Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-25 / 59. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1878. 59 SZÁM. J| iránya szerint, előkészítse a tanulót az illető szakiskola haszonnal való látogatására. Meg négy évvel ezelőtt ugy volt, hogy a hat osztályú reáliskola a két feladatot, előkészíteni és szakra képezni, egyesíteni igyekezett; ámde apolitechnicum elvégre is kisütötte, hogy ezen iskola nem felel meg előkészítő feladatának, az élet meg azt magyarázta meg neki, hogy szakra képző törekvése igen elégtelen haszonnal jár. Igy történt aztán, hogy a hatosztályu reáliskola meghalt s feltámadott mint nyolczosztályu, előkészítő reáliskola. Íme, vegyes ezélu iskolát nem tür meg sem az elmélet, sem a gyakorlat. Hát a polgári iskolának van-e határozott czélja? Alkotóik azt tűzték ki ezéljául, hogy „művelt középosztályt teremtsen," értvén középosztály alatt az iparost, kereskedőt és a gazdát. A polgári iskola tanterve pedig, a mult évben kibocsátott uj is, azt kivánja, hogy az ötödik és hatodik osztály a könyvvitelre, a jogi tárgyakra, a politikai számtanra s a „gyakorlati tárgyakból" a mezei gazdaság és iparra fektesse a súlyt. Tehát mind a kitűzött czél, mind a tanterv azt mondja, hogy a polgári iskola felső osztályai szakismereteit akarnak nyújtani és pedig több irányban. — A polgári iskola egy-négy osztályát illetőleg pedig ugy intézkedett a minisztérium, hogy bennök a tanitás a gymnáziumi tanitással párhuzamosan menjen azért, hogy megkönnyítessék a középiskolába való átlépés. Hogy a nyelv tekintetében se legyen fennakadása az átlépőnek, ott szerepel a latin és franczia nyelv, mint rendkívüli tantárgy, a magyar pedig mint tannyelv. Ezzel meg az van mondva, hogy a nógyosztályu polgári iskola tisztán előkészitő iskola ép ugy, mint akár az algymnázium akár az alreáliskola. Ezen állítást legvilágosabban bizonyítja a csongrádi nyilvános polgári iskola, mint a melyben a latin nyelv ma már kötelező tantárgy. Gyakorlatilag is ugy van, hogy a nógyosztályu polgári iskolára mindazon alsóbbrendű szakiskolák következhetnek, melyek azaz algymnáziumot vagy alreáliskolát végzett tanulók előtt nyitva vannak. Ekkép a polgári iskola ötödik és hatodik osztálya pótléka a kereskedelmi, a felsőbb ipar és az alsóbb gazdasági iskolának, a négy osztályú pedig az algymnaziumnak és az alreáliskolának Ha pótléka, akkor szükségképpen ugy vagyunk vele, mint a czikóriával: hozzá nyulunk, ha nincs kávénk. Bocsánat a hasonlatért, de talán nem egészen rosz, ha számba vesszük azt az épen nem csekély szellemi, anyagi és fegyelmi különbséget, melynek a szak és középiskolák meg a polgári között szabály szerint lennie kell. A társadalomnak igen finom érzéke van az iránt, a mi az ő érdekeinek meg- vagy meg nem felel. Mekkora zajt csaptak egyesek, most hót vagy nyolcz éve a gymaziumok élhetetlensége ellen! És a gymnaziumok szépen megvannak gyarapodnak számban és létszámban, szolgálatukba léptette a minisztérium még a polgári iskolákat is. A polgári iskolát senki sem bántotta, a törvény támogatja, az állam százezreket fektetett már beléjök, a hatóságok tiz év óta harczolnak mellettök — és a polgári iskola eszméjének máig sincsen gyökere a társadalomban. Az államköltségén itt-ott felállított ötödik és hatodik osztály üres, az alsóbb osztályok néptelenek. A községek csak egy kis része állított fel csak négyosztályut, csak azon kikötéssel, hogy a latinnyelv tanittassék, tehát nem a polgári iskola czéljaira. Honnét ezen határozott és általános idegenkedés? Mert a polgári iskolát sem a hatosztályu népiskolával, sem a középiskolákkal, sem az alsóbb szakiskolákkal nem lehet helyesen összeilleszteni, sem magában véve nem ád oly kidomborított képzettséget, mely az életbe elégséges útravaló lenne. Minthogy a nógyosztályu polgári iskola — mert a hatosztályut már maga a minisztérium sem sürgeti — nem egyéb, mint pótléka az alsó középtanodának : következik, hogy szükséget csak ott pótolhat, felállítása tehát csak ott lehet indokolt, a hol sem gymnazium, sem reáliskola nincsen. Alispáni jelente's. Felolrast. Békésmegye közigazgatási bizottságának julius hó 8-án tartott ülésen. (Vége.) V. Községi utczák és terek. A megyei közmunkaerő felosztásakor a b.-csabai és mezőberényi főutczák szabályozására jelentékeny közmunkaerő adományoztatván, a b.-csabai főutczának helybenhagyott tervrajz szerinti szabályozása munkába vétetett a mezőberényi főutcza szabályozási tervrajza pedig az államépitészeti kir. főmérnök ur javaslata alapján ez alkalommal fog megbiráltatni. — Ennek megjegyzése mellett megérinteni kivánom, hogy miután körutam alkalmával tapasztaltam, miszerint az utczáknak mérnöki lejtmérés alapján való szabályozása, — s az egészségre ártalmas posváuyok és mocsárok lecsapoltatása s kiszárittatatása iránti megyei határozatok, Szarvas városa kivételével, melynek utczái nemcsak mérnökileg lejtmerezvék, de szabályszerűen kidomboritvák és csatornáztatvák, — másutt még foganatosítva nincsenek : a járási főszolgabirák és Gyula várol polgármesterét felhivandóknak találtam, miszerint a szóban forgó megyei határozatok végrehajtása körüli eljárásuk eredményét s a községek által e rendeletek foganatosítása érdemében eddig tett tevékenység és intézkedés mérvét ós fokát folyó hó 20-ig tüzetesen bejelenteni szíveskedjenek. S ezzel kap csolatosan helyén látom felemlíteni azt is, hogy miután a Gyulán keresztül vonuló megyei köuton a megyei takarékpénztári épület mellett, továbbá a megyeház utczáján a takarpénztár meljatfa|^fc^étatér sarkától a templomtéren átvonuló oly mély és meredek nyílt csatornák léteznek, melyek a közlekedést veszélyeztetik nemcsak, de ezen utóbbi a piaczért ókteleniti ós elferdíti : ezen valamint a város többi utczáin találtató többi csatornák ártalmatlanná tételét, illetőleg eltávolítását s a templomtér kiegyengettetébót műszaki javaslat alapján elrendeltem. VI. Vegyesek. 1) Körutam alkalmával sajnosan tapasztalván, hogy a közutakon való sertéslegeltetést tiltó ; a kutyák ártalmatlanná tételét czélzó ; s a vándorczigányok kóborlásának korlátozását meghagyó rendeletek foganatosítására majdnem semmi gond és figyelem nem fordittatik: a járási főszolgabirákat és G?ula város polgármesterét íelhittam, hogy a szerbtövis kiirtása tárgyában fenálló megyei szabályrendeletnek a sertés legeltetést eltiltó pontját a legszigorúbban végrehajtan, a körutak beíásitása s a közlekedés érdekében a köruttkon a ló ós szarvasmarha legeltetést is meggátolni, az e rendelet ellen vétőket a megyei házi-pénztár javára megbírságolni, — továbbá a kutyák korlátlan kóborlástból eredő szerencsétlenségek megelőzése czóljából a hebségeken kivüli tanyákon tartott kutyáknak kolonczokka való elláttatását, s a községekben divó terjedelmes eltartás ártalmatlanná tétele végett az ebek szájkosaraztatását megparancsoló rendeleteknek érvényt szerezni ; végre a vándorczigányok kóborlásának megszüntetése tárgyában fenálló belügyrainisteri körrendelet végrehajtását közerkölcsiségi s közbiztonsági tekintetekből szigorúan ellenőrizni el ne mulasszák. 2) Körutam alkalmával nyomába jöttem annak is, hogy Dobozon és Uj-Kigyóson az ipartörvény 5-ik §-ban felsorolt iparágak gyakorlását szabályozó megyei rendeletnek a kéményseprésre vonatkozó része foganatosítva nincs, a mennyiben e helyeken kéményseprők nem tartózkodván, az egyes háztalajdonosok kéményeik tisztántartásáról nem gondoskodnak, holott azokat 1 frttól 10 frttig terjedő birság terhe alatt tisztán tartani kötelesek. E tapasztalatom nyomán intézkedtem, hogy a kéményseprés tárgyában fenálló szabályrendelet érvényesítése lelett a nélkülözhetlen hatósági ellenőrködés a közbátorság érdekében a legszigorúbban gyakoroltassák. B) A községi ügykezelés vizsgálata alkalmával meggyőződést szerezvén arról is, hogy a nagymólt. magy. kir. belügyministerium által kibocsátott rendőri körözvények s egyéb nyomozások elintézési módja semmi siker* eredményezni nem képes, mert e körözvények minden járás részére csak egy példányban küldetvén le, a községek által terjedelmességük miatt le nem másoltatnak, hanem egyszerű láttomozás után továbbitatnak a nélkül, hogy akár kihirdettetnének, akár bánd által átolvastatnának; mintüogy e sokoldalú körözvények czélra vezető pontos és beható elintézése nemcsak a közérdek szempontjából, de a magánfelek érdekében is szerfelett kívánatos, a nagymólt. m. kir. belügyminister urat felkértem, hogy hasonló rendőri körözvényeknek kellő példányban való megküldetóse iránt intézkedni méltóztassék. 4) A t. közigazgatási bizottság f. évi 675. számú határozata által a doboz-vésztői fásmelléki uttöltés helyrehozatala iránti intézkedéssel bízatván meg, a határozathoz képest nem késtem a járás főszolgabiráját ezen uttöltés megigazitásának eszközlésére felszólítani, kitől azonban azt nyerem válaszul, hogy ezen ut jókarba hozatalát az e kzélra megkívántató munkaerő teljes hiányában eszközölnie lehetetlen. S miután e kérdéses útvonal kijavítására a közmunkaerő felosztásakor az államépitészeti kir. főmérnök ur jelentése szerint sem mi munka vagy pénzerő nem irányoztatott elő, igen természetes hogy a járási főszolgabírónak ezen uj uttöltés téli rongálásait kijavítania hatalmában nem állott, mely czélra az államépitészeti hivatal 10 krt. számítva méterenként 150 frt készpénz kiutalványozását véleményezi. — A békési járás úthálózatának eddig csak igen jelentéktelen részét szemlélhetvén meg, az ottani utak állapotáról később tehettek tüzetes jelentést; annyit azonban a járási főszolgabíró által beterjesztett kimutatás alapján már ezúttal is jelezhetek, hogy a békésmegyei utak kijavítása körül a város mérnöke a tek. közigazgatási bizottságnak a közmunkaerő felosztása tárgyában hozott határozatát mellőzve, a közmunkaeröt tetszése és belátása szerint a megengedett mértéken felül felhasználni magát jogosítottnak érezvén, — például a békés-gyulai útra 895 a békés-ladányi útra 455, a m.-berényire 340 kézi napszámmal többet fogyasztott el, — sőt a békés-gyulai elég magas, de keskeny töltést a közigazgatási bizottság határozata ellenére magositotta is; mely önhatalmú szabályellenes eljárást részemről tudomásul nem vehetvén, azt a tekintetes közigazgatási bizottság bírálása alá terjesztem. 5) Az ócska hidak kijavítása, s uj tégla átereszek építése nyilvános árlejtés utján a legkevesebbért vállalkozóknak kiadatván: e munkák az előirányzott árnál 2619 frt 96 krral. olcsóbban adattak ki. 6) Örvendetes esemény gyanánt említem meg, hogy rok, kiknek olykor vére is befecskendi a három szögletü ivóasztalt. A köztársaság vég éveiben szokásba jött a pohárküldós, mely szertartás abból állt, hogy az, ki vendégére akart köszönteni, megtöltötte saját poharát borral, leszürcsölt néhány cseppet belőle és ugy küldó vendégének egy szolga által, ki a fenékig ürített poharat azonnal vissza is hozta. Igy valóban nem volt nehéz a vendégeket sorra asztal alá inni. Ünnepélyes alkalmakkor meg lőnek koszorúzva még a poharak is, sőt a borba rózsa-sziromlevelek hintve, — miért is szokásba jött az ily mulatságokat „coronam bibere" névvel jelölni. Eleinte a rokonok, jóbarátok, pártfogók, kedvesek egészségére ittak, de a császárság létrejötte után a császáróra is. Elczeltek vetólykedve, folyt a tréfa, mint áradozó folyam, — némelyik borral irta kedvese nevét az asztalra, más meg annyi poharat ürített imádottja egészségére, ahány betűből annak neve állott. Sokkal egyszerűbb eljárást követtek a kelták, gallok, brittek és germánok. Ezek csak egy közös kupát köröztek magok közt s mindegyikük, ki azt ajkához emelte, legközelebbi szomszédját kép éltette : „N., én rád köszöntök!" és mégis a multság vége rendesen veszekedés volt, olykor vérengzés is. 'alán épen ez okon kárhoztatta e szokást Ambrus milanóipüspök (ólt 840—397) és tiltotta el papjainak az ilyeté zajos mulatságokon való megjelenést, valamint azt is, bgy valakinek egészségére pohárral köszöntsenek. Ugyae tilalmat a petrikawi lengyel zsinat is, mely 1510. noveiber 11-kón tartott, magáévá tette a lengyel papokra néve. Aki az angoloknál ibéd végén felköszöntőt akart mondani, pirított kenyérdaibkát vetett poharába és köröztette a vendégek közt, tak miután visszakerült hozzá és azt megette, ugy gyujtit rá mondókájára. E pirított kenyérdarabkáról, melynektoast angol neve a torreo, torrui, tostum latin igéből s;rmazott, vették elnevezésöket asztal feletti felköszöntések(toastok.) A középkori túlhajtott udvariasság különös s>kásokat is hozott be, melyek szigorú megtartása mellőzltlen rendszabály lőn mindenkire nézve. Igy ha valame lovag a társaság valamelyik hölgy-tagjára köszöntött, isztelete jeleül vagy egy öltözék darabját vagy más egyebet dobott mindnyájok szeme láttára a tűzbe, és ez áldozatot meghozni minden késedelem nélkül, a társaság minden férfi tagja tartozott. Igen eredetien ütött ez ki egykor Sir Malcholm Sidney házánál. Midőn ugyanis bizalmas barátainak egyike látná, hogy a házi gazdának gyönyörű csipkés nyakravalója van, csak azért ráköszöntött egy jelenlevő hölgyre, hogy nyakravalóját tűzbe dobhassa, mit természetesen a többi férfiakkal együtt Sidney ur is utánozni kényszerült, bármi nehezen esett is neki. Es mivel még hozzá ki is viczczelték érte, leltette magában, hogy boszulatlanul nem hagyja nyakravalóját. Midőn legközelebb igen fájt foga, összehívta a kárörvendő vendégeket mind és ő köszöntött rá egyik hölgyre, — de hogy legyen mit a tűzbe vetnie, egy oda hivatott sebészszel fájós fogát rántatta ki, mely fájdalmas operáczión csupa udvariasságból minden férfinak keresztül kellett esnie !