Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-06-20 / 49. szám

V. évfolyam. 1878. 49. szám. P>.-Csaba, junius 20-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként k.étszer : vasárnap és ostttörtölcön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener ő. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeii postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhivás a „Békésmegyei Közlöny" 1878. T-ik évi folyamának 2-ik félére. Félévre ... 3 frt negyedévre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetés legkényelmesebben 5 kros postautalvány által eszközölhető. Az előfizetési pénzt a „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához kérjük czimezni. Kilenoz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. Hirdetések méltányos árak mellett vétetnek fel. Háborúba kell mennünk! E lapok egyik utóbbi számában közlött „Őszinte szavak, vájjon kell-e nekünk háborúba menni?" czikke ellen, szivem legszentebb sugalata folytán, kénytelen vagyok ellenkező nézetemet nyilvánitani. Nem mint az exigentiákban tudós, sem mint politikus szőrszálhasogató par excellence, hanem csak mint egyszerű magyar ember, ki hazámat és népemet ép ugy szeretem, mint a B. K. czikkirója, kimondom véleményemet amint az szivemen fekszik, s ha épen köztetszésben nem részesülök, legalább elmondhatom ama szent szavakat, „dixi et salvavi aniinam meam." Háborúba kell mennünk s pedig következő okokból: mert 1-ször meglehetünk már győződve, hogy az az úgynevezett „kongreszusi határozatok," szerződések s a mint még elnevezik a politikai nyelven, minden lényeges, legalább tartós eredmény nélkül eljátszott diplomatikai komédiák, melyek a maguk semmiségükben elenyészve csak olyan, „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes féle szemfényvesztés. 2-szor, aki abban az önmystiíikátióban ringatódzik, hogy a berlini konA Jíkíngyn Közlöny" lárczája. Gróf Károlyi György Békésmegye főispánja 1841—1848. (Folytatás.) Ily tapintatos eljárásával Károlyi mindenkor biztosította magának a megyei közönség szeretetét; s valahányszor a megyében megjelent, mindannyiszor üDnep volt az a tisztviselőknek, ugy mint a Eendeknek is. Soha sem voltak a megyei gyűlések oly látogatottak, mint ekkor; soha nem forrott oly őszinte szeretettel a főnemesség a köznemességgel, mint ekkor össze megyénkben. Itt lehetett akkor látni a közügyeu körül fáradozni: gróf WencKheim Antalt, báró Eötvös Józsefet, gróf Battyáni Lászlót, b. Wenckheim Bélát, Lászlót ós Viktort, gr. Almássy Dénest, Kálmánt ós Alajost, gr. Bolza Józsefet, id. és if. gr. Wenckheim Józsefet, gr. Wenckheim Károlyt, Szentgyörgyi Horváth Antalt, Bosty Albertet, Német Antalt, Osepcsányi Tamást és Albertet, Szombathelyi Antalt, a két Boczkó testvért, Stummer Imrét, Beliczey Józsefet, Paulovics Gábort, Tomcsányi Józsefet, Tormássy Jánost, Nóvák Antalt, Simay Kajetánt, Omazta Zsigmondot és sok másokat, kiknek mostan nagyobbára csak jó emléke él miközöttünk. Itt valóságban lehetett látni ezt a képet, melyet Kossuth L. a magyar nemzetről oly szépen kifejezett, midőn egyszer egy élőfához hasonlította, melynek törzseke greszusban olyan határozat is jövend létre, mely monarchiánk s igy közvetve ránk magyarokra is üdvös hatású legyen, az bizon nagyon csalatkozik. Azért tehát legyünk őszinték! Igaz, hogy a bécsi világtárlatból haza ment német császár szemeiből két forró köny gördült ki elbucsuzáSakor. Érzékeny s vajmi sokat mondó két köny lehetett az! Erdemesité is azokat az akkori sajtó tanulmányozásra, s irtak is egyet-mást, kom oly t úgymint élczet arról a két históriai értékkel felékesített könyről. Ugy hiszem még mai napság sem kell azoknak kommentár, bármily nagy legyen a bécsi és berlini udvarok közt a barátság. De aki azt hiszi, hogy Bismarknak már kihullott ama, az ausztriai német tartományokra fájós foga, biz az rutul csalatkozik. Ha tehát, in thesi, Berlinben a keleti kérdés gordiusi csomója széthasittatik, a san-stefanói piszkos jellegű és embertelen békekötés megtágul, muszka és angol közt létrejövend a szentséges béke, azaz: ha az angol kibéczézi kamatját s a török megmarad az ő lenyűgözött, rutul megcsonkitottan, ázsiai számkiüzetésében, tessék, elhinni a B. K. czikkirójának, hogy az a jámbor német sem hagyja magát egy kis annectáló reménykonczocska nélkül elsomfordáltatni. Hiszem, hogy a szt.-stefanói békekötés meglazul s egyet-mást meg is változtatnak. De nem hihető, sem elfogadható az, hogy az a török javára döntessék el mákszemnyig, hogy elébbi hatalmi érdekét előmozditó vagy némikép helyre állitó jellegű legyen. Ott is csak a muszka érdeke és fegyvereinek dicstelen győzedelme lesz a mérvadó, mi mellett, igen természetes, az angol érdekek is tetemesen szemügyre vétetnek, s a mint mondám az a mi drágalátos Bismark barátunk tervei — nem is titkos tervei — sem maradhatnak reményfosztottan. 3-szor, az az oláh barátság ama a nép, dereka a polgári középrend, lombkoronája a nemesség, mely eggyé nőve a nemzetiség ege alatt a szabadság közös gyökerén szívja fel e honnak földéből az életnedvet. Midőn 1845-ben az úgynevezett administrátori rendszer behozatalakor a függetlenebb gondolkozású főispánok országszerte hivatalaiktól fölmentettek, vagy más megyékbe helyeztettek át, Békésvármegyében is elterjedt a hir, hogy gróf Károlyi György Szathmárba fog áttétetni, s ez annál hihetőbb volt, mert a rendes évnegyedes gyűlésre, hova biztosan várták, meg nem jelent. Az e tárgyban hozzá intézett sajnálkozó interpellátióra ezeket válaszolta Simái Kajetán első alispánhoz intézett levelében: „Kinyilatkoztatom, hogy hazámat bármi téren ós pályán szolgálhatni mindenkor kötelességmnek tartom, ós bár azon esetben, ha ő felségének kegyelme ugy akarna és nemes Szathmármegye kormányát reám bízni méltóztatna, attól idegennek lennem szabad nem volna: soha mégis keserű fájdalom nélkül nem válthatnék meg e megyétől, mely polgári erényeivel szerzett fényéből és örömeiből neuem is oly sokat kölcsönzött. Egyébiránt fogadja alispán ur aggodalma megnyugtatásául a biztosítást, hogy a szárnyaló vak hírnek se alapját se forrását nem tudom . . . s hogy egyedül a családi kötelékek iránti gyengéd engedékenység volt az, mi a megyei utóbbi közgyűlésben való részvéttől ez alkalommal megfosztott." E gyöngéd nyilatkozat is mutatja, mily érzelemmel vkeltetetett gróf Károlyi György Békésvármegye irányában. „történeti jelentőségű haszon." Uram pillants! Timeo Danaos et dona ferentes. A kit a végső inség, kit a leggyalázatosb megcsalatás tesz barátunkká, bizon csak ahoz a nyúlhoz hasonlit, mely a vadász elől megfutamlott, árokba bújva mig a vadász odább megy. Tisztelet és becsület a barátságos közeledésnek s tudom, hogy minden magyar ember örvend rajta. Hanem épen nagy „közünk van nekünk az ő külső és belső betegségeihez," miután csakis az bánthat minket és csakis az lehet ránk veszélyes, mert ragadványos s bizonyos hajlammal biró emberekre könnyen ragad, a kontagium terjed. Tehát csak háború a muszka ellen, mert ott kell az európai nyugalmat háborgató magvat kiirtani. Sublata causa talitur effectus. Mig ők, az oláhok, a zsarnok hatalomtól kinozva, jutalom helyett kancsukát kapnak; elhiszem, hogy jól esik nekik a magyar nemzet világhírű nemes pajzsának oltalma alatt menhelyet keresni. De bizonyos az, hogy azonnal, amint az ő imádott medvük valami reményteljest ordít nekik, csak oda vonzza őket már a régi megrögzött szokásuk is. Végtére egy jól irányzott sikeres háború a muszka ellen leginkább az oláhoknak lehetne hasznos horderejű, jövő önállásukat megerősítené s csak igy, eltiporva közös ellenségünk túlzott kiterjedési vágyait, lehetne a román barátságnak ránk nézve hatásos értéke. Csak a 30 és 7 éves háború mutathat fel annyi kül- és belellenséget, mint jelenleg is bir a békés magyar nemzet. Tudja pedig minden ember, hogy a török bukása által mi magyarok a legtermészetesb szövetségesünktől megfosztattunk. Kevesen vagyunk s tudom Széchényi mit mondott, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani, csak ne fogyjon a magyar. Ha az a muszka dölyf meg nem tompittatik, ha az a kolosz zsarnok mindent maga Egész az 1848-ki forradalom kitöréséig híven kormányozta megyénket, s nem volt oly közérdekű kérdés, amelynél ő döntő szerepet nem vitt volna. Ha arról volt a szó, hogy a magyar nemzetiség elömozdiztására törekvő nem-magyar ajkú tanítók jutalmazására és jó tankönyvek kiadására pénzalap szereztessék össze: Károlyi ott volt az elsők között áldozatkészségével. Ha arról volt a szó, hogy e vidék az óvenkínti vizáradások csapásaitól megmentessók: Károlyi ott volt, és létrehozta a Körösszabályozási társulatot, s mint elnök vezette elébb ennek, utóbb a Tiszavölgyi társulat ügyeit. Ha arról volt a szó, hogy e róna alföld gazdaságának, iparának és kereskedelmének előmozdítása czéljából, egy megyónken keresztül vonulandó, s Aradot Szolnokkal összekötendő vasút épitessék, s ennek valósítása szempontjából egy 7asuti bizottság alakult, hogy az akkor tervezett czegléd-szegedi vonal ellenében a központi vasúttársaságnál az aradi vonal kiépítését sürgette: ismét csak a békési főispán volt annak leghatalmasabb támogatója. £l megyei tisztviselők között olykor-olykor felmerült súrlódásokat elismert igazságszeretetével a legrövidebb uton szokta kiegyenlíteni. Mindenben katonai rendet és pontosságot követelt, s valamint ő maga a kitűzött időben és helyen rendesen megjelent, ugy megkövetelte a többi tisztviselőktől is, hogy kötelességeik teljesítésében jó példával jarjanak elől. Zsilinszky Mihály. (Folyt, köv.)