióját a mult ülésszak végeztével megígérte a reszort-minister; czélszerü keresk. szerződések kötésének szükségét maga Tisza Kálmán hangoztatta Debreczenben. Hogy pedig a kormány „egy pereznyi időt sem vett Az ügyvédi élet ezen vidorabb képei közül legyen szabad egyikét másikét halványan lefestenem : * * * Oly felek, kik vagy soha, vagy csak igen ritkán voltak bíróságokkal érintkezésben ós nem ismerik a törvénykezési alakiságok száz ágát-bogát : sokszor a legmulatságosabb intermezzókra adnak alkalmat, ha jó vagy rosz sorsuk valamikor bíróság elé hozza őket. Egy tanúhallgatáson vagyunk. Griebenstein Salamon beperelte nagyságos Almakereki Imre kamrás urat jószágai eszközölt haszonbérbeadása alkalmával igórt közbenjárási dijak megfizetése iránt s a perben báró Baraczkmagvai Oszkárra hivatkozott mint tanura, ki bizonyítani fogja, hogy neki a követelt közbenjárási dij itt és ott, ekkor és akkor csakugyan igórtetett. A báró urat hallgatják ki. A biró udvariasan leülteti. A birák nemcsak a báró ur, de a legutolsó paraszt irányában is udvariasak ós előzékenyek. Ez kétségtelen vívmánya az ujabb magyar igazságszolgáltatásnak. A tanuhallgatás kezdődik. Többek közt azt kérdi a biró az u. n. „általános kérdések" között tanutói : „Nem áll-e tanú, bizonyító fél Griebenstein Salamonnal valami rokonság vagy sógorságban? A báró ur felugrik székéről: „Én, én"? kérdi a legmélyebb indignaczióval : „nem tudja ön, ki vagyok; ón . . . én . . . kinek ősei Tuhutum és Bendegúz véréből származnak ... egy — Griebenstein Salamonnal rokonságbanf Mily insinuáczió! Mily ráfogás! „Bocsánat, báró ur," mondja szempilláit sem hunyorítva, merev hidegséggel a biró, ezen kérdés formalitás, melyet a törvény előír; ne méltóztassék tehát heveskedni, hanem egyszerűen „igen" vagy „nem"-mel felelni. Egyébiránt szabadjon megjegyeznem, hogy ha Eszter, az üldözött zsidóleány, Media királyának lehetett felesége, akkor épen nincs természeti vagy fizikai lehetetlenség abban, hogy egy báró — igy vagy amúgy — Griebenstein Salamonnak ne lehetne rokona, vagy sógora! ..." Dr. Báttaszéki Lajos. (Folyt, köv.)
