Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-06-16 / 48. szám

» BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1878. 5I . SZÁM. hatjuk — igaz, hogy ma holnap nem sokat kel­lene búcsúztatni. Hát itt is csak egy araszszal látunk föllebb a valódi helyzetnél, de ez éppen elég arra, hogy az épiteni szándékolt erősségből légvár legyen. M. — 13-án délután 2 óra 20 perczkor nyílott meg a berlini kanczellári palotában a congressus, egyszerűen, minden feltűnőbb mozzanat nélkül. Andrássy gróf né­hány meleg szóval Bismarck herczeget ajánlotta elnöknek, ki — mint különben is házigazda — elfoglalta az elnöki széket, jobbján monarchiánk, balján Francziaország kép­viselői. A congressus elhatározta, hogy tanácskozásai nem lesznek nyilvánosak. A b.-csabai vándorgyűlés és kiállítás. A vándorgyűlés első ülésén három pontot intézett el, mig a hétfőn reggel folytatott ülésen a tárgysorozat további részét is kimerítette. A vi­tatkozás elég érdekes volt. A hozott határozatok, elég praktikus horderővel birnak. A hozott ha­tározatok ebben foglalhatók össze: 1. Az iparos ifjúság nagyobb mérvű szerve­zése tárgyában a már létező ifjúsági egyesületek fölhivatnak,' hogy mindegyik bizonyos kijelölt ke­rületekben működjék oda, hogy minél számosab­ban alakíttassanak ily ifjúsági egyesületek ós az ez irányban való támogatásra, esetleg kezdemé­nyezésére illető helyeken levő önálló iparos tár­sulatokat kérje fel. 2. A betegsegélyzés ügyében egyöntetű rend­szer hozandó be az alakítandó egyesületekben, olyan, a minő már a vezéregyesületnél fennáll. Ugyanaz irányban néhány régi egyesületben szük­séges reformok eszközlendők. 3. Az ipartörvény néhány szakaszának reví­ziója tárgyában javaslat teendő a törvényhozásnak az ipartörvény módosítása tárgyában. Nevezete­sebb ezekből a munkakönyvek behozatala és a munkás és munkaadó közti felmondási viszonyokra vonatkozó néhány pont módosítása, illetve szabá­lyozó pótlása. 4. A segédek adójának 2—8, sőt többszörös beszedése ellen hozandó orvoslás czéljából hozandó intézkedéseket illetőleg kimondatott, hogy ezt az egyes ifjúsági egyesületek lesznek hivatva ellen­őrizni. 5. Elfogadtatott a vezérlő-egyesület azon in­dítványa is, hogy az egyesületek kebelében kis takarékpénztárak alakitandók. 6. A vándorgyűlésre vonatkozólag elfogad­tatott a székesfehérvári egyesület elnöke, gr. Zi­chy Jenő által intézett meghívás folytán, hogy a III. országos vándorgyűlés Székesfehérvárott fog megtartatni. A kiállítás a közbirtokosság által ujon épít­tetett, s még be nem fejezett redout épület eme­leti termeiben volt elhelyezve, mig az emelet alatti színház-helyiségben a nagyobb kiállítási tár­gyak voltak. A kiállításon volt legalább ezer tárgy, s pedig oly szépen, oly gondosan elrendelve, el­helyezve, hogy egyátalán nem látszott meg, hogy a megnyitás előtti éjjelen még mindig dolgoztak. Ennek azonban az a hátrányos és a kiállítás si­keréből sokat levonó következménye lőn, hogy katalógust nem készíthetett a rendezőség, s igy roppant megnehezité a figyelmes szemlélő munkáját. Épen ez az oka annak is, hogy nem terjesz­kedhetünk ki részletesebben a kiállítókra s kiál­lított tárgyakra. Csak röviden említjük fel, hogy az első teremben vasbutorok és Yarságh buda­pesti fényképész ethnographiai képei, a második teremben bútorok, melyekközt Aradról Reinhardt Fülöp műhelye egy igen szépen ós mái izlésü fa­ragványokkal ellátva kiállított szekrény és hasonló ágvgyal, Martulek Ödön kárpitos üzlete pedig csinos és egyszerűsége, valamint szolid készítési modora által hatást keltő pamlag s támlányokkal volt képviselve. Az iparos-ifjúság országos munkakiállitása Békés-Csabán. Három nap alatt mintegy négy ezren látogatták meg a kiállítást. A végrehajtó-bizottság a lehető legna­gyobb takarékossággal járt el a kiadásokat illetőleg, oly­annyira, hogy mint már érintve volt, a nagytömegű kiállítási tárgyakról még cathalogust sem nyomatott s igy az árván hagyott tudósító folytonosan a jólelkii tiszt­viselőkhöz kénytelen futkosni fölvilágositás végett. No de hiszen megbocsátható ez eljárás, ha acceptáljuk a végre­hajtó-bizottság azon mentegetőzését, hogy a tiszta jöve­delem az iparos-ifjak betegsegélyző-egyesületének van felajánlva. Kevésbé menthető az, hogy a kiállított tárgyak nem voltak a szabályzatban megállapított hat osztály sze­rint elhelyezve. Mi azonban igyekszünk azt a hiányt e sorok által pótolni. Összesen 429 kiállító küldött be tárgyakat. A kiál­lított tárgyaknak több mint fele tanonezok és segédek készítményei; a mesterek munkái alig képezik egy tized­részét; mig a kiállítás számának fenmaradó része a házi iparra esik. Egyedül B.-Csabán a 193 kiállító közül 30 munkaadó mester és 150 részint inas, részint segéd. A vidéki kiállítók közt legfö&ben Szegedről járultak hozzá a kiállításhoz; Veszprémnek dunántuli pusztai csobolyója, Orosházáról az inasok csoportos, de közönséges munkái, Losoncznak czipészmunkáival tűntek ki. Eózsahegy sem mulasztotta el köszörüköveit s több bödön „brinzá"-ját bemutatni. — Kolozsvár gazdag czipészmunkái ós kapta­fái, Zala-Egerszeg iparostanulóiuak szakrajzai által van legszebben képviselve. A mümalomipart egyedül a csabai Rosentlial állította ki és a szakférfiak által minden tekin­tetben kitűnően dicsért lisztmustráiban láttuk bemutatva. Valóságos indolenczia volt, botry Gyoma, Mező-Berény és Endrőd egyetlenegy darabot sem küldöttek a ki­állításra. Göndöcs Benedek apát és gyulai lelkész egy uj szerkezetű rnóhlakot, melynek kezelése a lehető legegy­szerűbb, legkönnyebb és leggyorsabb, továbbá egy mes­terséges sejtkezdőt — sejtirányzó fácskát — kerettel együtt, egy sejtközépgépet 3 drb próbanyomással papíron s egy egészen uj szerkezetű mézesorgató-gépet állított ki. Különösen ez utóobit a budapesti iparosok is nagyon di­csérik. A fa par minden néven nevezendő termékeinek 69 tárgyai közül feltűnő szépek Michnay S. (Csaba) se­gédeinek diszasztalai. Legerősebben van itt — igen ter­mészetesen — Csaba, utána Kolozsvár és Szeged képvi­selve a tárgyak számát tekintve. Nevez etesen feltűnők Kalmár Zsigmond inasnak pipatartója és Hankó András készítette duplatükre, mely a koponya frisuráját ép^ly hiven visszatükrözi, mint magát az arezot. Szegedi Eeiner Ferencz szép ekeszarvakat és hordókat küldött. Ugyan­csak a szegediek közül az Áchim Elek (inas) diszasztala, Fittler igen csinos szemöldökei (cornish.) Pozsgai ujalaku rövid mángorlói megérdemlik, üogy felemlittessenek; Tő­kés Sándor b.-gyulai aranyozó és fametsző l-30 m. ma­gas Mária immaculatájával és két térdelő, l-45 m. ma­gas térdelő arkangyalaival mentette meg ez iparágak becsületét. A kolozsváriak közt Némethy Ferencz kapta­fái vannak szép számban kiállítva, az ország nyugati sarkából meg gr. Pálfy szomolányi (Nyitram.) kerti fa­butorgyárának több rendbeli munkáit láthatni, a Bakony vidékét pedig Benkő István (Veszprém) képviseli kádár­munkáival. Legszebbek ez osztályban Vancseky János (segéd Eeinhardnál Aradon) kiállította szekrény, ágy és éjjeli szekrényei. Gróf Zichy Jenőnek is annyira megtet­szettek ezek, hogy megakrrta őket azonnal venni, de nem voltak eladók. TÁVIRATOK. * Páris, jun. 13. Henry Martini historicust 18 szó­val 15 ellenében Tbiers helyébe ós Eenant 19 szóval 15 ellenében Claude Bernard helyébe az Académie tagjául választották. * Berlin, jun. 13. A kormány a socialdemokratia leküzdése czéljából szigorúbban akarja kezelni az útleve­lek ügyét, azután pedig valamennyi hatóságnak figyel­mébe ajánlja a sajtótörvény és az egyleti törvény szigorú kezelését. * Brüssel, jun. 13. A király elfogadta a régi kabi­net lemondását, és Frére-Orbant bizta meg az uj minisz­térium alakításával. MEGYEI HÍREK. (?) Csak próbaképpen. Gyulán e hó 9-én a vár­kertbea egy póruő gyufaoldattal akarta magát megmér­gezni, de ugy látszik, hogy csak ijesztgette magát, vagy legalább azt akarta mutatni, hogy „olyanféleképen" kell elbánni, ha gyufaoldattal akarjuk magunkat megmérgezni; ez asszonynak gyufaoldata oly kevés volt, hogy egy kis hány-ingernél egyebet nem okozott, s a rögtön közbelé­pett orvosi segély könnyen segített rajta. (?) Gyulára a nyári idény végére több jóravaló színtársulat Ígérkezett, ugy, hogy Gyula valóban váloga­tott benne, hanem azóta a világ sokat változott, (hisz minden perezben rendkívüli események történnek) ugy színészeink kedve is; szóval azt akarjuk mondani, ha Gyulán olyanok — kiket közelebbről érdekel a színészet (de kit ne érdekelne?) utána nem néznek a dolognak, közel áll ahoz Gyula, hogy tán még hoppon is marad. ád u. n. protekezió bornyuszeletek, csak az előleges meg­rendelők számára fönntartott rák, kecsege, szarvasgomba s más efélék reményére. A vállalkozó szellem dija ez. Meg is tudtam s meg is mondom (talán kissé in­diskrét is leszek) hogy a haza minden részéből körünkbe érkezett kedves vendégeink — no meg mi is velük — mennyit ettek, mennyit ittak! Szent Máté irta meg evangyéliumában azt a jele­netet, midőn a puszta népe öt kenyerek ós két halaknak általa jóllakatott. „Nincsen itt több eleség öt kenyereknél s két halaknál — mondának a tanítványok — ós evének mindannyian és megelégedének. Akik pedig ettek vala valának mintegy ötezer férfiak, asszonyiállatok nélkül és gyermekek nélkül." E számítást irányadó mértékül igtatnám ide, ha nem volna régi történet: hogy alább közlött statisztikai kimutatásaim után megközelítőleg fogalmat szerezzünk magunknak a csabai tumultusról, mely csöndes városun­kat három napon át egy jó karban tartott méhkashoz tette hasonlóvá. Aki más módot talál ki, legyen az ő akarata szerint. Megettünk: A „Fiume" czimü vendéglőben három nap alatt, 1 mázsa halat, kecspgóben, pontyban, harcsá­ban, 2 mázsa 50 font sertéshúst, 120 ártatlanul elvérzett csirkét, 4 mázsa marha,- bornyu és bárányhust, 7 son­kát, 1200 sóskiflit, 30 kenyeret ós 200 pár frankfurtit. A ligetben: 3 mázsa marhahúst, 2 egész bornyut, 100 csirkét, 20 ruczát, 25 libát. Megittunk pedig — sokat! Jelesen: Fiúméban 79 hordó sört, 12 akó bőit, 300 szikvizet és 700 kávét; a ligetben: 50 hordó sört, 12 akó borf, 500 szikvizet, 8 láda borszékit, parádit és gieszhüblit. Ebből a gyengébbek is kiolvashatják, hogy „titulus bibendi" lehetett elég. Számítsuk be. aztán azt, hogy a találkozások két gyupontján kivül szerte a városban mennyi fogyhatott: elképzelhetjük az üzleti forgalom nagyságát, mely váro­sunk csendes nyugalmát zaklatta fel a néhány napra. Tisztelt olvasóira, önök talán mosolyogni fognak vállalkozásom felett, de bocsássanak meg ez alkalommal egy szenvedélyes statisztikusnak s egy minden czikk­tárgyból kiéheztetett tárczairóinak. * * * Evés és ivásról szólva térek át a hírlapírók ban­kettjére, hol földi jókon kivül, a „szellem" konyhájáról éltünk s gyarapodtunk. Anyagi és szellemi fogyasztók 13-án voltunk ott, mint az ur apostolaival, kisebb na­gyobb mértékben nagy férfiak mind egytől egyig. — Folyt a szó mint az ár. Hangzott a toaszt, mint egy eré­lyes vezérczikkely, csevegett a másik mint egy tárczaczikk, zengett a harmadik akár Benedek Ali lantja s rövid volt de sokat mondott a negyedik mint a telegramm stb. Én csak piaczi tudósító voltam, mert csak — ettem. Mindnyájunkat elragadt Mezey Ernő felköszöntője, mely egyszersmind a toasztok gyöngye vala. Veleje az volt, hogy mi hírlapírók egymást, nagyon „derék" „sze­retetreméltó" lényeknek tartjuk, már akkor is ha csak hirból vagyunk ismerősök (!) — hát még később (!!)... Na de igy van az jól; rem is vagyunk mi utolsó legé­nyek. A szellemdus és ügyes átmenetű toasztot hangosan üdvözöltük s szivünkből jött az „éljen!" A ligeti bankettről irni most: tilt a szedő. De ott a bál, melyről nem irni legalább pár sort, megbocsáthatlan vétkünk volna. Bált még ily népeset — mint minőt a vándorgyű­lés utolsó estélyen virrasztottunk át — a bálkrónikákban külömben jó nevü Csabán nem értünk meg eddig. Ea­gjogó közönség árasztotta el a nyilt termet, melyben száznál több pár tánczolta a négyest. A tavalyi csolna­kázóbál jutott eszünkbe : látva azt a fényt s a szép höl­gyek sokaságai, mely tánczestélyünket kitüntette. Sajnos hogy hírlapíró kollegáim csaknem mind szétmentek az es­tély előtt s nem volt alkalmuk láthatni pompás hölgy­közönségüket, a csabai szép szőkéket-barnákat. Zs. kollegámnak azonban megüzenem itt, hogy Pali jól viselte ám magát az egész éjen át, kitartott mint te­livér szerelmeshez illik s e sorok titoktartó Írójának tö­redelmesen be is vallotta állapotját; mikor aztáD a Fiume udvarán az omnibusz tetejére szállt föl, mely siró nyi­korgással vitte tova szive bálványa közeléből: még mesz­szirül is csókokat intett a boldog fiu — Plútónak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom