Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-16 / 39. szám

„BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" ÍBIB. 39. SZÁM. nem emelni, ho^y ilyenkor nagyon ro«.szul hangzik, sőt egy „művelődéstörténeti" egylet gyűlésén épen megen­gedhetlen, ha egy pár előforduló franczia szó teljesen hibásan, ugy ejtetik ki, amint irva van és nem a hogy olvastatik. Lehet valaki igen müveit ember, anélkül, hogy egy szót is tudna francziául, de ha felolvas, legyen szí­ves megkérdezni, mikép kell azt a pár szót kiejteni. Ezt azon jóakaratú szándéknál jegyezzük meg, hogy máskor az ilyenekre némi gond fordítassák, mert egy közműve­lődési egylet felolvasása nem dilettáns előadás, mely iránt elnézéssel kel viseltetuüuk, hanem szakegylet, melynek nyilvános működése jogosan vehető kritiüa alá, s melytől épen többet várunk a közönségesnél, aminthogy eddig többet is nyújtott, és most is, ezen csekélységtől eltekintve, mindenki megelégedetten távozhatott a külön­ben igen tanulságos és emelkedett szellemű előadásból. A felolvasások után az egylet választmánya gyűlést tartott, melyen elnök egyletünknek a biharmegyei egylet kiállításán való szívélyes fogadtatásáról referált. Hataro­zatba ment, hogy némely egyptomi tárgy meg fog a biharm. egylettől összesen 25 frt értékben szereztetni; hogy Tótkomlós mellett az u. nevezett kaszaperi földeken, mely földek a „pritna occupatio" jogánál fogva képezik llaan ur szerint, a Kállay család tulajdonát, ásatások fog­nak eszközöltetni, majd ha az egylet vándorgyűlését Komlóson tartandja; hogy Dobozon, a Fehér-Körös mentén, hol obszidianok vannak — kutatások tétetnek, végre hogy Zsilinszky M. ur mai felolvasását tartalma­zandó évkönyv egy díszpéldánya a gróf Károlyi család­nak fog elküldetni. LEVELEZÉS. A „gyomai dalárda" majálisa. A „gyomai dalárda f. évi májushó 12-én, a Bod­zásháton elterülő zöldben, illetőleg az ott felállított díszes sátor alatt, a m.-berónyí első zenekar közreműködése mellett, saját alaptőkéje javára, személyenként 50 kr. beléptidíj mellett majálist tartott. A gyomai közönség az említett helyre, daczára a hűvös s bororongós időnek, délutáni 5 órától egészen 10-ig, kisebb-nagyobb csopor­tokban, örömtől sugárzó arczczal vonult ki, s 10 órára a tágas sátor, mely telve volt ékes virágokkal és koszo­rúkkal, teljesen megtelt. Ha tekintbe vessnik azt, hogy a gyomai közönségnek ritkán van alkalma szabadban, jó zene mellett s tágas helyen mulatságot élvezni, akkor azonnal meg van fejtve előttünk a vendégek ily szép s nagy száma. De nemcsak a helybeli közönség intelli­gencziája, iparos-osztálya és polgársága volt itt szépen képviselve, hanem voltait vidéki vendégeink is Endrődről és Mező-Berényből. — A dalárda, engedve a közönség kívánságának, 9 órakor és szünóra alatt, néhány ujabban betanult darabot adott elő. Mondanunk sem kell, hogy a szabatosan bemutatott s köztetszést keltett darabok elő­adása, a majális fényét nem kis mérvben emelte. Külö­nösen tetszésnyilvánításokra ragadta a közönséget a „Hogy váljak én el" ós „Csillag elég ragyog az égen" czimü darabok eléneklése, ugy hogy ezeket ismételni is kellett. Szünóra után a kedv nemhogy csökkent volna, sőt inkább fokozódott. A franczia-nógyest szünóra után még 30 pár tánczolta, szünóra előtt pedig 40 pár, mi nemcsak a vendégek, hanem a tánczosok „szép" számá­ról is tanúbizonyságot tesz. Az összes bevétel 109 frt 40 kr., melyoől levonva a 61 frt 50 krt, marad a da­lárda alaptőkéje javára 47 frt 90 kr. Felülfizettek Nagy­ságos Wodiáner Albert, Kheindl György inspector, ifj. Biró János, Hajdú József, Lang Ignácz és Klein Adolf urak, kik mindannyian fogadják itt a nyilvánosság terén a jó ügy iránt tanúsított nemes cselekedetükért, a da­lárda köszönetnyilvánítását ! TÁVIRATOK. * Berlin, máj. 11. Valamivel korábban három óra előtt háromszor lőttek Vilmos császárra, a császár sér­ietleniil maradt, az ismeretlen tettest elfogták. A Vilmos császár ellen megkisértettattentatum asocial-demokracziá­tól ered. A bűnös 21 éves Hoedel nevű bádogos legény. * Bécs, máj. 12. A bécsi arzenálból jelentékeny ágyuszállitmányok indíttattak útra Erdély felé. A Kárpát­szorosoknak haderővel ellatása s a vár-vódművek megfe­lelő kiegészítése teljes folyamatban van. * Szt.-Pétervár, máj. 12. A kormány, az egész bi­rodalmat behálózó összeesküvésnek jutott nyomaira. A belháború kitörését az európai béke felbontása esetére bi­zonyosnak tekintik. * Pera, május 13. A fölkelők serege szombaton kiverte az oroszokat a Trajan-kapuból, két hegyi ágyút elfoglalt az oroszoktól, ós megerősítette magát a szoros­ban. A bagdadi hadtest, mely 18.000 etnberböi áll a jövő héten Brusszába érkezik. * Zágráb, május 13. Az utóbbi napokban a bos­nyák menekültek számos vétkes kihágást követtek el. Sztupnikban tegnap 12 hatultöltővel fölfegyverzett, ós Diakovárnál internált — menekültet fogtak el, kik kö/.ül egyst, kihágás miatt a szeresánok agyonlőttek. MEGYEI HÍREK. * Előfizetési felfiivás. A „tfékésuie ­gyei Közlöny' május-juniusi két havi folyamára több oldalról jött felszólítás folytán, renilkivilll előfizetést nyitunk 1 ftjával. Juniuskóban lesz az iparkiállitás midőn lapunk szükséghez képest többször is fog megjelenni. Az 1 frt előfizetési pénzt e lió végéig kérjük beküldeni. A „Békés­megyei Közlöny" kiadóhivatala. * Meghivás. A szinügy iránt érdeklődő minden ügy­barát — a B.-Csabán alakítandó szinügy-egylet ügyében f. hó 19-ón délután 4 órakor a városháza nagytermében tartandó közértekezletre tisztelettel meghivatik. B.-Csabán 1878. májushó )2-ón. A b.-csabai sziniigyegylet létesítő bizottsáe-a: Launer Kár .ily, Dr Molnár Antal, Varságh Béla, Vidovszky János. f — Omazta Szilárd temetése. Tegnapelőtt dél­után kisértük ki Csabán Omazta Szilárdot elhalt szolga­biránkat örök nyughelyére. Alig emlékszünk hasonló alkalomra, melyen a társadalom, a szeretet s a kegyelet annyi jelével árasztotta volna el elköltözött tagját, s a közös bánat oly megható alakban nyilatkozott volna: mint ekkor. Az egész megye őszinte gyászt öltött, s a fekete lobogók, melyek a megye székhelyén s Csabán megyei s társadalmi életünk egyik kiváló és vonzó alak­jának elvesztését hirdették: többet jelentettek a hivatalos gyásznál s a társadalmi kötelesség tényénél. Aüi ismerte az elköltözöttet: fogja tudni, hogy a gyászüunepélyen megjelentek részvétében mennyi az igaz bánat, s a leg­tisztább sajnálkozás érzelme, n gyászoló ház udvara s a széles utcza a temetés előtt egy órával megszámlálhatlan sokaság által volt elfoglalva. Megyei életünk czelebritásai a fő- és alispán urak, az összes szolgabirák, a törvény­szék, az öss/.es megyei hivatalok, községek, testületek s Csaba lakosságának minden osztálya részt vett a vég­tiszteletben. A koporsót dus virágkoszorúk ókesiték, me­lyek lefüggő szalagjaira a küldök neve volt irva. E ko­szorúk egyikét a megyei tisztikar, a másikát egy gyermekkori barátja, honvéd s fogolytársa küldé. A pol­gári leányiskola kis növendékei is megemlékeztek a ha­lottról, ki intózetoknek alelnöke s legbuzgóbb barátja volt, s magok által gyűjtött virágokból sajátkezüleg kötöttek egy díszes koszorút hálájuk jeléül. Az egyházi szónokla­tot főt. Szeberényi Gusztáv superintendens ur inondá, mely az egyházi szónoklatok remeke volt. Kifejezce abban a veszteséget, mely mindnyájunkat ért, érdemeit, hazafi­ságának nemes tényeit, s kitartását a szenvedések s ül­döztetések közepette, nemes lelkének gyöngédségét s fér­fias erélyét, mely mindenekfelett jellemezte az elhunytat. A hallgatók könnyeiben ama biztosítást nyujtá a gyá­szoló családnak, hogy Omazta Szilárd emléke sohasem fog elhalványodni, de virulni fog tovább, s ő szellemével köztünk marad. A koporsót felváltva a megyei tisztikar, a szolgabirák, a községek elöljárói s honvédtársai vivók a kisórő közönség beláthatlan hosszú sorai közt, melyek egész a temetőig folyton együtt maradtak. A temetőben Jancsovits Pál alispán ur beszélt a megye nevében, kife­jezve azt, hogy a megyét mily veszteség érte a legbuz­góbb hivatalnok elhunytával. Utána Félix Ákos közjegyző ur, mint honvódtársa vett bucsut tőle, megsiratva a derék honvédet, a kényuralom üldözöttjét, s a kedves barátot. Megható látvány volt, midőn az ősz honvéd-társak sirva állták körül koporsóját, s a szónok zokogva mondott istenhozzádot, s teve le a zöld galyat a koszorúk fölé. Azután Eördögh Lajos orosházi szolgabíró ur olvasta hangullatteljes, lapunk tárezájában közölt költeményét, melyben az elhunytéi vesz bucsut. A nagy közönség könyes szemekkel hagyta el a temetőt, hol a legkedve­sebb családapa, nemes hazafi, jellemes férfiú, s gyöngéd barát pihen. Leljen a gyászoló család vigaszt a közös részvét s bánat e példátlan nyilatkozatában, s az elköl­tözött kedves emlékében, mely mindnyájunké! A kiadott gyászlap következőleg hangzik: „Omazta Szilárdné,szüle­tett Kádas Ilona ós kis gyermekei Ilona, Sándor ós Szi­lárdba, valamint testvérei és sógornői nevében is kesere­dett szívvel jelentik férj és atyjuknak Omazta Szilárd Bókósinegye csabai járás főszolgabirájának, élete 53-ik, boldog házasságának 15-ik óvóben, kínos betegsége után 1878-ik év május 13-dikán d. u. 5 órakor törtint gyá­szos kimultát. Hült tetemei 1878-ik évi május 14-ón d. u. 5 órakor a csatornán tuli temetőbe helyeztettek örök nyugalomra. Béke lengjen hamvai felett!" * Jakabffy Gábor színtársulatának B.-Csabán a nyári színkörben tartott 2 vendégelőadása anyagilag sike­rült. Szellemileg kevésbé. Nem tartozik mostani szerve­zetében azon hazai társulatok közé, mely nem egészen közönséges ízlésű közönség előtt állandó sikert arathatna. * A „Löwy Áron és fia" b.-csabai czég egyik tagja, Lévy Sámuel urnsk, Neumayer Ida kisasszonynyal való egybekelésének ünuepólye f. hó 21-ón tartatik meg Budapesten. * A b.-csabai kisdedvédő-egylet által fentartott kisdedóvoda f. hó 25-dikón tartja majálisát. * Sckneider tanár ur b.-csabai „ködfátyolkép" produkáczioinál, O.uazta Szilárdnak az nap végbement temetése folytán nem volt 5 ember sem. * A békésmegyei iparuuzeum tárgyai napról napra szaporodnak, d« nincs hely, hol elhelyezhetők vol­nának. Mint halljuk, a közbirtokosság szándékozik ezen mivelődési intézetnek egy-tót üresen álló szooáját átengedni, mert hisz az egész épületet a „közraivelödésnek" építette. Irodalom ós művészét. * A „Vasárnapi Újság" május 12-iki száma következő tar­talommal jelent meg: Szilágyi Dezső (arczképpel.) — „Hajnali harangszó" költemény Pap Kálmántíl. — „Pusztai találkozás" el­beszélés Baksay Sándortól. — -V dévai állami reáliskola (képpel.) — A vaspálya, II. — „Tizenötéves kapitány" Verne regénye (két képpel). — Szasszulics Vera (3 képpel: Szasszulics Vera és Tre­poff arczképe; „Utezai zavargás Szent-Pétervárott"). — „Páris ünnepnapja" világkiállítási táreza (a Trokadero-palota rajzával). — Az angol katonaság hadi lábon (két képpel: 1. Indiai angol kato ­Es vájjon mi volt a nagy ünnepnek tulajdonképeni oka? Mi hozta oly élénk mozgásba a közpálya férfiait, és a nagy kiterjedésű községek lakosait? Kevés szóval lehet a kérdésekre megfelelni. Gróf Károlyi György lett Békésvármegye főispán­jává; anrak beiktatására gyűlt össze a rendkívüli soka­ság, azt ünnepié oly osztatlan örömmel a paloták ós kunyhók népe, fent és lent egyiránt. Tartózkodva bocsátkozom t. gy. a fejedelmi ünne­pély leírásába, mert valóban félnem kell, hogy az ujabb nemzedék, mely a negyvenes évek pezsgő megyei életét nem ismeri, túlzottnak fogná nevezni leírásomat; mig ellenben a megyei élet régibb bajnokai, kik közül néhá­nyat most is őszinte örömmel szemlélünk sorainkban, bizonyára oly halványnak fogják találni a vázlatos képet, mely a valódiság jeleneteitől ugy különbözik, mint az árny a fénytől, mint a kontár-másolás az eredeti lángész varázserejü remekétől. Nem is bocsátkozom tehát a részletekbe. Hadd be­széljék el az egyes jeleneteket azok, akik az ünnepélynek szem és fültanúi voltak, akik akkor még az ifjúság lel­kes hevületében, telve hazafias aspiratiókkal ott örültek az örvendezökkel, és akik talán ott lovagoltak azon festői nemes bandériumban, melynek élén B. Wenckheim Béla az Orosháza felől jövő uj főispánt és a beiktatására ki­küldött kir. biztost, Erdély nagynevű kormányzóját, Széki gr. Teleki Józsefet a megye székvárosába kísérte. Azt hiszem, elég ezeket csak szárazon megemlítenem, hogy e szemtanuk az emlékezet szárnyain visszaszálljauak a har­miezhat év előtti májusi gyűlés termébe, és az ünnepély helyéül válpsztott ref. templomba; hogy megcsendüljön füleikben az a sok hazafias üdvözlő és válaszbeszéd, me­lyeket akkor Nóvák Antal első alispán, itj. gr. Wenck­heim József másodalispán, b. Wenckheim Béla táblabíró, egyes küldöttségek, és a nap két főhőse gr. Károlyi György ós gr. Teleki József mondottanak. *) Ha meg­említem azokat a díszes zászlókat, melyeknek egyikét Békésvármegye hölgyei a nemesi bandériumnak, másikát pedig az uj főispánnak hazafias erényekben ós tettekben gazdag neje szül. Gr. Zichy Karolina a megyének aján­dékozott; ha emlékezetbe hozom azokat a tarka felirato­kat, transparenteket, melyek a fényesen kivilágított Gyula város köz és magán-épületein valáuak láthatók; a fűzfa­poéták dicsőítő verseinek özönét, mely a nagy közönséget elárasztotta, csakis azért teszem, hogy felfoghatóvá te­gyem azt a nagy különbséget, mondhatnám ellentétet, mely volt gr. Károlyi Györgynek 1842-iki, ós az ő előd­jének 1836-iki fogadtatása között. Mily sajátságos változása az érzelmeknek ! Akkor t. i. 1836-ban, e megye az elégedetlenség­nek nyílt jeleivel, zúgással fogadta a főispáni helyettes kinevezését; most 1842-ben őszinte örömmel ós hálával sietett az uj kormányzó üdvözletére. Akkor a nemesség és a tisztviselők kara tüntetőleg tartózkodott kinevezett főnöke ünnepélyes fogadtatásától; most az összes nemes­ség, 8 a megye minden községe önkényt csatlakozott a tisztelgők soraihoz; akkor a megyeháza körül Üresség, hangtalanság honol, legfeljebb egy majom-tánczoltató olasz mutatványai által felderített utezai közönség zajon­gott; most mindenütt sűrű tömegekben tört a nép és nemesség közös lelkesedése. Mindenütt diadalérzet és öröm sugárzott az arezo­kon, mindenütt fény és élénkség ragyogott az utczákon Nem ok nélkül. Békésvármegyében a szabadelvű ellenzék, vagyis az úgynevezett „haladó párt" elvei ugyan még a harminczas évek elején lettek diadalra emelve; de a conservativ ele­mek, erősíttetve a főispánok hatalmától, folytonos harcz­ban állottak a többségre vergődött szabadelvűekkel. (Folyt, köv.) biztos által (jyulán 1842-dik évi május 16. 17-én főispáni székébe történt beiktatásakor. Budán a m. k. egyetem betűivel 1842. *) Mindezen szónoklatok olvashatók a megye jegyzőkönyv é­ben és a fentebb említett nyomtatott füzetben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom